Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-05-09 / 37. szám
2-ik oldal’ SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. május 9. zeledést megteremteni és véglegesíteni, ezt a kölcsönös megértést előmozdítani és fejleszteni, az uj kormány sok és nagy feladatai között szintén a nagy és elsőrendű feladatok közé tartozik. Szatmárvármegye főispánjának beiktatása. Szatmár-Németi, 1900. május 9. Tegnap iktatta be Szatmárvármegye törvényhatósága nagy ünnepségek között dr. Falussy Árpád főispánt A beiktatást megelőző napon érkezett a főispán Budapestről a megye székhelyére, Nagykárolyba. A főispán, a megye határán átjőve, folytonos ünneplések tárgya volt. Nagykárolyban pedig fényes fogadtatásban részesült. Az ünnepségek lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Falussy Árpád, Szatmárvármegye újonnan kinevezett főispánja, a hétfőn reggel kilenc órakor induló személyvonattal utazott el Budapestről székhelyére, Nagykárolyba. A főispánt és nejét többen kisérték le a fővárosból. A vármegye határán, Érkörtvélyesen a főispánt a megyebizottsági tagoknak kétszáz tagú küldöttsége várta és élénk ovációkban részesítette. A küldöttség nevében Jékey Sándor főszolgabíró üdvözölte Falussy Árpád főispánt, aki szép szavakban mondott köszönetét a lelkes fogadtatásért. Szaniszlón Jordán apátplebános vezetésével szintén nagy küldöttség jelent meg az állomáson és lelkesen ünnepelte az átutazó főispánt. Falussy Árpád a megye székhelyére Nagykárolyba este 6 órakor érkezett meg. Ekkorra már ez rekre menő tömeg vonult ki az állomásra zászlókkal, zeneszóval és teljesen betöltötte az állomás mellett elterülő térséget. Az állomás perronját a város elő kelősége, urak és hölgyek foglalták el. A kocsijából kilépő főispánt hosszan tartó éljenzéssel fogadták. Debreczeni polgármester pedig lelkes bezséddel üdvözölte őt. Falussy főispán meghatva válaszolt a polgármester szavaira. Kijelentette, hogy mint megyei ember ismeri az itteni viszonyokat és tudja, hogy hol kell segíteni. Az ő becsületes szinmagyar elveit ismeri itt mindenki és biztosítja a megye közönségét, hogy a megyét ezen elvek szellemében fogja vezetni. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Falussy főispán Debreczeni István polgármesterrel a város négyes fogatán a vármegyeházára hajtatott. Kocsiját mintegy kétszáz kocsi követte. Amerre a főispán elhaladt, a házak mindenütt fel voltak lobogózva. A vármegyeháza előtt szintén hatalmas tömeg várta a főispánt, akit megérkezésekor lelkesen éljeneztek. A vármegyeháza tágas csarnokában a megyei tisztviselői kar élén Ilosvay Aladár megyei főjegyző fogadta a főispánt, biztosítva öt a tisztviselői kar szeretetéről és ragaszkodásáról. Falussy főispán válaszába» kijelentette, hogy a vármegyét szigorúan hazafias és nemzeti irányban óhajtja vezetni és azon korrupt irányzatnak, amely az utóbbi időben a vármegyében lábra kapott, hamarosan véget akar vetni. Végül pedig kérte a tisztviselők támogatását, ő a saját részéről mindenkor jóindulattal fog viseltetni a tisztviselői kar iránt. Este nyolc órakor a főispán tiszteletére fáklyásmenet volt, amelyet Vetzák Ede megyei törvényhatósági bizottsági tag vezetett, ki a vármegyeháza előtt beszédben köszöntötte a főispánt. Falussy Árpád főispán a vármegyeház erkélyéről mondott köszönetét a lelkes óvációért. Fél kilenc órakor a Magyar Király-szállóban ismerkedő-estély volt, melyen mintegy háromszázan vettek részt. Tegnap délelőtt ment végbe a szorosan vett be iktatási ünnepély, a vármegyeházán tartott közgyűlés keretében. A bizottsági tagok nagy számban jelentek meg a közgyűlésen; a terem zsuffolásig megtelt már egy órával a közgyűlés megkezdése előtt, a karzatot pedig teljesen megtöltötte a díszes hölgyközöns g, melynek soraiban a főispán neje is helyet foglalt s általános érdeklődés tárgya volt. A közgyűlésen részt vettek a megyének notabilitásai közül gr. Károlyi István orsz. gyűl. képviselő, gr. Teleky Géza, Kende Zsigmond, Szerdahelyi Ágoston, br. Vécsey László orsz. képviselő, Domahidy István és Sándor, jékei Jékey Zsigmond stb. Megjelentek továbbá a közgyűlésen dr. Kelemen Samu, Luby Géza és Béla, Szu- nyogh Mihály dr. országgyűlési képviselők; Szatmár- Németi sz. kir. város törvényhatóságának képviseletében Pap Géza polgármester, Vajay Károly dr. tiszti főügyész, Bartha Kálmán, Ferencz Ágoston, dr. Pap Zoltán ; a bizottsági tagok részéről Jákó Sándoi és Pethő György; a szatmárnémetii kir. törvényszéket dr. Róth Ferencz elnök és dr. Fekésházy Gyula törvényszéki biro képviselték. Pontban 11 órakor vette kezdetét a közgyűlés, amelyet Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző nyitott meg, jelezvén a közgyűlésnek egyedüli tárgyát, a főispáni kinevezést tartalmazó legfelsőbb királyi kéz irat felolvasását és a főispáni eskü letételét. A kézirat felolvasása után húsz tagú küldöttséget választottak. hogy a főispánt a közgyűlési terembe hívja meg. Pár perc múlva megjelent a teremben dr. Falussy Árpád főispán festői diszmagyarba öltözve s a jelen voltak lelkes éljenzéssel fogadták. A főispán ezután a főispáni esküt letette. A főispánhoz Ilosvay Aladár főjegyző mondott üdvözlő beszédet. Beszédében annak a reménynek adott kifejezést, bogy most inár egy tisztultabb kor következik, amely a nemzetnek eszményeiért küzd s ez eszményeket meg is akarja valósítani. A főispán az üdvözlésre hosszabb beszédben válaszolt, amelyben működésének programmját ismertette; különösen kiterjeszkedett a közigazgatásnak minden ágára, a feladatokra, amelyek mezőgazdasági, ipar i kulturális téren várnak a nemzetre s amelyeknek megoldására nézve a legnagyobb tevékenységet ígérte meg. Különösen kiemelte azt, hogy a magyarság Szatmárvármegyében visszaesésben van még a 40 év előtti állapotokhoz képest; általában a határszéli megyékben a magyarság, ahelyett, hogy terjedt volna, csökken és a nemzetiségek által mindjobban felszivatik. Ezen erős magyar kulturális politikával kell segiteni; mindazál- tal igazságos elbánást ígért minden nemzetiségnek, amely nem tör a magyar állameszme ellen. Hangoztatta továbbá, hogy ő a függetlenségi és 48-as párt tagja s elveit teljes érintetlenségében fenn kívánja és fenn is fogja tartani a főispáni székben is; de tiszteletben fog tartani minden más alkotmányos politikai nézetet. Beszédének főként az a része keltett nagy hatást és élénk feltűnést is, amelyben az elmúlt alkotmányellenes korszakot bírálta s amelylyel kapcsolatban azt a kijelentést tette, hogy ő neki feladata lesz nemcsak a minden irányban való építés és tovább fejlesztés, de egyszersmind feladata lesz a gyom- lálás is. A beszéd mintegy fél órát vett igénybe ; azt több Ízben megszakították a tetszésnyilvánítások s végül a főispánt lelkesen megéljenezték. Falussy Árpád rokonszenves megjelenése általában igen jó benyomást keltett, egyben routinos szónoknak s nyilatkozatai szerint erélyes embernek mutatkozott. A vármegyei bizottsági tagok részéről Jékey Zsigmond üdvözölte a főispánt, örömét fejezve ki a fölött, hogy Falussy Árpád személyében a függetlenségi és 48-as pártnak egyik tagját nevezte ki a király főispánná. A lelkes hangulatban lefolyt közgyűlés után a küldöttségeknek a tisztelgése következett. Ebben a tekintetben azonban a rendezés meglehetősen kevés tekintettel volt úgy magára a főispánra, mint azokra a bizottsági tagokra, akiket a két órakor kezdődő ebédre meghívtak; mert 53 küldöttség tisztelgett, tehát 53 üdvözlő beszédet kellett a főispánnak meghallgatni s azokra 53 feleletet adnia, holott az egy kategóriába tartozó küldöttségek egyesítése a kímélet szempontjából is kívánatos lett volna. így a tisztelgések 12 órától délután 3 óráig tartottak. Közben egy felette kínos jelenet játszódott le. Kemény Alajos pénzügyigazgató, aki különben tudomásunk szerint át van helyezve Nagykárolyból, s aki tudvalevőleg egyik legerősebb támogatója volt az elmúlt abszolutisztikus rendszernek, vezette a pénzügyigazgatóság tisztikarát. Amint a teremben levő bizottsági tagok a pénzügyigazgatót megpillantották, óriási kavarodás támadt. »Ki vele! Hogy meri ide tenni a lábát!?« s más, itt reprodukálhatatlan kifejezések áradata zudult feléje. A pénzügyigazgatósággal együtt megjelent adóhivatali tisztviselők nyomban elkülönítették magukat a pénzügyigazgatósági tisztviselők csoportjától, amelyet el- sáppadva vezetett a főispán elé Kemény Alajos. A fogadtatás különben a főispánnál sem volt szives, mert a főispán is szemére lobbantotta a pénzügyigazgatónak a közzel múltban tanúsított hazafiatlan magatartását. Délután 3 órakor vette kezdetét a bankett, amelyre oly sokan jelentkeztek résztvevők, hogy a szennyes szalmára, nyomban elnyomta az álom s bár szemei még könyesek voltak, álmában mosolygott. Valami csodálatos szépet álmodott ezen az éjszakán, egy mesebeli tűndérkertről, ahol ő aranyos ruhában sétált, arany almát evett, selyem ágyban aludt . . . Másnap korán reggel fölébredt s megkereste az ablak párkányán a tükör darabot. Gondosan megtö- rö.te kötényével, belenézett s úgy találta, hogy szép kék szeme, aranyszőke a haja . . . Épen mint a vizi királynénak. Este aztán, mikor a kis pásztorok mind hazamentek, ő oda lopódzott az Ér parijára s néma gyönyörűséggel nézte a szél által fodrozott ezüstös hullámokat. Aztán szép csendesen kezdett lépegetni be a vízbe, mind beljebb . . . beljebb . . . — Soha meg nem vernek . . . Selyem ágyban... Mikor reggel a gyerekek kihajtották a libákat, az elől menő kis leány hirtelen megállott s előre mutatott a víztükör felé : — Oda nézetek . . . Ott van a vizi királyné . . . Csakugyan ott ringott a viz tetején a kis királyné . . . Arany volt a haja . . . ezüst a cipője. Fehér lápvirágból koszorú a fején . . . sárga vizi liliomból füzér a derekán. mi szép tündérmesét, amit egy kis fekete szemű, boglyas hajú leányka regélt. ő is oda kuporodott az istenadta szép zöld szőnyegre s hallgatta ott, ahol a kis borzas folytatta . . — ... Aztán a vizi királyné palotájának ezüstből van az ajtaja, aranyból az ajtósarka. A kertben csodás fák nőnek. Minden fa reggel virágzani kezd s estére már érett gyümölcs van. De milyen szilvák, milyen almák! . . . Egy ember jóllakik egygyel, olyan nagyok s olyan édesek, mint a csorgatott méz. A fák gályáin csodaszép aranyos madárkák repkednek, amelyeknek hangja szebb, mint a templomi orgonáé . . . De hát maga a királyné?! . . . Mikor a palota kertjében sétára indul, utána megyen huszonnégy szobalánya. Egyik szebb a másiknál, szép szőke hajuk ragyog az aranytól, a lábaik ezüst cipőben vannak s mikor közeledik a délebéd ideje, azok hordják a királyné asztalára a drága pecsenyéket, cukros tésztákat, fügét, szentjánoskenyeret s ami ott marad, azt ők eszik meg . . . A kis Juliska közbe szólott • — Aztán nem verik meg őket mindennap ? Az elbeszélő folytatta . . . — Megverni ? ? . . . Soha 1 . . . Minden este selyem ágyba feküsznek, bársony takaróval takaróznak. Aztán meg nem is mindig egy a királyné. Ha megunják, másikat válasz tanak, akinek szép kék a szeme, selymes aranyos a haja, az lesz a uj királyné . . . Az egyik hallgató gyerek kíváncsian kérdezte: — Hát azután elehet menni a vizi királyné palotájába? . . . — Hogyne . . . Csak le kell menni a viz alá jó mélyen, ott van a királyné birodalma. Azt mondják, az öreg Sarlósné volt ott a fiatal korában, vissza is jött . . . Ő beszélte el a faluban, amit most nektek meséltem, de mir az öreg régen meghalt . . . A gyermekek kérlelni kezdték a mese mondót: — Marosa, mondjad tovább is . . . olyan szép. — Jaj, most már nem lehet. Hanem holnap délben folytatom. A gyermeksereg szétoszlott, csak a kis Juliska maradt ott egyedül a gyepen s lassan mondogatta magában: — Arany a. haja . . . ezüst a cipője . . . minden nap jól lakik . . . soha meg nem verik . . . selyem ágyban alszik . . . Este utoljára maradt a libákkal s mikor befor- | dúlt az utcára, már messziről hallotta a Töncsökné vékony, rikácsoló hangját: — Csak gyere haza, te beste lélek. Hát azért ruházlak . . . azért tartalak . . . Gyere, hadd törjem össze csontodat 1 . . . A kis leány pedig csak álmodozott: — Soha meg nem verik . . . Selyem ágyban alszik . . . Mikor aztán a szokásos verés után lefeküdt a óra= és ■—• 'ks25er«üi5letét f. évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé helyeztem át.-------- Tisztelettel :------:--Jo ó lyásasló utóda.
