Szatmár-Németi, 1906 (10. évfolyam, 1-103. szám)
1906-03-18 / 22. szám
II Szalmár, 1906. magyar alkotmány nem halt meg, mert nem halhat meg I Túléli az a ravaszok fondorlatait s mosolyogva nézi a törpéknek hiú erőlködéseit. Jussanak eszünkbe a Szózat szavai : Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért ; S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért! Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átok súly alatt. Mik hozták létre, tartották fönn és ha kellett, védelmezték a mi alkotmányunkat? Az elméknek bölcsessége, a kebel szent lelkesedése, az akaratnak szívóssága, a tettnek törhetetlen ereje, a karnak izmai, a szívnek hulló vére, vitézség és honszeretet 1 Ezek immár, több mint 9 századon keresztül mindig uj és uj éltető forrásául szolgáltak ősi alkotmányunknak, hogy dacolva az időnek porlasztó, vénitő hatásával, erejéből ne veszítsen s ha néha a korhadás jelei mutatkoztak rajta, uj és megifjitó erővel gyarapodjék s igy hatalmas legyen ellentállani minden ellenséges törekvésnek. Mert sok vihart látó t már a mi alkotmányunk, nagyobbakat és súlyosabbakat a mainál; sokszor kérésziül ment, még legújabb alakjában is, a vérkereszt- ségen: de a nemzetnek ősi törvényeihez és szabadságához való szilárd ragaszkodása, megdönthetetlen erkölcsi ereje a feleltünk őrködő, védelmező isteni gondviselés segítségével mindannyiszor diadalmasan állotta meg a megpróbáltatást s hosszabb-rövidebo ideig tartó nehéz idők, szenvedés után ismét csak sértetlenül megőrzőit, sőt uj biztosítékokkal körülbástyázott alkotmányának erős várában, a jól és híven teljesített honfiúi kötelesség boldogító öntudatával élvezhette tovább a béke áldásait. A múltnak iapasztalalai, hazánk történelmének tanuságtételei megnyugtatásul és vigasztalásul szolgálhatnak nekünk a nehéz időkben s a netalán reánk még eljövendő „mondhatlan nyomor és szenvedés“ napjaiban. Legyünk méltóak őseinkhez a törvény tiszteletében s ősi alkotmányunkhoz való törhetetlen ragaszkodásban. S ha azoK küzdöttek, szenvedtek^ vagyont, vért és élelet áldoztak az alkotmány védelmében, ne rettenjünk vissza mi sem az áldozatoktól és a megpróbáltatásoktól; csüggelegség, kishitűség és lemondás ne vegyenek erőt leikünkön. »Lehet, hogy még nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad ... Ha tűrni kell, tűrni log a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, amelyet őseitől örökölt. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessek az ország jogait; mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő es kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak vissziszerzése mindig nehéz s mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, reményelve a szebb jövendőt s bízva ügyének igazságában.« íme, in. t közönség, igy szól Deák F. az 1861-iki országgyűlésen s mennyire illenek e szavak a mi helyzetünkre is I ők csüggedés nélkül tűrtek, bizva az ügy igazságában s a következmények teljes elégtételt szolgáltattak nekik, türelmük megtermelte a maga rózsáját, az alkotmány visszaállítását. De más téren is kövessük az ő példájukat, kövessük különösen Deák F.-nek intelmét, hogy »a törvény és ügyeink igazsága legyen egyeben fegyverünk ... a törvény terét soha semmi szin alatt sem szabad elhagynunk, mert csak az azon biztos tér, hol fegyveres erő nélkül, a fegyveres erő ellenében is megállhatunk ... A törvény nyugalmat ad a léleknek s épen ez fogja előidézni azt, ami a tűrésnél legfőbb ; hogy méltósággal tűrjünk, e méltóságot pedig a törvényesség adja meg és semmi más,« T. polgárlásak ! Magyarok vagyunk és azok is akarunk maradni, de magyarok csak azon törvények alapján maradhatunk, amelyeket őseink bölcsessége alkotott s vére szentelt meg. Tegyen azért ma szivében mindenki rgy szent fogadást, hogy alkotmányunkhoz és szabadságunkhoz híven fogunk ragaszkodni. S ha keblünket az igazi honfiúi érzelem tölti el, akaratunkat a bölcs mérséklés tartja féken, tetteinket és raa- gunktartását a törvényesség szabályozza, akkor nyu- godlan várhatjuk meg az események további folyását s a nemzet szívós kitartásának eiőbb-utóbb meg lesz a dicső, édes jutalma: az újra visszaállított, megerősitett alkotmány s reméljük, az Isten, a magyarok Istene, megadja érnünk, hogy mához eszetendőre megkönnyebbült kebellel s zavartalan lelkesedéssel fogjuk ünnepelni a magyar szabadság napját, a március Idusát. Éljen az alkotmányos szabadság! Éljen a hazai Orosz Alajos beszéde után Harkányi Gizella, a színtársulat primadonnája, énekelt szép sikerrel magyar dalokat. Majd Jászai Olga, a színtársulat tagja szavalta tűzzel és nagy lelkesedést keltve Ábrányi »Márciusi eskü« cimü költeményét. Végül Krétner Sándor színigazgató három szép élőképet mulatott be; 1. Petőfi búcsúja a szülei háztól. 2. Csata a piski hídnál. 3. Petőfi halála. A zenét Oláh Feri zenekara szolgáltatta. Felvonások közben az ifjúság hazafias dalokat énekelt. Este félnyolcz órakor a »Vigadó« nagytermében ünnepi vacsora volt, amelyet az Iparos olvasókör a függetlenségi körrel karöltve r ndezett. A lakoma, amelyen férfiak és nők vegyesen vettek részt, mintegy hatszá- zan, nagyon lelkes hangulatban folyt le. Több pohár- köszöntő hangzott el. Az első köszöntőt di Kelemen Samu mondotta Kossuth Lajos emlékére. Március 15-ikének ünnepe — mondotta Kelemen — Kossuth Lajos emlékének ünnepe. Ám Kossuth Lajost méltóan ünnepelni annyit tesz, mint megérteni és követni őt. A hódolat emléke iránt, nem borongás a múltba, hanem elmélyedés a jelennek feladataiba s időtlen-időkig, mig csak lelkünk szemhatára elterül, útjelzője a jövendőnek. Áldozni az ő emlékezetének oltárán nem ünnepi imádság, melyuek alkalma időről-időre tér vissza. A szabadság a mi mindennapi kenyerünk s ma inkább mint valaha, kell imádkoznunk a hazaszeretet mindnyájunknak egy oltáránál: »Add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket ma . . .« — és tekintetüket a hatalom felé szegezve kell hozzá tennünk: ». . . s ne vigy senkit a kisértetbe! . . .< Barátaim! Mint hajdanában nagy veszedelmek idején a véres kardot, úgy hordjuk ma szerte az országban e nemzet háromszinü lobogóját. Vérrel van áztatva ez is, nehéz harcokban kapott sebekből fakadó vérrel és tenger szenvedés könyeivei van megszentelve. E lobogó alá szólítunk ma mindenkit. Nem luvunk meg harci riadót, keservünket nem bízzuk még a tárogató hangjaira sem. Egy könycsepp a szemekben, egy néma kézszoiitás ma beszédesebben szól minden ajaknál. Hiszen ki tudja, meddig szabad még beszélnünk. Majd Kossuth Lajos emlékéhez intézett fohász- szál zárta be di Kelemen beszédét, óhajtva, hogy Kossuth Lajos emléke örökké közöttüuk éljen. Az éljenzésekkel gyakran félbeszakított, nagyhatású beszéd után Biki Károly ev. ref. esperes emelkedett szólásra. Lelkes szavakban fejtegette annak szükségét, hogy a védelmi harcot nemcsak a törvényességnek, hanem a gazdasági életnek terén is meg kell vivnunk, amiben nagy szolgálatot tehetnek főleg a magyar nők, mert rajuk hárnl önként a feladat, hogy az osztrák iparnak a termékeit az országból ieüetőleg kiszorítsák. Ugyanezt az eszmét fejtegette tovább hatásosan Uray Géza, ki a hazának függetlenségéért emelt poharat. Majd Csőin y Imre iejtegette szép szavakban a márciusi nagy eszméket es éltette Orosz Alajost, a mai nap délutánjának ünnepi szónokát, aki ez eszmék hivatott tolmácsa volt. Végül Thurner Albert emelt poharat lelkes szavak kiséreteben dr Kelemen Samura, aki vitézül küzdött azon a bástyafokon, ahová állították, akit e város jövőbeli képviselőjének is kívánnak tekinteni mindnyájan. Az egyes pohárköszöntők között az iparos dalárda énekelt szebbnél szebb dalokat. Vacsora után pedig félletolták az asztalokat s a fiatalság sokáig tartó táncra kerekedett. Az Iparos Otthonban is volt ünnepi vacsora, a melyen szintén sokan vettek részt. Egry Lajos a Talpra magyart hévvel szavalta el, Ferencz Ágoston pedig a márciusi eseményeket ismertette. Számos fel- köszöntő is hangzott el. ____S Z A T M A R-N E M E T I. Má rcius 18. Eötvös Károly.*) — Irta: dr. Kelemen Samu, — A napi politikának forgataga nem egy száraz levelet, hanem erős törzset sodort el. ’) A Független Magyarország március 15-iki ünnepi számából vesszük át e közleményt. Eötvös Károly visszavonul a cselekvő politikától. A politikusok vállvonogatva haladnak el az esemény mellett, — hiszen Eötvös Károly már régen nem hatalom a politikában. A napilapok néhány sorban intézik el az incidenst — Eötvös Károly nem népszerű, vagy ismét nem népszerű ember. Óvatos politikai csemeték régen átplántálták már magukat melegebb tájakra — itt nincs mit szívni a talajból. Pedig Eötvös Károlyról szólván, még nem kell visszatekintenünk a múltra; lehet, sőt (amennyire a politikában bizonyos) bizonyos is, hogy nem a jövő embere, de hála Istennek még a jelené. És akik ma félvállról néznek át a válla felett, — ki remegő aggódással, ki félő rettegéssel várta valamikor, hogy az ő hatalmas szava nyomán »útban lesz-e az igazság«? Eötvös Károly a legérdekesebb typusok és legegyénibb egyének egyike. Ne keressen senki ellentmondást ebben a mondatban. Mert a régi táblabiró typus, amelynek ma Eötvös a legjellemzetesebb, ha nem az egyedüli képviselője, épen abban domborodott ki. hogy nem szorította iskolai schémákba sem az embereknek a fejét, sem a lelkét, hanem szabadon hagyta fejlődni az egyéniséget. Talán ebből magyarázható a pártkeretekbő! való gyakori kilépése, amelyre a politikai vádak szótárában azt a kifejezést találjuk, hogy ingatag politikus. Ámde bizonyos, ’hogy Eötvös Károly politikai meggyőződésének két sarkcsillaga: a magyarságnak és a szabadelvüségnek a szolgálata, végig világit az ő ifljain. A legnagyobb elmék egyike és a legnagyobb lett volna, ha akarta volna. Elméjének óriási a megtartó és befogadó képessége, de ennek ajtaját szándékosan zárta le, nehogy több menjen be rajta, mint amennyit ő szükségesnek lát. Ezzel megőrizte gondolkodásának csodálatos eredetiségét, koncepciójának zseniálitását és előadásának zamatát, de megállóit a fejlődésben egy ponton, amelynél tovább menni nem akart, mert azon túl már nem érezte jól magát. Abban a világban amelyet ismer, hihetetlen biztonsággal igazodik el a legbonyolodottabb utakon is és uj, másnak jelentéktelen, látszatra egészen aprólékos jelenségeket fedez fel. Az ember nem tudja: az ösztöne oly nagy, vagy a látása olyan éles-e ? De a szemhatárán tágítani nem akar. Ő meglátja, amit meg akar látni és abban a legrejtettebb szálakat is — de egy kicsit makacsul, egy kicsit tunyán nem akar tovább látni csak addig, ameddig neki jól esik. A szociológiai kutatás egész világa idegen neki, — és mert nem érzi jól magát az idegenben, nem is akar vele megismerkedni Magyarságával, szabadelvüségével a régi nagy tradíciókon csügg, de meg is áll e tradícióknál és nem kapcsolta be azokat a frissen pezsdülő uj életbe. Nemcsak hirdeti, de valóra váltotta az elvet, hogy az alkotmányba és a társadalmi életbe bevitt uj rétegeket a szeretet tüzében kell beolvasztani a magyarságba, de az utolsó tiz évnek fejlődése, az érvényesülésért küzdő uj meg uj néprélegeknrk alkotmányos harca nem éidekli, mert nincs abban a világban, melyben az ő gyökéréi vannak. Ami túl van az ő világán, az neki nem egyéb: mint statisztika és Írásszakértői vélemény, tehát hitvány semmiség. Eötvös Károty nem csinál többé »cselekvékeny« politikát. De Eötvös Károly sohasem volt cselekvékeny. Nem mintha nem lettek volna nagy cselekedetei. Gyors elhatározással nagyot cselekedni, egy tekintettel végig nézni a terepet és oda csapni le ahová kell, ennek Eötvös mestere volt a politikábau és a szószéken egyaránt. Ám hosszú időkön ál finom aprólékos szalakat szövögetni, meg újra bontogatni addig mig megérkezik Uiysses ur, akit modern nyelven úgy hivnak, hogy „Alkalom“-: ez nem volt az Eötvös Károly politikai kenyere. Pedig ravasz volt a vajda, nagyon ravasz.de nem tudott ravaszkodni; a politikai cselszövésekhez kicsit lusta, egy kicsit egyenes, egy kicsit szókimondó. Az a mostani elhatározása, hogy visszalép a politikától, nem uj keletű de mégis uj, mely fáj azoknak, akik a közélet kevés számú nagy alakjait nem hajlandók nyomban átutalni a jelentéktélenségbe, mihelyt ezeknek utjai elválnak az övékétől. óra és ékszer üzletét folyó évi április a Gilyén József ur házába a Szlávik ———— Zsigmond ur üzlete mellé —— helyezi át. Tisztelettel Joó László utóda
