Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-05-23 / 41. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. < • , Egyes szám'ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU. országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ■ . == Teleíon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Sz&tmáron, a kiadóhivatalban fizetendók. A függetlenségi eszme. Az országos függetlenségi párt igen megnövekedett. Most még nagyobb, mint amilyen volt a múltkor. Világos tehát, hogy a nemzet a függetlenségi eszméhez vonzódik a legnagyobb szeretettel, nyilvánvalóan annak érvényesülését óhajtja. A nemzet érzületét és vérkeringését mindjobban áthatják a függetlenségi vágyak és törekvések; ennélfogva a bármikor is bekövetkezendő újabb képviselőválasztáson még nagyobb többséget fog jadni a nemzet a függetlenségi pártnak. De a jelenlegi helyzet képe is tisztán matatja azt, hogy a nemzet független, önálló és szabad kivan lenni, minden külső befolyástól és nyomástól menten. Természetes dolog, hogy — a függetlenségi pártnak nagyjelentőségű aktiv szerep jutván az országos politika intézésében, mérsékletet kell tanúsítania és körültekintőnek kell lennie. Mert egyszerre mindent megváltoztatni nem lehet. Hiszen úgyis folyton közelebb és közelebb jutunk elveink és eszméink megvalósításához. Ezek az elvek és eszmék csodálatos termékenyítő erővel birnak s ahol gyökeret vertek, ott kihajtanak s gyümölcsöt teremnek. De elveinkből soha sem szabad semmit T A R C A. A nyír es. — Elbeszélés. — (Folytatás.) A nehéz gránátszin függönyök elfedik az ablakot, csak úgy lopva villan be egy cseppnyi fény a künn dúló zivatar villámaiból, elzárt kis helyiség ez, a maga sajátszerü bútorzatával, egy megmaradt darabka a régi — világból ! Irmácska elnézeget mindent, úgy, mintha most látná először. A régi családi csoportképet, melyet nagymama letöröl napjában legalább is tízszer. A kép közepén apja áll, valami játszó karikávnl a kezében, mindjárt mellette Ákos bácsi, a ki meghalt régen, valami szomorú szerelem miatt, és soha- soha nem szabad róla beszélni. Irmácska közelebb hajol, figyelmesen kezdi szemlélni a nagybácsi ifjúkori arcképét. Milyen szép szelíd arca van! Milyen szépen feszül alakjához a kis zsinóros atilla I Hányszor, de hányszor megsiratja azt a képet szegény jó — nagymama! . . . Künn aligha szünöben nincs a vihar, a dörgések tompák, mintha távolból vetődnének, a belopódzó fény csak olyan, mint a rövid görcsös vonaglás, színe is megsápadt, a kert végén lerohanó viz zúgása erősen hallik. Nagymama csendesen leteszi a teát, mellé a cukortartót, citromot, megnézegeti a kis ezüst kánál- lat, elég fényes-e ? Azután megkönnyebbülten sóhajt... sem feladnunk, mert ez vegzeteS következményekkel járhatna. íme, milyen lángoló düh tölti el osztrák szomszédainkat a miatt, hogy hazánk önállósításának, függetlenitésének és vagyonosabbá tételének célját ennyire is megközelítők. Ezért kell készen lennünk minden eshetőségre. Lemondani elveinkről, lemondani jogainkról önmagunk készakarva történő kiszolgáltatását jelentené. Nemzetünk nagy ellenálló erőt képes kifejteni, miként a közelmúlt idők bizonyítják. Még több erővel fog ezután bírni, ha netalán ismét jogaira és szabadságára támadnának. Ezért ne tartsunk semmitől, csak meg ne változzunk érzelmeinkben és elhatározásunkban. A jelenlegi nemzeti kormányban megbízhatunk arra nézve, hogy egész működése a haza javára fog történni s hogy ezt a működést, végcéljait illetőleg, a függetlenségi eszme fogja áthatni. Gyönyörűen juttatta kifejezésre Kossuth Ferencz, a függetlenségi párt vezére, a párt legutóbbi nagy értekezletén azt, hogy mit jelent a függetlenségi eszme s mit fognak ő és a hatalmon levő elvbarátai cselekedni, ha netalán a viszonyok által elveiktől eltérni kényszerittetnének: Nézd! Jer csak fiam, pompás ez a tea, tudom hogy reggelre minden bajból kigyógyit, no ! Nem Megütközve néz a kis unokára, a ki zava teszi le a kis buzavirágos csészét, s bátortalan . zéssel, majdnem könyörögve emeli reá lila zománczu szemeit. — Jártál-e már a malomban, nagymama ? — A malomban fiam f Furcsa, én bizony nem tudom, hogy jártam volna ott valamikor! Miért kérdezed ? . . . — Hát a molnárnét ismered-e? Ha nagymama megvolt lepődve az imént, most bámulva nézi meg a kis leányt, a ki pirultan süti le szemeit fürkésző tekintete előtt . . . — Mit érdekel ez téged, Irmácska ? — Ki nem állhatom azt a cifra kevély asz- szonyt, úgy, — épen úgy, mint te az — ispánt! . . . Az öreg nemzetes asszony úgy érzi magát, mint a ki valamely magaslaton áll, s lábai alatt ingadozni kezd a — talaj. Megrettenve húzódik össze, futó lávaként özönli el a lelkét egy sejtelem — de nem sejtelem az már, nem 1 Borzasztó 1 Hogy ő ezt mostanáig észre nem vette ! Semmi kétség! A kis leány hajadonná fejlődött, a nélkül, hogy látta, érezte vagy gondolta volna 1 íme, a mint itt ül előtte, egészen nagy leány, arcán a szerelem és féltékenység pírjával! Irmácska féltékeny I Majdnem mosolyra késztő gondolat, nem kell már neki sem a kis lugas árnya, a sárga akácz pat- tantyuja sutba dobva, a lapdák hevernek, nem fűz függőt, kosarat, az »estike« apró magjából, egészen más a baj! „ . . . Maga a nemzet mutatott rá arra az utraf amely az igazság és az élet útja. A mi politikai hitvallásunkban elmondhatjuk, hogy a függetlenségi eszme az ut, az igazság, az élet. Az ut azért, mert ez vezet a nemzet üdvözüléséhez, az igazság azért, mert a világtörténelem mindenütt ezt bizonyítja és az élet azért, mert szolga nemzetnek nincs jövője. Azoknak tehát, akiket a nemzet a múltban vezérekül jelölt ki, ezen az utón kell haladniok. Ezt meg is fogjuk tenni és ha még sem tehetnék meg, ami csak felülmúlhatatlan nyomásnak lehetne a következménye, egy percig se maradnánk meg a hatalom polcán." Maradjunk is meg mindnyájan, akik a függetlenségi nagy eszme hívei vagyunk, mindhalálig a függetlenségi eszme mellett, a mely valóban ,,az ut, az igazság, az élet.“ Jöjjön bármilyen idő is, maradjunk meg. A mi végleges győzelmünket meg lehet jósolni a történelemből, nemkülönben a viszonyok alakulásából; biztosan várhatjuk igazságunk erejétől. L. Az osztrákok a tulipán mozgalom ellen. Osztrák szomszédainknak mindig van p -aszúk ellenünk, Óriási zajt és lármát csapnak a panmozgalom ellen. Ha egyéb nem is, ez a fék' íühe az osztrákoknak igazolja azt, hogy mily ..agyon szükséges ez a tulipán-mozgalom. Az osztrákok haragja bizonyára nagyobb mértékben fog hozzájárulni ahhoz Nagymama félre tolja a kis teás csészét. Mit tegyen? . . . Tiszen ha bármi volna a baj, hüíés, gyomor, vagy eféle, tudná mindennek orvosságát! Főzne zsályát, ügyelné lélekzetvételét, nem sokalná bármily hosszú éjszakákon virrasztani mellette, de — igy? Ő maga nem volt soha sem szerelmes, boldogult férjével megismerkedtek a badacsonyi szüreten, táncoltak együtt az öregek felügyelete alatt, párszor eljött látogatóba, édes apja megdicsérte a négy repülő pejt, melyeken tréfa dolog volt feljutni egy nap alatt Budára a balatoni hegyek mögül, — megkérte s pár hét múlva megtörtént az esküvő . . . Ennyi volt. A könyvekben pedig, melyeket régen olvasni szokott, mindig úgy volt, hogy a boldogtalan szerelmes, vagy szívbajt kapott s »mire az ősz letépte a fák lombjait, meghervasztotta a rétek virágát — meghalt.« Vagy elszökött az imádójával... Az ilyen megoldásoktól azonban őrizzen meg az Isten ! Rettenes, ha meggondolja! Mig ő vesződik a gazdasággal, hogy csep hijja se essék, takarja, gyűjti, halomra a sok szép selyem damaszkos fehérneműt, hogy illendőképen legyen mindenből Irmácskának, álmodozik a Szentgaáli Dénes pompás kastélyáról, melybe a kis unokát már beleképzeli, mint úrnőt, addig ez a kis leány, beleszeret, abba a sáppadtságos, forgatott szemű ispánba, a ki egyebet sem tud, mint hízelegni s elbolonditani az ilyen ostoba gyermekek szivét . . . Szarvas Mariska. (Folyt, köv.) lóé László óra- és» éksajer-üüjletét a Gilyén József ár házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé---------- ------ — - - - | — — , r . | — Tisztelettel ■-----f. évi május hó l-én HölyOSBteiII at, I Joó IVásafló utódai
