Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-10-10 / 81. szám
X. évfolyam. 81. szám. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviseló. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ........—..rrrz Teleíon-szám 80. 11 . Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Polónyi programmja. *) Irta :Dr. Kelemen Samu orsz. képviseló. A kormányok működésének nem az a lényege, hogy a kormány milyen programmot ad, hanem hogy milyet valósit meg. A gyakorlati politikában minden programm »minta érték nélkül«, az értéket a programm- nak kivitele adja meg. Egy szemernyi törvény, ha jó, többet ér egy morzsányi javaslatnál, mely elporlad az irattárak polcain, mig egy uj kormánynak uj Kolumbusa uj szempontokat fedez föl, amelyekből a javaslatot »újra át kell dolgozni«. Mindig hidegen hagy hát bennünket az, hogy valamely miniszteri programm mennyi törvénytervezetet sorol föl, mint a közeli, közelebbi, vagy legközelebbi jövőnek alkotását. Mindez csak menu-kártya. Bármilyen legyen is a rányomatott ételsor, ettől még soha senki sem lakott jól. Az igazságügyi menu-kártyákkal szemben különösen bizalmatlanok lettünk. Ha az igazságügyi politika főkönyvében a beváltott reményeknek és a csalódásoknak tételeit elkönyvelnők, aligha nem szomorú egyenleget kapnánk. A büntető perrendtartás óta, tehát 1896-tól kezdő- dőleg úgyszólván nem volt organikus igazságügyi alkotásunk. Pedig azóta nem egy kormány- programnak nászát ültük meg és a nászágyból vigan születtek a kisded javaslatok. De valami átok fogta valamennyit .. . Szegény kicsi féreg nem tudott megnőlni. Ha ennek dacára mindnyájan jogos érdeklődéssel tekintünk az igazságügyi kormánynak programmja felé, annak az az oka, mert bizunk abban, hogy a beváltatlan Ígéretek kora lejárt és mert végre is ebből a programmból ismeri meg a közönség azokat az eszméket és irányitó elveket, melyek a minisztert működésében vezetni fogják. Programm, mely — mint ezúttal az igazságügyminiszteré — elvek és eszmék jelzése nélkül, csak a tervbe vett alkotások fölsorolására szorítkozik, puszta tartalomjegyzék könyv helyeit. A kíváncsiságot talán ez is kielégítheti, de az érdeklődést legfölebb ha fölkelteni képes a hiányzó tartalom iránt. Valószínű, hogy Polónyi miniszter maga sem lépett föl egy formális igazságügyi programmnak pre- tenziójával. Amit nyújtott, csak munka és nem kormányprogramm. De éppen azért, mert javaslatainak iránya felől tájékozatlanul hagy, kissé vékony dongáju, bár anyagfölsorsolása elég bő. Az első helyet a miniszterek munkaprog- rammjában a képviselőválasztási bíráskodásnak módosítása foglalja el. Ez az egyetlen törvénytervezet, melynek egy fontos részletkérdését is megismertette a miniszter. A bíráskodást a javaslat a kúriának és a közigazgatási bíróságnak tagjaiból alakított vegyes tanácsra óhajtja bizni. Föltétlenül helyeseljük ezt az intézkedést. Ha egyéb tekintet nem, úgy a kúriának tehermentesítése egyenesen megköveteli a tervbe vett ujitást. Arra gondolni sem szabad, hogy a kúria biráinak száma szaporittassék. így is egyedül állunk a kontinensen a mi nagy bírói létszámú „legfelsőbb bíróságunkkal“ és az állandósított kisegítő bírói intézménynyel. De érdemileg is csak jó hatással lehet a közigazgatási bíróságnak bevonása az Ítélkezésbe. Birái ép oly függetlenek, mint a kúria bírái. A két bíróságnak együttműködésével pedig több irányú, tehát szélesebb látókör fog érvényesülni és ez, az eddig nem éppen mintaszerű Ítélkezésnek csak hasznára válhat. Kevésbbé tartjuk szerencsésnek a gondolatot, mely bizonyos birákat úgyszólván kizárólagosan kiván a választások fölött való bíráskodással foglalkoztatni. Az a különleges helyzet, mely a képviselő- választások fölött való bíráskodással előáll: a birót akarata ellenére is közel sodorja a központi politikai hatalomhoz. Nem kívánatos, hogy ez az egyes birákra állandósittassék. Ne feledjük, hogy a hatalmi befolyásoknak lehetősége olyan arányban csökken, amilyen arányban szélesbedik a bíráskodásban részt vevők köre. Más kérdés az, hogy vájjon a kúriai bíráskodásnak uj törvénynyel való szabályozása egyáltalán időszerü-e. Igaz, hogy a törvény rossz és az annak alapján kifejlődött bíráskodás még rosszabb. Elismerjük tehát, hogy csak bizonyos önmegtagadással lehet a törvényt, melynek hatálya a jövő évben lejár, pure et simple meghosszabbítani. De a rövid idejű meghosszabbítást kisebb bajnak tartjuk, mint azt a veszedelmet, hogy a választási bíráskodást ujja alkossuk mielőtt az uj választási törvényt meghoztuk volna. Teljességgel lehetetlen, hogy a kettőnek mechanizmussá igy összeilleszthető legyen. A bíráskodás a választások fölött nemcsak utólagos megtorlás, hanem ennek erejével egy- szersmint hathatós praeventio is. Olyan bíráskodásnak azonban, amely egy még ismeretlen választási eljárásra előre alkottatik meg: ilyen hatása nem lehet. Bizonyos, hogy az igy megalkotott törvénynél a megtorlásra váró esetek jórésze nemcsak ki fog csúszni a meglevő paragrafusok hézagai között, hanem tömegesen fog kihullani a törvénynek tátongó résein. Lehet, hogy az igazságügyminiszter kisebbnek látja ezt a veszedelmet, mert a jövő választási törvénynek képe nem egészen ismeretlen elölte és a saisi lepel csak előttünk nincsen föllebentve. De a törvényt nem a miniszter és nem a kormány hozza, hanem a képviselőház és benne és általa az egész közvélemény. Ennek a tájékozottsága pedig éppen olyan szükséges, mint a miniszteré. Az uj törvényt tehát helyesen csak a választási reformmal kapcsolatban lehet megalkotni; az egy-két időközi választást a régi törvény amúgy is elbírja még. ... Az igazságügyi programnak pozitívumával szinte egyenlő fontosságú annak két negativ jellegű kijelentése. Nem fogják eltörölni a váltó- és kereskedelmi törvényszéket és nincs küszöbön a sajtó- törvénynek reformja. Az első mindenesetre megnyug/atólag fog hatni a kereskedői körökre. Reméljük, hogy ez a megnyugvás teljes lesz. A váltó- és kereskedelmi törvényszék megszüntetésének, ha jól emlékezünk, régebben éppen a mostani igazságügyi államtitkár volt egyik szószólója. Föl kell tennünk, hogy ebben a kérdésben ma teljes az entente miniszter és államtitkár között és ha komoly meggyőződésünk, hogy ezt a törvényszéket fon kell tartani, ebbeli meggyőződésüket kellő nyomatékkai is fogják képviselni. Sohasem tartottuk megokoltnak ennek a kiváló bíróságunknak megszüntetését, melyet a külfödön is úgy tekintenek, mint a hiteli és kereskedelmi viszonyok megbízhatóságának és szilárdságának egy jelentős biztositékát. De végzetes lépésnek tartanók a megszüntetést ma, mikor külföldi kereskedelmi összeköttetéseket keresünk, külföldi tökét akarunk behozni és a külföld vállalkozó kedvét akarjuk fölkelteni országunk iránt. A sajtótörvénynek a dolgában elszomorítónak tartjuk azt, ha örülnünk kell, hogy az 1848-ban ideiglenesként megalkotott törvényt nem bolygatják. Megfoghatatlannak kellene találnunk, hogy a nemzeti küzdelemnek lezajlása után, amikor egyetlen talpalatnyi területet nem tudtunk volna meghódítani a sajtónak lelkes fegyverbarátsága nélkül: sajtó-ellenes nálunk a hangulat. Fájdalom örök igazság: hogy az érthetetlen dolgok a legérthetőbbek. Ebben a harcban a sajtó az exisztenciáját veszélyeztette és az embernek egyik legőszintébb öröme, ha megfeledkezhetik arról, akinek több az érdeme, mint neki. Igaz, hogy a sajtónak a hangja eldurvult. De ebben a rosszban a jó példával nem a parlament járt-e elől?... Úgy látszik csaknem olyan jól esik a maguk hibáiról megfeledkezni, mint a mások érdemeiről. Képviselőnknek ezt a cikkét a „Budapestéből vesszük át. w Meffnvilti(lRUNFELD TESTVÉREK.^ _______O £_____| férfi-, női- és gyermek-cipő-áruháza Sz atmáron, Kíizlnozyuitcn (Vallon-féle ház.)
