Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-01-28 / 8. szám
Szatmár 1906. SZATMÁR- NÉMETI Január 28. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága csütörtökön délután 3 órakor rendkivüli közgyűlést tartott, Pap Géza polgármester elnökletével. A rendkivüli közgyűlés tulajdonképpen a fogyasztási adóbeli részesedés kérdésében hivatott össze s csak időközben tűzetett ki reá második tárgyul a színigazgató választás. Az érdeklődés, amely a városatyáknál és a közönség körében volt, nem kis mértékben szólott az utóbbi Kérdésnek. Az első kérdésben elodázó határozatot hoztak. Majd feszültté vált hangulat közepette hozzá kezdettek a szinigazgató választás kérdésének, illetőleg a szinügyi bizottság ezen kérdésben tett javaslatának tárgyalásához. Hosszas, mondhatni szenvedelyes vita indult meg ; amelynek során minden felszólaló kivétel nélkül elismerte, hogy a közhangulat nincs megelégedve Krémerrel, mégis a szinügyi bizottság javaslatát, amely Krémért ajánlotta, elfogadták. Névsze- j séghez; titkos szavazás esetén ugyan elbukott volna. Mindent is elkövetett Krémer, hogy magát megválasztassa. Anélkül, hogy most — térszüke miatt — hosszasan fejtegetnők megválasztásának körülményeit, megjegyezzük, hogy Krémer ur embereinek némelyike a választást megelőzőleg még gyanusitgatásokkal is illette az ellen- párton levőket. Ilyen eszközök is valának. A kötendő szerződést figyelemmel kísérjük s tárgyalni is fogjuk. Akkor tágabb terünk is lesz több irányban Írni. Részletes tudósításunkból különben is a közönség a közgyűlésről képet alkothat. Még csak annyit, hogy a színházi bér, fűtés, világítás dolgában a közgyűlésen felvetett eszmét határozottan pártoljuk s annak keresztülvitelét közérdekűnek tartjuk. Részletes tudósításunk a következő: Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, megválasztotta a közgyűlés a hitelesítő küldöttséget, és a hitelesítés helyéről, valamint idejéről határozott. Elnök tárgyalás alá bocsátja a közgyűlés napirendjének első pontját: a városnak a fogyasztási adóban való részesedésének kérdését, amelyre nézve az alkotmányvédő bizottság állott elő javaslattal; és az esetleges intézkedések kérdését. Ferencz Ágoston tanácsjegyző felolvassa az alkotmányvédő bizottság javaslatát, amely szerint a bizottság azt javasolja a közgyűlésnek a nagykárolyi pénzügyigazgatóság átiratára vonatkgzólag, hogy a törvényhatóság átiratban közölje a pénzügyigazgatósággal, hogy a városnak a jutalékhoz olyan törvényes joga van, mely feltételekhez kötve nincs. (Általános helyeslés). Elnök: Kimondom határozatilag, hogy a közgyűlés az alkotmányvédő bizottság javaslatát egyhangúlag elfogadta. Dr. Kelemen Samu: A javaslatot, amely az imént felolvastatott volt s mely az alkotmányvédő bizottságnak szorosan a pénzügyigazgatóság átiratára adott válaszát foglalja magában, a t. közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az alkotmányvédő bizottság azonban kötelességének tartotta azt, hogy ez alkalomból egyszersmind foglalkozzék a kérdés további részeivel is, s nevezetesen megfontoló tárgyává tegye azt, minő magatartás lesz tanúsítandó abban az esetben, ha, amint az átiratban jelezve van, ezen önként befizetett adók beszolgáltatását a kormány tényleg követelné. Az alkotmányvédő bizottság vélekedése az volt, hogy ez a dolog kapcsolatban van a felvetet* kérdéssel, annyival inkább, mert a pénzügj igazgatóság kapcsolatba tette. Ezért látja az alkotmányvédő bizottság szükségesnek további javaslatokat tenni, amelyek előterjesztésére az alkotmányvédő bizottság megtisztelő felhatalmazása folytán indíttatva érzem magamat. Amint látni méltóztatik a t. közgyűlés, abból az átiratból, amelyet a pénzügyigazgatóság küldött s amelynek szándékát igazolja a külön miniszteri leirat is, amely a polgármesterhez érkezett s amely az alkotmányvédő bizottsághoz áttétetett, hogy a kormány feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy azok az ősszegek, amelyek állami adó címén fizettettek be egyes állampolgárok részéről, az ő kezébe feltétlenül kiutaltassanak Körülbelül a múlt év augusztus havában hozta meg a közgyűlés azt a határozatot, hogy azok az összegek, amelyeket a polgárok kényszer alkalmazása nélkül, önként fizetnek be állami adó címén nem szolgáltathatók ki a kincstárnak, hanem pénzintézetben helyezendők el és gyümölcsöztetendők. Erre a határozatra egyebek közt az a szempont is vezette a törvényhatósági közgyűlést, hogy ezeket az összegeket a törvényhatóság lényegükben adóknak nem tekintheti; nem tekintheti adóknak azért, mert annak megállapításához, hogy valamely fizetés, amelyet az egyes egyén teljesít az államkincstár számára : adó-e, ez nőm az egyes embernek magánvélekedésétől függ, hanem adó az, ami a törvényben van meghatározva s ennek megállapítása a törvényes megállapításból folyik. Már pedig adónak az egyes ember azon szolgáltatását lehet tekinteni, amely szolgáltatásnak az állampolgárok részéről való bevételezésére és behajtására a törvényhozás jogosította fel a kormányt Ily törvényhozási felhatalmazás hiányában a kormány ezen összegek behajtására nem is jogosult, amit maga a kormány sem vesz tagadásba, — s ebből szükségszerüleg következik, hogy amit nincs joga behajtani, azt köztartozásnak, közszolgáltatásnak tekinteni nem lehet. Nem vonom kétségbe, hogy minden egyes embernek joga van ahhoz, hogy ö akár ajándékokat tegyen az államkincstárnak, akár pedig az államkincstár számára eszközöljön megajánlásokat, fizetéseket, segítséget nyújtson a zavarba jutott állam- kincstárnak — attól a szemponttól vezettetve, attól a reménytől indíttatva, hogy ez eképpen fizetett ösz- szegek majd az államkincstárnál későbbi időben az ő adójába be fognak számíttatni jogosan. Az a segi'ség azonban, nem adó, nem adószerű, mert ilyen jellegét a törvényhozás meg nem állapította. Miután azonban vita merült föl a kormány és törvényhozás között annak a kérdésnek értelmezése következtében, ennek elintézése nem tartozhat más útra, mint a törvényes útra. S miután a kormány nem lép erre az útra, nekünk kötelességünk és feladatunk ez; annyival inkább, mert a passzív rezisztencia ereje épp m abban áll, hogy az erőhatalom minden megnyilvánulásával szemben az ellenálló törvényhatóság csak egyetlen fegyvert ragadjon fel, csak egyetlen fegyvert forgasson, a jog és törvény fegyverét. Az a javaslatunk tehát, hogy indítson a törvényhatóság eljárást, úgynevezett »kérkedési keresethet. Azt a vitás betéti könyvet pedig helyezze a maga részéről bírói letétbe. Az alkotmányvédő bizottság abból indult ki e határozatának meghozatalánál, hogy ezeknek az adóknak feltétlen beszolgáltatása nem volna egyéb, mint erkölcstelenség; mert bennünket a léha szájhősök színében tüntetne fel, akik készek vagyunk akkor hangosan beszélni, midőn kizárólag beszédről van szó, de midőn tettről van szó, akkor hangoztatott elveinket elhagyjuk és megfutamodunk. Nem lehet kiszámítani, milyen megmérgező hatása volna a közerkölcsökre, ha a törvényhatóság állá-pontját megváltoztatná. Fejtegeti ezután szóló, hogy amint nem tudunk ellenállni a c endőrszuronynak és pecsét feltöréseknek, amelyeket a kormány eszközöltetett, épugy a rendelkezés nélkül felhasznált összegek elvonása is a kormány által elkövetett közönséges erőszak és bűncselekmény volna. Kéri ezek után szóló az alkotmányvédő bizottság nevében, annak kimondását is, hogy minden további önként befizetett, adó címén beadott összeg elfogadását a közgyűlés a pénztári h'vatalnák tiltsa meg. A jogos álláspont enneke'Őtte is ez volt s ezzel sok kellemetlenség kerülhető el. Dr. Keresztszeghy Lajos szerint is eredetileg helyes lett volna az önkéntesen fizetett adók elfogadásának megtiltása, inert ezt az egész dolgot elkerültük volna. (Helyeslés.) Mindenütt az a kérdés merült föl a törvényhatóságokban, hogyan lehetne megoldást találni az önkéntesen fizetett adók kétdésében, hogy ártatlan emberek ne szenvedjenek; értve a tisztviselőket, akiknek a törvényhatóságok megtiltják az adók beszolgáltatását, ezzel szemben azonban a kormány hatalom a törvényre hivatkozik amely szerint a tisztviselő köteles engedelmeskedni a kormány rendeletének. Ki tudja, nem lesz-e hosszabb abszolút kormányzás s akkor a törvényhatóságok rendeletének való engedelmeskedés miatt felfügge-ztett tisztviselőkkel mi lesz; mert vannak végleg elmozdítható tisztviselők is f Ezért a lehetőségig meg kell oltalmaznunk és biztosi tanunk kell a tisztviselők sorsát. Ez a kérdés mindenütt vajúdik. Budapest törvényhatóságánál is. Javasolja tehát, hogy ne döntsön most a közgyűlés; hanem várja be az országos közvélemény kialakulását s akkor a Kelemen által felvetett intentiók figyelemben tartásával is, de a sorsuk, ban érdekelt tisztviselők meghallgatásával is határozzon a közgy lés, amelyet sürgős esetben 48 óra alatt Össze lehet hivatni. Most egyelőre kérjük fel biztosítékul a polgármestert, hogy jelentse itt ki, hogy bármilyen rendeletet kap, addig nem fog intézkedéseket tenni és a beszolgáltatás iránt intézkedni, mig a közgyűlés elé nem terjeszti a rjndeletet és az nem határoz. (Helyeslés.) Elnöklő polgármester úgy a maga, mint a tanács nevében kijelenti, hogy minden érkező rendeletet illetőleg első sorban a közgyűlést kérik föl határozat- hozatalra. Dr. Kelemen Samu helyezli a Keresztszeghy indítványát, már kifejtett álláspontjánál és illetőleg az alkotmányvédő bizottság álláspontjánál fogva Is. A várost cserben nem hagyó tisztviselők megoltalmazása fontos. Dr. Tőrsök Károly a kérdés alaposabb megvitatását óhajtja szintén s a halasztási indítványhoz ő is hozzájárul. A közgyűlés ennélfogva a kérdést eloldázta mindaddig mig a kérdés meg nem érik és illetőleg sürgős intézkedések szüksége fenn nem forog. Elnök-, következik a szinügyi bizottság' javaslata a városi színház kiadása tárgyában. Ferencz Ágoston tanácsjegyző ismerteti a szinügyi bizottság javaslatát, amely szerint a bizottság „legjobb meggyőződése szerint“ »a létező viszonyok közt« Krémer Sándornak javasolja még egy évre kiadni a színházat. (Zaj. Fölkiáltások : Nem fogadjuk el 1 Szavazzunk 1) Kovács Leó az iránt szólal fel, hogy a szinügyi bizottság azért javasolta Krémért, mert a szabályrendelet „szinigazgató“-t ir elő. (Persze, hogy ez nem vehető szószerint, mondanunk sem kell. Hiszen akkor sehol sem volna fokozatos előhaladás.) Dr. Farkas Antal óhajtja a pályázók ,'eltételei- nek, ajánlatainak megismertetését. Utóvégre mégis a közönségnek annyi iránt szabad érdeklődnie, sőt kell is érdeklődnie, hogy behatóan megvizsgálja a dolgot és határozhasson; miután a határozás a közgyűlés dolga, — a közgyűlés pedig csak úgy határozhat, ha tisztán lát. (Helyeslés.) Tanódi Márton bizalmat kér a szinügyi bizottság iránt. A pályázati feltételek megismertethetők, de a magán-információk megismertetése nem volna helyes. Dr. Kelemen Samu hivatkozik arra, hogy a köz- vélekedés és közhangulat az, hogy az ez idő szerinti színigazgató működésével a közvélemény nincs megelégedve. Ebben a tekintetben aláírásokat is kapott. A szinügyi bizottság a saját lelkiismeretes eljárására hivatkozik, azonban ennek a hivatkozásnak nem szabad nyomásnak lenni a közgyűlésre, amely tetszés szerint határoz (Élénk helyeslés.) Akárhogy is alakulnának ki esetleg itt a vélemények, mert az egyik jó szívből, a másik tájékozatlanságból vagy más befolyásra enged, — de a közhangulat elvitázhatatlanul nincs megelégedve Krémerrel. (Élénk helyeslés.) Azt hozzák fel Krémer barátai, hogy az maga érdem, hogy Krémer 3 évnél tovább működött itt. Nos hát, ha ismerjük itt működésének idejét és okait : az a simplex és negativ érv kevés (ügy van ! Úgy van !) Hiányzik Krémeméi akár az ambíciónak, akár az Ízlésnek az a foka, amely mellett az igazgató maga is azt az akarja, hogy necsak jövedelme legyen, hanem maga is gyönyörűségét, ambíciója kielégítését találja abban, hogy ö lehetőleg szép és jó előadásokat produkáljon. Azonban ezt nem volt alkalmunk tapasztalni, akár azért, mert az erre való akarat, akár pedig mert az erre való képesség hiányzott. Ez elvitázhatatlan tény. (Élénk helyeslés.) Nincs érdekűnkben, hogy a szinügy iránt hozott olyan nagy áldozatok mellett mi olyan egyén mellett foglaljunk állást, aki kötelességeit nem teljesítette, akire csupán olyan állítólagos érvet hozhatnak fel: „jobb hiányában.“ Szóló tehát Krémer mellett nem foglalhat állást. (Élénk helyeslés.) A többi pályázók legalább is látszanak ajánlataik és eddigi működésük szerint olyan ambiciózusnak, mint Krémer Ismerteti szóló a pályázók egyikét másikát, akik a legelőkelőbb színháznál működtek és kitűnő iratokkal rendelkeznsk. Utóvégre is semmi sem áll útjában, hogy mi meggyőződésünket ne kövessük s másat ne válasszunk. (Élénk tetszés és helyeslés ) ]oó £ászló óra és ékszer Üzletét folyó évi április 15-én a Gilyén József ur házába a Szlávik ------------- Zsigmond ur üzlete mellé ------------he lyezi át. Tisztelettel Joó László utóda
