Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-10-07 / 80. szám

X. évfolyam.

80. szám.

Szatmár, 1906. október 7^Vasárnap.

SHATWAMEMt

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP.

A „S Z A T M Á R - N É M E T.I -1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

* \ I

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

•-------T

EL

ŐFIZETÉSI Ä R:

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !0 fillér.

Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU

országgyűlési képviselő.

Főszerkesztő : Felelős szerkesztő :

0r. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós.

SZERKESZTŐSIG ES KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.

......... ....Telefon-száno 80. - —

Mi

ndennemű dijak Szütaiaron, a kiadoiiivaialnan fizeíendik.

Lakbért a városi tisztviselőknek!

Majdnem hihetetlenül hangzik, de úgy van, hogy eddig Szatmárnémeti sz. kir. város tisztviselői lakbért nem kaptak, holott ez minden rendszeres fizetésnek quvasi elengedhetetlen járulékát szokta képezni.

Igaz ugyan, hogy kaptak a tisztviselők valami pótlékfélét; ennek azonban nem lakbér volt a neve, s egyik-másik tisztviselőnél nem is ülötte meg a kellő mértéket; az is igaz, hogy pár év előtt a városi tisztviselők fizetését épen abból az indokból emelték a jelenlegi magas színvonalra, mert lakbérük nines s igy a mai fizetésekben már benne van a lakbér is; azonban egyik módszer sem helyes. A kérdés legkorrektebb megoldása az, hogy a városi törvényhatóság adjon az ő tisztviselőinek rendes lakbért s azt negyedévenkint utalványozza ki.

Mint olvastam, a legközelebbi közgyűlés épen e kérdéssel is fog foglalkozni, s igy talán nem lesz kár ezt a pár sort megírni, respective elolvasni. Az évekre kiható állandó lakbér megállapítás nem olyan lényegtelen dolog sem a tisztviselőkre, sem az adózó -polgárságra, hogy azt behatóan megfontolni ne kellene. Hogy lakbér szükséges és helyes, az azt hiszem nem lehet vitás, s egyedül annak mértéke kell képezze a tanácskozás tárgyát. Ennek a mérlegelésénél és megállapításánál pedig többféle szempont az irányadó.

Először: a szükséges minősítés (qualificatió). Minél több ismeretnek a kötelességszerü megszerzése jár egy bizonyos állással, annál magasabb kell abban az állásban az összes javadalmazás, s igy a lakbér is legyen. Az 1883.. évi I. t.-cz. 5. §. VI. és Vili. pontjai értelmében legalább a jogi négy évi tanfolyamnak bevégzése, s az államtudományi államvizsgának sikeres letétele kívántatik meg a polgármesterek, rendőrkapitányok és jegyzőktől, jogtudományi államvizsga az árvaszéki elnöktől és ülnököktől, — s ügyvédi vizsga a tiszti ügyészektől Ugyané törvény 17. §-a a számvevőségi tisztviselőktől érettségi és áilamszámviteltani vizsgát követel. A többi tisztviselői állások közül a tiszti orvosi, mérnöki, erdészi állások vannak magasabb képesítéshez kötve, mig a tanácsosi és kezelői állásokkal szemben a törvény jóval kisebb igényekkel lép föl.

Második szempont a tényleges állapot. Városunkban egy jogtudományi államvizsgát tett egyén (pl. bírósági joggyakornok, vagy árvaszéki elnök) igényeihez mért lakás családos ember részére 5 — 800 koronán alul alig kapható, mig ugyanezek által igényelhető garcon- lakás évi bére 2—500 korona.

Harmadik szempont az illető tisztviselő családi állapota. Igazságos és méltányos ugyanis, hogy egy családos, több gyermekes tisztviselő 20 —3O°/0-al magasabb lakbért kapjon, mint egy nőtlen hivatalnok, ki egy, legfeljebb két bútorozott szobával beérheti.

Negyedik szempont az állami és más törvényhatósági tisztviselők lakbére. Erre nézve tájékozásul elég legyen a következőket fölemlíteni :

a) az állami tisztviselők lakbére SzalmárNémctiben (IV—VI. katonai lakosztály):

V- ik r. o. (főispán, curiai biró,

miniszteri tanácsos slb.) . 1200 K

VI- ik r. o. (lörv. elnök, pénzügyi

főtanácsos stb.).................... 960 K

VII- ik r. o. (jogügyi tanácsos, főerdő

felügyelő stb.)................... 720 K

VI

II- ik r. o. (kir. tvszki 1 iró, tanfelügyelő stb.) . . 4 . . 600 K

IX- ik r o. (kir. albirő, kataszl.

főmérnök, főerdész . . . 480 K

X- ik r. o. (főispáni Litkár, p. ü.

fogalmazó slb.)...................420 K

b) a vármegyei tisztviselők lakbére lenne Szatmár-Némeliben fl904:X. t.-cz. 3-ik melléklet) :

VI. r. o. (alispán)...................1120 K

VI

I. r. o. (főjegyző, árvaszéki elnök, főügyész).................. 840 K

VI

II. r. o. (főorvos , főszolgabíró) . 700 K

IX. r. o. (szolgabiró slb.) . . . 560 K

XI j!'o jk*sekk liszlv., kezelők stb. |^q jVégül és talán legfontosabb szempont, hogy a lakbérek milyen terhet rónak az adózó polgárságra, nem lévén egyáltalán közönbös az a 8 — 10°/0-os pótadó, a mit e címen az adózó polgároknak kell kiizadni.

Mindezeknek az adatoknak, s másrészről a tisztviselők érdekének figyelembe vételével úgy hiszem leghelyesebb lenne, ha a közgyűlés külömbséget tenne nőtlen és családos tisztviselők közölt. A mértéket illetőleg pedig kimondaná, hogy a legmagasabb lakbér 950 K, a legT A R C A.

A napkeleti unoka.

Nyári bolyongásaimban odavetődlem a Bretagne hegy-dombos tengerparljára, arra a romantikus vidékre, a hol minden zugnak megvan a maga történelmi emlékezel essége, — a múllak véres mementója. Imádom hazámnak azt a vidékét, mert még a parasztja is más, mint a többi tájainkon. Van valami poetikus vonás ebben a parasztban : a természetimádásnak az a meghaló, babonával teli és istenfélő alázatossága, a mely a sorsban való föltétien bizalommal megnyugszik minden csapásban, a mit a tenger-viharok, vagy az élet forgataga hoz.

Alkonyaikor betévedtem egy kis faluba. Talán neve sincsen ennek a pár háznak együtt ; én legalább máig sem tudom, hogy van-e? A legszebb házba belértem, hogy tejet és barna kenyeret kérjek. Egy öreg paraszt alázatos tisztelettel fogadott,

— Csak tessék, isten hozla nálunk, — mondogatta.

De nem csekély lett a meglepetésem, a mikor beléptem hozzá. Az egyszerű parasztház szobái telistele voltak értékes holmival; nagy üvegszekrényben drága műkincsek, finom szobrocskák, ezüst tálak, megannyi sokat érő holmi.

— Ide tessék, ebbe a karosszékbe, — kínálta a házigazdám, a kinek szívessége fokozódott, amint meghallotta, hogy iró vagyok, párizsi iró. E! is dicsekedett azzal, hogy könyvei is vannak, habár ő maga nem tud olvasni.

— Hát akkor minek kellenek ezek a könyvek ? — kérdeztem.

— Ezek a üarnné. Ide szokta adni minden holmiját, amit haza hoz; nálam jobb helyen vannak azok, mert -5 a tengeren nem vihet el mindent magával.

— Hát tengerész a fia?

— Bizony urainI . . . Még pedig milyen tengerész! Aranyzsinórja van már, meg ordója.. . És egyszer a japán császár is kitüntette, a mikor kétszáz matrózt Japánnál megmentett . . . Most a fiú valamerre Ausztriában jár és alig hiszem, hogy ez cszten( dőben még visszajöjjön.

Kezdett érdekelni az öreg paraszt fia.

— Tehát tengerész a gyerek ? Meséljen róla, í öreg. Bizonyára érdekes dolgokat tud mondani róla.

— Hát igen . .. Sokat tudnék mesélni.

A fia neve Jean, mint a legtöbb paraszt gyereké. De ez a Jean aligha ülőit az apjára. Legalább annyit sejlhellem az öreg meséjéből. Elmondta, hogy a kis Jean tizenhat éves korában megszökött tőle és kilenc teljes esztendeig a hírét sem hallotta; akkor aztán megjött. Nagy volt, erős, feketére barnult és szakállas. És aranyzsinóros egyenruhában toppant be az apai házba. Azóta miudig hirt ad magáról, ha ismét utón van.

— Valahányszor Jeannot hazajön, mindig hoz valamit, a mit rám biz, hogy tegyem el. De legdrágábbnak tartja összes holmija közt ezt a vázát. Nézze csak, uram, ide záram a szekrénybe.

Megmutatta. Bizony, magam is elbámullam, a mikor kezembe vettem ezt a vázát. Soha ennél szebbet, még ehhez hasonlót nem láttam. A napkelet csodás művészetének remeke volt ez, szinaranvból vert, drágakövekkel kirakott, szinpompás, tündöklő ékszer volt ez a váza. Megért testvérek közölt is jó néhány ezer frankot.

— Jaj, uram, — dicsekedett a paraszt, — nem szeretem én ezeket a holmikat itt, mindenkinek megmutatni, mert tolvaj törne a házamra értük. De attól is félek, hogy a fiamnak baja támadna. Lássa, ezt a vázát például a chinai császárok sirkerljéből hozta és

Megnyílt

a

(JRÜNFELD TESTVÉREK j4

férfi-, női- és gyeriuek-cipő-áruháza

Szatmáron, Ka*inci5y=utca (Vallon-féle liáz.)