Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-11-14 / 91. szám
2. oldal. SZ A TM A R -N fi M E T 1. ben hajózási célokra összesen 2,400.000 koronát áldozunk, a melyből eddigelé a szabadhajózás céljaira építési segélyiyel együtt évi 400.000 koronát adtunk. A kik ki akarják kapcsolni a közgazdasági érdekeknek kötelékéből a szabadhajózás dolgát, vagy ezt a köteléket lazítani kívánják, azok rendszerint három érvvel dolgoznak. Az első érvre nézve örvendek, hogy azt Zanella t. képviselőtársam beszédében nem találtam meg, bár a fiumei memorandumban erről nagyon is sok szó esik. Ez az első argumentum az, hogy minden állam azon igyekszik, hogy a maga hajóinak lobogója mindenfelé a tengeren látható legyen. Egy szellemes iró azt mondta, hogy a hajók a látogatójegyek, melyeket egyik állam a másiknál letesz. Én egészen eltekintek attól, hogy nekünk külön kereskedelmi lobogónk nincs, de egyszerűen arra utalok, hogy a világirodalomban a közgazdasági politika a legkevésbé vers; a közgazdasági politika próza, rideg szigorú próza, még csak nem is széppróza, csak hasznos próza. Ebből tehát az ilyen érzelmi momentumokat ki kell hasítanunk még akkor is, ha ezért azt a fájdalmas áldozatot kell hoznunk, hoy egyik vagy másik képviselőtársunkkal ellenkezésbe jutunk. A második érv, a mire különös nyomatékkai utalt Zanella képviselőtársam, az, hogy a szabadhajózásnak egyik főcélja, hogy azután, a haditengerészet számára is szolgálatokat tegyen, még pedig a maga nagyobb hajóival cirkáló hajók módjára, kisebb hajóival pedig a szállítási, transzport-hajók szerepét töltse be, Én azt tartom, hogy a mi hadiszervezetünk mellett arra, hogy mi kvótán felül a magunkéból külön áldozzunk hadicélokra, itt, ebben a képviselőházban és ebben az országban az én igen t. képviselőtársam rajongó hiveket találni nem fog. Ezt a tekintetet tehát én ebből a javaslatból — nem mondom, hogy teljesen, de legalább*jó részben — kihasítani szándékozom. Sokkal lényegesebb ennél az, a mit Zanella képviselőtársam abban a vonatkozásban említett fel, hogy hiszen a tengeri hajózás is értékeket termel, miért járunk tehát el oly ridegen, hogy a szárazfö di értéktermelés, az iparfejlesztés céljait elősegítjük, ezt a segítséget azonban a tengeri ipartól, a tengeri érték- termeléstől megvonjuk. Én nem vagyok illetékes magyarázója a kormány szándékainak, de nem gondolom, hogy a kormány azon a rideg állásponton legyen, hogy a tengeri ipar nak fontosságát nem ismerné el. Azonban lényeges különbség van a kettő között. Az a segítség, a melyet mi a szárazföldi hazai iparágnak adunk és az értéktermelés, a melyet ez az par végez, legalább 90 százalékában ismét a hazai közgazdaságnak nagy tengerébe folyik vissza, a hazai közgazdaság ereit gyarapítja és fejleszti, Mert mikor egy gyárnak segélyt adunk, akkor egyszersmind kikötjük azt is, hacsak egyáltalá- lehetőség van rá, hogy az a gyár tartozik Magyarországon beszerezni a maga gépeit, a maga eszközeit, tartozik magyar nyersterményeket feldolgozni, holott ezeket a kikötéseket — fájdalom — nem tehetjük és a törvényjavaslat nem is veszi meg a tengeri hajózásra nézve. Nem tehetjük meg, nem azért, mert a hiba be nünk feküdnék, hanem a hiba a viszonyokban fekszik. Nem teheti meg és nem teszi meg Olaszország kivételével egyetlen külföldi állam sem, mert a hajóknak kérdése igen kényes kérdés. A hajó nem olyan, mint bármely más közlekedési eszköz, a mely- yel szárazföldön közlekedünk és baj esetén is — a mint mondán1 szokás — szárazon érezhetjük magunkat. A hajó kényes portéka, a mely a vizeken evez, és abban az esetben, ha szerkezete legkevésbbé is hibás, ha ott a hullámok és viharok járása közben a legkisebb baj éri, nemcsak az a nagy érték vész el, a melyet a hajó képvisel, nemcsak az a nagy érték, a melyet a hajó rakománya képvisel, hanem az a min- denekfelett álló érték is, a melyet az a sok emberanyag képvisel. De nemcsak azért nem tehetjük meg azt, hanem nem tehetjük meg azért sem, mert hisz eddigelé még hajógyárunk sem volt, csak most lesz az első hajógyárunk, és mi nem tehetjük ki a magunk hajózását annak, hogy egyetlen hajógyárra szinte kötelezőleg utalva legyen. Szász JÓZ88Í: A Danubius. Kelemen Samu: Ez az egy ! Annál kevésbbé tehetjük ezt, mert az ilyen utalás rendszerint arra ve- ! zet, hogy azután épen azok a hajóiulajdonosok, a kiknek védelmére kelt Zanella képviselőtársam, a hajóépilő ipar kizsákmányolásának volnának kitéve, i Méltózlatnak jól tudni, hogy épen ez volt az eset ! Franciaországban, a hol igenis fennállott volt ez az ! intézmény, de a hol egy bizottságot küldöttek ki azok- i nak a visszaságoknak megállapítására és orvoslására, a melyek a hajózással kapcsolatosak, és ennek a bizottságnak az volt az első feladata, hogy reámutatott arra, hogy ezt a rendelkezést a francia törvénynek meg kell másítani, 1902-ben ezt a rendelkezést el is ejtették és behozták oda is azt a compensation d’armemen t, a mely megfelel az osztrák Betriebshilfe- nek és. megfelel teljesen a mi beszerzési segélyünknek. De nemcsak az az anyagok dolgában van nagy különbség a tengeri hajózás segítése és a hazai ipar —segítsége között, hanem nagy különbség van abban is, hogy az, a mit mi a szárazföldi iparnak adunk és a mit a munkás munkabérben élvez, az a munkabér megint ugyancsak Itt Magyarországon fogyasztatik el; annak a munkabérnek azonban, melyet a hajónak akár kapitánya, akár matrózai, akár pedig más személyzete kap, annak csak igen elenyésző kis százaléka fog elfogyasztatni itt az országban, mert külföldön fogyasztják, a külföldi kikötőkben költik el; hiszen ime, t. Képviselőtársam azt is kélönösen soknak találja, hogy attól a hajótól azt kívánjuk, hogy minden évben agyszer érintse a maga hazáját. T. ház! Azt hiszem, ilyen körülmények között megdönthetetlen tényként szegezhetjük le annak szükségét, hogy minden hajó, mely segítségben részesül, akár legyen az rendszeres járatú hajó, akár szabadhajó, a hazai közgazdaság érdekeit szolgálja. Most már csak az a kérdés, hogy mely útirányokban és mely határokig kell azt szolgálnia. Mert a közgazdaságot szeretni kel! ugyanide okosan kell szeretni. A gyermek is szereti az éneklőmndaraf, a melylyel játszik, de annyira szereti, hogy addig simogatja, mig a kezei között megfojtja. Nekünk .tehát I meg kell találnunk azokat a határvonalokat, a melyekSzatmár, 1906. november 14. j nél a hajózásnak megmarad a szabadsága és a melyek között mégis szolgálatot lehet a hazai közgazdaságnak. T. ház! A törvényjavaslat — a mint arra az igen t. keresktdelemügyi miniszter ur is utalt — két útirányt állapit meg olyan gyanánt, a melyhez bizonyos segítségeket engedélyez. Az egyik útirány tiszta újítás, ez a galaci útirány, a mely a törvényjavaslatban akként nyer kifejezést, hogy ha a hajó nem is hazai kikötőket érint, de hazai közgazdasági érdeket szolgál, akkor szintén járatsegitségben részesül. T. ház! Három szempont az, a mely ennek a kérdésnek elbírálásánál lényeges. Az egyik és legfőbb szempont, hogy nekünk nem elég egyetlenegy kiviteli utat találni a magunk terményei és termékei számára, hanem meg kell találni minél több ilyen vonalat, és ha igy rendelkezésünkre áll egy másik, mint a hogy van egy fontos útvonal, a Fekete-tengeren, azt nekünk közgazdaságunk szolgálatába kell hajlani, azt nekünk közgazdaságunkra nézve termékenyítővé kell tenni. A másik, t. ház, hogy el lehet képzelni egy tranzitó forgalmat is, mely a nélkül, hogy hazai kikötőt érintene, átszállításával a hazai áruknak és azoknak oly kikötőkbe való elhelyezésével, s melyek nem esnek a rendszeres hajójáratok útjára, hazai közgaz- daságunknak szintén nagy szolgálatot tesz. (Igaz! ügy j van!) Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az ■ előnyt, a mely szorosabban véve ugyan nem gazda- j sági érdek, hogy eddig a hadi tengerészet számára ! szükséges kőszénszáll it ásóknál — Angliából Pólába _ ; mindig csak az osztrák hajókat vették igénybe. Oda I kell tehát törekednünk, hogy a magunk segítségével ; lehetővé tegyük, hogy legalább a kvóta arányában a mi hajóink is ezekben a szállításokban részesittesse- nek. (Helyeslés.) A másik útirány, t. ház, a melyről a törvény- javaslatban szó van, a dolog természete szerint a fiumei kikötőnek útvonala. Ha, t. ház, csupán azok a szempontok jönnének figyelembe, a melyeket Zanella t. képviselőtársam hozott fel a fiumei útvonal dolgában, és a melyről azokat a nagy nehézségeket vezette le, a melyek Fiume érintésével a tengeri szabad hajózásra nézve járnak, akkor talán nem oszthatnám egészen az ő aggályait. Mert az a statisztikai kimutatás, a melyet, gondolom a t. kormány bocsátott t. képviselőtársam ren- j delkezésére az ankét alkalmával, csak azt mutatja, hogy ezek a szabad hajók eddig nem érinlették Fiúmét, mert idevágó rendelkezések híján valószinüleg jövedelmezőbbnek találták más kikötők érintését. Ebből a Zanella képviselőtársammal épen ellenkező következtetés vezethető le, hogy t. i. törvényes intézkedésekkel kell lehetővé tenni azt, hogy a szabad hajók a fiumei kikötőt érintsék, De vannak, t. ház, egyéb aggodalmak, a melyek valóban sulylyal is bírnak. Ezen aggodalmak közül talán az első, hogy voltaképen a szabad hajó minden esetben, ha Fiúmét érinteni akarja, ezzel a rendes tengeri utjáratból legalább is három hónapra kikapcsol- tatik ; nem a külföldi, hanem tisztán az európai tengerekről szólok. Ez a kikapcsolás azért fontos, mert tökéletesen igaz ugyan, hogy a szabad hajóknak épen az a feladatuk, hogy azokat a kikötőket hódítsák meg kell térnünk az emberiség legrégebbi fényforrásához, a bibliához, melynek négy kiváló alakja megismétlődött, megujhodott őbenne. Kövessetek testvéreim, honfitársaim vissza a bibliai őskorba, hogy annak régi fényénél uj szövétneket gyújtsunk és bevilágítsunk Rákóczi Ferencz földalatti kriptájába. Négy kiváló bibliai alaknak a neve — igy tanítják bölcseink a talmudban— kiterjedt az egész világra, amennyiben érmeket verettek, melyek az utókort is emlékeztették az ő életükre: Ábrahám, Jósua, Dávid és Mordecháj. Ábrahám hallotta az isteni szózatot: »Nagy néppé teszlek téged.* Az ő emlékérmének egyik oldalán egy öreg férfi és egy öreg hő, a visszáján pedig egy ifjú és egy hajadon volt látható. Jósua, »akinek a neve ismeretes volt az egész földön« érmének egyik lapjára ökröt, a másikra Reémt (bivalybikát) veretett; Dávid, akinek szintén -»hire terjedt távol országokban,« érme egyik oldalán pásztorbot és j oldaltarisznya, a másikon egy magas torony domború- j lata volt látható. Mordecháj végre, aki ugyancsak »ismeretes volt minden országban,« oly érmet nyomatott, melynek egyik felén zsák és hamu, másikán pedig arany korona volt látható. Rákóczi története, születésétől fogva mai napig, < mintegy természetszérüen négy korszakra tagozódik ; í ifjú kora, küzdelmes férfikora, bujdosása és halála, | amely korszakok mindegyike úgyszólván markirozva van és jelképletesen feltalálható az említett négy pátriárka négyféle emlékérmében. 1. Abrahám érme, a két öregebb és két fiatalabb emberi alak Rákóczi életének első korszakához szolgáltatja a magyarázatot. Ha az ifjú Rákóczi első fellépésének okait kutatjuk, csakis az Ábrahám érmében találjuk meg a históriai és lélektani nexust. »Hallottad hírét annak az irtásnak, Mikor egész erdőt ágas»ul-tövestül Három ivadékon irtottak keresztül ?« Rákóczi születése előtt ez az állapot járta-dulta Magyar- és Erdélyhont három nemzedéken át Irtották az erdőt ágastul-tövestül. A magyar föld szabad prédája volt keletnek, nyugatnak. »Rajtunk német dúl. rajtunk török jár, Tűzzel-vassal pusztul ország és hatar.« Kesereg a kuruc dalok költője. És ennek a pusztulásnak kellő középpontján, hosszú időkön át épen az ő családja állott. Hiszen az ő elei, atyja, nagyatyja és szépapja Erdély fejedelmi trónján, a viharos események legelején álltak, úgy cselekvő, mint szenvedő szerepben. Nagyatyja, Zrínyi Péter a vérpadon halt mártírhalált, anyját lépten-nyomon megkörnyékezte a Bécsből diri ált ármány, a cselszövés, a méltatlan üldözés, Maga a bíborban született fejedelmi gyermek már zsenge, ifjú korában volt kénytelen hallani és követni azt a parancsot, amit Isten Ábrahámhoz intézett »Távozzál hazádból, szülőföldedről és családod köréből ismeretlen, idegen országba«, az elfoglalt munkácsi vár otthonias köréből Lipót császár gyámsága alá, Kolonics kegyetlen karmai közé, aki az alig 12 éves Rákóczi Ferencet idősebb, hajadon nővérével együtt hatalmába vette és édes anyjuk kebléről őket örökre elszakítva, külön-külön oly környezetbe internálta, ahol démoni leleményességgel törekedtek megrontásukra és kifosztásukra. Csak ez, a saját családjával szemben tapasztalt kegyetlen bánásmód lehete' döntő befolyással az ifjút Rákóczira, aki később a bécsújhelyi börtönből Len- gyelhonba menekülvén fej- és jószágvesztésre Ítélve még sokáig habozott a magyar hazafiak hívogató unszolására, hogy a felkelők élére álljon. De az öregeknek — anyjának és nagyatyjának — martiromsága egyrészt s a fiatalok — az ő és saját nővéréuek — keserű tapasztalatai másrészt, meggyőzhették arról, hogy hiába várna hazája számára igazságot, vagy kegyelmet a bécsi köröktől. Ez a tudat érlelhette meg elhatározását és fakaszthatta leikéből a költői foga- dalmrt, hogy „Még neked virulnod kell, ó hon, Vérünknek lángja ég oltáridon.“ (Vége köv.) jeoíaszlo óra= és — ...... ék siceraüailetét f. évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé 1*^ helyeztem át, | jott laszió utóda.
