Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-09-19 / 75. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. szeptember 19. A bírósági jegyzőkről. Júliusban történt. Mintha kigyó marta volna meg, 1 sziszszent fel a bíróságunk jegyzői kara, mikor Po- j lonyi igazságügyminiszter azt a kijelentést tette, hogy ; »a jegyzői kinevezéseknél a bírói képesítést, csak i abban az esetben veszi figyelembe, ha a kért állásra i ügyvédi vizsgát tett egyén nem pályázik s hogy a ! kinevezésnél nem tekint a bírósági gyakorlaton eltöltött szolgálati időre.« Első volt a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék jegyzői kara, akik sérelmeiket átiratban közölték az ország összes jegyzői karával és congressus egybehi- vását sürgették. Fejtegették a bírói vizsga és az ügyvédi vizsga közti külömbséget, azt a világos képet igyekeztek a tájékozatlanok elé mutatni, mely a legtisztábban mutatta a bírói és ügyvédi vizsga számba nem vehető külömbségeit és rámutatva eme egyenlő képesítés mellett a bírói vizsgázottak szakképzettségére kimutatták, hogy a bírói pályán levőknek nem csak teljesen szükségtelen, hanem „nonne risum leneatis“, egyszerűen lehetetlen annak megszerzése. A sátoraljaújhelyi törvényszék jegyzői karának eme átirata viszhangra talált az egész országban és feltépte a régen sajgó sebeket, mindazokat, amelyeknek fájdalmait régóta, 1872. óta visszafojtva tartogatta társadalmunk eme intelligens, magasabb képzettségű csoportja. Többek közt a nagybecskereki kir. törvényszék és kerületébe tartozó járásbíróságok, szintúgy a beregszásziak jegyzői kara átiratban közölte az órszág minden jegyzői karával a sérelmeiket, sürgetve a congressus összehívását. Rámutattak ama tarthatatlan állapotra, melynek — valósággal — áldozatai a bírói pályára lépett, de bírókká ki nem nevezett tagjai. Nem hisszük, hogy akadna bárki, aki megfizetve látná a jegyzői kar munkásságát és ne látná azok nyomorúságos anyagi helyzetét, mert bármely pályán levők anyagi helyzete is különb a birói pályára lépett jegyzőkénél. És, hogy mégis mennek erre a pályára emberek, ne keressük okát, csak nézzük azt, hogy ez a pálya,mennyi tehetséges embernek képezi élethivatását melynek betöltése nemcsak nehéz, de nemes, ideális — sajnos, ha sokáig igy marad — illusorius cél, ki ne tudna eszményeinek áldozatot hozni! ki ne keresné a gyöngyöt a tenger fenekén! . . . aztán pedig joggal bár sokáig szótlanul remélte helyzetének job- bulását. Aztán a bírósági jegyzői kar országos gyűlésének szervező bizottsága elkészítette az emlékirat tervezetet, a congresszus napját 1906 szeptember 23-ára Budapestre tűzte ki. Jelezte a Congressus megtartását az igazságügyminiszternek, aki azt a kijelentést tette, egy pár szóba összefoglalva : több évtizedre visszanéző köztéreni működése meggyőzte őt a bírósági jegyzők tarthatatlan állapotáról, ez évben törvény- hozás elé terjeszti a minisztertanácsból kikerülendő javaslatot és azzal bocsátotta el a küldöttséget : „önök kellemesen fognak csalódni, többet fognak kapni, mint a mennyit kértek. zöme muakásokból, bányászokból, öszvérhajcsárokból áll. a szellemi rész azonban képzelt, tanult emberek igazgatják. A munkálatokat egy főmérnök vezeti. Mellette egy bányamérnök és egy vegyész dolgoznak, azonkívül pedig egy geométer, aki felveszi a tereprajzol és térképet készít. Ha a jelek után ítélve a talajban arany jelenlétére lehet következtetni, akkor következik a vidék ásványtani és földtani vizsgálata s ha tényleg van arany a kőben vagy talajban, megkezdődik, a munka technikai része. Hatalmas fúrókkal kémük a talajt, s néha egy hétig is dolgoznak, mig ráakadnak itt-ott az aranyot tartalmazó rétegre. Most megbecsülik természetesen hozzátevőlegesen az aranymennyiséget. A munkát a vegyész végzi laboratóriumában, higany segítségével. Ez összeolvasztja a tömeget, amelynek fenekén ott maradnak a nemes fémek, s azt leszűrik. A munka nagyon nehéz. Néha le kell fúrni 400—600 méter mélyre is, amíg arany jelentkezik a kifúrt földben, és óriási összegek mennek veszendőbe, ha a munka sikertelen marad. Dacára azonban a nehézségeknek, az aranybányászat technikája napról- napra haladást mutat, s Amerika ma a világ összes aranymennyiségének negyedrészét termeli. Milyen világos az elmondottakból a jegyzők igaza ! Milyen égető szükség a helyzeten való segítés ! Ha az igazságügyminiszter minden politikai vonatkozástól ment congressusra készülők halk suttogásából megértett mindent, hisszük, hogy Ígérete uem marad puszra Ígéret, hisszük, hogy végre a bir. jegyzők is elégtételt fognak kapni. Ez pedig a köz érdeke az állam érdeke, ez az aegnum jus szerinti salus reiqublicae. Tünde. INNEN-0NNAN. A vidéki újság olyan, mint a keskenyvágányu, h. é. vasút. Csak a saját külön keskeny vágányán járhat. A helyi érdeken belül. A hírrovatban ne közölje a német császár vicceit, a török szultán háztartásának epizódjait és más világhírű eseményeket ezeket nem a „Bagosi Kürt“-ben keresi a nyájas olvasó, hanem a fővárosi világlapokban. Ha a vidéki lap a világpolitika tág mezejére téved olyan, mint a keskenyvágányu vasút, ha beleszalad a Máv. széles vágányai közéra sínek közt marad. Nagyzásában nevetségessé válik. Hiába, nekünk vidéki lapokban csak a megye határain belül illik illatozni szerényen, ibolya módra. Legfeljebb ha a szomszéd vármegye területére ruccan ki a toliunk. Persze ha mi Ugocsába át-átrándulunk egy kis bűnügyi szenzációért, az még nem túllépése a keskeny vágánynak. Hiszen Isten ellen való vétek volna elszalasztani azokat a finom, jó kis késeléseket, gyilkolásokat és a büntető törvény- könyv különböző §§-aiba ütköző delictumokat, az ugocsai speciáütásokat, melyek — tessék megnézni — múlt számunkat is megélénkítik. Mondom, ez még nem nagyzás. Hiszen Ugocsa olyan kicsi, hogy nem is lehet vele nagyzolni. A nagyzolás tipikus példáját egyik vidéki laptársunkban fedeztem fel, a vezércikkben. A lap valahol lennt. Székelyországban jelenik meg. A vezércikk cime: A nagy fecsegő tévedései. Szól pediglen I. Vilmos, német császárról. Hogy igy meg amúgy a „nagy fecsegő“ a „reklám-császár“ elhibázta a politikáját. „Pedig — azt mondja egyik bekezdésében — megirtuk múlt számunkban, hogy nem lehet jó vége, ha a császár nem változtat helytelen politikáján.“ Hát baj bizony, hogy a német császár nem olvassa a székelyföldi vicinálist s nem mérlegeli jóaka- ratu tanácsait. * Billrottról, a hires bécsi sebészprofesszorról hallottam az alábbi jóízű kis históriát. A neves orvos rendelő szobája előtt van a betegek részére egy vetkőző szoba. A nagy elfoglaltságu sebésznek u. i. nincs ideje, mig betegei toalettjeiket | olyan módon kevesbbitsék, hogy — teszem fel — valakinek az oldala minden mez nélkül megvizsgálható legyen. Ezért a betegeknek minden toalett nélkül, Ádám-kosztümben kell belépniük. Megtörtént egyszer, hogy egy ember bekopogtat a rendelő ajtajan s belép — téli kabátban, teljes kosztümben, A világhírű professzor szóhoz sem engedte jutni. Kitessékelte a toalett redukálása végett az öltözőbe, illetve vetkőzőbe. A passas megpróbálta még egyszer-kétszer, hogy bejusson úgy, a mint az utcán jár-kél, de egy kukkot sem szólhatott, Billróth kikurgatta. Nem volt mit tennie: toalettet csinált, igy állított be. összes ruházata egy papír lap volt, a mit a kezében tartott. — Na, barátom mi a baj ? kezdte faggatni a professzor. — Baj nincsen, kérem szépen. Mindössze ezt a számlát hoztam a szabótól. S átnyújtotta a kezében tartott papírlapot. * Egy vidéki lap szerkesztője egyszer ügyes-bajos dolgaiban a székhelyéről eltávozván, becitálta a lap egyik „sokoldalú“ munkatársát. — Kedves Barátom — szólt hozzá, én most pár napra elmegyek, mert dolgaim más fele szólítanak, hanem igen nagy gondot okoz nekem az a körülmény, hogy kire bízzam e lap vezetését addig, a mig távol leszek. Sokszor elővettem már az én kedvelt munkatársaim névsorát, hogy azok közül egy alkalmas embert válasszak ki, de mindég csak a maga neve volt az. ahol nyugodtan állhattam meg, a kiről nyugodtam tehetem fel, hogy nem hoz szégyent a famíliára. Legyen szives lássa el a lapot s ígérem hálás leszek érte. Remélem, nem maradt lelkében semmi keserűség azért, hogy eddig egyetlen versét sem közöltem s tárcáit is csak a szerkesztői üzenetekben méltattam, de lássa olyan sok a tolakodó stréber, hogy igazán számíthattam ilyen szerény, de nagy- tehetségű ifjú elnézésére, — No nézze, itt vannak a a vezércikkek, itt a versek, itt a tárcák . . . Apropos ezt a tárcát (mellesleg mondva, sajátom) tegye már a legközelebbi számba közé. No Isten áldja, Kedves öcsém. És a szerkesztő nyugodtan hagyta el a várost. Az elutazását követő hermadik nap megkapja az utána küldött lapot. Nyugodtan és kevés önteltséggel bontja fel és nézi először is a tárcát. Hát uramfia mit lát? A tárca, nem csak nem az övé, hanem éles betűkkel áll ott a buzgó munká- társ neve. Ellenben megtalálta a nevét a szerkesztői üzenetekben teljesen kiírva, úgy : Kovács Péter. Ibi-ubi. Tárcája csapni való rossz. Hagyjon nekünk az ilyen dőreségekkel békét. d. HIRE K. Levelek. i. Édes, kicsi, szőke lányka, Magát én nem értem, Azt irja, hogy nem teheti A mire én kértem S azt irja, hogy a szerelmet Eddig nem ismerte, (Persze azt: hogy ismerte, tán, írni nem is merte.) Azért hát én Magácskának lm’ ide leirom, Már tudnillik a mennyira Én leírni bírom : A szerelem nem egyéb, mint Négy szem pillantása, Azután meg két érző szív összedobbanása. S abban áll, hogy nem irtózik Egy kéz-szoritástól S egy, két, három, négy, öt, hat, hét, — Barátságos csóktól. Nagyön kérem, hogy én tőlem Ezt meg ne tagadja, Barátságos csókra ajkát Bátorsággal adja. A szerelem iskoláját Én már régen járom, De vizsgázni most akarok S válaszát igy várom. II. Tisztelt Uram, megmutattam Anyukámnak levelét, Válaszát is megírnám, de Nem lehet, csak — a felét Azt a felét, a mely igy szól: „Hej, az az ur nagy ravasz, Komolyabb is lehetne már, Mert már elég nagy kamasz. Szerelemből vizsgát tenne Jól tudom — akár hatot — Hanem — ird meg — jobb, ha letesz Addig egy szigorlatot.“ Búr. — A közigazgatási bizottság e hó 14-én délután ülést tartott. A bizottság letárgyalta a költségvetést, azt elfogadta és a közgyűlésnek is elfogadásra ajánlotta. A költségvetésnek egyik megemlítést érdemlő pontja a tisztviselők lakbérének felemelése. E czélra 14 ezer korona van előirányozva. A tisztviselők körében általános örömet keltett ez az üdvös intézkedés, mert eddig ebben a tekintetben az állami hivatalszolgák lakbérutalványa is több volt a városi tisztviselőkénél. Lakbér helyett u. i. fizetési pótlékot élveztek a mi a tanácsosi állásig évi 200 koronát, azonfelül 400 koronát tett ki. Örömmel fogadjuk mi is ezt az intézkedést, a mely lényegesen javít a tisztviselők helyzetén. — Eljegyzés. Rooz József udvari földbirtokos a napokban eljegyezte Groszman Malvin kisasszonyt, Groszman Adolf girincsi nagybérlő leányát. — Esküvő. Papp Gyula érszentmiklósi állami tanító vasárnap esküdött örök hűséget Markos Ilonkának» Markos György városi bizottsági tag kedves leányának — Közgyűlés. A jótékony nőegylet folyó hó 25-én kedden délután 4 órakor a városháza tanácstermében évi közgyűlést tart, melyre a tagokat és a nagy közönséget tisztelettel meghívja az elnökség. — Eljegyzés. Klein Rezső csengeri gyógyszerész folyó hó 16-án váltott jegyet Róth Tilda kisasszonynyal, Róth Gerzon beregszászi nagybirtokos leányával M. O. loó László és a Gilyén József ár házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé ékszer-üzletét évi május hó l-én helyeztem át. Tisztelettel Joó lyásxló utóda.
