Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-09-09 / 72. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1906. szeptember 9. Vasárnap. 72. szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAK. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Főszerkesztő ; Felelős szerkesztő : 0r. Komáromy Zoltán. Dr. Havas Miklós. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telefon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Magyar birtokviszonyok. A nemzeti lét egyik alapja és biztositéka a jól és igazságosan elrendezett birtok-viszony. Hogy Magyarországon ez jól és igazságosan van keresztülvive, ezt csak a papok és mágnások állitják, akik a rengeteg terjedelmű és értékű fekvőségek kötött jellegének fentartását tartják az országos nemzeti vagyonosodás alapjául. Ámde ez nem igy van. Mert ha ez a tétel igaz lenne, akkor az európai államok nagy részének nem volna nemzeti létök. Franciaország már 1789-ben felismerte a papi javak szekuláriációjának szükségét, a francia forradalom ezért a szó nemes értelmében vett forradalom, mert mélységes gazdasági változások jártak nyomában. És másutt mindenfelé eltűntek a nagybirtokok, megszűnt a holtkéz, lehetetlennné vált az az állapot, hogy a föld egynéhány emberé legyen, hogy nekik jusson az élet minden öröme és a nagy többségnek, az ember millióknak az élet minden szenvedése. A latifundiumoknak nincs nemzet- fentartó szerepük, hanem igenis egyes famíliákat tartanak kiváltságos helyzetben. A latifundiumok a középkor maradványai, a feudális időkből késtek a mi korunkra és megakasztják az ország fejlődését, előrehaladásunkat az igazi jólét területein. Mezőgazdaságunk fejiett- lenségeinek főoka a latifundiumok. Váltig-hangoztatjuk, hogy mezőgazdasági ország vagyunk TÁRCA. A vak leány. A kacskaringós hegyi utón Egy vak leány jön felfelé Világtalan szeme világa Szegezve van az ég felé. Fehér kötőjét s szőke fürtjét A szellő vigan lobogtatja ; Mosolyg a lelke .... szép világban Bolyonghat szűzi gondolatja. A kaptatónál durva kőben Megbotlik biztos hegyi lába, S kinyújtott rózsás tenyerével Lehull a fűnek bársonyába. Nagyot kacag ügyetlen voltán Hisz ezt az utat százszor járta / Hogy éppen áldozó csütörtök Bukiatja a fü bársonyába I és a mezőgazdaságunk sokkal alacsonyabb színvonalú, mint az ipar államok mezőgazdasága. És aki a birtokok lekötöttségét védelmezi megfeledkezik Magyarország igazi nagy embereiről Kossuth Lajosról, Deák Ferencről, ezek- ől a nagyszabású férfiakról, akik sok más kartársukkal együtt már a negyvenes években élesen síkra szállottak a látifundiumok ellen. A ki a birtokok lekötöttségét védelmezi, abban a tévedésben él, hogy néhány dúsgazdag család egyértelmű a nemzet gazdaságával. Magyar- ország nagyon szegény ország, amely nem kínál elegendő alkalmat a munkára és hiába reng az a hires aranykalász a magyar föld ró- naságain, az országban sokfelé kukorica kenyéren élnek, pellegrától sújtott ) k az emberek és mivel nagy birtokok vannak, amelyeken nincs interziv gazdálkodás és munka máshelyen sincs | elegendő az országban, a magyar földnek sok, ! nagyon sok szülöttje, más földet keres föl, j hogy megéljen a maga keze munkájából. Akárhány latifundium tulajdonos van, akiknek a j magyar nemzet küzdelmei és szenvedései He- j kuba, akik a külföldön költik el magyar föld- j jük dús jövedelmeit. A múltnak sok szomorú példája van reá, hogy a magyar nemzetet gazdag nagy urak hagyták cserben, ellenben a | föld nélkül szűkölködő, a kincstelen, becsületes I i sokaság védelmezte meg. A ki a latifundiumok j védelmérekel nem ismeri a történelmet. Nem { tudja, hogy a régi Egyiptom, az egykori Baby- | Ion, a régi Róma akkor pusztultak el, a mikor ! De megdöbben lelkem az égre Szegzett néma tekinteten. Nem tudja a bohó, hogy látom. Ha tudná, hogy borulna pírba Arcának hamvas rózsabokra! Talán el is fakadna sirva. De most nevet.........feláll és vidáman Tipeg tovább, míntfeljebb, feljebb Fehér ruhája száll utánna S körül folyja, mint fényes felleg. Oly biztosan jár a hegyi utján Koporsóban zárt szép szemével, Mintha öt az angyal vezetné Lelket világositó szellemével. — Talán mi is, kik néha látunk, Bezárt szemmel, álmodozva járva, Mosolyogva hullanánk a porba S nem szórnánk átkot a világra. Kis tragédiák. Omló haja — lobogó fályol — Csaknem érinti arcomat, Érzem keblének pihegését, Leányos báia megragad. Csak egy ölelő kézmozdulás Keblemre zárhatnám, óh Istenem! I. Pattogva szólt a zene és boldog, kipirult arccal keringtek a párok. A kivágott selyemruhás lányok parfümje mámorossá tette a levegőt. Egy-egy kacér szép leányt körül rajongott a táncosok fekete frakkos tömeg. Mindenütt kacagó jó kedv. Itt volt együtt a a föld, az ország vagyona már csak nehány ember kezében volt. Egypár ember tartja kezében az országot. A Fáraók, akik ernyők alatt hüsülnek, a mig a rabszolgák a rekkenő napon építik a gúlákat. És a ki a papi latifundiumokat védi, nem ismeri az egyházi jószágok keletkezését. Pedig jó dolog, ha néha napján nyitogatjuk a história könyvét . . . Hogy Magyarország modern országgá legyen, meg kell változniok a mostani birtokviszonyoknak. A nemzetek gazdasági politikáját nem egyes emberek vagy egyes családok, hanem a közgazdaság egyetemes érdeke szerint kell irányitanunk. A latifundium nem való ebbe a korba. Ezt az ósdi, ezt a középkori, ezt a kárhozatos intézményt meg kell szüntetnünk. A modern birtokpolitika kell, hogy kenyeret adjon a nép széles rétegeinek. És az ország akkor gazdag igazán, ha mentül szélesebb rétegei a társadalomnak tudnak tiszteségesen megélni. Nem egyes emberek védik meg manapság az országot, miként a lovagkorban a maguk várát védelmezték a várurak, hanem az ország igazi védelme, a nemzet fenmaradásá- nak az alapja: a nép jóléte. Ha majd nem lesznek világi latifundiumok és papi lekötött birtokok: ha kis területeken okszerűen fogunk gazdálkodni: ha nem fogunk annyi búzát termelni, ha átvisszük a gazdálkodás súlypontját az álaltenyésztésre, ha nekünk is lesz gyümölcstermelésünk és kerti gazdaságunk olyan, mint a fejlett kultur általány és a szerelme. Hízelgő szavakat suttogtak a lány fülébe az elegáns fiatal emberek és ő táncolt velük boldogan mosolyogva. Meglátta a lányt és szerelmesen közeledett felé a férfi. Táncra kérte. A leány neki Ígérte a másodikat .... És mikor szerelmesére került volna a sor, elment táncolni — mással. Közbe ránézett a fiatal emberre valami büszke kegyetlenséggel. A férfi egyideig égő szemékkel nézte a kacéron mosolygó lányt, azután busán kiment a teremből ............ Má snap megint együtt voltak. A lány hirtelen odafordult a férfihez: Hát velem miért nem táncolt tegnap ? Ajkába harapott a férfi, aztán elmosolyodott: Elfelejtettem. A leány szemét elfutotta a köny .... II. Találkoztam egyszer egy verőfényes, de léha üres emberrel. Gyűlöltem ezt a csupa verőfény embert az érvényesülni nem tudó szürke emberek vad, féltékeny gyűlöletével. Akkor azt hittem, hogy megvetem, pedig csak irigyeltem. Egyszer szóba került egy társaságban. Mosolygó szemű szerelmes szép asszonyok, beszéltek róla. Hejh! hogy dicsérték, magasztalták azt a verőfényes léha embert I Közbe vágtam, szerettem volna leleplezni megmutatni, hogy milyen üres, mennyire szappanbuborék és elkezdtem dicsérni, magasztalni, nehogy azt gondolják rólam a mosolygó szemű szerelmes szép asszonyok, hogy én irigylem. M. Első Magyar Rés^vény^erfö^de Kőbánya Pf“ rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos elárusitás Szatmár és vidéke részére SZENTPETERY M. csemege és fűszer kereskedőnél. Dupla Góliát Maláta-Sör I • 9 esBvio'Mrn
