Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-09-23 / 76. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. szeptember 23. Sajnáljuk, hogy a táblai elnök ur nem fejtette ki rendeletében, hogy egyáltalában micsoda igazságszolgáltatási érdek követeli meg, mikép a biró a vele érintkező fél idegen nyelvét értse ? Hát mi történik akkor, ha magyar ajkú ellenfele lesz az idegen nyelvű félnek? Hiszen, ha a biró pl. oláhul fog beszélni az oláh alperesekkel, ezt a magyar felperes nem fogja érteni! Ha az orosz vádlottal oroszul beszél a biró, a magyar sértett nem érti meg! Hát a jelenlevő képviselőkkel, ügyvédekkel mi lészen? Ezek sem fogják megérteni az oláhul beszélő biró tárgyalását. Vagy talán a bíráknak csak érteni kell, de beszélni nem ? Ez éppen olyan kivihetetlen, mint a milyen absurd az egész gondolat, mely az igazságszolgáltatás érdekeinek azzal kíván szolgálni, hogy hivatalnokainkat a nemzetiségek nyelvére utalja. Nem, méltóságos Elnök ur —■ ebben gya- rapodási-lisztát egyik törvényszék hazafias elnökétől se kívánjon! Egy magyar kir. tábla elnökének ezt a kinevezéseknél nem lehet figyelmébe vennie! A bírák kinevezése tudtunkkal — a magyar nemzeti minisztérium előterjesztése alapján — királyi jog és ezen előterjesztéseknél a miniszter bizonynyal nem fogja a táblai elnök ilyen irányú informáczióját honorálni, a kisebb hivatalnokok pedig csak meglesznek szegények valahogy a nélkül, hogy oláhul, oroszul, tótul vagy zsidóul megtanulni volnának kénytelenek! Hanem igenis, ha buzdításról van szó hát mi meg arra buzdítjuk a mi derék, szorgalmas, tehetséges biráinkat és hivatalnokainkat, hogy leikök mélyéből tartsanak ki a magyai szó mellett, hogy ezt a mi gyönyörű zengzetes nyelvünket kultiválják és inkább tisztítsák weg attól a sok hemzsegő terminus technikustól, zavaró sablontól, hogy a mi szabad idejük marad a hivataltól, töltsék el azt a régi magyaros, zamatos kedélylyel, ilyen társaságban, ilyen családi körben, de soha pánszláv szótár melletti A mi érdekünk — és ez nemcsak igazságszolgáltatási, de általános nemzeti érdekünk — magyar iskolák létesítése éppen a nemzetiség lakta vidékeken, hogy lépésröl-lépésre haladjunk és terjeszszük nemzeti kincsünket, édes magyar nyelvünket. Erre kérünk mi rendeletet! H 1NNEN-0NNAN. Az elmúlt héten Pesten jártam. Más, becsületes ujságiró ilyenkor megereszt a lap tárczarovatában egy — Menjék má’ kend, hászen ott az asszony a házba’, azt csókolgassa kend, s negédes szerelmesség- gel megbökte a gubát az emberen. .... Az asszony meg csak köhögött, krákogott, a pulya meg egymás haját tépte a kuczkóban. Egyszer aztán azt mondja az asszony, hogy már ő nem beteg, kitámolyog a kunyhóból s kiül a keskeny, tapasztott tornáczra, onnan bámulja, hogy futkosnak a malaczok az udvaron. A még nyirkos, hűvös tavaszi levegő a mellére szállt, — harmadnapra kiterítették. A temetés napján Bozsán György már délben kifogta a lovakat az ekéből, hazament, tisztát vett magára, a nagy lánynak meg fekete keszkenőt is vett s elment a pópáért meg a kántorért. A kántor négy oskolás gyereket is hozott, ezek énekeltek a koporsónál. S a mig a pópa beszélt egyet-mást a koporsónál, a mit iyenkor éppen szokás, hogy hát majd feltámadunk, meg hát odaát a menyországban sincs ■ olyan rossz dolga az embernek, a szomszéd asszo- ! nyok — mi ilyenkot szintén szokás — pityeregtek, ) Gyuri könnyes szemével egyre az asszony koporsóját nézte. De már nem annak a szikár, fehér arczár »Fővárosi Levél« cimü cikkelyt. ír a Kossuth Lajos- utcai korzóról, a politikai életről, az időről, a színházakról, Boda rendeletéről stb. Én eltérek az ősi szokástól. Egyrészt azért, mert mindezeket bárki sokkal jobban megírva megtalálhatja a fővárosi lapokban, másrészt azért, mert alig futottam végig Budapestet az alatt a két nap alatt, a mit fennt töltöttem s még csak egy pump-levelet sem volt időm haza küldeni, nemhogy tárca-levelet Írhattam volna. Egy dolog azonban megragadta a figyelmemet, a mit mégis megírok. Ilyenkor a zsidó-ünnepek alkalmával az üres bolthelyiségek és lakások nagy keletnek örvendenek. Padokat hordanak be és felhasználják ideiglenes »imaház «-nak. Nem mindenki juthat hozzá u. i. Pesten, hogy a nagy templomokba bejusson. Élelmes emberek tehát berendeznek a templomokból kirekedt ájtatos- kodók részére ilyen alkalmi imahelyeket. Persze nagy a konkurentia. Sok az imaház s a vállalkozók nagy buzgóságot fejtenek ki a reklamirozásban, hogy az üzlet minél jobban menjen. Nagy vászonfirmák hirdetik már messziről a helyiség imaház voltát. Hatalmas magyar és héber betűkkel van vászonra festve az üzlet minemüsége. Láttam egy ilyen cégtáblát, a melyik a hitbuzgók hazafias érzületére apellálva imigyen különbözteti meg magát: IMAHÁZ A TULIPÁNTH ÖT~ Szóval a tulipán jegyében lehet az Istent is tisztelni. S ha az Ur kedvelője a tulipánkertnek, azok az imák, melyek ebben a templomban fognak elhangzani, valószínűleg előnyben részesülnek. * Egy egészen újdonsült fiskálissal találkoztam a napokban. Rettenetesen bus volt. Olyan savanyu arcot vágott, hogy beilett volna ecetes uborkának. Tudakolom tőle, mely irányban nyomja a fejét a bu? — Hogyne emészteném búnak eredten magam — felel a költővel — mikor ma választottak el ágytól és asztaltól. Meg voltam lepve. — Hiszen tudtommal még meg se nősült fiskális ur. — Nem is igy értem. De a hónapos szobám gazdáját ma árverezték el. Eladtak alólam minden bútort. Nem is törvényszék választott ti ilyenformán, hanem a végrehajtó. * A Pesti Hírlap 18-án megjelent számának »különfélék“ rovatában jelent meg a következő apróság: Fecske a törvényszéki teremben. A berlin-tem- pelhofi törvényszék tekintélye ellen egy fecske főbenjáró merényletet követett el. Egy lopási ügyet tárgyalt épen a törvényszék, a mikor a nyitott ablakon beröppeut egy vidám fecskemadár s csicseregve röpdöste körül a termet, nem is gondolván azzal, hogy ily körülmények között a tárgyalást fel kell majd függeszteni. Hiábavaló volt minden fáradozás, kergatés, a fecskét nem lehetett kizavarni, amely végül a biró feje fölött levő csilláron telepedett meg. Kis vártatva azntán a szó teljes értelmében leírhatatlan eseményféle történt. Valami lelátta, a ki benne feküdt. A gondolata már ott járt valahol a szomszédban és a Borcsa idomtalan, nagy alakját, kartonreklijét környékezte. Az asszonyt kikisérték a temetőbe, ráhánytak egy nagy csomó fekete földet, a fejéhez meg lefűztek egy fehér fakeresztet. Gyuri hazajött, elvégezte a dolgát a jószág körül, átmászott a palánkon s magához szorította a ragyás lány lomha testét. Ez estefelé történt, már túl az alkonyaton, s Gyuri azt súgta a lánynak, hogy ez volt az ő kézfogójuk. Egy hét múlva a tizenhat esztendős lány összeszedte a holmiját, begyalogolt a városba szolgálatot keresni. Rákövetkező vasárnapon Gyuri magára vette az ujjast, a mit esztendeje a gazdájától kapott, össze- hitta a szomszédból a kocsisokat, aztán áthivta a lányt is. Négy liter pálinkát tett az asztalra, részeg lett még a tizenkét esztendős fiú is — evvel meg volt a lakodalom. Bozsán György meg, mikor másnap hazafelé jött a szántásból, megsuhogtatta az ostort a levegőben s rászóllt a poroszkáló jószágra : — Gyi te, lovam s félre simította lecsüngő bajuszát. esett a fecske villásalaku díszének tövéből épen a bírói asztalra. A bíróságnak ez a durva és műveletlen megsértése végre erélyes tevékenységre ösztönözte a szolgaszemélyzetet, melynek tizenegy tagja tudta csak a neveletlen madarat a törvényszéki terem elhagyására bírni. Ez a kis »különféle« váltja ki belőlem a találós kérdést, hogy: — Miben hasonlít a fennt kiszerkesztett fecske a btkv. 278. §-ában meghatározott gyilkosság bűntettéhez? De nem is engedem, hogy lapunk jogtudós és nem jogtudós tagjai sokáig törjék rajra a fejüket. Inkább megmondom: — Mind a kettő hivatalból üldözendő, d. HÍREK. Fráter. Pár évvel ezelőtt Marosvásárhelyen jártam. Egy szép tavaszi estén a „Transzylvánia« éttermében vacsoráztam jó barátok társaságában, amidőn észrevettük, hogy a cigányok lassan-lassan összegyülekeznek, majd hangolnak és — várnak. Nemsokára egy hatalmas — hölgyek — urak — alkotta társaság vonul be az étterembe és a cigány rázendít egy ismeretlen, de gyönyörű nótára. A pincérek fáradhatlanul hordják a jeges pezsgőt és mi szemtanai leszünk egy erdélyi mágnás-társaság harsogó vidám mulatozásának. Egyszerre csak mozgolódás keletkezik a társaságban, a pincérek összefutnak, a cigányok repeső arccal összenéznek, egy pár társaságbeli katonatiszt fölugrál helyéről, mind az ajtó felé néznek, ahol egy huszárfőhadnagy gyönyörködve mosolyog reájuk. Kicsiny, de erős termet, pirosrózsás arc, mély tüzü tekintet — ez : Fráter Lóránd. Egy pillanat alatt körülveszik és a szép asszonyok versengve hívják maguk mellé. A másik pillanatban Fráter Lóránd koccint velük és az esdeklő arcokon a boldogság pirja fut végig, amikor a főhadnagy a cigányok élére áll. A brá- csos szarvas bőrrel törölgeti már hófehér hegedűjét, a társaság és az étterem minden vendége lélekzetét visszafojtva várja a hegedű szavának csendülését. És fölhangzik a délceg prímás vonója alatt a dal. »Ütöt-kopott a hegedűm, törött a vonója.« Ahogyan játsza, köny csillan a szemekbe és elszáll a szivekből a vidámság. Csak sóhajok röpködnek a levegőben, ábrándképek szövődnek szemeink elé. Amikor leereszti vonóját, elhal a kiséret is. És Fráter Lóránd ugyanazt a dalt énekelni kezdi. A cigányok is halk énekszóval kisérik. Egy édes lágy bariton-hang tölti be a termet. Szinte elbágyasztja a hallgatót, oly meleg oly sima. Szinte elkábit, oly érzés-teljes. »Csak akinek lelke beteg, kinek szive vérzik.« És valóban érezzük szivünk minden csepp vérit. így csak Fráter Lóránd tud énekelni. Akkor este sokáig hallgattam ezt az Istenáldotta művészt. És hallgattam az alatt a pár hét alatt még többször is. Hallottam az »Ó.-.zi rózsát«, a »Száz szál gyertyát« és többi fönséges nótáit, melyeket nemcsak oly elragadóan énekel, de amelyek az ő költői lelkének és génijének a szülöttei. Amikor hazajöttem Erdély bérces honából, magammal hoztam ezeket a dalokat. Vince bácsi nem győzött «leget csodálkozni e dalok eredetisége, sajátossága és a fölött a nagy hatás fölött, melylyel mindenütt találkozott ahányszor csak játszotta azokat. Azóta Fráter Lóránd avangeált. Rangja ugyan csak egy fokkal — ma már kápilány — de népszerűsége és igaz-magyar művészetének hire száz fokkal. Budapesti hangversenyei óriási sikerrel jártak. Magyar dal énekesről alig írtak a lapok annyit mint Fráter-ről, a magyar troubadurról. Ma este nálunk mutatja be az ő szépséges nótáit. Aki a zenét — különösen a magyar zenét M Me2?nyilt|(íRÜNFELD TESTVÉREK^ ^ z_f férfi-, női- és gyermek-cipő-áruháza iSzíítiiiáron, Kas5inc25y*utca (Vallon=iéle ház,)
