Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-06-03 / 44. szám
Szatmár, 1906. junius 3. SZATMÁ R-N É M E T I. 2-ik oldal. vagyunk győződve arról, hogy, aminl a muzsikálásra teremtett az Isten egy külön fajt számunkra, majd erre is fog. És irtózatos bolond elvakultsággal készek vagyunk a legnagyobb pénz kidobására is, habármiféle rongy idegen eljön esetleg csak azért, hogy szédelgéssel az állami és városi szubvenciós pénzeket zsebre- vágja. A hottentották talán gondolkozhatnak úgy, de kulturnépek közt nincs példa ilyen ostobaságra. Hiszen az ipar, a nagyipar a pénzszerzésnek egyik legdusabb forrása. És mi nemcsak telket, tőkét, járadékot, de a nemzeti vagyono- sodás egyik leghatalmasabb eszközét, állandó tényezőjét is eldobjuk magunktól és kiszolgáltatjuk az idegen jött-mentnek. Nem akarom ezzel elriasztani az idegent. Jöjjön: ha pénzt hoz; jöjjön: ha szakértő, munkás, becsületes; jöjjön: ha úgy jön, hogy magyar legyen belőle és ivadékaiból. De pusztuljon, ha csak azért tolakodik, hogy bennünket meglopjon vagy kisajátítson mindenünkből. A jóravaló mnnkás, a dolgozni akaró iparos bárhonnan jön is, ezután is uj hazát fog itt találni. Ámde nekünk is kell dolgozni, versenyre kelni, sőt nekünk leginkább! Azt hirdetem s azért küzdők : hogy a ma- gyai legyen az ország iparosa is, a magyar legyen kereskedője is és maradjon földmivelője is. Be tudja tölteni mindhárom gazdasági ágat. Munkaereje, esze, vagyona van hozzá. A magyar erkölcsi, faji és értelmi erejével vetekszik akármelyikkel a világon, csakhogy a munkára j nincs szervezve. A kisiparos nem bir modernné lenni, magára van hagyva és pusziul; a parasztunkkal nem törődünk; a középosztályunk a hivatali koldulás rögeszméjéből nem bir ki- evickélni, pedig a legközelebbi múlt szomorú példával bizonyította mennyire jó és biztos a hivatali állás. Mágnásaink — ezekről szólok — hazafi-ág térén ma már vezetnek, de a munkát még ezután k< 11 meglauulniok. Igen: meg kell tanulniok. Nem elég a nevükkel feldíszíteni a hazafias egyleteke ; nem elég odadobni magukat cégtáblául minden tolakodó számára, hogy nevükkel a bizalmat megnyerje s azután őket, mint bellasztot kidobva, a megszerzett név reputációja alatt rabló körútra induljon; nem elég csak az osztalékot várni munka nélkül; sőt nem elég csak befektetni a pénzt sem, a miből ugyan még ilyen célokra keveset láttunk. Magának a mágnásvilágnak kell a munkának is élére állania, ügy, amint az angolok tették. ügy, amint a hazafiság parancsolja Úgy, amint közgazdasági érdekeink és nemzetünk jövője diktálja. Ha nincs talán tőkéjük: szerezzék meg a földbirtok egy részének parcellázásával. Jutassák jő áron a földéhes magyarnak, aki szívesen megszerzi, megfizeti és jól meg is munkálja, meg is tartja. Ha nincs elég szakértelmük: tanuljanak vagy vegyenek maguk mellé értelmes magyar iparost, ha ez sincs, álljanak össze az idegennel is< De tanulják meg maguk a mesterséget és csinálják meg a vállalatokat maguk, kizárólag magyar fajuak és utódaink számára. Az iparpárlolás is szép dolog, de csak a fogyasztást szabályozza és mozdítja elő. És ez csak félmunka. Némely esetben nem is célra vezető, mert csak a kül és belföldi idegent gazdagítja. A termelést kell első sorban a kezükbe venni. Ha ezt nem teszik: akkor is lehet ugyan valamelyes magyar ipar, de a közgazdasági élet továbbra is kikapcsolva marad a nemzeti megerősödés nagy folyamatából. Oda jutunk, hogy a tőke és az ipari termelés sokszorosító hatalmával túlsúlyra jutva, kivásárolja a magyart még i megmaradt ősi birtokából is. Minél nagyobb 1 lesz az ipari előhaladás, annál inkább vissza- I esik a magyar faj aránylagos belső ereje és túlsúlya. Örvendetesen tapasztaljuk, hogy az élvezetek hajszolása és a pazarlás alábbhagyott közöttük. Látjuk, hogy a nemzet nagy harczában immár visszatértek ősük vezéri hivatásához. Tegyék ezt a termelés, a munka, a közgazdasági ; alkotások terén is. Most ennek jött fel a napja. 1 Ez a korszak a jövő korszaka. Nem elég politikai szerepel vinni és a közgazdaságnak csak fogyasztóiként szerepelni. Az automobilozás, a lóverseny és a polilizálás nem lesz gazdaggá. S a míg csak e téren vagyunk elsők és vezérek: addig a nemzet nagysága álomkép marad. Azt a nemzeti vagyont, a melyet karddal szereztünk és százados harcok közt is megtartottuk, csak a tudás és a munka, a nagy ipari termelés és a takarékosság utján tehetjük oly hatalmassá, hogy a népek világ- versenyében is számottevő tényező legyen a magyar. Az öreg igy szóla hozzá: „Örvendek, hogy lát hatlak, fiam. Jövel be, mondd el, a mit idegen tartományokban láttál. Töltsük együtt az éjszakát s én is elmondom neked, a mit tettem, s mire vagyok képes “ Ekkor táskájából egy csodás alakú pipát vett elő, rneg- tölté dohánynyal, melyhez még egyéb füveket is vegyített s vendégének nyujtá. Pipázás után elkezdőnek beszélgetni. „Ha kihívom lehelletem,“ kezdé az öreg, „meg- állanak a folyók, a viz megmerevedik s kemény lesz, mint a kő.“ „Lehellek,“ válaszolá az ifjú, „s virág terem a mezőkön.“ „Megrázom hajamat," mondá az öreg, „s hó lepi a vidéket. Ha kívánom, lehullnak a fák levelei s lehelletem elfujja azokat. A madarak kikelnek a vízből s távi.l messzeségbe sietnek. Az állatok elbújnak lehelletem elől s a föld megmerevül.“ „Megrázom fürteimet,“ mondá az ifjú, „s meleg esők omlanak a földre. A növények kidugják fejeiket a földből s vidáman néznek, mint a gyermekek szemei. Szavamra visszatérnek a madarak. Lehelletem melegére megindulnak a folyamok. A hol járok, zene hangzik a berkeken s minden örvend.“ A nap fölkelt s jótékony meleg áradt szét. Az öreg ajkai elnémultak. A barázdabillegető s a veresbegy elkezdőnek csiripelni, a kunyhó melletti patak elkezdett csergedezni, füvek és virágok nyiladoztak s kedves illatokat árasztanak. A nap világánál közelebbről nézheté meg az aggot az ifjú. Látta, hogy Pebo- annak, a télnek jégarcával bir. Szemeiből tiszta folyók omlának s a nap emelkedtével, mindig kisebb lett, délben egészen elolvadt. Kunyhója helyén nem maradt egyéb, mint a tűzhelyen egy sötétpiros szegélyű kis fehér virág. Ennek neve az indiánoknál miskodihd, a füvészeknél claytonia virginica, s Éjszakám erikában a tavasz hirdetője. (D. N.) Igazgatósági jelentés. A Szatmárvármegyei Széchenyi-társulat f. évi május 30-án tartott közgyűlésén előterjesztette: Biki Károly, aligazgató. Tekintetes közgyűlés ! Az elmúlt 1905. év ismert politikai viszonyai társulatunkra is zsibbasztólag hatottak, azonban a nemzeti eszme ujjáébredése, megerősödése kilátást nyújt arra, hogy társulatunk ezután fokozottabb mértékben fogja a maga elé tűzött célok megvalósítását elérhetni, nemzetünk erősítését szolgálni. Mint kulturegyesület iparkodtunk csendes, zajtalan munkával az alapszabályainkban lefektetett összes célokat híven szolgálni s ha egyben másban hiányosság tapasztalható, úgy ennek oka csupán csak anyagi erőnk korlátoltságában rejlik S mindaddig, mig az 1891. évi kisdedóvási törvény végrehajtása — mely szintén anyagiak hiánya miatt késik — lehetővé nem válik s társulatunk uj erőforrásokhoz nem jut, kénytelenek vagyunk bevételeinknek legnagyobb részét a kisdedóvási Intézmények, a gyermekmenhelyek fenntartására lekötni. Megkíséreltük évről-évre az újabb időkben, megkíséreljük a jelen évben is, hogy társulatunk igy lekötött anyagi erejét felszab .dúsuk. Kértük és kérjük is a vallás és közoktatási kormánytól társulatunknak a rnenhelyek fenntartása címén fokozottabb anyagi segélyezését, hogy az igy felszabaduló erőnket más téren, hol oly sok volna a tenni való s oly szép feladatot lehetne igen szép eredménnyel végeznünk, érvényesíthessük. Az 1905. évben egyszáznyolc (108) gyermek- menhelyünk vo't működésben, melynek fenntartási költségeihez 9630 koronával járultunk hozzá. Látogatta az általunk fenntartott menhelyeket 9212 gyermek és pedig: 1621 rk., 2715 gk., 4180 ev. ref., 26 ág. ev. és 670 izr. vallásu; ezek közül 6815 magyar, 317 német és 2080 román anyanyelvű volt. A men- he'.yek működését a kir. tanfelügyelőség és a helyi felügyeletet teljes!tő felügyelő bizottságok kisérik éber figyelemmel, az előfordult kifogásokat nyomban tudomásunkra hozták, melyeknek megszüntetése érdekében a szükséges lépések megtétettek. Hogy a nem magyar ajkú lakosságnak az iskolában elsajátított magyar beszéd további begyakorlására alkalmat adjunk, ifjúsági egyesületek, felnőttek részére esti tanfolyamok szervezését vettük fel prog- rammunkba. A nemzetiségi helyeken működő állami iskolák ifjúsági egyesületeinek első szervezésénél segélyt és megfelelő könyvtárt adtunk rendelkezésre. Az esti tanfolyamot vezető tanítókat pedig — kiknek vezetése mellett nem egy meglett korú ember sajátította el a magyarnyelvet s igaz hálával emlékszik meg társulatunkról, mely arra neki módot nyújtott — tiszteletdijakban részesítettük. Ily módon iparkodtunk meglevő anyagi erőnkhöz képest célunknak megfelelni. Gondunk volt reá, hogy alaptőkénket, mely értékpapírokba van fektetve, 2000 koronás magyar jelzálog kölcsön kötvény beszerzésével 13000 koronára emeljük. Hálával adózunk vármegyénk közönségének az 1 százalékos közművelődési pótadóból juttatott 14690 koronáért, a vallás és közoktatásügyi miniszter urnák 1000 koronás segélyéért és a szatmármegyei pénzintézeteknek adományaiért, melyekkel ez évi munkálkodásunk lehetővé volt téve. Társulatunk számadásai 24081 korona 81 fill, bevétellel, 21595 K 73 fillér kiadással és 2486 K 08 fill, pénzmaradvánnyal és 13000 kor. értékpapir- vagyonnal számtételileg megvizsgálva, rendben találtattak. Midőn jelentésem tudomás vételét kérem, kiváló tisztelettel maradtam Szatinár-Németi, 1906. május hó 23-áo A igazgató választmány nevében Biky Károly aligazgató. H l N E — Lapunk előfizetőinek, munkatársainak és barátainak boldog pünköst ünnepeket kívánunk. — A szatmári püspökség. Laptársunk, a »Szamost hirt ad arról, hogy Hehelein Károly prépost-kanonok személye a szatmári püspöki kinevezés kérdésében előtérbe lépett. Kétségtelen, hogy Hehelein kinevezése úgy városunk, mint az egész megye közönségének óhajával találkoznék — Ami a Jordán Károly püspöki kineveztetéséről szóló hirt illeti, erre nézve, mint hozzánk közzel álló, jól informált helyről vesszük az értesülést, e kinevezés illetékes helyen el van ejtve; mig a Páder Rezső sopron i kanonok kinevezéséről szóló hir teljesen alaptalan. Különben is illetékes helyen az a törekvés, hogy a kinevezés kérdése a szatmári székeskáptalan lehető megnyugtatására oldassák meg. — Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának keddi tavaszi közgyűlésén történt tisztviselő-választásokról múlt számunkban már hirt adtunk. Kiegészítésül közöljük még. hogy az Eötvös Róbert és ifj. Péchy László főszolgabírókká történt megválasztatása következtében megüresedett két I. oszt szoigabirói állásra Galgóczy Árpád és Jeszenszky Béla másodosztálya szolgabirók választattak meg. (Mig Domahidy Pál és gr. Teleky Jenő II. oszt. szolgabirók lettek.) A vármegyei közgyűlést szerdán délelőtt folytatták, amikor az állandó választmányban megüresedett bizottsági tagságra közfelkiáltással Jármy Andort megválasztották. Majd nemestóthi Szabó Antal indítványára jegyzőkönyvben örökítették meg azt az ünnepélyt, amelyet a vármegye közönsége az első nap rendezett, leleplezvén a tornacsarnokban tartott vármegyei közgyűlés emlékére készített emléktáblát. (Erről az ünnepségről lapunk más helyén Írunk.) Majd az állandó választmány javaslatára a törvénytelen kormány uralma alatt a rezisztenciát megtagadó vagy nem következetesen betartó tisztviselők ellen, ináncsi Pap Kálmán ellenzése dacára, a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot nagy szótöbbséggel elrendelte a közgyűlés. — Közgyűlés. A Szatmárvármegyei Széchenyi- Társulat évi rendes közgyűlését május 30-án délelőtt 11 órakor tartotta. A csekély számban megjelent tagok Biky Károly ev. ref. esperes-lelkészt választották meg a közgyűlés elnökéül, aki szép szavak kíséretében megnyitván a közgyűlést, felolvastatta a társulat múlt évi működéséről szóló jelentést (E jelentést lapunk más helyén közöljük.) A közgyűlés aztán úgy a múlt évi zárszámadást, mint a költségelőirányzatot elfogadta s a felmentvéuyt megadta. — A nöegylet Kossuth-kerti nyári mulatsága junius 10-ón, vasárnap. E nagy előkészülettel és fáradtsággal rendezett nyári mulatság nagyszabású és nagysikerű lesz — ha az idő, mint remélhető, kedvezni fog. — Az egész női társadalom részt vesz a rendezésben, szervezésben és mindnyájan rajta vannak, hogy valami foó £ászló óra» és nzzzzmzz: éksiseraüieletét f. évi május hó S-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé helyeztem át, | j<T<s «tóoÁ:
