Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-11-14 / 91. szám
Szatmár, 1906. november 143-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. járatuknak, melyekre a rendszeres hajóknak figyelme ki nem lerjed, tehát az úgynevezett outsider kikötőket; de hisz ezekkel is az a célunk, hogy ott piacokat, uj összeköttetéseket később fejleszszük. Ha tehát kivonjuk őket ebből a forgalomból és ezt a fejlesztést megakadályozzuk, akkoi voltaképen bizonyos hézag és hiány áll be, a mely bizonyos mértékig hátránynyal is jár. Ez annál lényegesebb, mert a hajók nem tartoznak az olcsó mulatságok közé. A hajó a legfalánkabb és legragadozóbb állat. Fentartása tetemes költségbe kerül, úgy, hogy például egy 5000 tonnás hajó napi költsége, beleértve a szenet, és a fűtést, körülbelül 1100 korona. De, t. ház, egy további nehézség, a melyre Zanella t. képviselőtársam is utalt, hogy annak a hajónak, hogy ha Fiúméba jön, oda rakományt is kell beszereznie, mert üresen Fiúméba nem jöhet. Ennek a rakománynak olyannak kell lennie, a mely a hazai közgazdaság érdékeinek megfelel. Azután jön a fontosabb dolog, hogy annak a hajónak, a mikor Fiúméból elmegy, hogy beszerzési segélyben részesüljön — ismét ott Fiúméban kell egy- harmad hazai rakományt beszereznie. Nagyobb hajóknál — s nekünk azon kell igyekeznünk, hogy a szabad járlat tekintetében nagyobb tipusu hajókra tegyünk szert — ennek az egyharmad rakománynak beszerzése épenséggel nem kis akadályokba ütközik. De feltéve, hogy sikerül ezt az egyharmad rakományt beszereznie, ezzel az egyharmad rakománynyal a legtöbb esetben nem is mehet a hajó nyílt tengerre, azt oda ki sem bocsátják, mert hiányzik a hajónak a stabilitása, az aj jellege, a melyet tengerésznyelven Seetüchtigkeit-nak mondanak. Ezt a hajót el kell látni, fel kell szerelni ilyen módon tetemes költséggel. Ehhez járul a kikötői illeték kérdése; ehhez járulnak a biztosítási nehézségek, mert hiszen annak a kinek rakományát felvette a hajós, a hajótulajdonos egyszersmind tartozik bejelenteni, hogy a maga hajójával merre és mily irányban akar menni, be kell jelentenie ezt azért, mert a rakománynak tulajdonosa a maga rakományát biztosítja a biztositó társaságnál, a biztosítás meghatározott járatokhoz van kötve, s igy ha a járat útközben megváltozik, a biztosított rakomány után esetleg a biztosítási összeget nem fizetik ki. A legfontosabb dolog pedig az, a mire rá kell mutatnom, hogy Ausztriában ez a kikötés nem áll fenn. Már pedig nekünk a magunk dolgait Ausztria szerint kell idomítanunk, minthogy azok az útvonalak, azok a közgazdasági érdekek, a melyeket a mi hajózásunk szolgál és azok, a melyeket Ausztria hajózása akar szolgálni, egymással azonosak s igy egymással összeütközésbe jönnek. Igen nehéz dolog tehát hogy itt olyan kikötéseket tegyünk, a melyek súlyosak, a nélkül, hogy hasonló kikötések a másik országban fennállanának. így az a veszedelem állhat elő, hogy akkor, a mikor hajóinkat voltaképen segíteni akarjuk, ezen hajóinkat átkergetjük Ausztriába, s azok a hajók magukat a trieszti kikötőbe fogják felvétetni. Mert akárhogy viselkedjenek is a fiumeiek és t képviselőtársam mint Triesztnek halálos ellen- 1 ségei, a fiumeiek és a triesztiek anyagiakban, méltóz- tassék elhinni, megértik egymást. Azok, akiknek Fiúméban vannak hajósvállalataik, rendszerint érdekelve vaunak a trieszti hajósvallalatoknál is, és viszont. Bármily súlyosak legyenek is azonban ezek az aggodalmak, a melyeknek felsorolásával éppen arról akartam tanúságot lenni, hogy azokat teljes mértékben ismerjük és apprecziáljuk, ha úgy állítják fel a kérdést, hogy ezzel szemben lemondjunk és lemondhatunk-e arról, hogy azok a hajók, a melyeket segélyezünk, tegyenek a hazai közgazdaságnak szolgálatot; feltétlenül non possumussal kell felelnünk. Feladatunk az, hogy lehetőleg enyhítsünk, könnyitsünk a a helyzeten és tegyük lehetővé a hajók megélhetését, hogy ezt a szolgálatot a hazai közgazdaságnak megtehessék. Épen ezért a részletes tárgyalás során a törvényjavaslatnak ezekhez a szakaszaihoz bizonyos módosítást szándékozom benyújtani, a melyre nézve előre is kérem ő excellenciájának és a kereskedelemügyi kormánynak szives jóindulatát s a mely abban a körben fog mozogni, hogy abban az esetben, ha a hajó idegen, tehát nem fiumei kikötőt érint, de a Fiúméban kikötött egy harmad rakomány helyett teljes hazai, vagyis három harmad hazai rakományt közvetít, ennek feltétlenül igénye legyen a beszerzési segélyre. Mert nem topográfia és a geográfia ebben a kérdésben a fő, hanem az alapgondolat, az az alapcélzat, hogy a mi közgazdasági érdekeinknek szolgál, annak mi is szívesen szolgálunk. S miután az a helyzet is előállhat, hogy a gyakorlatban azok az aggodalmak, a melyeket Zanella Richárd képviselőtársam kifejtett és a melyeknek az imént hangot adtam, talán súlyosabbaknak bizonyulnának, mint a hogy mi esetleg hisszük, adjunk módot a kereskedelemügyi kormányzatnak arra, hogy kivételes esetekben ezen segíthessen. Ha valóban azt fogja látni, hogy a hazai közgazdaság érdekeit ilyen megszorított kikötések veszélyeztetik, akkor» azokat a kikötéseket enyhíthesse. Megadandónak tartom tehát a kormánynak azt a felhatalmazást, azt a diskrecionális jogot, hogy kivételes esetekben olyan hajóknak is megadható legyen ez a segély, a melyek nem érintik ugyan a hazai kikötőt, de a melyek egyharmad hazai rakományt közvetítenek és ezzel eleget tesznek a másik, lényegesebb érdeknek. Ezzel a kérdéssel, t. ház, eljutottunk a diskrecionális jog kérdéséhez, a melyről csak néhány szót kívánok mondani. Nekem ebben a kérdésben megvan a magam álláspontja úgy erre a törvényjavaslatra, mint az iparfejlesztési törvényjavaslatra nézve. Azt hiszem, hogy azok a félreértések, a melyek ebben a kérdésben felmerültek, arra vezethetők vissza, hogy a dolog elvi jelentőségét nem emelték ki eléggé. Mél- tóztassék nekem elhinni, hogy egy korszaknak jellegét nem az intézmények adják meg, hanem az egyéniségek, Az intézmények szükségesek arra, hogy a már létrejött eredményeket konzerválják, de ahhoz, hogy fejlesszék, ahhoz, hogy létesítsék, ahhoz, egyéni kezdeményezés, egyéni munka, egyéni ambíció, egyéni becsület kell. (Helyeslés.) Ezt intézményekkel guzsba- kötni százszorta nagyobb veszedelem volna, mint az intézményeket egészen elejteni. Méltóztassék elhinni, ennek a törvényjavaslatnak minden rendelkezése arról a szeretetró'l tesz tanúságot, melylyel a kereskedelemügyi kormány, és azt hiszem, az egész ház a hajózás érdekei iránt viseltetik, senkivel szemben nincsen benne animozitás, ellenben van benne egy nagy dolog az, hogy a hazai közgazdaság önállósitá sát végre kivettük a politikai szóvirágok világából is beültetjük a tényleges igazságok országába. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés.) Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósága f. hó 12-én tartotta november havi rendes közgyűlését Dr, Falussy Árpád elnöklete alatt. Szatmár—mátészalkai vasút ügye az ezt megelőzőleg tartott rendkívüli közgyűlésnek volt kizárólagos tárgya. Egyhangú határozat folytán a vasút céljaira a lókert egy részét díjtalanul átengedték. Ezzel kapcsolatban a főispán szükségesnek tartotta hogy a város közönségét ez ügyben teljesen felvilágosítsa s kijelentette, hogy a késedelem oka sem animozitás, sem tendenlia, hanem egy kis tévedés volt. Ennélfogva a megnyilvánult érdeklődés folytán feloldotlnak tekinti a két. vasútra vonatkozó hozzájárulás junktiu- mát s igy a kivetendő pótadónak csak a Szatmár— mátészalkai vonalra eső részére vonatkozó határozatot terjesztette fel a Minisztériumhoz. Ep ezért hivatta össze a rendkívüli közgyűlést, hogy ennek elintézése minnél gyorsabban történhessék, s bár. Kelemen Samu szerint a pótadó csak tavaszi vagy őszi rendes közgyűlésen szavazható, a főispán tudomása szerint egy 15 nappal előbb összehívott rendkívüli gyűlés is hozhat ez ügyben határozatot. A főispán nyilatkozata után a törvényhatóság Dr. Veréczy Antal indítványára a főispánnak bizalmat szavazott s köszönetét fejezte ki önzetlen fáradságáért. Polgármester jelentése szerint a közigazgatási ügyek az elmúlt hónapban rendben folytak le, referált a lefolyt Rákóczi-ünnepségekről s javasolta, hogy a résztvevőknek mint a Kölcsey-körnek köszönetét fejezze ki a törvényhatóság. — A kiküldött állami végrehajtók visszarendelését tudatja. A színház bérlete virágvasárnapon lejár s igy arra a törvényhatóság pályázatot hirdet, melynek határidejét december hé 4-re tűzte ki. Elégtétel a megtámadottaknak. A polgármesteri jelentés tudomásul vétele előtt Dr. Falussy főispán szót emelt, egyik helybeli lapban a Rákóczi-ünnepélyen résztvevők elleni támadásra vonatkozólag s utalva a részvételi határozat elfogadásánál tapasztalt lelkesedésre s arra, hogy a fejedelmi végtisztességnél Szatmár városának jelentős szerepe volt, megdöbbenéssel olvasta a támadó cikket. A város nem terheitett egyeseket ily nem hétköznapi áldozatokkal igy ez áldozatot helyén valónak találta. Dr. Fejes István a Szatmár és Vidéke felelős szerkesztője válaszában nem azonosítja magát a cikkíróval s megnevezi a cikkírót dr. Hadadi Lajos személyében. A főispán tudomásul veszi s a dolog ódiumát a cikkíróra hárítja, A vendéglő és kávéház ipar szabályrendelete tárgyában kelt kereskedelemügyi miniszteri leirat tudomásul vétetett, úgyszintén a pénztárvizsgálatról szóló jelentés. Az ev. ref. fögimn. igazgató tanácsába — dr. Vajai Károly mandátuma lejárván — a közgyűlés őt ismét megválasztotta. Az adóelőírás augusztus és szeptember hónapokra tudomásul vétetett. A Kossuth-kerti kioszk jégvermének meguagyob- bitására vonatkozó kérelem véleményezés végett a tanácsnak visszaadatott. Az iparlanács jegyzője egyhangú választás utján Ferencz Ágoston lett. Prine József vasmühelye részére telepeagedólyt kért a lelencház melletti telekre A lelencház természetesen ez ellen észrevételeket adott be, mert a lelenceknek nyugalomra s tiszta levegőre szükségük van. A rendészeti szakosztály a telepengedélyt ennek dacára is megadhatónak vélelmezi. Csomay dr. a lelencház észrevételeinek adott igazat s a megadást ellenzi. Hámon kanonok a humanizmus nevében, dr. Tanódy Márton közegészségügyi szempontból kívánta a telepengedély megadását, dr. Frieder és Veréczi Antal azt vitatták, hogy a városnak csak előnyére van egy-egy gyáralapitás, mely elé nem szabad akadályokat gördíteni s megadhatónak találják az engedélyt. A főispán hasonló szellemű hozzászólása után Prinz Józsefnek a telepengedélyt 30 szóval 18 szavazat ellenében a közgyűlés megadta. A Turvölgyi vasút közigazgatási bejárási jegyzőkönyvére vonatkozó belügyminiszteri leirat tudomásul vétetett. Hatósági átiratok folytán a papirbuza üzérkedés ellen, a sajtó és büntető eljárás rendezése mellett s az alkoholizmus meggátlása tárgyában, hasonló szellemű pártoló feliratok szerkesztésével határoztak, A közigazgatásnál használandó írószerek s mindennemű szükségletek a közgyűlés mai határozata értelmében ezentúl minden körülmények között hazai termékekből szerzendők be. Kivételek csak oly ese- ben történhetnek, ha az illető cikkből hazai gyártmány egyáltalán nem kapható. Végül a közgyűlés Bura Sándor adóvégrehajtónak 6 heti s Majdik Béla írnoknak 2 havi szabadságot engedélyezett. HIRE k. Merengő leányka. Merengő leányka Virágok közt lépdel Körötte mézet gyűjt Egy kicsi méh kéjjel. S a mig a leányka Andalogva járkál, A pici méhike Ajakára rászáll. A leányka megijed, — Megüti a méhet, Szegény bohó állat, Nem gyűjt már több mézet. A piciny ajakról — Nem tehet ő róla — BEHOZATAL Müller Zoltán Szatmár a főpoatával «zeniben. 3 ki’ó legfinomabb minőségű Cubakávét 9 koronáért szállít postán bérmentve. Jobb minőségű és olcsóbb mint bárhol. Kérjen rés zletes kávé árjegyzéket,
