Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-02-07 / 11. szám
Szatmár 1906. SZATMÁR-NÉMETI Február 7. hogy elérkezett a Habsburg-álraok megvalósulásának ideje: Magyarország legyűrése. Nem kell alkotmányos megoldás, csak »unbedingte Unterwerfung«, feladása jognak, ősi alkotmánynak, nemzeti önállóságunknak, ezen az áron beszélnek velünk, ezen az áron lehet a császári akarat mellett és akarattal kormányt vállalni, de vérbe fojtják inkább a békét, semhogy annak ára a magyar alkotmány elismerése legyen. A nemzet ebben a rettenetes harcban fenséges magaslaton áll s képviselői salvalva Isten és ember előtt a jövő eseményéért. . . A felelősség a jövő előtt terheli azon gonosz tanácsadókat, kik a nemzet ellenes elhatározásra birták királyunkat, terheli azt és mindazokat, kik esküjükhöz hűtlenül keresztül gázolnak alkotmányunkon. Szemébe nézünk a jövőnek. Hallottuk mi az »unbedingte Unterwerfung« kívánságát máskor is, volt már eset, hogy kardjára ütött az önkény s a »meine armee«-ra apellált és mégsem ijedtünk meg, sőt azt mondtuk rá: eb ura a fakó. És most is ez a válaszunk Becsnek. Ám próbálják meg az abszolutizmust, próbálják meg vérbe fojtani a szabadság vágyát, letiporni az alkotmányt s mindent mi szent előttünk, mi ott leszünk a helyünkön, felvesszük a harcot, melyet nem kerestünk, melynek oka nem vagyunk, de a melyet meg fogunk vívni, ha a »haza úgy kívánja.« Női gazdasági iskola. Sokat feszegetett, sokat vitatott kérdés jelenkorunkban : a nőkérdés. Hírlapi polémiák, nagyszabású ankettek, kongresszusok foglalkoznak ezzel az ügygyei. Eldönteni akarják, vájjon a nőknek a modern társadalmi életben, a létfentartásért vívott nehéz és ádáz küzdelemben megadhatók-e minden habozás nélkül ama jogok, a mik a férfit joggal megilletik, tekintve azt a körülményt, hogy a férfi hivatása elsősorban úgy a saját, mint utóbb családja létfentar- tásáról gondoskodni. A nőnél ez csak másodlagos j kérdés. Hivatása elsőbben is, hogy hitves, anya, a ; családnak odahaza gondozója, őrzője legyen. A férfi künn az élet forgatagában küzködik, fárad, hogy a ' családja szükséget ne szenvedjen; a nő az otthonban 1 a háztartásra ügyel, főz, takarít, vigyáz a gyerme- ! kekre. Csakhogy ez manapság nincs egészen igy, fáj- | dalom, nagyon is nincs. A férfi mellett a nő elő- ; zönli az összes pályákat, kapaszkodik, tusakodik szi- i vés kitartással, páratlan energiával, olcsóbban kínálván munkaerejét, csakhogy leszorítsa, alágyürje a férfit, nem gondolván azt, hogy ezzel kiveszi az erősebb nem kezéből a kenyeret s ezáltal a maga útját zárja el. A nő elérte célját: pálya van, de nem érte el hivatását: nem lesz asszony belőle. Aztán jajveszékelnek a lányok, szülők, hogy a férfiak nem nősülnek, noha a nőben megvan minden előnyös kellék: gimnáziumot, kereskedelmit végzett, esetleg egyetemre járt; több nyelvet beszél, a zenéhez ért stb., csak azt az egyet nem tudják vagy nem akarják megérteni, hogy a férfiak azért idegenkednek a házasságtól, mert — kénytelenek. A női kon- kurrens lejebb szállítja értéküket, munkaerejüket Hol pedig ily módon redukálódik a jövedelem, hogy merészkedjék ott a férfi holmi házasságra gondolni? Hagyjuk meg a férfiaknak az őket megillető kenyér- kereseti pályákat, akkor megfelelően fogják a munkaadók honorálni s akkor gondolhatnak majd a házasságra. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a nő tudatlanságban maradjon, sőt ellenkezőleg, ha módjában áll, tegyen oly ösmeretekre szert, melyek segélyével valamely pályán működni lenne képes, de csak akkor, ha múlhatatlanul muszáj. A szükség törvényt bont. De sehogyse tud tetszeni nekünk, ha a leányok holmi műveltségűkkel való fitogtatási szempontból — minden komolyabb alap nélkül — működnek olyan pályákon, amelyeken a férfiaknak ver- senytáisaivá lesznek s működnek anélkül, hogy az úgynevezett háziasság terén valamelyes jártasságra tennének szert. Ha már pályát keresnek és választanak a nők, olyan után nézzenek, mely praktikus, okos és akadályokat nem gördít a férfi pályája elé. Itt van a nemrég Kassán alakított női gazdasági iskola, melyben mintegy 80—100 növendéket évente kioktatnak háztartási munkákra, takarításra, vasalásra, mosásra, főzésre, sütésre, befőzésr«, kötésre és vasalásra. Aztán megtanítják a növendékeket konyhakertészetre, selyemtenyésztéire, méhészetre, zöldség és gyümölcsföldolgozásra és értékesítésre, íme, megannyi nagybecsű és a mindennapi életben nagyfoníosságu ágazat, melyeknek ösmerete, tudása valódi feleséggé, igazi gazdasszonnyá avat egy leányt. ; Csupa praktikus ösmeret s mennyien irtóznak ma- j napság ezeknek a tudásától. Méltóságon alulinak tar*- I ák a lányok, ha jártasságuk van a háztartás dolgai- j ban. Pedig messzibbre lehet jutni ezen egyszerű, de j kiváló értékkel biró ösmeretekkel, mint sok egyéb tudománnyal. A gazdasági ágazatok kultiválása megtartja a nőt saját magának, mig künn a sivár életben folyó kenyérharcban lekopik a nőről az üde zománc, a poézis, a báj s rideggé, komollyá, férfiassá teszi, oly varázslatos valami, amiknek hiánya is eltávolítja a férfit a nőtől. A kassai példán kellene felbuzdulni s az ország minden reszéten ily áldásos iskolát létesíteni, mely odacsalogatná a lányokat s ha egyszer megösmer- kednének e primitívnek vélt dolgokkal, sohase vágyakoznak a férfi pályák után, hanem tudásukat, kémint most négy éve, mikor visszajöttünk Máriafalvá- ' ról. Te, tudod, hogy ez nekem kissé gyanús? . . . A: (iparkodik csodálkozó arcot csinálni) Gyanús ? ezt nem értem, J: Pedig én azt hiszem, hogy nagyon is érthetnéd. Alfréd! valid meg őszintén, hogy neked viszonyod van, Te! ki nem merem mondani, hogy te nagyon szeretsz valakit. A: Én? dehogy, szó sincs róla, azaz hogy igaz, magát szeretem. J: De Alfréd! Legalább ne hazudj, nem elég, hogy megcsalsz, hinein még ezzel is tetézed az álnokságodat, hiszen hallottam. A: Na édes Joli, hát hogy mondhat ilyet, már ismét pletykállak rólam és maga mindent készpénznek vészén, hiszen azért vagyok ilyen matt, mert odakünt olyan komisz köd van és mig idáig jöttem, csontig átjárt. (Kedveskedve megcsókolja «nagyságát.) J: (Kissé kiengesztelődve) Várj, adok neked egy csésze theát, az majd rendbe hoz. (Felgyujtá a bor- szeszt a szamovár alatt, majd megsimogatja a fiú haját). Hát mondd, nem igaz abból semmi amit rólad és a Liliről beszélnek? A: De édes Joli, hát miféle Liliről, hiszen én j nem is ismerek ilyen nevű hölgyet? J: Lásd azt szeretem, ha igy szóllitasz, ilyenkor ! elfelejtem, hogy te csak az én kis öcsikém vagy. A: (Ntki bátorodva) De azt mondja meg édes Joli, hogy lulajdonképen miféle Liliről beszél maga? J: Tudod az a kis énekesnő a Somosi orfeumból. (Theát önt a »kis öcsinek.«) A: (Határozott hangon) Ah, szó sincs róla, hanem tudja édes, ez a rósz nedves idő, a köd, (Alfréd megissza a theáját és menni készül). J: De hát hová szaladsz ilyen korán, alig jöttél és már itt hagysz? No maradj még! A: (Megnézi az óráját, amely fél 11-et mutat. Kezeit csókolom édes Joli néni, nem lehet, holnap korán reggel kell fölkelnem, egy barátomnak vagyok párbajsegédje és még ma este tárgyaljuk meg a feltételeket, 11 órakor a New-York kavéházban kell lennem. J; (Kissé kételkedő arccal, resignáltan) Pá édes, nézz be holnap után, egész este egyedül leszek, nagyon fogok unatkozni, ha el nem jösz A: Tehát akkor a viszont látásra, kezeit csókolom édes. Alfréd eltávozva, a legközelebbi sarkon füttyént egy gummirádlisnak s odaszól: — A Somosiba 1 — s igy morfondírozik magában: — Megüt a gutta, ha Lilit már engagirozta valaki. Bakó Béla. ! i i i 'l I I pességeiket odahaza, a családi körben érvényesíthetnék és értékesíthetnék s ezáltal nemcsak hogy valódi asszonyokká lennének, hanem szabadidejükben még jövedelmező foglalkozást is űzhetnének odahaza, anélkül, hogy a család érezné hiányukat s anélkül, hogy a férfiakkal versenyre kelnének. Gazdasági iskola nőknek! Szép eszme, nemes eszme. Valóban széppé válnék, ha humánus gazdagemberek e nemes célra áldoznának s esetleg az állam támogatásával elérnék azt, hogy minél több ilyen intézet álljon fenn az országban, visszaterelvén a nőket hivatásuk valódi ösvényére, amelyen hamarabb és könnyebben érnék el vágyukat: a boldogságot. Segítenének a férfiakon és ezzel segitve volna rajtuk is. j, _. Sz ínház. Premier volt szombaton este, »A külteleki hercegnő« cimü eredeti magyar operettet adták elő szép számú közönségnek. Az operette szövegét dr Béldi Izor irta, mig a zenét Fejér Jenő szerzetté hozzá. A darab meséje egyszerű és kevéssé érdekes. Péntek Lina mosólányról kiderül, hogy Balduin uralkodó nagyherceg leánya, aki kiskorában eltűnt. A mosólányt különben még igazi származásának kiderülte előtt is természetének bizonyos intelligens vonásainál fogva „kültelki hercegnődnek nevezik el barátnői. De már az első felvonásban kiderül, hogy ő a nagyherceg igazi leánya, s a főszertár mester az udvarba viszi. O azonban csak vőlegényének, Pajkos Ferenc köszörűslegénynek kíséretében hajlandó atyja udvarába menni, s ezért Pajkost is fölviszik az uralkodóhoz s már Pajkossal mint újdonsült, a kulisszák mögött kinevezett báróval találkozunk a második felvonásban. Ami a darab igazi érdekessége, pointja lehetne most, mondhatni eddig napvilágra került, igy a további események nem nagy komikai erővel megteremtett epizódok. Willibald herce- gecske, a szomszéd uralkodó fia, atyja utasítására Balduin udvarába jön háztüznézőbe, bár semmi kedve sincs a Balduin-hercegnőt, akit még nem is ismer, elvenni; jobban szeretne egy értékes bélyeget megkapni a Balduin kincstárából. Semmi som látszik tehát köny- nyebbnek, mint hogy Pajkos Ferenc a különben sem nagy akadályokat legyőzhesse és az öreg pipotya herceg tervét leányának Wiliibaldhoz adására vonatkozólag kiforgathassa; mert hiszen a hercegnő csak őt szereti igazán most is. Az öreg herceg egy gyakran rémes álomkép gyanánt megjelenő ősének szellemruhájában jelenik meg tehát az udvar előtt s azt mondja kísértetiesen — természetesen az öreg herczeghez intézve — hogy csak úgy nyughatik sírjában s akkor nem fog följárni, ha a hercegnő és Willibald egybe nem kelnek. Igen, de ugyanekkor a főszertármester is megjelenik véletlenül, ugyanazon ősnek a szeilemruhájában, s ő meg Willibald herceg és a hercegnő egybekelésében látja siri nyugalmának biztosítását. A főszertármester állása ugyanis, az öreg, szeszélyes természetű herceg előtt megingott, s azt szeretné, hogy Willibald váltsa föl az uralkodásban. A két szellemalaknak egy és ugyanazon ős képében való egyszerre történt megjelenése uj mozzanatot teremt; mert a két »szellem« össze- vész s ütlegelni kezdi egymást, mire az udvar emberi turpisságot sejt a dologban, csakhamar le is fülelik és az előtérbe hozzák a »szellemeket«, amikor kiderül, kik és mik. A két »szellem« tovább ütlegeli egymást, az egész udvar, az uralkodó herceg is, belekeveredik a dulakodásba, a katonák pedig minden verekedőt, véletlenül magát az uralkodót is, Willi- baldot és a hercegnőt is stb., börtönbe hurcolják. A harmadik felvonás itt játszik. A sötétben egymásba ütköző alakok, nők és férfiak összetévesz- lése, inkognitóban való mulatozások s ilyen már ismert bohózat-epizódok töltik ki a rövid harmadik felvonást, amelynek végén aztán Pajkos Ferencz — az az Archivariús báró — a bortól elázott és jóke- délyü hercegnek azt hazudja, hogy már titokban meg is esküdött a hercegnővel, mire a herceg eo ip30 beleegyezik a házasságba. Willibald pedig megkapja a nagyon óhajtott bélyeget, egyébre úgy sem vágyott ő. A zeneszerző, Fejér Jenő elég csinos modern muzsikát komponált a darabhoz. A megzenésített versek ugyan nem nagyon ütik meg a költői mértéket. A zenén némileg érezhető, hogy a szerző itt-ott nagyon is komplikált zenei thémákat vesz föl, de kellően nem Az aradi és Csanádi egyesült vasutak czementgyára ■ GURAHONCZON . szállít lassan vagy gyorsan kötő Portland-Cementet mely a magyar Mérnök és Épitészeti Egylet által megszabott normáliákat 70—80 °/»-al felülmúlja. — Továbbá elad saját rendszere szeiint készült szabadalmazott hornyolt czement-tetöcserép gyártó gépeket, melyekkel tetőcserép szükségletét fakereskkedők, vállalkozók, gazdálkodók házilag állíthatják elő. A készítés pár nap alatt megtanulható, a gépek hordozhatók, a cserepek szabályosok, könnyűek, jól fednek és nagy szilárdságuak
