Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-05-13 / 38. szám
3-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. május 13. hozzávesszük a másik oldalról azt az óriási erőt, amely e legutóbbi választás által a nemzet kimutatott, amikor azt látjuk, hogy a nemzet óriási többsége a függetlenségi; eszméket diadalra juttatta s megmutatta a parlamentnek az irányi, amelyet követnie kell : akkor, szeretett elvtársaim, teljes reménykedéssel nézhetünk a jövő elé; annyival inkább, mert azt látjuk, hogy maga a koalíciós minisztérium mindenüvé, ahol a függetlenségi párt többségben volt, 48-as és függetlenségi embert állított kormányzónak, és pedig azért, hogy a függetlenségi irányelveket vallván, igyekezzenek letenni azon alapokat, amelyeken felépül a függetlenségi eszmék nagy épülete. (Zajos éljenzés.) Szeretett elvtársaim, lehet, hogy nekünk a működésűnk nehéz lesz, én erre is készen vagyok. De jól esik az igaz szeretet és barátság azon megnyilvánulása, amelyet velem szemben tanúsítanak, s kérem önöket, hogy ha működésem alatt, irányelvein megvalósításában netalán lankadni fogok, erősítsenek meg szerete- tükkel, jóindulatukkal s tartsanak meg barátságukban 1 (Hosszas éljenzés.) A küldöttségek tisztelgése fél hét óránál tovább tartott. Este nyolc órakor nagy vacsora volt a Pannónia dísztermében, amelyen mintegy kétszázan vettek részt. A vacsorán megjelent a főispán neje is. A vacsora a leglelkesebb hangulatban folyt le s számos pohárköszöntő hangzott el. Kár, hogy a terem rossz aktusztikája miatt az összes felkőszöntőket nem tudtuk megörökiten. Az első köszöntőt a főispán mondotta a királyra: Uraim! A mohácsi vész óta immár négyszáz esztendeje annak, hogy alig múlt egy évtized, hogy Magyarország az alkotmány védelmére kardot ne rántott volna. Történelmünk négyszáz esztendeje azzal telt el, hogy állandóan kezünkben tartottuk a csupasz kardot, ősi alkotmányunk megvédelmezésére. Csak a legutolsó időnek negyven esztendeje az, amidőn a magyar nemzetnek alkotmányát nem kellett karddal védelmeznie, hanem idő jutott arra is, hogy erőnket egyesítve az országnak anyagi és kulturális erejét fejlesszük. Az országnak ezt a jóságos állapotát előidézte a nemzet és koronás királya közötti kölcsönös egyetértés. (A jelenlevők mindnyájan felállanak.) Ekkor meggyőződött a nemzet arról, hogy a legelső magyar ember a király, (Éljenzés) és ellátta ezt a koronás királyt azzal a jelzővel, amely a szivenkből fakad s a legnagyobb, amit egy nemzet adhat uralkodójának: a legalkotmányosabb fejedelem. (Éljenzés.) Az utolsó esztendők alatt azonban beborul} Magyarország ege. — Vészes felhők tornyosultak Magyarország felett. E vészes felhőkből káprázatos, sőt irtózatos villámok csaptak közzénk; megsemmisítéssel fenyegették ősi alkotmányunkat, megsemmisítéssel fenyegették mindazt, amit a nemzet ereje e negyven esztendő alatt összegyűjtött, sőt megsemmisítéssel fenyegették a szivünkbe beoltott azt az igaz érzést is, amit a koronás uralkodó iránt érzünk. Azonban a nemzet kitartott, érzelmeit megőrizte a lelkében; mert abban a meggyőződésben élt, hogy mindaz, ami az utolsó években történt, nem az uralkodó ténye, hanem azokat az ő gonosz tanácsadói, tudtán kívül telték. Hiszen láttuk, t. uraim, hogy mindazok a dolgok, amiket az erőszakos hatalom elkövetett, a végrehajtó hatalomnak és nem a koronás fejedelemnek cselekedetei voltak. De midőn elkövetkezett az az idő, hogy a koronás fejedelem a maga tényével hozzájáruljon az erkölcstelen kormány tetteihez, mi történt ? A Felség elkergette e politikailag erkölcstelen kormányt, magához hívta a nemzet jobbjait és maga mellé egyik vezérül, egyik tanácsosául oda ültette Kossuth Lajos fiát. (Éljenzés.) Megnyílt az ő nemes szive, magához ölelt bennünket és megvigasztalt, és meggyőzött bennünket arról, hogy a »legelső magyar ember a király« és ő Magyaryrszágon négy száz esztendő Ota a legalkotmányosabb fejedelem. Ennek a legalkotmányosabb fejedelemnek egészségére ürítem poharamat s kérem a magyarok Istenét, hogy hazánkat, alkotmányunkat épségben minél tovább tartsa meg ! (Hosszas éljenzés.) Azután dr. Kelemen Samu keltett nagy hatást magasszárnyalásu beszédével, poharát a főispánra ürítvén. — Osváth Elemér a főispán nejét éltette, dr. Fechtel János a vendégeket, Ratkovszki Pál Apponyit, Borsos Benő és Jékey Zsigmond a főispánt. Dr. Fekésházy Gyula törv. biró a következő szép köszöntőt mondotta : Régi időkre visszanyúló, régi hagyományos szokás az, hogy az uj főispánt ünnepies módon igtatják be főispáni székéke, és jogaiba. Régi jkönyvek, leírások tanúskodnak egy-egy ily főispáni installáció ünnepségéről, fényéről, pompájáról, midőn a vármegye karai és rendei messze vidékről összesereglettek ünnepelni a fontos eseményt, hogy annak jelentőségét, fénynyel, pompával is kifejezésre juttassák, a miben az akkori időknek oly nagy öröme tellett. Hosszú idők múltával — a viszonyok változtával is e hagyományos szokás fenmaradt — fenmaradt e szokás nemcsak azért, mivel a magyar nép előszeretettel ragaszkodik régi hagyományaihoz, hanem fenmaradt azért, mert a közfelfogás érzi és tudja azt, hogy a vármegye életében ma is nagyfontesságu eseményt képez az, midőn uj főispán áll a megye élére sőt ma még nagyobb jelentősége van az eseménynek mint régente volt, mert bármily különösnek hangzik is, ma sokkal nagyobb a hatalmi kör, a mely a főispáni álláshoz fűződik, s mert olyan e hatalmi kör, melynek képét és jellegét a hatalom birlokossá- nak a főispánnak egyénisége adja meg. A régen múlt időkben, a vármegyei élet fénykorában az egységes államhatalom, melynek képviselőjéül a főispán jelentkezik, mondhatni gyermekkorát élte, úgyszólván csak fogalomként létezett. A hatatom súlypontja a megyében volt, melynek jogai mint megdönthetien falak állottak, e jogokkal szemben más akarat, más hatalom alig érvényesülhetett, e jogok erején nem egyszer szenvedtek hajótörést az érvényesülni kívánó államhatalom túlkapásai. Idők folytán a helyzet egészen megváltozott. A modern egységes államnak mindent egyesitő hatalmával szemben a partikularizmus kora lejárt, a thutó- ságok jogai eltörpültek, a régi jogok egyrésze megszűnt, s a megmaradónak is nagy nagy részben üres alakszerűségekké váltak — az államhatalom minde- dek felett uralkodik. A nagy mindent egyesitő, mindent domináló áliamhatalóm képviselőjeként van hivatva működni a főispán, felruházva újabb törvényeink által olyan hatalmi körrel, a melyhez hasonlót hiába keresnénk más jogállamban, mely jogi felelőséghez kötve nincsen, oly hatalmi körrel melynek korlátái szabatosan megállapítva nincsenek, s a melynek határait az egyéni felfogás úgyszólván tetszés szerint tolhatja ki. Nagy hatalom az, mely egy főispán kezében összpontosul, — e hatalom birtokában módja van a főispánnak, hogy a thatóság működését irányítsa, hogy az igazgatás menete felett őrködjék, módja van, hogy a thatóság kívánalmainak szószólója legyen, hogy az erők egyesítésével alkosson és fejlesszen. De ugyanaz a hatalom módot ad arra is, hogy a felügyeleti jóg rugalmasságának segélyével meg- zsibbassza a törvényhatóság szabad elhatározásának érvényesülését, módot ad az ügyek szabad menetének megakasztására, módot ad arra, hogy a thatóság akaratával szembe helyezkedjék. Egy vonalnyi tulterjesztése a jognak más jogokkal való összeütközést eredményezhet, s egy-egy messzebbmenő érttlmezése a felügyeleti jognak az administrális intézetbe való tényleges beavatkozást jelenthet. A hatalom gyakorlásának helyes mérvét megtalálni tehát a főispán egyéni bölcs belátására van bízva. És mi hisszük, hogy Méltóságod megfogja találni azt, hitet és reményt nyújt nekünk arra az a közszeretet és népszerűség, mely Méltóságodnak eddigi pályáján, kiválóan Saskörbeli tevékenységéért osztályrészül jutott, mely nem keresve de kiérdemelve kísérője lett egyéniségének — ez a népszerűség kiséri Méltóságodat főispáni székébe is, hogy még nagyobbá, erősebbé tegye azt a hatalmat, melynek kezelője lesz. És mi hisszük, hogy Méltóságod azt a nagy hatalmat, mely kezében összpontosul, az ellentétek kiegyenlítésére, az erők egyesítésére, a t. hatóság életének békés fejlesztésére fogja felhasználni, mi tudjuk, hogy a jog és igazság melynek szolgálatában töltötte el eddigi munkásságának nagy részét, mint tiszta ideal fog szeme előtt lebegni mindig, és az egyéni szabadság tiszteletének szelleme fogja vezetni tetteiben. Méltóságod tudja azt, hogy a város közönségének vezércsillaga mindig a hazaszeretet fénye volt, tudja azt, hogy e varos közönsége minden szépért és jóért lelkesül, tud áldozatot hozni ha azt a t. hatóság java és a közérdek kívánja, s igy tudhatja Méltóságod azt is, hogy e város közönsége szívvel lélekkel támogatója, munkatársa lesz Méltóságodnak ama feladatok meg - valósításában, melyek a közjó élőmozditására irányulnak. Adja Isten úgy legyen! — Ezután ismét Falussy Árpád főispán emelt poharat. Megköszönte a maga és neje nevében a szives fogadtatást és Szatmárváros részéről előlegezett sze- retetet. Ez adóslevelet képez rá nézve, amelyet kötelezőnek ismert el magára az előtt már, mielőtt közzénk megérkezett volna. Minden tehetségével azon lesz, hogy ezt a szeretetet tényleg kiérdemelje; egész ambícióját és munkásságát felajánlja Szatmár város- sának. A tett embere lesz, aki szavait tettekre is átváltoztatja. Poharát Szatmárnémeti város közönségére üríti. A főispán pohárköszöntőjét lelkesen megéljenezték. Beszélt még Jékey Móric, Ilosvay Aladár stb. * Végül nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a beiktató közgyűlésen a sajtó igen rossz helyet kapott, úgy hogy mi is állva, a kezünkben tartott papiroson voltunk kénytelenek a beszédeket legyorsirni. H 1 R E K. — Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága hétfőn délután 3 órakór rendes havi közgyűlést tart, a követ; ező tárgysorozattal; Hitelesítő küldöttség kirendelése, helyének és idejének meghatározása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről s a törvényhatóság állapotáról. — Kormányrendeletek. 3767/906. Miniszterelnök leiraté a kormány kinevezése tárgyában. 3924/906. Kereskedelmi m. kir. miniszter leirata kinevezése tárgyában. 4144/906. Földmivelési m. kir. miniszter leirata kinevezése tárgyában. 4036/906. Honvédelmi m. kir. miniszter leirata kinevezése tárgyában. 4500/906. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter leirata Ratkovszky Pál főgimn. igazgató tp. felügyelő biz. elnöksége tárgyában. — Tanácsi előterjesztések. 3718/906. Az 1905. évben kitermelt faválasztékok kimuta ása. 3849/906. A Józsika-utca kikövezése. 4191/906. A közkórhaz 1907. évi költségvetése. 4237/906. Közpénptár és alapok 1905. évi zárszámadása. 4315/906. A főispáni beiktatás költségeinek bejelentése. 4365/906. Március havi adó elő- és leírás — Nyugdijválasztmányi határozatok. 4142/906. A tiszti nyugdíjalap 1905. évi számadása. 4470/906. A nyugdíj szabályzat 34. §-ának modositása. — Hatósági átirat. 4093/906. Az orsz. magyar gazd. egyesület átirata a kóborciganyok ügyének rendezése tárgyában. — Magánkérelmek. 4273/906. Fürst Viktor pénztári ellenőr 5 heti szabadság iránti kerelme. 4299/906. Tankóczi Gyula főkapitány 6 heti szabadság iránti kérelme. — üyászhir. Mély részvéttel vettük a hirt, hogy dr. Lükő Géza orvostudor f. hó 9-én elhunyt. A rokonszenves, előzékeny fiatal orvos halála széles körben keltett nagy részvétet. A család a következő gyász- jelantöt adta ki: Lükő Sándor és neje Petraviph Gizella, valamint gyermekeik : Sándor, Mariska és lérje dr. Penkart Mihály, Béla és az összes rokonság mély fajdalommal jelentik, szeretett fiók, testvérük és rokonuknak Dr. Lükő Géza orvostudornak, hosszas szenvedés után f. hó 9-én d. e. 9 órakor, életének 29-ik évében történt csendes elhunyták A megboldogult hűlt teteme pénteken e hó 11-én délután 4 órakor, a Má- tyás-kiraly-utca 17. számú háztól, az ev. ref. egyház szertartása szerint fog a németi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Áldott legyen emléke 1 — Kinevezés. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság Török Tibor szatmári lakost a szatmári adóhivatalhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki. — tiyászhir. Klein Menyhért matolcsi nagybirtokos és megyei bizottsági tag f. hó 6-án 82 éves korában Matolcson meghalt. Az elhunyt nemes jótékonyságáról volt ismeretes s a késő öregségét mégelőző evekben a vármegye közügyeinek intézésében élénk részt vett. A megboldogultban Klein Mór, a mátészalkai takarékpénztár igazgatója és Klein Ignác nábradi birtokos édes atyjukat gyászoljak. Temetése f. hó 7-en ment végbe nagy részvét mellett. — Koncert. A Pannónia dísztermében, 1906. évi május hó 13-án nagy koncertet rendeznek kiváló olasz énekesek. A koncert programmja a következő; I. Rész. 1. a) G. Gomez: Arie »Salvator Rosa« operából, b) Tosti: Melódia »Non t’amo pin, Gracco Mattioni, a turini kir. színház baronistája. 2. a) Mascagni; Arie Santuzza a »Cavalleria rusticana« operából b) Puccini: Arie a »Manón Lescant«-ból, Jenny Schubert, a mailandi Theatro-Lirico színház operaénekesnője. 3. a) Tosti: Melodie Ideale, b) Leoncavallo: Arie Bajazzi, Guvaliere Pietro Ferrari, a nápolyi San-Garlo színház tenoristája. 4. G. Verdi : Duett, Soprán és Bariton »Traviata« operából: Jenny Schubert és Gracco Mattioni. Szünet. II. Rész. 5. aj G. B. Pergolesi: (1710—1736); Arietta »Se tu mami«, b) G. Paisiello (1741 —1816); Canzone »Ghi vuol la zingarella«, Gracco Mattioni. 6. a) G. Massenet: Arie a »Manon« operából, b) Puccini Tosca: Ro- manza, Jenny Schubert. 7. a) Mayerbeer; Romanza Hóé tászlé óra= és ................. ©k saferaU^letét f. évi május hó l-én a Gilyén József úr házába, a Szlávik Zsigmond úr üzlete mellé helyeztem át, | Joó Tyásssló utóda.
