Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-06-24 / 50. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1906. jutiíus 24. Vasárnap. 50. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRtöEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZAT Mít-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. j---------------------------------------' , • • - ........................... EL ŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMt l SAMU. országgyűlési képviselő. Felelős szerkeszi’ő: Dr. '(omáromy ;. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-----_____ Tcleíon-szám 80. --------------= Mi ndennemű dijak Szatmiren, a kiadóhivatalban fizetendők. Bérbeadott Magyarország. Irta: Lengyel Zoltán. Osztrák uralmat becsületes eszközökkel nem j lehet fentartani — mondotta annak idején j Apponyi Széliről. Már pedig osztrák uralom volt itt mostanáig. Nos hát mennyi gazságot kellett összehaltnazniok az előző kormányoknak, hogy ezt fentarthassák? A szeméttől csak a közigazgatást kezdték megtisztítani. A közgazdasági rablószervezet azonban még virul a maga teljességében. A mig ezt is el nem takarítottuk, addig uj korszakról csak beszélni is ostobaság. Szinte kivétel nélkül csak kétféle kormányzati elv volt eddig érvényűén. Az egyik igy szólt: Nem lopni, de lopni engedni. A másik pedig : Lopni és lopni engedni. Mindkét rendszer irtóztatós bűnöket gyűjtött rakásra. Az élősdiekkel valósággal kiszivatta a vérünket. Milliókat harácsoltatoit el a közvagyonból. Áruba bocsátott mindent, ami eladható volt és a mire vevő akadt. Vevő pedig igen sok volt. Az állami üzemek szinte minden ágában folytak a manipulációk. És a rablók nemcsak ideiglenes haszonra dolgoztak, hanem a fejős tehenet a jászolhoz igyekeztek kötni a múló kormányok bizonytalan életétől függetlenül. E panamák egy része törvényileg van védve, másokat concessiók alakjába burkoltak. A harmadikat miniszteri döntőiek adták meg. A negyediket hosszabb időre s^őló magánjogi szerződések biztosítják. így egy egész, szinte áttörheletlen, hálózat tartja fogva a nemzettesíet. Vámpírok módjára vannak vérszivóik belénk nrelyeszlve. S ha egyik-másik csápjukat lerázzuk, újra fogóz- kodnak. Mindezek hasznát.a nemrég múlt korszak emberei élvezik maiglan. Mi uralkodunk, ők gazdagodnak. Mi küzdünk, áldozunk,;ők mosolyognak. Mi szenvedünk, ők meghíztak. Ali reszkírozunk, ők visszavárják a megújuló időt, a mikor újra megszilárdíthatják rabló helyzetüket. És várni tudnak. Mert: a törvények egyike sem leit eltörölve ; koncessiók nincsenek visszavonva; a miniszteri döntések jneg nem változtak ; a szerződések le nem jártak. A kié lejáratban volt: az fedél alá vitte kisded panamáit — a múlt korinány alatt a kit megakartak fosztani: az újra kent és újra tovább haladt. Rettenetes kin volt ezt nézni eddig. A hatalom ellen, ha szóltunk is, hiába harcoltunk. Rettenetes bűn volna ezt tűrni tovább is. A hatalom most már kezünkben és a becsületesek és a világosan látók ez állapotokat megszűntetni kötelesek. r TÁRCA. Kék vér. — Szabad kérnem egy keringőre? — Köszönöm, nem táncolom a keringő!. — Akkor a legközelebbi csárdásra? — Amint maga akarja. A halvány arcú, tüzes szemű Romhányi Olga végig néz Ormódi Gerőn, százszorosán éreztetvén pillantásával, hogy mig ez egyszerű lateiner, aki még csak nem is „von“, addig ő nagybirtokosnak leánya s ha azon a nagybirtokon nyugszik is egy, két, háromszázezer forintnyi adósság, tulajdonosa mégis csak cs. és kir. kamarás. Tetőtől talpig végig néz a fiatal emberen s halvány arcát hirtelen pirosság futja be, de úgy látszik nem kissé tud önmagán uralkodni, mert a pirosságot feltűnő halványság váltja fel. A fiatal embert vérig sérti ez a lenéző pillantás s dühösen, de egyúttal némi bántó szemrehányással mormogja : — Miért is közelednek ehhez a márványszoborhoz ? A cigány verejtékezve huzza a Dézi-keringőt s odasug szomszédjának: — Verje meg a Devla, de sietnek vele! — Hadd siessenek, csak fizessenek. A vármegye legszebb leányai üde koszorút alkotnak. Egyesek gyöngyvirágokkal díszített ruhában lejtenek a fecskeszárnyu frakkokba öltözött táncosok karján, hajukban kicsiny gyöngyvirág-csokor díszeleg, mely kedves ellentétet alkot annak éjsötét színével. Mások fehér margarétákkal ékesített rózsa szinü ruhában járják a házasságok komédiájának előjátékát. A gardedámok hada lila-selyem nehéz brokát ruhában szövi a pletykáknak édes hálózatál, kapva minden- nen, ami újság, ami mulattató. Ők a haladásnak legnagyobb csodái, kiket soha semmi találmány nem fog kiszorítani: az élő hírlapok. Csak egy mélázó néni nem sugdos ide-oda s tapasztalatlan létedre még azt hihetnéd, hogy ő cáfolata annak az örök igazságnak, melynek első képviselője Éva anyánk, hogy az asszonyok kiváncsiak. Pedig hát csak nagyot hall szegény, annyi az egész ! — Nézzed csak Tivadar bárót, mindig azt a csúnya Laurát kéri fel táncra, úgy látszik nagyon szorítják a hitelezői ! — Szól szomszédjához egy mama, kinek leányát a báró még eddig nem kérte fel táncra. — ízlés dolga! — szólt a másik végtelenül le- nézőleg. Egy-egy leány kérő pillantást vet mamájára, de az összevont szemöldökkel válaszol reá. Szegény leány, akit derékfüzőnek nevezett kinzó eszköz s a folytonos lejtés nagy mértékben kifárasztott, bizonyosan arra kért engedelmet, hogy kis időre megpihenhessen. De a sokat tapasztalt, élelmes mama ijesztő vétóval él, mert nem akarja, hogy ha egyszer már annyi sokat költenek a leányra, az idei farsangon is pártában maradjon; egy másik leány pedig, kinek teremtésekor a Mindenható nem igen ejtett örömköny- nyeket. épen nem panaszkodhatik, hogy halálosan Az osztrák uralomnak befellegzett. Tisztességtelen eszközökre a mostani többségnek nincs szüksége uralmának fentartása végett. A mások gazságait pedig elnézni — bünpalástolás — és igy a mi részünkről is vétek volna. Az uj kormány költségvetése be van terjesztve. Ennek tárgyalása következik a bizottságok előtt és a házban is. A régi kormányok bűnei felett ítéletet fog mondani ugyanez a többség. Mert hát minden gonoszságnak gyökere vagy eredménye benne van a költségvetésben vagy a zárszámadásokban. És minden gonoszság leleplezhető ezek tételeinek tárgyalásainál. A leleplezés és a nyilvánosság pedig meggyógyít minden bajt, megterel minden bűnt, lesulyt a szerzőre is, az osztozkodó cimborára is, az engedélyezőre is. Ennek azonban két feltétele van. Az egyik az, hogy a kormány nyissa fel a többség és a nemzet szemeit. Hadd lássunk, tudjunk mindent és ítélhessünk mindenről. Nem az ő bűnök, hanem elődeiké és volt ellenfeleiké. A tisztítás pedig: csak hasznukra lehet hatalmi állásukat tekintve is. Be kell tehát mutatni az előző kormányok szerződéseit és a ház asztalára kell tenni a köz- gazdasági visszaélések aktáit! A másik feltétel az, hogy az ország nagy közönsége jutassa tudomásunkra a visszaéléseket. kifáradt, de ezt a vigasztalást elhomályosítja a papa szemrehányó tekintete, mely mintegy azt látszik kifejezni: , — Ugy-e, mondtam hogy hiába költünk? Rövid időköz váltja fel a Fáraó fiainak buzgó erőlködését, melyen berizsporozolt arcú, elsimitott redőjü, festett szemöldökű urhölgyek adnak tanácsokat naiv leánykáknak. Egy jó parthit kettesével is kisérgetnek kifogástalan öltözetű hozomány-vadászok, kiknek frakkja, keztyüje, nyakkendőcsokra igazán pompás, csak a gazdájuk gyarló egy kissé. No de az mindegy, fő a frakk, a bokolási mánia és a komoly szándék, mely — a mamák szerint — a derék fiatalemberek egyik legfőbb ismertető jele. Egy frakk tulajdonosa — vagy talán csak kikölcsönzője — int a cigánynak s ismét felzendül a zene. Gedő felkéri a büszke arcú Olgát s mint egy pelyhet viszi tova édes, kimondhatatlanul édes terhét j Hogy, hogy nem — a gardedámoknak máig sem si- ; került kideríteni, pedig ez nem rajtuk mull — Olga megbotlott kissé s már-már elterült a síkos padlón, i de Gedő ügyesen fölfogta táncosnőjét, miközben annak forró lehellete megcsapta arcát s eddig még nem érzett izgalomba hozta. A leány keble lázasan pihegett s kipirult arcán látni lehetett a szerelem eksztázisát. Gedő már-már kisértetbe jött s ellenállhatatlanul unszolta a vágy, hogy lehajoljon hozzá s falhoz vágva minden etikettet, édes csókot leheljen arra a rubin ajakra; de csakhamar felocsúdott s a gardedámok sas-szeme a gyönyör egéből ledobta a porba. Mikor helyére vezette, a leány, ki egy pillanattal előbb szerelemtől reszketett, hidegen szólt: Magyar Ké^^vény-Serfő^de Köbá 11 ya rendkívüli gyógyhatású és kellemes ital. Kizárólagos eíárusitás Szatmár és vidéke részére m. csemege és fűszer kereskedőnél.
