Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-07-15 / 56. szám

X. évfolyam. ________________________ Szatmár, 1906. julius 15. Vasárnap. ___ 56. szám. FÜGGE TLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. A politika szinteréről. A sajtó egy részében a kormányt és a többséget napról-napra támadják. Támadják úgy, mintha azok fel akarnák adni a nemzet jogait. Hallatlan! Hát hol, miben?— Micsodajog- cimen hangoztatnak ilyesmit? Mindjárt tisztában lehetünk a dologgal, mihelyt közelebbről megnézzük azokat a bi­zonyos lapokat. Látjuk, hogy azok a lapok a régi bűnös uralom árván maradt szajkói; kiabál­nak ezek most kigyót-békát, gyalázkodnak, rágalmaznak, a kormányt és a koalíciót be akarják feketíteni. Hej, nagyon fáj neki a régi uralom bukása. Hiába dühöngenek, komolyan senki sem veszi őket. A nemzet halad a maga utján előre, a gazdasági és politikai függetlenség felé. A jelenlegi kormány és a többség a nemzet lei­kéből lelkedzett, régi vágyak és remények le­téteményese. Nem hogy feladnák a nemzet bármelyik jogát, de sőt korrektül és hazafiasán viselkedtek eddigelé mindenben. A kormány tagjai egyenesen, őszintén és hazafiasán nyilat­koznak minden kérdésről s napról-napra kife­jezik, hogy hatalmon csak addig maradnak, mig hazafias intencióik érvényesülhetnek, de befolyásolni, rossz irányba tereltetni magukat nem engedik. Azt sem kívánja a kormány, hogy csalhatatlan orákulumnak 'tekintsék. Maga a TÁRCA. Bohémnép. A hold már aludni készül... Lassankint kialusz­nak a menybolt fénylő lámpásai, a csillagok. Tüne- dezni kezdaa szomorú, hangtalan éjszaka. Szürkület ül az utcára. Derengő hajnal nyitogatja a szemét, s mire felkelt, reggelre mindenütt előbugygyan az élet. Zaj, lárma jön az éjjel döbbenetes csöndje helyébe, miután emberektől benépesedett az utca. A »struggle for life* hívja őket, hogy odaálljanak a napestig tartó verej- tékes munka elé. S mikor a koránkelő, kialudt emberek nekiindul­nak az utcának, a reggel szürkületjébeu rludni térnek: a szabad szerelem festett arcú lánya, az éjszaka ván­dorlólegénye, a kucséber, s még valaki. Pl. egy fiatal­ember. Hazafelé tart, meghúzódva a házak mellett. Fején nagy kalap, s alóla hosszú haj kandikál ki. Vállán bő, Carbonáriköpeny, nyakán csokorra kötött, á la Heine nyakkendő. Ejgy kicsit jó kedvű, tán pityó- kos is, de mindenekelőtt álmos. Önök tudják, hogy ez: az átvirrasztott éjnek mulató titánja. A bohém. Ha előbb hagyjuk, hogy kialudja magát, álmodván szépet és káprázatost sikerekről, boldog dicsőségről, s azután megkérdezzük, hogy foglalkozásra nézve ki légyen, menten kapjuk a választ: művész vagyok. Mondván pedig azt olyan hangon, mely hasonlatos a francia napkirályéhoz, midőn kidörögte korának szenzációját: az állam én vagyok. S ez igy van, nem máskép. Va­lahány müvészkedő ember lélekzik a nap alatt, szent Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. meggyőződése, hogy mellényzsebében ott hordja a — generális botot. Most még ismeretlen közlegény. De valamikor vezérré fog előlépni, s dirigál vele. Vala­mikor a hangversenypódiumon női sóhajok röpülnek feléje. Lakására finom vonásu, apróbetüs leveleket hoz a postás. Vagy tán fölnyitják a vasfüggönyt, hogy megjelenjen a színház tapsoló, dobogó publikuma előtt. Megkoszorúzzák, szónokolnak és banketteznek fölötte. Versei mellett ábrándos szivek ezrei érzéke­nyülnek el. Szobrai előtt kalaplevéve haladnak el. Képei lebilincselik a nézőt. Szóval: taps és dicsőség lesz tápláléka. Mennyire szép is ez . . . S vájjon nem jól van-e igy, hogy ez a titkos remény ott lakozik a bensőkben? Vájjon mire való volna akkor a fiatalkor lelkesedése, ambíciója és önbizalma ? Ez kell, hogy legyen, hisz’ később, idő haladtával egyre fogy, egyre apad. S legtöbbször csak kétségbeejtő, keserüségosztó józanság az, a mi meg­marad. Ez a bohémpálya, a művészember resignációja, midőn látja, hogy ő, ki generálisnak készült, ime alig lett több őrmesternél. A siker és hódolat pedig más­nak jut osztályrészül. De térjünk vissza a mi bohémünkhöz, ki haza­felé tart, s tán nem is egyedül. Mellette egy aprólé- pésü lány, mondjuk: Mimi. A kis szőke, helyes, dalos Mimi. A ki jó leány, csak egy baja van: nagyon sze­relmes természetű a szive. S tán tehet róla ? Minden­kit szeret, de csak egy fiúba szerelmes. Ezért aztán odaadja mindenét, Esetleg vele is lakik a bohémle- génynyel, takarít, gondozza a házat, meg modellt is áll. Lehet, hogy kopott, kicsi a lakás, de miért baj SZERKESZTéSÉfi ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telefon-szám 80. . = Mindennemű dijak Szatmársn, a kiadóhivatalban fizetendők. az, ha nagy benne az álom, ábránd és szerelem ? . . . Máshol tán bő jólét van, s a dúsan teritett asztal, itt olykor sok van, máskor meg sokáig alig valami, de azért mindig: aranykedély, s egymásért szerelme­sen lüktető két szív. Milyen szépen is irta meg azt, a bohémélet romantikáját, a francia Murger. Milyen szép történeteket mesélt azokról az áldott szivü, ked­vesen zsenialiskodó, de szerencsétlen flótásokról, kik fönnt laknak, jó magasan, a negyedik emeleti padlás­szobában. Koplalva szerelmesek, ütik, szidják a cop­fot, az őket leszorító klikket, a gőgös akadémiát. S mindnyájának van valami égszakasztó, földinditó eszméje. Azóta is, hogy ez a regény íródott, mindinkább pusztul, eloszlik a bohémélet romantikája. Ma már nagyon ritka a Murger-féle alak. Máma a bohémok azon iparkodnak, hogy — raglánban járjanak. * Furcsa nép a bohém. íme a receptje: egy kis szeleburdiság, naivság, kis vagy nagy adag könnyelmű­ség, okosság, csupa szív, finom érzékenység, még egy porció lázadó természet. S mint Mari néni szakács- könyve mondá: mindezt jól összekeverni, aztán kész a bohém. Ha pedig a definícióját akarjuk adni, akkor azt következőkép tehetjük: bohém mindaz, ki ellen­tétje annak, a mi örökké rendes, szépen kikefélt, félénken illedelmes, tucatemberes, nyárspolgárias. Ily módon bohémtermészet lehet az is, a ki nem müvész­kedő ember. Ezeket azonban a közfelfogás, a rend­szerető nénikék úgy nevezik, hogy: lump. Marad tehát a bohém szó azok számára, kik irók, művészek. Kiknek — eltekintve a bohém természettől — nem kormányelnök kijelentette, hogy a tárgyilagos bírálatot a kormány mindenkor szívesen fogadja, a nemzet javáért minden politikai kérdést ala­posan meg kell hányni-vetni, hogy minél üd- vösebb, minél általánosabb érdekű intézkedések és alkotások keletkezzenek. Kapnak is ilyen bírálatot magának a koalíciónak tagjaitól. De az olyan ellenzékieskedés, amit a bu­kott éra még tengődó' orgánumai visznek végbe, cseppet sem hazafias célzatú, csupán az ádáz bosszú, az irigység kifolyása. Politikai erkölcs- biráskodás azok részéről, akik a legnagyobb politikai bűnök részesei voltak. Az pedig, hogy olyan vakmerőén vádaskodnak és gyaláz­kodnak, amellett, hogy nevetséges, mert hazug háttere van, — undorító is, mert gonosz célzatú. Minden jó érzésű hazafi megvetéssel for­dul el tőlük. Tudja mindenki, hogy a kormány nagy munka előtt áll; a megrontott közéle­letet teljesen meg kell javitani, az alkotmány hézagait pótolni, olyan intézményeket kezde­ményezni, amelyek jövőre egyszersmindenkorra lehetetlenné tegyék a netalán ismét visszatérhető visszaéléseket és korrupciót. De meg számolni kell, hogy a kormány átmeneti, nincs minden­ben szabad keze; ellenségeink is folyton fész­kelődnek és áskálódnak. Ilyen helyzetben min­den jó hazafi kötelessége higgadtan mérlegelni a helyzetet és a kormányt nehéz feladataiban támogatni. A tárgyilagosság nélkül bíráló, bosszúból piszkolódó sajtó fenekedései a józan magyar közvéleményt nem befolyásolhatják. >1« A diplomáciai viszony Ausztria-Magyaror- szág és Szerbia között, a vámháboru kitörése óta annyira meghidegült, hogy az osztrák-ma­gyar nagykövet, Gzikann báró, a Péter szerb király születésnapjára rendezett ünnepség elől, amelyre az összes követek hivatalosak voltak, tüntetőén elutazott Belgrádból. Tervszerűnek látszik az osztrák-magyar külügyminiszter ak­ciója a Balkán-államok ellen. Ha az osztrák­magyar diplomácia ilyen irányban halad, hogy a Balkán államokat elidegenítse, akkor már nem messze állunk a balkáni háborútól. :Mace- dóniával és Törökországgal szemben is hasonló animózitást mutatott mindig az osztrák-magyar diplomácia. Nekünk, magyaroknak semmi érdekünk nincs abban, hog) a Balkán-államokkal ellen­séges viszonyban álljunk. A magyar közvéle­mény ezt nem is akarja. Bizonyíték erre nézve az a meleg szimpátia is, amely Szerbia és Ma­gyarország között legutóbb kifejlődött, s amelyet olyan mesterségesen akar megrontani a külügyi kormányzat. Mi közösséget nem vállalunk a külügyi diplomácia eljárásával. — Az egész magyar közvélemény elsőrendű feladata tilta­kozni az eszélytelen külügyi politika ellen, s Magyar Kés^vény-Serfő^de Kőbánya HP* rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos elárusitás Szatmár és vidéke részére csemege és fűszer kereskedőnél. Dupla Góliát Maláta-Sör

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom