Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-03-11 / 20. szám

Szatmár, 1906. S Z A T M A R-N E M E T I. Március 11. sportnak csak egy bizonyos ágát űzik szenvedé- j lyesen, a mi nem egyéb egyoldalú testgyakorlatnál s : a mi állandóan, főként fejlődő korban űzve, nemcsak | nem hasznos, hanem egyenesen káros a szervezetre, jj Hölgyeink esténkint a szalonokban ülve, beszél- í getésük közepette csak az egyenes testtartásu, széles vállu, piros arcú angol nőt látják maguk előtt, ki nyájasan rázza meg a feléje nyújtott kezet s azt hi­szik, hogy azt a ladyt a tennisz, úszás, evezés sport­ja erősité meg. Korántsem; az angol ladyk már fiatal kortól kezdve rendszeresen tornázásnak s a test iz­mai egyenletes fejlesztésének s állandó testi-gyakor­latoknak a teljesítésére vannak úgy otthon, mint az intézetben kényszerítve. S csakis ily célirányos és folytonos gyakorlat­ban lévő testizmok képesek állandó sportolásra ké­sőbb. De hát mi is az a torna? Nem egyéb, mint s test erőinek céltudatos és egyenletes fejlesztése az erre alkalmas testgyakorlatok által. Hála Istennek, ma már odáig eljutottunk, hogy a műveltebb osztály­ban kezdik belátni, hogy a rendszeres testnevelés a gyermekkortól kezdve mindvégig szükséges és hasz­nos. De sajnos, ezt az elvet, nem tudni miért, csu­pán a férfinemhez tartozókra ismerik el. Hát a nők­nek nincsen szükségük erőre, egészségre, egyenes, sugár-növésü testre, viruló arcszinre? A könnyedség, kecses mozdulat, fürgeség, ügyesség csupán a férfiak tulajdonsága legyen? Vagy a nőknek nincsen szüksé­gük lelki erőre, bátorságra, találékonyságra? Nemde kénytelen mindenki beismerni, hogy ép pen ellenkezően áll a dolog, mert az itt elősorolt tu­lajdonságot mind erősen megköveteljük a nőknél. Avagy talán a tornázás — a mély a férfit erősiti, ügyesiti, a fiút egészségessé teszi — a nőknél más­ként hat? Elég megnézni egy tornázó nőt s tüstént meggyőződhetünk az ellenkezőről. Mi az oka tehát, hogy nálunk még most is alig lehet beszélni a nők rendszeres tomázásáról? Ennek több okát is adhatjuk. Először a női nevelést intéző körök, bár ma már e téren is örvendetes haladást észlelhetünk, csak nemrég jutottak a női-tornázás igazi útjára. De nem állott be haladás a társadalmi téren. Keleti népek vagyunk e tekintetben is s igy nehe­zen adjuk fejünket az újításra. A társadalom mind­egyik osztályában egyaránt maradi vélemény uralko­dik a női tornázásról. A korosabbak egyenesen fö­löslegesnek tartják az ifjabbak tornázását, mig a fia­talok kissé restecskék s szívesebben elcsevegnek a toilettekről, a kedvesen végig táncolt, bálokról. Azt is felhozzák a mamák, hogy nagyanyáink ] sem tornáztak g mily edzettek és egészségesek va- lának. Ez igy volt, csakhogy nagyanyáink többet vol­tak szabad levegőn a mai leányoknál, mostak, kapál­tak, kertészkedtek, a gazdaság körűi forgolódtak g szorgalmaskodtak és igy bizony nagyon is szorgal­masan s rendszeresen, bár nem is tudva, tornáztak; j mig leányaink hímeznek, zongoráznak, regényt ol- i Krémer basa: Hah! Igaz, miért ne lehelne? Egy Fedák-lázas színházi est semmi volna ehhez képest ! Miben is léphetne fel a kegyelmes ur? Bennfentes: Például Tündérhon Magyarországban... vagy a Két pisztolyban, vagy Angyal Bandiban. Krémer basa: Rákóczi Ferenc fogsága . . . Bennfentes: Görög rabszolga. . . Krémer basa: Igen, igen. Bennfentes: Bukov, a székelyek hóhéra. . . Krémer basa: Ez az! Még ma irok! Bennfentes (Vigan fütyörészik): Bécsi hegyeken Fújnak a szelek . . . (Függöny.) Hópehely. Füstbe ment tervem. Még mint ábrándos hónaposszoba-lakó heves szerelemre gyulladtam a házikisasszonyom iránt. Különféle kalandos terveket dolgoztam ki az el­követendő szerelmi vallomásra vonatkozólag, mert imádottam, dacára a sürü és félénk szóvirágoknak, nem nyilatkozott és igy beláttam, hogy ezt a felette nehéz és fontos feladatot világosan meg kell oldanom. Nagyjából tehát ilyenformán gondoltam alapoz­ni szerelmi kristálypalotámat: Ladstatter P. és Fiai cs. és kir. udvari szalraiakalap gyárosok vasnak, zsuroznak stb. s igy bizony — mert a dél­előtti sétára is, a délutáni sétára is más-más toilette szükséges — még keveset is sétálnak. Ezért van sok vérszegény, köhécselő, beteges s gyorsan hervadó leányunk. Pedig mily könnyen lehetne segíteni a bajon. Már az apró 2—3 éves kisleánykát ki kell küldeni az udvarra, a kertbe játszani, hadd építsen, motosz­káljon a homokban. Mire iskolába kerül, ott a torna­órákon játékkal kell foglalkoztatni őket az udvaron; később pedig, különösen nyáron, sok kirándulást kell velők tenni. így azután leányaink is viszzanyerik nagyanyáink arcszinét s igy elkészülve, a nem túl­hajtott mértékben való sport sem fog megártani s nem fogja a leányoknak annyira féltett termet-szép­ségeit elcsúfítani s elformálni, mig a szenvedélyes s rendszertelen sportolás bizony azt is megteszi. Továbbá, ha már otthon vaunak a leányzók s nem mehetnek ki a szabadba mindig, úgy otthon a háziteendők közben is segíthetnének s igy a test egy bizonyos, állandóan jóleső mozgáshoz szoknék. Nem szégyen ám a mosóteknő mellett allani, mert a mel­lett, hogy edzik a mosással is testüket, elsajátítják a házi-teendők végzését is, s igy fogjuk tudni csak he­lyesen megítélni a házi-teendőket végzők munkálko­dását. így kell követni az angol »sporting-lady*-kat s akkor lesz piros arcszin, szép széles váll s erős szer­vezet, melynek elnyerése után lehet sportolni is. Doktor bácsi. Színház. Szerdán lépett föl először színpadunkon a két Dentler-nővér, a berlini opera billett-táncosnői. „A páholy“ cimü bohózatot adták előbb, azután követ­kezett a ballerinák tánca. Feszült érdeklődéssel tekintett a színházat egé­szen megtöltő közönség a ballett-tánoosnők szereplése elé. A várakozásokat a legteljesebb mértékben bevál­tották a művésznők. Amint fölment a függöny, két végtelenül bájos szőke leány perdült a színpadra, csinos ballett-jel- mezben. Első táncuk a lábujjhegyen táncolt »müba- lett« volt. A finom és kecses tánc után »cake val- ke«-t táncoltak. Ezt minden pihenés nélkül »Pas de deux és adagio“ követte; majd »Bolero« spanyol táncot lejtettek s betetőzték fényes sikerüket a »Val- se tourbillon" (szélvész tánc) bemutatásával, amely szédületesen merész véglete a táncoknak; s amelynél egymás kinyújtott kezét megfogva, a gyorspolka üte­meire körben röpítik egymást. Egy negyedórán túl egyhuzamban táncoltak anélkül, hogy a fáradtság és kimerültség legkisebb jele látszott volna rajtuk. Nagy kecsesség, végtelen könnyedség, magas művésziesség jellemezték táncukat. Közönségünket, amely amúgy is nagyon szereti a táncot, egészen meghódította a két kis táncosnő; s tetszésének és elragadtatásának sűrűn adott kife­jezést. . . . Meglesem Szerikémet, mikor egyszer a bőr- divánon szendereg és lágyan, remegve fogom kér­dezni: — Ntm fél Szerénka ? . . . Erre nem kérdezhet mást, minthogy: — Mitől f Inék ? . . . Felelem én: — Hát hogy meglopják ! . . . Ki van zárva, hogy erre mást mondhasson: — Mit lophatnak éntőlem ? . . . — Csókot! . . . fogom én sóhajtani merészen, ám jöjjön aztán, aminek jönni kell. . , Lázas agygyal, kábultan lestem meg másnap az alkalmas pillanatot, amikor Szerike, mint mindennap ebéd után, bejött a szobámba és igy szólt: — Én most lefekszem erre a vacakra . . . Ma­ga menjen addig a folyosóra és iskola előtt el ne fe­lejtsen felkelteni. . . g Lágyan és remegve sóhajtottam: — Nem fél, Szerénka ? . . . — Nem I mondta ő határozottan. . . Miután nem volt mást mit tennem, szemlesütve ballagtam ki a folyosóra, titkon siratva rombadőlt reményeit csodabájos ifjúságomnak. . . M. J. a Hartman Henrik A mi a táncosnők szereplését megelőző »Páholy« ! cimü bohózatot illeti, a darabra nézve elmondhatjuk, hogy az a mulattatás szempontjából igen sikerült mü; irodalmi szempontból kifogásolandó benne az, hogy mind a három felvonáson át bonyolítják a szerzők — Laufs és Krantz — a helyzetet, olyannyira, hogy j magát a darab thémáját, majdnem egészen ellepik a i a mulatságos epizódok, s csak az utolsó felvonás i végjelenetében következik be a kibontakozás, szédü- j letes gyorsasággal. Mindazáltal bizonyos dolog, hogy a darab nevetséges helyzetekben, pompás ötletekben gazdag és szerzői fényes tehetségű humoristák. A da­rabot Kabos Ede magyarosította igen ügyesen. A szereplők közt jól játszott Szőreghi (Lipóczy), kitűnő vén kujont alakított. Pártnere, Rónai is jó volt, az ilyen anyós szerepekben ügyesen játszik. Réthi (Paludán) törekvő színésznek látszik, s jó színészi tehetsége is van, amelyet helyesen érvénye­síthet megfelelő szerepekben. Jók voltak Jászai, Rajz, Tihanyi, Kiss M. — Tisztái ma sein volt képes kellő komikai képességet felmutatni. Az arc-grimaszok, to- tyogás és nyekegés komikai hatást nem mindig tesz­nek Dgy látszik, arra sem járt ő, ahol a komikai te­hetséget osztogatják. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy egyesek a parókák föltételében hanyagok. Csütörtökön volt a Dentler-növérek második í fellépte. Ez estén is telt ház gyönyörködött tánca­ikban. Fellépésüket megelőzőleg »Lili« került színre. Hát bizony jobban is játszották már ezt az operettet nálunk. Plenchard-ot Váradi Márton játszotta. Minden ; mozdulatánlátszik, hogy nagyon is fiatal mint színész. Nincs meg nála a fellépés biztonsága, alakítási mo­dora szegletes, halvány jelei is alig vehetők észre játé­kában az ilyen szerepek alakításához feltétlenül szük­séges routinnak. Hátrányos reá nézve az a visszatet- 1 sző körülmény, hogy ahelyett, hogy képességének hézagosságait gondos, figyelmes játékkal törekednék pótolni, sokat foglalkozik önmagával. Hangja sem üti meg a kellő mértéket. A fortissimokat kedveli legin­kább, itt jó, de a pianókkal s lágyabb ré.szekkel nem törődik, de különben is sokkal érdesebb az énekhang­ja, mintsem egy jobb énekszámot egészen kifogásta­lanul megbirjon. A harmadik felvonásban volt csu­pán elég jő az alakítása. Harkányi (Amelie) nagy igyekezettel játszott. Külö­nösen tetszett a második felvonásban. A harmadik felvonásban mint Antonie, kissé túlzott a pajzánság- gal. Hangja kellemes és behízelgő volt; kár, hogy ter­jedelme kifogásolható. Tihanyi ügyesen játszott; de több ambícióval is játszott már. A többiek egyhan­gúan illeszkedtek be. A rendezésre megjegyzéseink vannak. A máso­dik felvonásbeli bárói szalon nagyon is szolid volt. És a legpuritánabb báró sem tűr meg szalonjában olyan lyukas gyékény-függönyt, amilyen itt használva volt, sem olyan lécből eszkábált ablakot, amilyenre ezt a furcsa függönyt akasztották A rendezőnek több egyéni ízlésének kell lennie, ha a direktor nem is törődik a darabok kiállításával, sőt biztatja rendező­jét és tagjait, hogy a jogosult kivánalmaknak eleget ne tegyenek. Pénteken a Dentler-növérek utoljára léptek föl. A nagyszámú közönség ez estén is zajos tapsokban adott tetszésének kifejezést. A kis művésznők ma egy kicsit hamarább végeztek számukkal, mint az előző estéken. Fellépésük a »Huszár-szerelem« cimü vígjáték előadásával volt összekötve. Az előadást későn kezd­ték, vontatott, lassú menetben játszották. Diktum-fak- tum: az a két huszártiszti nadrág! Minő zsirpecsétek De hát akinek sérti a szemét, ne nézze. Füge neked publikum ! HIRE K. , — A közigazgatási tanácsosi állás. A Raab Sán­'dor halálával megüresedett közigazgatási tanácsosi ál­lásra, amely a hétfői közgyűlésen kerül betöltésre, — a következők pályáztak : Árokháty Vilmos községi bí­ró, Demkő Sándor városi Il-od aljegyző, Ferenez Ágoston tanácsjegyző, dr Lénárd István közgyám, Szűcs Lajos kir. albiró. — A bíróság köréből, Az igazságügyminiszter Orosz Mihály felsővisói kir. járásbirósági albirót a debreczeni Ítélőtáblához tanácsjegyzőül rendelte be. úri és női divat üzletében kaphatók SZATMÁR, Deák-tér 20,

Next

/
Oldalképek
Tartalom