Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-05-20 / 40. szám
Szalmár, 1906. május 20. SZATMÁ R-N É M E T I. 2-ik oldal. séges, felhívjuk városunk intéző köreinek és azok közt elsősorban városunk főispánjának és országgyűlési képviselőjének szives ügyeimét arra, hogy a felső kereskedelmi iskola létesítésének eszméjét felkarolni s minél előbb történő megvalósítása érdekében minden lehetőt megtenni méltóztassanak. Nagy feladatok előtt. A hossza válság főleg a gazdasági életb< n éreztette karos hatását, mert a válság ideje alatt úgyszólván szünetelt a munka, az emberek idejét a politikai élet hullámverése izgatta, foglalkoztatta. Most, hogy a kibontakozás mindenkinek óhajtása szerint megtörtént, időszerű azzal foglalkozni, hogy mikép induljunk neki a célra vezető sikeres munkának, melynek nyomán fellendülés várható. Első ilyen munka az, hogy a vármegyek a maguk saját autonómiájuk keretében igyekezzenek saját városaik és községeik érdekeit előmozdítani, ipari és kereskedelmi erőforrások gyűjtésével, a gazdasági foglalkozások intenzív reformálásával, piacok, értékesítő intézmények létesítésével. Az 1917-ben várható önálló berendezkedés mind- tzekre uialja Magyarországot. Az uj érától hisszük, hogy megalkotja a nagyszabású demokratikus jellegű birtok politikát, hogy az állam az általa vasárlandó birtoktesteken parcelláztat, földtehermentesités által a kis é? középbirtok adósság terhének csökkentését keresztül viszi. Várja a haza minden polgára azt is, hegy a viziutak kiépítésére nagymérvű beruházásokat tesz, azonkívül nyújt egy progranunot, mely munkát ad és eredményesen hozzájárul az állami bevételek foko- . zásához. Az ipartörvény revíziója, a tisztességtelen verseny kiirtása, a magán hivatalnokok és kereskedelmi alkalmazottak, valamint a munkások jogviszonyainak rendezese, szabályozása, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak törvényes képviselete, a nő és gyermek munkások védelme, a betegségi, rokkantsági és aggkori biztosítás, munkáslakások és kórházak, a zálogügy rendezése, az adóreform behozatala, az általános választó jog törvényerőre való emelése: mind állami feladatok, melyek mellett a városok ak is kell lenni bizonyos speciális munkatervüknek, mert csak igy várható az ország pénzügyi és gazdasági éleiének fellendülése. Mindezt azonban csak akkor lehet keresztül vinni, ha az intézmények létesítésére az elegendő pénz meg lesz. Erről t. i. a pénzszerzés módozatairól kell most gondolkodni úgy az államnak, mint a városoknak, az országnak és a társadalom minden egyes szakcsoportjának egyaránt. Az állami kormányzat élén megnyugvással látja ; mindenki Wekerle Sándort, kinek finánc genieje, nagy j tudása és közgazdasági érzéke garancia arra, hogy az állami gépezet nem áll meg munkájában és a ■ szükséges forrást előteremti, mert hiszen a programra - is olyan, hogy az ipari és gyári vállalatok létesítésé- ; vei az államháztartás jövedelme jelentős jövedelmek- I kel gyarapodni fog, mely az állami beruházásokat fedezni fogja. A városoknak egyenkint nehezebb szerepük van, bár a városok es a községek vállvetett munkája sikerétől függ az állami élet jövője. Oly városokban, hol alkalmas hely kínálkozik ipari, gazdasági intézmény létesítésére, maguk a városok tegyenek kedvezményező lépéseket az intézmény létesítésére : részvénytársaságok, vagy ha kell, | a város, mint erkölcsi testület erejéből. Csinuijanak városi takarékpénztárakat, melyeknek tiszta jövedelmét akár ipari vagy gazdasági intézmények létesítésére fordítsák, vagy akar a város szépé- sz.tére, főleg, a hol várható, hogy a város rendezésevei az idegen forgalom föllendül. Nagy feladatok ezek, melyekhez egész emberek kellenek, kik a munkát megbecsülve serkentsék a kezdőket, bátorítsák a küzdőket, hogy megépítve a fundamentumot, meg lehessen építeni az uj M 'gyár- j országot, melyről mostanában oly sok beszéd esik ! Magyaror-.zágon, hogy ezek után csakugyan meg kell i kezdeni a munkát. Mi hisszük, hogy az uj korszak es szociális i szellem, mely a modern államok életében uj ösvényt nyitott a haladásban, nálunk is kiengeszteli a panaszkodó embereket és gyökeret ver nálunk is szabad fejlődés valódi öntudata. X. HÍRE 14.-- Bocskay-emlékünnep. A helybeli ref. egyház ma, vasárnap üli meg a tíocskay-em- lékünnepet. Ez alkalomból úgy a szatmári, mint a németii rét. templomban, a szokott időben, istententiszteiet lesz ; a szatmári templomban Kácz István ev. ref. lelkész, a németii templomban lnczédy Márton ev. ref. segédielkész mondanak ünnepi beszédet. Templomi istentisztelet után az iskolában ünnepélyek lesznek. — Érettségi biztos. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a helybeli ev. ref. főgimnáziumnál megejtendő érettségi vizsgálatokra miniszteri biztosul dr. Ferenczy Zoltánt, a Magy. Tudomány-egyetem főkönyvtárosát küldte ki. — Lemondott rendőrkapitány. Komoróczi Iván dr. Nagybánya város rendőrkapitánya másfél évi hivataloskodása után lemondott állásáról. Vissza akar vonulni birtokára és gazdálkodni fog. Egyelőre még hivatalában marad, mig a főispán fel nem menti, vagy a megüresedett állás betöltése iránt nem intézkedik. — Dr. Kelemen Samu, városunk országgyűlési képviselője, arra kéri mindazokat, akik hozzá mint képviselőhöz fordulnak valamely ügyben, hogy lehetőleg délután négy és fél hat óra között keressék fel őt. — Szatmárvármegye tavaszi rendes közgyűlése folyó hó 29-én délelőtt fel 11 órakor kezdődik. — Kitüntetés. A király Lacheta János nagybányai in. kir. bányatanácsosnak nyugalomba vonulása alkalmából a főbányatanácsosi címet és rangot adományozta. — Meghivó. Tisztelettel felkérem Szatmárvánne- gye törvényhatóságának tagjail, szíveskedjenek a tavaszi rendes közgyűlés Jontos tárgyainak előzetes megbeszélése s lehetőleg egyöntetű megállapodás céljából Szatmáron, a Károlyi-ház termében 1906. május 23-án délelőtt 11 órakor tartandó megyei értekezleten megjelenni. Több megyebizottsági tag megbízásából : Dr. Böszörményi Emil. Felkérjük laptársainkat e közlemény átvételére s lapunk olvasóit arra, hogy mivel ezen értekezletre külön meghívók nem bocsáttatnak ki, szíveskedjenek saját körüliben a megyebizoltság tagjaival ez értekezlet idejét s célját közölni s őket a megjelenésre felkérni. — Kinevezések a megyénél. Falussy Árpád dr főispán a vármegyénél történt installációja alkalmából dr. Kovács Dezsőt tiszteletbeli főügyésznek, Szabó Albertet, dr. Vetzák Edét, dr. Jármy Bélát és dr. Vass Gyulát tb. ügyészeknek, Sepsy Sándor, Kovács Sándor, Bay Miklós, izik Vilmos és Gulácsy Tibor szolgubirókat tb. főszolgabíróknak, Kende Peter közig . gyakornokot tb. aljegyzőnek, Pavelia Zsigmondot, Kál- lay Szabolcsot és Jékey Istvánt tb. sszolgabiróknak nevezte ki. — Anyakönyvi kinevezés. A m. kir. belügyminiszter Schwarcz Gyula geresi okleveles segéd- jegyzöt anyakönyvvezetó helyettessé nevezte ki. — Évzáró ünnepély. Sikerült ünnepélyt rendezett e hó 12-én a helybeli kir. kalh. tanítóképző «Vörösmarty Üimepzo köre« a »Cecil-egylet« nagytermében. Az első pontot a Finger Lajos beszámolója képezte, melynek keretében az öuképzöküri tagok munkásságáról, az ifjúsági könyvtár múlt évi és jelenlegi állapotáról számolt be. Szép és mély tanulmányra valló szabad-előadást tartóit Laug Vendel IV. éves növendék Reviczky Gyuláról és költészetéről, a legújabb kor eme korán elhunyt jeles költőjéről. Az ünnepély egyik igen hatásos szama a Gzitrovszky József ének- szoloja volt. Szép tömör, érces basszus hanggal énekelt. Az énnekkar is kitett magáért. A termet zsuffolasig megtöltő intelligens közönség minden számot tomboló lelkesedéssel fogadott. Nagyon tetszett a Résch Pál és — Minden néven nevezendő virágot kirakjanak az esőre! A gyengébbeket, a lila virágú káktuszokat, íélóra múlva behordják, a leandernek nem árt, azokat verheti az eső, olyan az Isten adta, mint a fűzfa, szereti ha nyakig áll a vízben, azután minden vizes edényt kirakjanak a »csöpögő« alá eső levet fogni . . . Az ispán nem nézi az esőt, számokat jegyezget egy barna csikós könyvecskébe, arntán egymásba dörzsöli kezeit. — Ha nem sietek — útban ér a vihar. Ugyancsak esik 1 . . . ... Az idő egésznap kedvezőtlen, esős. Az ég ki nem derült, homályos maradt, valóságos sötétség borult mindenre, csípős hideg levegő siklott át a falut határló kőhegyről s ott /.ugott a bokrok levelei között. A nemzetes asszony ki nem fogyott a bosszúságból egész nap. Minduntalan újabb, frissebb újságokat hallott. A hantosi dűlőről elhordja a viz a kévés gabonát, egy csomót ott fogott ki a molnár, a nyires patak mellett. A kőhegyen ugyan nem szüretel senki Isten fia, az idén mindent összerongált a zivatar, agyonvert a zápor! . . . Még este is kedvetlen nagyon, csak akkor derül fel egy kicsit, midőn azt a krémszínű, erős illatú levelet megpillantja az asztalon, fiainak címezve, pecsétjén a Szentgaáliak címerével. Fejebb csavarja a lángot, s a világosnak tartva a levelet, megforgatja minden oldalról. Irmácska csendes. Meghúzódva ül az ószerü-kályha mellett, s nézi, a mint az ablakon be-bevillan egy csepnyi sárga fény s halványan törik meg a falakon. Nem ügyeli nagymamát, nem a levelet kezében, mely örömteljes vonalakat rajzol arcára, inkább azt, a mi a mellékszobában történik. Semmi különös dolog. Az öreg ur beszéli meg a napi teendőket az — ispánnal! . . . Fel s alá jár a hosszúkás szobában, hátra vetett kezekkel, tölgyszerü egyenes alak, öszbecsapó hajjal és bajuszszal, zöld hajtókás vadászöltönyben, nyakán bogra kötött fekete selyem kendő. A szoba feltűnően egyszerű. Egyetlen díszét egy életnagyság!] olajfestmény képezi, mely a nemzetes asszony menyét, Irmácska anyját ábrázolja csipkebokros főkötőben, vérszinü korái füzérekkel bársonvszerü, sápadt nyakán. Ez az egész. Az öreg urnák minden szavát meg lehet érteni, hangosan beszél . . . Különben is erős mély baritonja van, mely hires volt egykor, s melyet most legfőlebb csak arra használ, hogy perlekedjék a — cselédekkel. Az ispán összecsukja a nagy gazdasági naplót, összeszedi az íróasztalon szerte heverő apró iveket, melyekre különféle nevek, számok vannak följegyezve, és — menni készül, az ajtóból azonban visszafordul. Még egyszer, — elfeledett valamit. — Nem mehetünk kérem holnap a hantosi dűlő felé, át kell kerülni a keleti majornak. A nyires megáradt a malom fejnél, a nyugati részen pedig — felszakadt az ingovány, valóságos láptenger az egész, most jelentették alig félórája. Az öreg ur kedvetlenül dörzsöli kezét: — Az baj! Nagy baj! Beszélt a molnárral? A fiatal gazdatiszt elfordítja egy kicsit a fejét. — Még nem — de ha lafcet, ma át akarok menni 1 . . . . . . Irmácska, nem nézed ezt a levelet ugy-e ? Nem ! A kis leány nem nézi picit sem. Finom arcoskája rémitően színtelenné vált, s merengve bámul maga elé . . . Felszakadt az ingovány. Pillanat alatt eszébe jutott a sok-sok csodás varázsu mese, melyet a nyiresiől hallott — régen már, mikor olyan nagyon kicsi lányka volt s az a szép korall gyöngyös asszony ringatta térdein. Beszélték. Hosszan futó nádas borította az egész nyires patakot, melynek csak a felső részében gyülemlett össze a viz, de azután annyi volt, hogy három malmot hajtott. Partját a legszebb, legritkább urinövények borították, aminőket azóta látni sem lehet, hófehér vizi szárnyasok, hosszú esőrü buvármadarak tanyáztak benne, a viz csendes volt, csendes, tiszta és — mély! De a nyugati rész, az már tele volt veszedelemmel 1 lóé lászló óríi- és ©ksafer-üsíletét f. évi május hó í-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé sr\\ { m « , ' i i . - . ...... Tisztelettel -. —-----—— ^g .1 helyeztem at, | JOÓ nás^ió utóda.
