Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-05-23 / 41. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. < • , Egyes szám'ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU. országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Komáromy Zoltán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ■ . == Teleíon-szám 80. ===== Mindennemű dijak Sz&tmáron, a kiadóhivatalban fizetendók. A függetlenségi eszme. Az országos függetlenségi párt igen meg­növekedett. Most még nagyobb, mint amilyen volt a múltkor. Világos tehát, hogy a nemzet a függetlenségi eszméhez vonzódik a legna­gyobb szeretettel, nyilvánvalóan annak érvénye­sülését óhajtja. A nemzet érzületét és vérke­ringését mindjobban áthatják a függetlenségi vágyak és törekvések; ennélfogva a bármikor is bekövetkezendő újabb képviselőválasztáson még nagyobb többséget fog jadni a nemzet a függetlenségi pártnak. De a jelenlegi helyzet képe is tisztán ma­tatja azt, hogy a nemzet független, önálló és szabad kivan lenni, minden külső befolyástól és nyomástól menten. Természetes dolog, hogy — a függetlenségi pártnak nagyjelentőségű aktiv szerep jutván az országos politika intézésében, mérsékletet kell tanúsítania és körültekintőnek kell lennie. Mert egyszerre mindent megváltoztatni nem lehet. Hi­szen úgyis folyton közelebb és közelebb jutunk elveink és eszméink megvalósításához. Ezek az elvek és eszmék csodálatos termékenyítő erővel birnak s ahol gyökeret vertek, ott kihajtanak s gyümölcsöt teremnek. De elveinkből soha sem szabad semmit T A R C A. A nyír es. — Elbeszélés. — (Folytatás.) A nehéz gránátszin függönyök elfedik az ablakot, csak úgy lopva villan be egy cseppnyi fény a künn dúló zivatar villámaiból, elzárt kis helyiség ez, a maga sajátszerü bútorzatával, egy megmaradt darab­ka a régi — világból ! Irmácska elnézeget mindent, úgy, mintha most látná először. A régi családi csoportképet, melyet nagymama letöröl napjában legalább is tízszer. A kép közepén apja áll, valami játszó karikávnl a kezében, mindjárt mellette Ákos bácsi, a ki meg­halt régen, valami szomorú szerelem miatt, és soha- soha nem szabad róla beszélni. Irmácska közelebb hajol, figyelmesen kezdi szem­lélni a nagybácsi ifjúkori arcképét. Milyen szép szelíd arca van! Milyen szépen feszül alakjához a kis zsinóros atilla I Hányszor, de hányszor megsiratja azt a képet szegény jó — nagymama! . . . Künn aligha szünöben nincs a vihar, a dörgések tompák, mintha távolból vetődnének, a belopódzó fény csak olyan, mint a rövid görcsös vonaglás, színe is megsápadt, a kert végén lerohanó viz zúgása erő­sen hallik. Nagymama csendesen leteszi a teát, mellé a cukortartót, citromot, megnézegeti a kis ezüst kánál- lat, elég fényes-e ? Azután megkönnyebbülten sóhajt... sem feladnunk, mert ez vegzeteS következmé­nyekkel járhatna. íme, milyen lángoló düh tölti el osztrák szomszédainkat a miatt, hogy hazánk önálló­sításának, függetlenitésének és vagyonosabbá tételének célját ennyire is megközelítők. Ezért kell készen lennünk minden eshető­ségre. Lemondani elveinkről, lemondani joga­inkról önmagunk készakarva történő kiszolgálta­tását jelentené. Nemzetünk nagy ellenálló erőt képes ki­fejteni, miként a közelmúlt idők bizonyítják. Még több erővel fog ezután bírni, ha netalán ismét jogaira és szabadságára támadnának. Ezért ne tartsunk semmitől, csak meg ne vál­tozzunk érzelmeinkben és elhatározásunkban. A jelenlegi nemzeti kormányban megbíz­hatunk arra nézve, hogy egész működése a haza javára fog történni s hogy ezt a működést, vég­céljait illetőleg, a függetlenségi eszme fogja áthatni. Gyönyörűen juttatta kifejezésre Kossuth Ferencz, a függetlenségi párt vezére, a párt legutóbbi nagy értekezletén azt, hogy mit je­lent a függetlenségi eszme s mit fognak ő és a hatalmon levő elvbarátai cselekedni, ha netalán a viszonyok által elveiktől eltérni kényszerittetnének: Nézd! Jer csak fiam, pompás ez a tea, tudom hogy reggelre minden bajból kigyógyit, no ! Nem Megütközve néz a kis unokára, a ki zava teszi le a kis buzavirágos csészét, s bátortalan . zéssel, majdnem könyörögve emeli reá lila zománczu szemeit. — Jártál-e már a malomban, nagymama ? — A malomban fiam f Furcsa, én bizony nem tudom, hogy jártam volna ott valamikor! Miért kér­dezed ? . . . — Hát a molnárnét ismered-e? Ha nagymama megvolt lepődve az imént, most bámulva nézi meg a kis leányt, a ki pirultan süti le szemeit fürkésző tekintete előtt . . . — Mit érdekel ez téged, Irmácska ? — Ki nem állhatom azt a cifra kevély asz- szonyt, úgy, — épen úgy, mint te az — ispánt! . . . Az öreg nemzetes asszony úgy érzi magát, mint a ki valamely magaslaton áll, s lábai alatt ingadozni kezd a — talaj. Megrettenve húzódik össze, futó lávaként özönli el a lelkét egy sejtelem — de nem sejtelem az már, nem 1 Borzasztó 1 Hogy ő ezt mostanáig észre nem vette ! Semmi kétség! A kis leány hajadonná fejlődött, a nélkül, hogy látta, érezte vagy gondolta volna 1 íme, a mint itt ül előtte, egészen nagy leány, arcán a szerelem és féltékenység pírjával! Irmácska féltékeny I Majdnem mosolyra késztő gondolat, nem kell már neki sem a kis lugas árnya, a sárga akácz pat- tantyuja sutba dobva, a lapdák hevernek, nem fűz függőt, kosarat, az »estike« apró magjából, egészen más a baj! „ . . . Maga a nemzet mutatott rá arra az utraf amely az igazság és az élet útja. A mi politikai hitval­lásunkban elmondhatjuk, hogy a függetlenségi eszme az ut, az igazság, az élet. Az ut azért, mert ez ve­zet a nemzet üdvözüléséhez, az igazság azért, mert a világtörténelem mindenütt ezt bizonyítja és az élet azért, mert szolga nemzetnek nincs jövője. Azoknak tehát, akiket a nemzet a múltban vezérekül jelölt ki, ezen az utón kell haladniok. Ezt meg is fogjuk tenni és ha még sem tehetnék meg, ami csak felülmúlha­tatlan nyomásnak lehetne a következménye, egy per­cig se maradnánk meg a hatalom polcán." Maradjunk is meg mindnyájan, akik a függetlenségi nagy eszme hívei vagyunk, mindhalálig a függetlenségi eszme mellett, a mely valóban ,,az ut, az igazság, az élet.“ Jöj­jön bármilyen idő is, maradjunk meg. A mi végleges győzelmünket meg lehet jósolni a történelemből, nemkülönben a viszonyok alaku­lásából; biztosan várhatjuk igazságunk erejétől. L. Az osztrákok a tulipán mozgalom ellen. Osztrák szomszédainknak mindig van p -aszúk ellenünk, Óriási zajt és lármát csapnak a pan­mozgalom ellen. Ha egyéb nem is, ez a fék' íühe az osztrákoknak igazolja azt, hogy mily ..agyon szük­séges ez a tulipán-mozgalom. Az osztrákok haragja bizonyára nagyobb mértékben fog hozzájárulni ahhoz Nagymama félre tolja a kis teás csészét. Mit tegyen? . . . Tiszen ha bármi volna a baj, hüíés, gyomor, vagy eféle, tudná mindennek orvosságát! Főzne zsályát, ügyelné lélekzetvételét, nem sokalná bár­mily hosszú éjszakákon virrasztani mellette, de — igy? Ő maga nem volt soha sem szerelmes, boldo­gult férjével megismerkedtek a badacsonyi szüreten, táncoltak együtt az öregek felügyelete alatt, párszor eljött látogatóba, édes apja megdicsérte a négy re­pülő pejt, melyeken tréfa dolog volt feljutni egy nap alatt Budára a balatoni hegyek mögül, — megkérte s pár hét múlva megtörtént az esküvő . . . Ennyi volt. A könyvekben pedig, melyeket régen olvasni szokott, mindig úgy volt, hogy a boldogtalan szerel­mes, vagy szívbajt kapott s »mire az ősz letépte a fák lombjait, meghervasztotta a rétek virágát — meghalt.« Vagy elszökött az imádójával... Az ilyen megoldásoktól azonban őrizzen meg az Isten ! Rettenes, ha meggondolja! Mig ő vesződik a gazdasággal, hogy csep hijja se essék, takarja, gyűjti, halomra a sok szép selyem damaszkos fehérneműt, hogy illendőképen legyen mindenből Irmácskának, álmodozik a Szentgaáli Dé­nes pompás kastélyáról, melybe a kis unokát már beleképzeli, mint úrnőt, addig ez a kis leány, bele­szeret, abba a sáppadtságos, forgatott szemű ispánba, a ki egyebet sem tud, mint hízelegni s elbolonditani az ilyen ostoba gyermekek szivét . . . Szarvas Mariska. (Folyt, köv.) lóé László óra- és» éksajer-üüjletét a Gilyén József ár házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé---------- ------ — - - - | — — , r . | — Tisztelettel ■-----­f. évi május hó l-én HölyOSBteiII at, I Joó IVásafló utódai

Next

/
Oldalképek
Tartalom