Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)

1906-03-25 / 24. szám

2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1906. március 25 mánvra juüatása jelenti csupán az alkotmány és a törvények tiszteletét. És tehát le kell mondania arról, hogy a 67-es alapot megha­misítva fenntarthassa, só't még arról is, hogy azt az alapot egyáltalában sokáig fenntarthassa. Mert a nemzet, természetes és törvényes jogait érvényesíteni akarja, s önálló, független, sza­bad akar lenni ! A 67-es al p pedig ennek, bár- ! milyen jól is lesz végrehajtva — Htjában áll. E—i. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága csütörtö­kön délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Kristóffy József belügyvivő legújabb, már ismeretes megsemmisítő rendelete következtében előállott hely­zet. fölötti tanácskozás és illetőleg határozathozatal céljából. A közgyűlésen, amely iránt a bizottsági tagok nem valami nagy érdeklődést tanúsítottak, Pap Géza polgármester elnökölt. Pap Géza megnyitván a közgyűlést, azt indít­ványozta, hogy a hitelesítésre nézve a közgyűlés vé­gül határozzon A közgyűlés ehhez hozzájárulván, Ferenc Ágoston ismertette a belügyvivő 2-ik mogsemmi sitő rendeletét. Majd felolvasta a tanácsnak erre vo­natkozó határozatát, amely szerint a törvényhatóság­nak az önként befizetett adók beszolgáltatására és az önként jelentkező újoncok sorozása körül való közre­működésre nézve teendő további tiltó határozatai a tisztikar feláldozását vonnak magokulán, amit a kor­mányhatalom másutt már alkalmazásba is vett erő­szakosságaiból következtetni lehet. Ezért maga ré­széről a tanács azt óhajtaná, hogy a törvényhatósági közgyűlés a tisztikarnak szabad kezet engedjen. Meg van győződve továbbá a tanács, hogy ezentúl nem fog akadni polgár, aki önként fizetne adót s nem lesz aki, nagyfontosságu életcél nélkül önként újoncnak jelentkeznék. Ismertette ezután Ferencz Ágoston az alkot­mányvédő bizottság határozati javaslatát. Az alkot­mányvédő bizottság a tanács határozatához képest, a bizottsági előadó szavazatának kivételével azt hatá­rozta. hogy a városi tanács utján azt javasolja a közgyűlésnek, miszerint mondja ki a közgyűlés, hogy a múlt évi junius 9-én tartott rendes havi közgyű­lésen hozott azon határozatait, amelyekben kimon­dotta, hogy a törvényhatóság a jelenlegi alkotmány- ellenes kormánynak az országgyülésileg meg nem szavazott adókat és újoncokat rendelkezésre nem bocsátja, az ujoncozás előkészítéséhez seáédkezet nem nyújt, — elvileg fenntartja s kijelenti, bogy a jelen­legi kormánynak azokkal ellenkező rendelkezési jo­j i ] I gát ezúttal sem ismeri eb de miután meg akarja a város törvényhatóságát és tisztikarát az ország több helyén foganatba vett nyers erőszak alkalmazásától kímélni, az önként befizetett adók beszolgáltatására és az önként jelentkező újoncok sorozása körül való közreműködésre nézve a tisztikarnak szabad kezet enged. Pap Géza elnök arra kéri a közgyűlést, hogy mérlegelje azt a körülményt, hogy az érdekelt tiszt­viselők a maguk részéről a törvényhatósági bizottság határozatainak megfelelőleg egész mostanáig ellenál­lást tanúsítottak, most azonban a kormányhatalom j erőszakos fellépése lett kilátásba helyezve, ennélfogva j a közgyűlés feladata tisztviselőit megvédeni s annak ■ egyedüli módja az, ha a Közgyűlés az alkotmányvédő I bizottság javaslata értelmében jár el. Ha az ellenállás ; a fennforgó ügyben tovább volna vihető, a javaslat í érleimében eljárni szükséges nem volna. Dr. Kelemen Samu szintén azt tartja, hogy a fennforgó ügyben az ellenállás további fenntartása céltalan. Őt ugyanazok a szempontok vezetik, mint j amilyenek az alkotmányvédő bizottságot vezették ha- j tározatának meghozatalai-or. Mégis kénytelen egy, lé- j nyegében megegyező, de más szövegezésű határozati ■ javaslatot előterjeszteni. E határozati javaslat előter- j jesztévénél különösen az a szempont vezette, hogy a i vi grehajtó hatalom ne használhassa ki a ma megho- j zandó határozatot olyan értelemben, mintha mi be- lyeselnök talán a végrehajtó hatalom működését. Mert ; az úgynevezett felrendelt és megfizetett tisztelgő k ül - i dötiségek előtt a korináuyelnök egyebet sem hangoz- j tatott utóbbi időben, mint azt, — minden egyes ilyen esetre utalással, — hogy »íme, a törvényhatóságok kezdik helyeselni az én álláspontomat, kezdik belátni, j hogy a kormány által ajánlott ut a helyes.« Hogy a i mi esetünkre ilyen utalás ne történhessék, azért tartja j szükségesnek szóló, hogy több erővel határozottan fe jezzs ki a közgyűlés határozatában azt, hogy a jelen- ! legiha tározata nem jelenthet a végrehaj'ó hatalom túl- ! kapásaival való azonosítást, hanem csupán az erő- ! szaknak volt kénytelen engedni. E*ek után felolvasia határozati javaslatát. Pap Géza elnök azt ajánlotta Kelemennek, hogy j terjessze be javaslatát a legközelebbi közgyűlés elé, ! miután szerinte a javaslatban a tárgygyal nem ege- ; szén összefüggő kijelentések foglatatnak. í Uray Géza mint az alkotmányvédő bizottság el- ; nöke azt mondja, hogy a bizottság alapos megfonto- ! lás után hozta határozatát, mert tekintetbe kellett vennie a kényszerítő helyzetet. A Kelemen javaslata is lényegében egyértelmű a bizottság javaslatával, ezért ajánlja az alkotmányvédő bizottság jbvsslatának elfogadását. A közgyűlés Pap Endre és dr. Vujay Károly fel­szólalása uián felállással szavazott an a nézve, hogy melyik javaslatot — az alkotmányvédő bizottságét : relsz és szeretettel. Oh, anélkül is — felelné a mo­dern leány, — ha férjet s vele vagyont kap. De én a maihoz hasonló nyári estére gondolok, midőn édes férli-ajk tapadt kezemre. Miért nem tapadt ajkamra? Annak melege nem engedte volna onnan oly hamar leszakadni 1 Ügyetlenségének, bátortalanságának kö­szönhetem, hogy egyszerre véget nem vethettem a nagyzoló házassági tervnek, mi édesapám fejében fő. Az uras parthiekkal majd agyonkinoznak. Szegény édesapám ! Azt hiszi, csak kutcsir kocsin, tüzes pari­pákon, ragyogó hámban jön a szerencse ! Anyácskám meg, hogy készül előszedni ünneplő ruháját hétköz­napra, ha úri asszony lesz az Istenadta, egyetlen jó­szágból. Nem tudják szegénykék, hogy nem bársony pamlagon vágyik ülni uras, büszke vőlegénye mellett Klári. Nem. Az eperfu alatti kemény lóca is puha lesz, a vászoning-ujjas legény is ur lesz, ha tüzes szeme szerelmesen hízelgő lesz. De az nem kacsint feléje. Busul elhalt imádotta után. Gyászolja, mintha az viszont szerette volna. Mégis remei Klári, nagy alattomban. — Aratás előtt jön haza Gazsi. Két év alatt csak kigyászolhatla első szerelmét — más ked­vesét. De ha mégsem úgy volna, nem szabad tudnod, hogy szerettelek buta legénye! Nem, ha szivem sza­kad bele sem! ügy kacagok majd, —megállj csak,— hogy belemelegszel, úgy táncolok veled, hogy össze- zavarodol, meg sem szabad látnod Klári fájdalmát. Nem is merne megkérni. Édesapám azonban oda vágná szemébe: Az én Klárim? — buta, ahhoz isko­lába kelleit volna járnod, nem a rendet vágni, hé! Mára várták haza. ^Vájjon megérkezett-e? Izga­tottan dobog a szivem. Gitárom után nyúlok és fájón érzelmes nótákat pengetek öntudatlanul. Elkeseredet­ten fakad a dalom szövege: „Nem kell nekem senki megint babája ! Akármilyen szép is, bármilyen legény is, hiúba!“ Valaki félbeszakítja nótám: „Igazán, nem kell — édes játszótárs? Hát oly nagyot vétettem, hogy azt is szerettem?“ Sírnék, kacagnék meglepeté­semben, de tartom magam. Maga az Gazsi? — mon­dom — azt hiszi, Eus támadt itt fe! ? De ő nem be­den! harapós megjegyzésemre, elém térdel, kezemre borul, mint jogászok szokták bál után, paraszt legé­nyek feszület előtt és beszél csoda-mesét: Hogy sze­ret, — szeressem. Hogy boldog volna, ha boldogíta­nám. Hogy meghal, ha elűzöm. Hogy tudja, mint sze­retem, mert kizokog kacagásomból is élelmességem Hogy üdvössége, élete vagyok, na! Már álllam, nem ültem ijedtemben, hogy látomány mindez. Még azt szerettem volna mondani: Úgy szeretne változtatni szerelme tárgyán, mint a szűrön? Minden vásárkor másat. Gazsi? Leány nem szűr! De ajkam nein, nyí­lott. Csókkal lezáródott. Térdelve biztatott, esküdözött, kérlelt : felejtsem a múltai, űzzem ki az úri parlhiet (mintha benne lett volna) a fejemből. Legyek angyala, szentje, élete, mindene. Mit tehettem — édes olvasó — amit te lennél; élveztem azt, amire *oly rég sóvá­I Ladstatter P. és Fiai cs. és kir. udvari szalmakalap gyárosok ■ n női kalapjai Hartman Henrik vagy a dr. Kelemenét — fogadja-e el, s 28 szóval 16 ellen az alkotmányvédő bizottság javaslatát fo­gadta el, Ezután az elnök indítványára a közgyűlés jegy­zőkönyvét hitelesítettnek jelentették ki. — Választási hir. Azt beszélik, hegy a kormány a képviselőválasztásokat a legutolsó percben fogja kiíratni, hogy az ellenzéknek és különösen Apponyinak ne legyen ideje az agitációra. Nem tudjuk, mennyiben igaz ez a hir, — mert a legnagyobb valószínűség a mel­lett szól, hogy egyáltalán nem lesznek válasz­tások, — mégis készen kell lennünk az eshető­ségekre. — A FüggetLnségi-párt értekezlete. Szerdán este az országos függetlenségi párt tagjai a budapesti pártkörben értekezletet tartottak, amelyet. Káliny Li- pót volt országgyűlési képviselő indítványára hívtak össze. Kállay indítványa volt ugyanis, hogy a függet­lenségi párt fejezze ki részvétét a francia képviselő­ház elnökénak a legutóbbi nagy bányaszerencsétlen­ség alkalmából. Appoayi Albert gróf ismertette az értekezlet célját rövid, lelkes beszédben, mire a párt egyhangúlag elhatározta, hogy a francia képviselőház elnökének részvétét fejezi ki. Az értekezleten Kos­suth Lajos Tivadar is résztvett, akit. a pár tagok meg­ható szeretettel és ragaszkodással üdvözöltek s aki a napirend után lelkes, mnleg beszédben biztosította a p rt tagjait arról, hogy a hazától távol is forró s>< rulettel gondol szülőföldjére. — Károlyi István gróf és a választói jog. Ká­rolyi István gróf marczius 15-én mondott ünnepi be­szédében választói előtt kijelentette, hogy az általá­nos választói jog megadását még a magyarul irni, olvasni tudás feltételéhez kötve sem látja időszerűnek, de azért még sem ellenzi. — A pápa és a válság. Az »Osservatore Romano« a következő kommünikét közli: »Egyes magyar lapok azt a hirt terjesztették, hogy a pápa feloldotta a ma­gyar királyt a magyar alkotmányra tett esküje alól. Bár a katholikus lapok e hirt már régebben meg­cáfolták, felhatalmazást nyertünk annak kijelentésére, hogy ez az abszurd hir teljesen valótlan.« — Debrecen a magyar iparért. Debrecen város lelkes höigyei a napokban megalakították a Magyar Védőegyesületet, csatlakozva ezzel ahhoz a mozga­lomhoz, amely országszerte megindult a magyar ipar érdekében s a bennünket kiszipolyozó osztrák ipar ellen. íme, a követendő szép példa! — Hírek a magyéből. Szatmárvármegye törvény­hatósága a királyhoz föliratot intézett, melyben til­takozását fejezte ki az országgyűlés törvénytelen föl- oszlatása ellen. A tiltakozó feliratot a királyi kabinet* rogtam, megcsókoltam, majd megettem a nyalomadta szép vőlegényem, még mielőtt apám ránk adta volna áldását. Hogy menjek most elébe, hogy lepjem meg vele, hogy kaszás ember lesz a veje?! Könnyezve áll előttem apám; nevelve mondja anyám : Soh’se bánd öregem. Öleld meg szaporán. Hisz megvirradt, nekünk öregségünkre, édes ! Legalább nem fognak urak lustálkodni poriáinkon. De oszt sze­resd is ám nagyon a virágszálam, le 1 — Gazsi csak csó­kolni tudja édesanyám kezeit és nézni fényesen, köny- nyesen. Mintha Ígérgetne, esküdözue. Édesapám sem á Illatja meg keményen, sorba ölel, mig csak eggyé nem leszünk, négyen egybefonva hűségben, szeretet­heti. Csók és áldás bőven járja, parasztosan! S öröm­telién kacag egyet bajuszába az örömapa: No, nem tagadja meg magát a parasztvér, eljegyezték egymást nélkülünk, künn, a szabad ég alatt. Eszemadta, de is összeillenek 1 A gyönyörű, csendes nyári este visszacsalja a szabadba a turbékoló párt. Már gitár sem kell az andalgáshoz. Szebben szól annál a kedves hangja. A szerelem hangulata eggyé forrasztott két szivet, mely­nek egyikében még pici féltékenység küzd a hatal­masabb érzés erejével feleselve: „Gazsi lelkem, ha meghalok kit szándékozik olyan igen, nagyon sze­retni ?“ utrÉ és fi&öi divat üzletében kaphatók SZATMÁR, öeátk-tés* 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom