Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-11-07 / 89. szám
X. évfolyam. SO: . Sza/ioár, 1996 givenjber 7. Szerda. 89. szám. A „SZATMÁR-NÉhflETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. fi!rész évre ELŐFIZETÉSI 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára 10 A R: Negyedévre 2 kor. filler. Lapvezér: Dr KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Komáromy Zoltán. Ur. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. — ....—-= Telefon-szám 80. == Ml ndennenúi dijak Szidsnaroa, a kiadóhivatalban fizetendők. Állami terhek. Sok panasz hallatszik mindenfelőlről, úgy Budapesten, mint a vidékről, hogy az adótartozások behajtása oly könyörtelen szigorúsággal történik, amihez hasonló egyetlen régebbi kormány ideje alatt sem volt. Okkal vagy ok nélkül — kellőképen ezt nem lehet ellenőrizni, — amiatt is panaszkodnak, hogy részrehajlás mutatkozik, a nagybirtokosokat, mágnásokat és a gentry-osztályt kímélik, ellenben rávetik magukat a szabad foglalkozásúakra, a középosztály lateiner részére és a kis emberekre. Akik az abszolutizmus ex-lex ideje alatt hallgattak a koalíciós felhívásokra és nem fizettek adót és egyúttal takarékoskodni a folyton fokozódó drágaság miatt nem voltak képesek, azok most keservesen meglakolnak. A halasztási terminusok nagyon gyorsan lejártak s az adókötelesek alig tértek magukhoz az örömtől, melyet a nemzeti kormány megbízatása szerzett az országnak s ime, már az egész országban legtöbb dolguk az adóvégrehajtóknak, a becsüsöknek és az árverezősnek van. Külön utasítások mentek az adófelügyelőségekhez, hog siessenek a pénzek beszerzésével és a zálogolási, foglalási és licitálási terminusokkal ne késsenek. Az egész ország érezi az adóprés szörnyű szorítását. A kalamitások, amelyek az életet hihetetlen módon megdrágították, fokozzák az elkeseredést, amikor a gyámoltalan és mindenfelől kiszipolyozott emberhez, főképen igy házbér- negyedkor, minduntalan beállít a végrehajtó; hogy a tortúrák szabályszerű válfajait gyakorolja rajta. Kétségtelen, hogy a pénzügyi kormány a i méltányosságot nem gyakorolja annak a hiede- ! lemnek megfelelő mértékben, mint ahogy a kö- I zönség, (mely a nemzeti küzdelemben lelkesedett I és áldozatokat hozott) remélte. Az ellenálló közigazgatási tisztviselők megkapták jutalmukat a róluk való kettős gondoskodás, előléptetések és jobb javadalmazások által. Az agitációk- ból hasznot keresők is részesültek a haszonban, a jó beszélőképpességüek képviselők lettek, avagy hivatalokat kaptak, a még nagyobb strébertehetséggel bírók még előkelőbb pozíciókba jutottak. Csak a nagy közönségre következik el a kiábrándulás, hogy a sok változás közben az adócsavarok aképen változtak, hogy szorításuk erősebb és kíméletlenebb lett, több verejték hull nyomásuk folytán és több köny ömlik a szegény emberek szeméből, akik a ridegebb időszak közeledtével igen sivárnak látják a jövőt. Egyébként a mindig gyanakvók közt az a gyanú ébred, hogy nem is maga a kormány oka a íul- ! szigorú eljárásoknak, hanem a végrehajtó közegekben van a hiba, hogy ők eljárásukkal a i kormány ellen rossz hangulatot igyekeznek kel- | teni, lévén ők még a régi rendszer maradékai. | Avagy pedig itt-ott félreértik a kormány intencióit és azt hiszik, hogy kedvére járnak, ha a ; társadalom egy-egy meghatározott osztályát kü- | Ionosén sanyargatják. t Bármiképen legyen is, tény az, hogy az ország közönsége rendkívüli módon megérzi a | nagy adóterhet és kutató kérdésekkel keresi, I hogy hol van az ellenszolgáltatás? i Ezen hangulat közben megérkezett Budapestre az uj hadügyminiszter. Megelőzték őt a ! bejelentő heroldok és vele jöttek a bécsi információk szárnyas, kétfejű sasos hírnökei, azt | hirdetvén, hogy a hadügyminiszternek több j katonára és a hadsereg részére több költségre | van szüksége s ezeket kéri Magyarországtól. Miután már többet költöttünk uj ágyukra, hát még többet kell költeni, hogy az ágyuk mellé embert állíthassunk kétszer oly nagy számban, mint eddig és gondoskodnunk kell fölszerelésekről, szintén kétszer oly nag mértékben. Sokféle okoskodás keletkezhetik a mililarizmus tultengéséről egyfelől, az elkerülhetlen szükségről másfelől. Szó lehet a föltételekről, hogy mit ad cserébe a hadvezelőség az uj emberáldozatokért és pénzáldozatokért, zászlót-é, jelvényt-e, a katonai büntető eljárásban a magyar tárgyalási nyelvet, a kétéves katonai szolgálat újabb Ígéretét, minderről lehet beszélni. De az ország nagy közönsége előtt egyetlen rendkívüli és mindenekfölött domináló, égető kérdés van: megbirjuk-e az újabb terheket? És erre egyetlen egyszerű és világos felelet van: nem T A R C A. Mese. Volt egyszer egy álom — Egy szép tündér álom. Álmodozva jártunk A nagy rónaságon . . . Sötétségről az ég Biborfényre válik ; Támadó nap küldi Előre sugárit . .. Főikéi a hajnalnak Bíboros tündére, Bíborát borítja A nyugovó földre . . . A szivünk egyszerre Egy érzéstől dobban. — Es összeforr ajkunk Édes hosszú csókban . . . Biborfényü hajnal Fényes napra válott, — A nap deleidre, Majd nyugatra szállott, Sugárai mindent Biborfényre festnek, Bűbájos varázsa Reám száll az estnek ... Ám az élet útját Már egyedül járom .. Lelkemre sem borul Rózsaszínű álom, Keresem a múltat, — Hej ! — de nem találom ... M. A. Leszámolás. — Irta : Bárdos Artur. — Az asszony: Jogom van hozzá. Elhagylak. Egyszerűen kihagyom az életemből ezt a tiz évet, mint egy zavaros, meddő álmot, melyet viharos boldogságra bont ki a reggel. Bár tiz évvel öregedtünk meg általa ........... A férj: Hogy a te álmodban az én valóságos vérem hullott: az nem háborgatja a te reggeledet? Az én rengeteg irtó munkám, melylyel tiz éven át lassan, küzködve oda férkőztem hozzád ? Most azt hit- ; tem, a közeledben vagyok. Az asszony: Távolabb vágyj tőlem mint valaha. Minden fejszecsapással messzebb kerültél tőlem. Irtottad, szegény ember, a te kicsiny, pókhálós erdőcské- det, de csak magad körül irtottad; én nem voltam ott, engem te nem is láthattál, nem is képzelhettél!... De te legalább munkát végeztél, férfias, életet betöltő munkát. Az én küzáelmem nyomorultabb volt, fájdalmasabb és megalázóbb. A férj: De éppen most válnánk meg, amikor végre nyugalom, béke költözött közénk? Hát a lassú engesztelődés, az élet kezdődő derengése a szemedben: mind hazugság volt? Komédiáztál ? Hízelegtél Az asszony : Az engesztelődés a sorsnak szólt, a a jóságos apainak, aki büntet, bogy megérdemeltesse, megváltsa, megédesítse a boldogságot. A szememben valóképen az élet derengett: az uj élet reménye, kö- zeledéze, biztos tudása. Igen, komédiáztam. És hízelegtem. Amikor engesztelődve szóltam hozzád, szavam a másik embert simogatta, az uj életem emberét. Aki tiz évig tőlem távol és velem együtt szenvedte az én csonka életemet, az ő csonka életét. Simogatott szavam és szólott ő hozzá: »Várj, még csak egy kicsit várj, én édes párom, hősöm, mártírom. Még csak egy év, egy hét, egy óra és vége lesz a mi nagy küzdelmünknek.« A férj: Undorít a hazugságod, a komédiád. De jó az Isten! Aki tiz évig hazudik, komédiát játszik, az nem jtud többé zavartalanul, tisztán érezni. Meg vagy mérgezve te is. Az asszony: A te bűneid nagyobbak a hazugságnál. Te loptál, meg gyilkoltál, mégis azt hitted, hogy jogod van a boldogsághoz. Mikor hozzád kényszeritet- tek, mondtam, hogy mást szeretek, ha kényszeritesz, megölsz. Te nem törődtél vele. Nem törődtél egész élettel, a mely ott vonaglott a kezed között. Akkor azt hittem, megöltél. Később azután csak lábra kaptam. Az ember erős, Azt hittem, egy nap megöl mel- | letted — és megéltem tíz évig a megalázkodás keser- ! vés sáncmunkájában. Hát felütötem fejemet. Lehet élni, mert muszáj élni, mert muszáj élni. Eleinte csőloó Cászlé (>ra= és . óksa;er=üíeletét f. évi május hó l-én a Gilyén József ár házába, a Szlávik Zsigmond ár üzlete mellé ^ helyeztem át, | Jód Ivásajló utóda*
