Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-04-01 / 26. szám

2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1906. április 1. korlata a király és országgyűlés közös meg­egyezésével fog megállapittatni; kivéve mind­azonáltal dicsőült II. András 1222-ik évi tör­vényének azon megszüntetett záradékát, amely igy kezdődik: »Quodsi verő Nos«, ezen szava­kig: »in perpetuum facultatem«. Mindezek biztosítására szolgálatid azon Ki­rályi Eskünk is, melyet jelen királyi levelűnk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinand koro­názási esküje szövegének alapján koronáztalá- sunk alkalmával le fogunk tenni. Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fönn beiktatott összes cik­kelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik, egyenként és összesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes meg­egyezésünkkel hozzájárulunk; ígérvén és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot és társor­szágait, hogy Magunk is megtartanájuk, s bármely rendű és állású alattvalóinkkal is megtartatjuk, — amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogad­juk, helybenhagyjuk és megerősítjük. A minek hitelére és bizonyságára jelen le­velet saját kezünkkel aláírtuk és királyi pecsé­tünk rafüggesztésével megerősítettük. Kelt Magyarországunk fővárosában Budán, Szent'vánhó 6-án Urunk 1867. évében. FERENCZ JÓZSEF, s. k. (P. H.) Gr. Andrássy Gyula, s. k. IV. Királyi eskü. Mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből stb. mint Magyarország és társországainak örö­kös és appstoli királya, esküszünk az élő Is­tenre, boldogságos Szűz Máriára s az Istennek minden szentéire, hogy az Isten egyházait, Magyarország és társországai törvényhatóságait s egyházi és világi minden rendű lakosait jo­gaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, sza­badalmaikban, törvényeikben, régi jó és helyben­hagyott szokásaikban megtarlandjuk, minden­kinek igazságot szolgáltatunk, Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, törvényes füg­getlenségét és területi épségét sértetlenül fenn- tartandjuk, dicsőült II. András király törvényét (kivéve mindazonáltal azon törvények 31-dik cikkének záradékát, mely igy kezdődik: »Quodsi verő Nos«, egészen ezen szavakig: »in perpe­tuum facultatem«) megtartandjuk; Magyarország és társországai határait, és ami ezen országok­hoz bármi jog és címen tartozik, el nem ide- genitjük, se meg nem csonkítjuk, sőt amennyire lehet; gyarapítjuk és kiterjesztjük s megteend- jük mindazt, amit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan meg­tehetünk. Isten minket úgy segéljen, s annak minden szentéi I — A választások. Szinte már bizonyos, hogy nem lesznek a képviselő-választások, a iörvény ren­delkezéseinek megfelerőleg, elrendelve. A kormány ez­zel alkotmányunkat ismét súlyosan megsérti, ügy lát­szik, fél a nemzet ítéletétől, amely még határozottab­ban és erősebben jutna kifejezésre. Ha most nem lesznek választások, akkor belát­hatatlan, mi or fogják elrendelni. A kormány ellenőr­zés nélkül akarja folytatni nemzetrontó munkáját. — Politikai nyilt levél. Fogarassy Zsigmond, a hal­mi i kerület volt országgyűlési képviselője nyilt leve­let intézett választóihoz, amely levélnek különösen érdekes az a része, melyben Fogarassy Zsigmond meg okolja, hogy miért hagyta olt annak idején a szabad­elvű pártot. — Képviselöválasztók összeírása. Nagykárolyból jelentik, hogy a szatmárrnegyei törvénytelen alispán­helyettes által az országgyűlési képviselőválasztók név­jegyzékének ez évi kiigazítására és összeírására kiren­delt bizottsági tagok megtagadták a szolgálatot, egye­dül egy póttag, Stern Mór ilobai körjegyző szegődött a törvénytelen alispán szolgálatába s foganatosította az összeírást. Stern eljárása miatt megyeszerte nagy a felháborodás. Színház. Szerdán este a »Dr. Klauss« cimü német vígjá­tékot adták. Hégi vizenyős théma, lapos komikum: ezek jellemzik. Vén burnótos nénikéknek, elaggott házve­zetőnőknek való. Az előadás közepes sikerű volt. Jók voltak: Rajz, Szőreghi, Radnai, Jászai. Csütörtökön, március 29-én Szőreghi Gyula ju­talomjátékául Schönthan pompás bohózatát, „A Sza- binnők e!rab!á-‘-sát játszották. Mindenekelőtt rosszalnunk kell az igazgató eljárá­sát, hogy március 29-ére, tehát a hónap legvégére tette e jutalomjátékot, amikor az életviszonyok szerint nincs a közönség abban a helyzetben, mint hónap elején szokott lenni. Ez az egyik megjegyzésünk. A másik pedig az, hogy társulata ilyen tagjának mint Sző­reghi, aki nagy mértékben hozzájárul képességével és igyekezetével ahhoz, hogy társulata a nehezebb da­rabokat is előveheti, — nem a kellő időben — amint illett volna — adta meg a jutalomjátékot. Nem volt telt ház, amit, mint említettük, a hónap végének tulajdonítunk. De mindazáltal szép kö­zönség gyűlt egybe, amely Szőreghi Gyula művészetét mindig megbecsülte és kellőleg értékelte. Szőreghi, fiatalsága dacára, a legjobb komikusok s jellemszinó- szek egyike s idővel, ha tehetsége teljesen kiforr, szép hivatást teljesíthet a színművészet terén. A közönség ez estén leginkább kifejezésre juttatta elismerését és rokonszenvét, gyakran nyilt színen is kitapsolta Sző- reghit, aki a ripacs direktor szerepében a legkisebb jelenetet is gondosan kidolgozta s élvezetessé tette s mintegy az egész előadás fő mozgatója volt. A kö­zönség jól mulatott ez este s ebben a főérdem min­denesetre a Szőreghi-é, A jutalmazottat babérággal és ötpecsétes levél­lel tisztelték meg s felvonások után is több Ízben kitapsolták. Elismerést érdemelnek még Harkányi, Rónai H, Radnai, Kiss M. Itt-ott egy-egy zökkenés volt észlelhető az előadás gördülékenységében, amit a rendezésnek kell betud­nunk. A ronda lécablakot pedig ismét alkalmunk volt látni, immár harmadszor. Mondhatjuk, szép tákol­mány! Egy szeget kellene beleverni s a rozsdás kar- dott ráakasztani, ügy még szebb lennö. Pénteken félhelyárakkal »János vitéz«. A szinügyi bizottság nem foglalkozik azzal a kérdés­sel, hogy vájjon a színigazgató milyen társulatot akar szervezni jövőre. Majdnem minden lap felszólalt már s a szinügyi bizottság hallgat. Hiszen igy alig van ér­telme a szinügyi bizottság létezésének. Évekjjóta gyönge általában és hiányos a társulata Krémernek — ezt a szinügyi bizottság is megállapította — de mindig el­nézte neki a szinügyi bizottság; elnézte ez évben is; annyira, hogy a direktoriebben az idényben már drámai hősnő nélkül kezdte és végezte a szezont, amit az országban talán egyetlen egy direktor sem merne megtenni s amit egyetlen egy szinügyi bizottság sem nézne el. — A sajtó nap-nap után tesz kifogásokat a müsorbeosztásnak, a darabok kiállításának, diszletezé- sének és előadásának fogyatékosságai és hibái ellen. Falra borsó,! Pusztába kiáltás 1 Megtörtént pl., hogy egy kicsiny, de mégis szembetűnő hibára ötször rámulat­tunk egymásután, mindig fokozottabb mértékben, s a színigazgató ur oda se hederitett; — sőt egyes szereplők a színpadon izellenkedtek jogosult megjegy­zéseink miatt. Nos hát, a direktor vérszemet kapott. Hát hogyne, ha nincs, aki felelősségre vonja; ha a sajtó és a közönség kifogásait és panaszait meg nem hallják. Hiszen igy valóságos kis-király a színigaz­gató. Hozzá, mint ismeretes, szép vagyonra is tett szert, kispórolva a szatmári kultúra hátrányára, romlá­sára, elnyomorítására, vagy 30 ezer frtot; ki érzi hát könnyebben magát, mint ő. Daccal és gőggel üt rozsdás kardjára és zsebére, — ha a színészet Bajorországban, Mac-Mahon a keleti tenger partjain. Mindezen dolgokban tanácsot kért tőlem s én, tőlem telhetőleg segítségére voltam neki, de legnagyobb se­gítségére volt maga az öreg ur. ü az első császárság idejében sokat harcolt Németországban, s minden mozdulatot előre tudott. — Most oda kell menniök. Most ezt fogják ten­ni 1 — S büszkeségének nem csekély örömére szol­gált, ha jóslatai mind beteljesültek. — Igaz, hogy neki sohasem vehettünk be elég várost, nem nyerhettünk elég csatát, s nem haladhattunk elég gyorsan. Ő tel­hetetlen volt. Minden nap uj hadi tettel fogadott. — Orvos ur, bevettük Mainzot, szólt hozzám a leányka, és szivszaggató nevetéssel sietett elém, mialatt a nyitott ajtón át vidám hangokat hallék : — Nagyszerűen haladunk. Ha igy tart, egy hét alatt Berlinben leszünk. — E pillanatban a poroszok egy hét járó földre voltak Paristól. Eleinte a vidékre akartuk vinni őt. De ha elhagytuk volna a házat, az ország állapota mindent elárult volna neki, s a való megludására még nagyon gyöngének tartottuk. Mara­dásra határoztuk tehát magunkat. A körülzároiás első napjaiban felkerestem őt. A tudat, hogy Páris kapui zárva vannak, a harc már falai közt dühöng, s a külvárosok lettek védel­mező váraink, nagyon felizgatott. Vidáman, örömujjongva találtam az öreget. — Nos, monda, az ostromállapot megkezdődött. Meglepetve néztem rá. — Hogyan, ezredes ur, tehát tudja már ? Unokája hozzám fordult: — Igen, orvos ur, a fontos hir megérkezett. Berlin ostroma megkezdődött. Ezt egészen nyugodtan mondta, miközben varrt. Hogy is sejthette volna az öreg a valót? Nem hal­lotta az ágyuk dörgéséi, nem látta Paris mogorva, rendetlen életét. S minden, mit ágyából látott, elősegítette csak csalódását. Künt állt a diadalív, szo­bája tele volt az első császárság emlékeivel: tábor­nagyok arcképei, csataképek metszetei, a római ki­rály, egy kő Szent-Ilona szigetéről stb. A győzelem és hatalom eme jelvényei mind megerősít ették Berlin ostromának hitében. E naptól fogva mozdulataink sokkal egyszerűb­bek leitek. Berlin bevétele már csak idő kérdése volt. Ha az öreg megunta a várakozást, fiától olvastunk fel egy levelet, természetesen koholtat, mert Párisba nem jöhetett levél, fia pedig Szedán óta egy német várban foglyoskodott. Könnyen elképzelhetni a fiatal leány kétségbeesését, atyja el volt fogva, talán beteg is lehetett, s neki vidám leveleket kellett felolvasni, melyeket az öreg természetesen rövidnek talált egy oly katonától, ki győzelmesen halad előre a meghódí­tott országban. Az öreg figyelmesen hallgatta a leve­leket s válaszában mindig intette fiát: Egy percig se feledd, hogy francia vagy légy nagylelkű a szegé­nyekkel! Tedd nekik tüihetővé a nehéz jármot/! Ezalatt tovább tartott az ostromállapot, termé­szetesen nem a Berliné. A leggonoszabb időket éltük, éhség, járvány, hideg egyaránt pusztították sorainkat. Fáradhatatlan gondoskodásunknak mindazonáltal sike­rült az öreg urat jó kedvében megtartani. Sőt mind­végig sikerült számára fehér kenyeret és friss húst szerezni. Meghalj látvány volt az öreg ur reggelizése, midőn felülve ágyát.an, fehér asztalkendővel álla alatt vidáman falatozott, mellette unokája sápadtan a nél­külözésektől, mert csak igy lehetett az öreg urat mindennel ellátni. De a gyógyítással feladatunk is megnehezült. Érzékéi kezdték visszanyerni rugékonyságukat. Már egyszer megrémítették a Porte-Maillotnál fölhangzó ágyudörgések, s hegyezé füleit mint a csatamén. Bazaine-nek Berlin mellett kivivőit uj győzedelmét kellett kigondolnunk, hogy az agyú dörgésekre ráfog­hassuk, hogy azok invalidusok üdvlövései. Egy este a leány aggódó arccal lépett elém. — Holnap tartják a bevonulásokat ? Nyitva volt talán a nagyapa szobájának az aj­taja? Bizonyára hallotta beszédünket, csakhogy mi a poroszokról beszéltünk, ő pedig a francikára gondolt, mikor Mac-Mahon virágok zápora és trombita harso­Ladstätter P. és Fiai csász. és kir. udvari szaimakalap-gyárosok női kalapjai ••3SMSI úri és női divatárú-üzletében ■ ■■■ kaphatók: .. SZ ATMÁlíON, I)eáii-túr 20. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom