Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-08-12 / 64. szám

2-ik oldal. SZATMÁ R-N É M E T I. Szatmár, 1906. augusztus 12. A nagykárolyi törvényszék. — Nagy értekezlet a városházán. — Tegnap, szombaton délelőtt 11 órakor tartatott j meg a városház nagy tanácstermében az az értekez- í let, amelyet mára, vasárnapra hívott össze ország- j gyűlési képviselőnk, dr Kelemen Samu, de amelyet a mai Dónáth-ünnepre tekintettel tegnap tartottak meg. i Az értekezlet igen népes volt, a törvényhatósági bi- ! zottsági tagok nagy számban jelentek meg, azonkívül j részt vett az értekezleten az ügyvédi karnak igen I sok tagja és számos városi polgár is. Az értekezleten dr Kelemen Samu elnökölt; j aki megnyitván az értekezletet, a jegyzőkönyv veze­tésére Ferenc Ágostont kérte föl. Majd ismertette az értekezlet tárgyát és célját, a következőkben: Méltóztatnak tudni a meghívóból, — hogy mi a mai értekezlet célja. Nagykárolyban mozgalom indult meg az iránt, hogy Nagykárolyban törvényszék állít­tassák föl. Ez a mozgalom, céljának megvalósulását illetőleg, minden kétségen kívül nemcsak érinti, de sérti Szatmár-Németi érdekeit és jogkörét. Előrebocsátom azt, hogy akkor, amidőn a moz­galommal szemben állást akarunk foglalni, nem vezet bennünket semmi animózitás. Mi örvendünk azon, ha akármelyik város halad, gyarapodik, de az min natban, amint tudomást vesz arról, hogy Szatmár- Németi egyhangú vélekedése az, hogy e kérdés ilyen dűlőre vitele Szatmár-Németi érdekének és jogainak sérelmével jár — a főispán ilyen mozgalomban sem I mint vezető, sem mint annak pártolója és támogatója : részt nem vesz. * * A mozgalmat, amelyet Nagykároly városa meg- j indított, két körülmónynyel támogatja Nagykároly j városa; Az első, amit felhoznak, hogy nekik történelmi jogaik vannak ehhez a törvényszékhez; mert amint j méltóztatnak tudni, a múltban Nagykárolynak volt I törvényszéke. Szükségesnek tartom, hogy min­denkit óvjak attól a felfojtástól, hogy azok a tények, I amelyek a múltban történtek, és mint ilyenek törté- ; nelmi tények, pusztán ennek erejénél fogva, ; történelmi jogoknak fogadtassanak el. Mert ez eset­ben a hűbériséget, íobotot stb. is vissza kellene állí­tanunk. Hogy pedig szigorúan ennél a tárgynál ma­radjunk, Nagybánya, NagysomkUt, ahol kővárvidéki törvényszék volt, — és Nagyszőllős is jogot formál­hatnának törvényszékhez sőt Nagybányának ehhez területielhelyezésénél fogva minden esetben jogosabb igénye is lehetne mint Nagykárolynak. A másik ok, amit felhoznak, az, hogy vannak helyek amelyek közzel esnek Nagykárolyhoz, denesetre kívánságunk és mindenesetben ügyelnünk j és természetesen Nagykároly felé gravitálnak. De is kell arra, hogy ez a haladás, gyarapodás ne tör­ténjék a mi rovásunkra s mint jelen esetben : ne tör­ténjék egyenesen a miénkből. Mert természetes dolog, hogy ha Nagykárolyban törvényszék fog felállittatni, ennek jogi terülele nem a semmiből fog kihasittatni. ennek ügyköre nem a semmiből fog megteremtetni, hanem területe nagy részben a szatmáriéból fog kihasittatni s ügyköre is jórészt azokból az ügyekből fog alakulni, amelyek eddig a szatmári törvényszék területi hatáskörébe tartoztak. Ami a mozgalom egészen rövid történetét illeti, az a következő: Már két esztendővel ez előtt indult meg ilyen mozgalom. A kérdés fel is vettetett a vár­megyei közgyűlésen s akkor a közgyűlés állást fog­lalt abban az irányban, hogy Nagykárolyban is tör­vényszék állittassék fel. A részleteket ne érintsük ; de méltóztatnak tudni, hogy a megyei közgyűlések má­sodik napján mindaz keresztül megy, amit a nagy­károlyi csoport óhajt. A lefolyt két év kiélésedéit politikai harcaiban nem volt alkalmas a helyzet arra, hogy ez a kérdés felveltessék. Úgy látszik, most látta ezt alkalmasnak Nagykároly, s elhatározta, hogy emlékiratot dolgoztat ki és küldöttség által juttatja azt az igazságügyminiszterhez, egyszersmind kérvény alak­jában a képviselőházhoz is, ahol azt a város képviselője által nyujtatja át. Azt is olvastuk a hírlap :kban — és pedig cáfolat nélkül — hogy e küldöttséget Nagy­károly országgyűlési képviselője és Szatmárvármegye. valamint Szatmár-Németi város főispánja vezetik. Ehhez hozzáteszem, hogy ez utóbbi hirf, bár meg nem cáfoltatott, nem tartom valószínűnek Ismerve a főispán lojalitását és ragaszkodását Szatmár-Németi iránt : meg vagyok arról győződve, hogy még ha igyekeztek volna is őt ily irányban megnyerni, abban a pilla­olyan elhelyezést nem lehet teremteni, hogy minden ( község közelebb legyen az egyik városhoz, mint a j másikhoz. A főkérdés az, hogy Szatmár az egész vi- ; déknek középpontja. Már pedig bízvást állíthatjuk, ! hogy nincs más törvényszék az országban, amelynek ( helyesebb és előnyösebben középponti elhelyezése volna, ' mint a szatmári törvényszéknek. Hozzá tehetjük még azt is. hogy egyenesen példátlan volna, hogy ilyen j területi beosztás mellett, — amikor Nagykároly va- j suti ö szekötteíéssel csupán 35 percnyi távolságra van j Szatmáriéi, — ott egy másik törvényszék állittassék föl. Ez objektiv okokkal nem támogatható. De igaz­ságügyi szempontból sem célszerű, hogv kisebb terü­leten és kisebb helyeken állittassék föl törvényszék; mert a bírák kiképzése szellemi és gyakorlati téren csak akkor lehetséges, ha területileg nagyob hatás­körű törvényszékek állíttatnak föl, ahol részben a városi élet élénksége is fejleszti az illetők szellemi képzettségét, másfelől az ügyek bonyolultabb volta alkalmat, és iskolát nyújt a bírál nak, hogy minden téren képezhessék magukat. Ezek, igen t. uraim, röviden azok az okok, amelyek bennünket arra indítottak, hogy ezt a moz­galmat, amely Nagykárolyban megindult, olyannak találjuk, amelyet igazságos és tárgyilagos okokkal megvédeni nem lehet, amelyben legfeljebb személyes jellegű okok játszanak szerepet, vagy pedig az a szempont, amely mindnyájunkra áll, hogy minden város előnyösnek tartja magára nézve, hogy h va­lamely hivatalhoz vagy nagyobbszabásu intézmény­hez hozzájut. Ha már önök egyetértenek abban, — és én jog gal hiszem, hogy a város minden polgára egyetért eb­ben, — hogy állást kell foglalnunk e kérdésben, ak­kor meg kell állapítanunk azt is, hogy mik a teen­dőink. Én, mint a város országgyűlési képviselője, szükségesnek tartottam, hogy meggyőződjem arról, van­nak-e ezen mozgalomnak Budapesten is gyökerei vagy csak Nagykárolyban. Kérdést tettem az igazság­ügyminisztériumban, a belügyminiszternél, és Kossuth Ferencnél mint a nagy többséget képező függetlenségi párt elnökénél, hogy van-e tudomásuk ily mozgalom­ról, vagy foglalkozik e a kormány ilyen tervvel. Min­denütt azt a választ kaptam, hogy a kormány ily terv­vel nem foglalkozik,]de természetesen foglalkoznia kell vele, ha lentről fölvetik. A nagykárolyiak magatartása azt mutatja, hogy a kérdés őszre aktuálissá válik. Ezért már most meg kell állapodnunk teendőinkben. Magam részéről, természetesen szabad megvitatás tár. gyaként, azt jegyzem meg tájékoztatásul, hogy az lenne helyes, ha ez az értekezlet elhatározná először, hogy nagyszabású mozgalma* indít meg s ennek keretében népgyüiési tart, a népgyülés memorandumot készíttetne, amelynek elkészítésében közreműködnének az ügyvédi kamara tagjai is. E memorandumot nagyszámú kül­döttség adná át és pedig nyomban akkor, amikor a nagykarolyi küldöttség eljárt. A memorandumot a vá­ros minden írni olvasni tudó polgárával aláíratnék, hadd lássa a kormány, hogy ez a kérdés minket sú­lyosan érint és jogaink elkobzásába nem nyugszunk bele. Szükséges továbbá hogy a szintén érdekelt Bihar- és Szilágyvármegyék, Nagyvárad és Zilah vá­ros törvényhatóságaival — amelyeknek eddigelé tu­domásuk nincs a mozgalomról — érintkezésbe lép­jünk s a mozgalomba őket is bevonjuk, ez állal a mozgalom eréjét növeljük. Ezután Csomay Imre ügyvéd, városi bizottsági tag, a függ és 48-as párt elnöke szólalt fel. Azt tartja hogy a Kelemen Samu innitványát el kell fo­gadni s a benne foglaltakat keresztül kell vinni. Igaz az, hogy Szatmárnémetinek nagy érdeke meg­oltalmazni azt az előnyt, amelyet a törvényszék itt léte rá hoz; nyugodtak lehetünk azonban részben ar­ról, hogy ezt a kérdést oda fönn nem egy könnyen döntik el, mert az nem egyszerűen kormány-intézke­dés tárgya, hanem az országgyűlés feladatai közzé tartozik. Szóló úgy tudja, hogy törvénybe van fog­lalva, hogy a jelenleg elhelyezett törvényszékek vál­tozás és átalakítás alá csak az országgyűlés által ve­hetők és csak törvénynyel változtatható meg a tör­vényszékek hatásköre. Nekünk ez nagy biztosíték arra nézve, hogv itt egyszerű kormány-intézkedéssel nem lehet dönteni, hanem igen, egy rosszul informált or­szággyűlés esetleg megkárosíthatja Szatmár városát és Szatmár érdekei nagy csorbát szenvedhetnek. Ennél­fogva helyes dolog az, hogyha már Nagykárolyban a mozgalom megindult, Szatmár is tegye meg a szük­séges lépéseket. Az ellen feltétlen küzdenie kell e város közönségeuek, hogy a törvényszéket, amelynek itt állandó épülete van, átvigyék, és a megosztás el­len is erősen harcolni kell. Helyesli Kelemen indít­ványának azt a részét is, hogy az általa említett törvényhatóságok támogatását ia meg kell nyerni. E kérdés bele fog játszani előreláthatólag a megyei szék­hely kérdésbe is, hogy milyen fejleményekkel, azt még — Akkor minek kelsz versenyre velem, ha tu­dod ? — vágott vissza a bolond. A király dühösen pattant föl. Most már csor­dultig volt a pohár. Az udvari bolond vakmerősége több volt. a soknál. — Ezért lakolsz, bolond! — rivalt rá és kezei­vel megfenyegetve, elsietett belső lakosztályába. Öt perc múlva ott állt a király előtt a mi­niszter. — Parancsára megjelentem, felség 1 — Az udvari bolond az imént a legdurvább felségsértést követte el. Most már torkig jóllaktam vele. Elhatároztam, hogy kivégeztetem. Az ön kezére bízom, végezzen vele ahogy jónak látja. Meg ma! Érti? Nincs kegyelem! Adja hóhér kézre. A miniszter azt hitte, hogy e percben rádül az egész királyi palota. Nem akart hinni saját füleinek. A király kivégezteti Pipint, ezt a furfangos, púpos rókát. És ő rá bízza! ő rá? Aki/el annyi mérget le­nyeletett. Azt se tudja, hogy került ki a király szo­bájából. Valamit dadogott, és dobogó szívvel rohant megvinni a hirt az udvarnak. Valami kéjes öröm töltötte el a szivét az egész udvari népségnek. Végre . . . ! A púpos Pipin órája is ütött! Nem lesz többé, aki minden apró titkolni való­jukat maró szatírával üti dobra. Nem lesz többé aki pellengére állítja őket a ki­rály előtt. Összeölelkeztek az udvari emberek határtalan örömükben . . . * A miniszter az udvari bolondot rögtön leáobatta egy nyirkos börtön fenekére. Odament le hozzá visszaadni a kölcsönt. Belé­pett, a börtönbe s kezdte néki a sok mérget cseppen- kint visszaadogatni. — Tudod-e bolond, hogy most a kezemben vagy ? — örülj, hogy legalább a kezedben van valami. A fejedben úgy sem volt soha semmi, riposztozott a bolond. — A tiedet meg majd levetetem. — Azt megteheted, de akkor is több érő lesz, mint a tied. — De nem vetem ám le úgy egyszerre I — Mit akarsz velem ? — kérdé szorongva a bolond. A miniszter gúnyosan vigyorgott: — Mit? Emlékszel, hogy tűket szúrtál a pár­nába, amikor tudtad, hogy arra én ülök ? Emlékszel-e hogy rongyot akasztottál a hímzett frakkom szárnyára az udvari estélyen ? Hogy szamárfejet ütöttél krétá- zott posztóval a hátam közepére? Hát én most azt fogom tenni veled, ami legjobban fog fájni A púpos szeme egyet villant, azután alázatos hangon kezdett könyörögni: — Jaj, könyörülj rajtam. Ültess beretvákra, lö- kess forró olajba, égess meg elevenen, akasztass föl, fejezte s le, csak a púpomat ne bántsd ! A miniszter kajánul vigyorgott: — Úgy? hát a púpodat félted? Jól van bolond! Gondom lesz rád, hogy ne kelljen féltened. Azzal ott hagyia Pipint a börtönben . . . * A hóhér megkapta a rendeletef. Reggel 9 óra­kor megjelenik a börtön udvarán s a felállított vesz­tőhelyen végrehajtja a felsegsértő udvari bolondon a rettentő ítéletet. A király már hét órakor talpon volt. Izgatottan sétált fel alá szobájában. Bántotta ez a túlságos szi­gor. A púpos Pipin sok vig órát is szerzett neki. De a királyi szavát már nem vonhatta vissza. Első J&L&ííryEkT, Késävény^8erjföajde Kőbánya rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos eiárusitás Szatmár és vidéke részére csemege és fűszer kereskedőnél. Dupla Góliát Maláta-Sör

Next

/
Oldalképek
Tartalom