Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-09 / 20. szám
Szatmár, 1905. de a parlamenti többségnek beadni a derekát még sem szabad. Küzdenie kell a magyar alkotmány győzelme érdekeben s e kitartó küzdelem megfogja a diadalt hozni. A nemzetnek pedig odaadó támogatásával kell a parlamenti többség e küzdelmét kisérni, mert a nemzet sem akarhat mást, mint képviselőinek többsége: a magyar nemzeti állam megteremtését. Lemondásba, sok türelembe s talán megpróbáltatásba fog kerülni a jövő küzdelme, de nem szabad elfelednünk a célt, az alkotmány védelmét s akkor könnyű lesz a lemondás, nem szabad elfelednünk, hogy a nemzeti haladás, a függetlenség intézményeinek megteremtése, nagyon sokszor óriási áldozatokba kerülnek, de ez áldozatok, bármily nag\ok is legyenek, sohasem érnek fel a céllal. Nyugodtan kell bevárnunk a fejleményeket. Próbálkozzanak meg, kik a nemzeti ellenállás letörésére vállalkoztak, az erőszakkal s látni fogjak, hogy szembe találják magukat az egységes magyar nemzettel. Próbálkozzanak meg a képviselőház törvénytelen elnapolásával, látni fogják, hogy a parlamenten kivül is tudunk politikánknak érvényt szerezni, a parlamenten kivül is a nemzeti ügy érdekében agitációt kifejteni. Próbálkozzanak meg a legtörvénytelenebb eszközzel a parlament feloszlatásával, meg fognak győződni, hogy ebből az uj választásokból számban óriásilag megnövekedve kerül ki az ellenzék, mely ma már osztatlanul birja a nemzet rokonszenvét s hogy a választások elsep- rik még ezt a kevés embert is, kik ma elszántan követik Tisza fenhéjázó politikáját. Próbálkozzanak meg idéglenes kormánynyal, melynek nem lesz programmja, nem lesz többsége, tapasztalni fogják, hogy inparlamentáris utón Magyarországon kormányozni nem lehet. Nem enged az udvar, pedig a nemzetnek van igazsága. Nincs jól, de tűrni kell; ám a parlamentnek is megvan a föltétien joga arra, hogy megtagadja a kormányzás anyagi feltételeit, eszközeit. A király nem adja meg a nemzeti követelményeket, a nemzet, illetve a parlament pedig nem ad ujjoncot, nem ad adót s azt már csakugyan szeretnők látni, hogy akadna-e kormány, mely a meg nem szavazott ujjoncjutalék s adók behajtását megkísérlem merészelné. A harcban győznie kell a nemzetnek s győzni is fog, ha méltósággal s kitartásssl fog ragaszkodni elveihez. — Kilépés a szabadelvű pártból. Fogarassy Zsig- mond, a halmi választókerület országgyűlési képviselője, kilépett a szabadelvű pártból, s ezen elhatározását az elnökhöz intézett levelében a pártnak tudomására hozta. — Pótválasztások. Vácon Bottlik Jánost egyhangúlag választották meg függetlenségi programmal, Hoffmann Ottu dr. szintén függetlenségi visszalépése folytán. Győrött négyszázharmincöt szótöbbséggel győzött a Kossuth-párti Hi'berth Károly a pártonkivüli (igy nevezik magukat a bukott kormánypárt emberei) NéSZATMAR-NEMETI. j met Károlylyal szemben. — Sopronban, a volt főispán ! gróf Széchenyi Emil szenvedett csúfos vereséget. Itt kétszázharminchét szótöbbséggel győzött Berecz Ábel függetlenségi. A Tisza gárda bukásának mértékét megadja az, hogy a két utóbbi kerület mandátuma kormánypártiak lemondásával üresedett meg. — Lukács László pénzügyminiszter es Graentenstein Béla államtitkár néhai mandátumát adták a választók a negyven- nyolcasok kezébe. — A nagybányai petíció. Több fővárosi és helyi lap közölte, hogy a Kúria Papp Elemér és társainak L. Bay Lajos megválasztása ellen beadott petícióját véglegesen elutasította, mert a kérvényezők a 3000 korona biztosítékot letenni elmulasztották. A lapok e híradása nem felel meg a valóságnak. Az újból beadott petíciót a Kúria nem utasította el, hanem — mint meg is irtuk — a tárgyalás határidejéül május 31-ét tűzte ki. — Függetlenségi pártszervezés. A Urassói kerületben megindult a mozgalom a függetlenül gondolkozó választópolgarság körében arra nézve, hogy a kerület függetlenségi és 48-as pártját községenként szetvezzék s igy biztosítsák a függetlenségi párt győzelmét a legközelebbi választásra, mivel most.is csak a szervezetlenségen múlt, hogy a párt zászlója diadalra nem jutott és Károlyi György grófnak sikerült megkaparitani a krassói mandátumot. — Mint értesülünk a kerületi függetlenségi párt megalakítása céljából Luby Géza orsz. képviselőnek, a vármegyei függetlenségi párt lelkes és buzgó elnökének felhívására folyó hó 25-ikén Husvét harmad napján reggel 10 órakor szervezkedő nagy gyűlést tart a krassói kerület függetlenségi választó polgársága Erdődön, ahol ez alkalommal több országgyűlési képviselő is meg fog jelenni a központ képviseletében, akik beszédeket fognak intézni a választó közönséghez. Színházi zárlat. A színi saison vége felé közéig. Rövidesen bezárulnak Thalia csarnokának kapui, megszűnik a vidám élet a városi színházban. A változás érezhető lesz nemcsak a színházban, hanem az azon kívüli életben is, mert bizony a színészek az ő örök-vidám, I bohón természetükkel derűt visznek városurrk társadalmi életébe is s moderu világnézetükkel, könnyebb gondolkodásukkal, mindenre vállalkozó természetükkel, élénkké tették mindég a mindennapi életünk azt a részét, mely nem a küzdelem, a lét harcára, hanem a szellem pihenésére, a szórakozásokra van szánva. És most, mielőtt eltávoznak a körünkből, immár ismerve a saison eredményeit, csináljuk meg a színháznak mérlegét s mondjuk el búcsúztatónkat, mondjuk el őszinte s jóakaratu véleményünket, nem hallgatva el azt ami jó volt a saisonban, de nem szépit- gelve a hibákat sem. Egy ilyen objectiv bírálatból csak töltetlen haszon származhatik. A szinigazgató, a színészek nem lehetnek s nem is tökéletes lények. Hibázhatnak, tévedhetnek, szándékosság nélkül s bizony ilyenkor nagy szolgálatra van hivatva az ezer szemű közönség, mely látja a hibákat, a félszegségeket, megmondja őszintén, hogy segítsenek rajta azok, kiknek elsősorban érdekükben fekszik mindazon hibáknak orvoslása, melyek akadályául szolgálnak annak, hogy a szinügy városunkban, viszonyainkhoz mérten a legmagasabb nivőra emelkedjék. A szatmári színházba járó közönség s a helybeli sajtó, mondhatni egyértelmüleg meleg szinpatiával fogadta Krémer Sándort s szintáisulatát, mert benii 111 iini in — iii—^ ___ kü l mondhatom, hogy kitünően tudok teniszezni), szóval gyakran vagyunk együtt s ellenségeink azt ál- j litják, hogy lovagomnak a mamája nem jó szemmel nézi fiának udvarlását. Oh, csak az irigység beszél „kedves“ barátnőimből 1 És mi van abban, hogy együtt sétálunk ? Ha egyszer a nővérem is állandóan ■párosán sétál, mért ne tegyek én is úgy ? Csak nem fogok a mamával párba menni a hátuk megett, mint egy fiók-elefánt! Ugy-e ? Ámde van két fiatalember, akik egyformán csinosak, egyformán okosak, egyformán szerelmesek, va gvis jobban mondva rendesen egy-ugyanazon családnál egyszerre jelennek meg és egyszerre udvarolnak egy-ugyanazon lánynak. Mostanában a mi familiánk lett ez az „egy-ugyanazon család.“ És ime alig hogy észreveszik rosszakaróink ez j újabb kettős hódilásunkat, már rögtön megindulnak a hátmegetti nyelvöltögetések s megint belekeverik a mi kis szolid ügyletünkbe a „mamát,“ már mint legújabb udvarlóink mamáját. Régi udvarlóm mamájáról azt beszélik, hogy leinti fiát a kurizálásról; emezekéről pedig azt merik kürtölni, hogy ő biztatta fel az ifjakat, hogy körülöttünk forgolódjanak s igy a két derék ifjú csupa szelíd engedelmességből csapja a szelet nálunk. Valóságos tragikomédia ez „Mamák a szerelem- l>enu címmel! Ilyen irigy a világ! Szinte elkeseredik bele gyönge leány-szivem, hogy minket mar nem tartanak a hódításra képesnek s azt hiszik, hogy udvarlóink csak mint kirendeltség foglalkoznak velünk. Ugyan mondja, Szerkesztő Ur, mit tegyen ilyen helyzetben az ember? — Tulajdonképen azt se tudom, hogy most már kit fogadjak szívesebben : első kitartó lovagomat (jaj, csak az érettségije meg volna legalább!), vagy ezt a két kedves ifjút, akik már mindenesetre tekintélyesebb pozíciót foglalnak el a társaságban. És szomorú és tanácstalan helyzetemhez még hozzá járulnak holmi apró boszuságok. itt van pl. a zenedei hangverseny. Máskor, ha közülünk is szerepel valamelyik, természetes dolog, hogy a helyi lapok csak általánosságban beszélnek a szereplőkről s még a legkiválóbbakat sem nevezik meg. Most pedig, ép az Ön b. lapjában is, kiemelnek névszerint is egyeseket s égre-földre magasztalják. Ez, engedelmet kérek, tapintatlanság. Hát mi mik vagyunk ? Csak névtelen tömeg? „Bravúros játékunk“ (másoktól idézem, mert én szerény vagyok) nem érdemelt volna meg egy kis külön dicséretet? Ez fáj, Szerkesztő Ur/ És nagyon kérem, máskor adja ki utasításban kiküldött tudósitójának, hogy tapintatosabb legyen, mert különben legközelebb csakugyan ki fogjuk küldeni onnan mi mellőzött lányok, a zenekritikus urat. Csak legalább biztosan tudnám, hogy ki volt az illető, hadd mondanék neki alkalomadtán egy pár keresetlen bókot. nük akultura és pedig a szin magyar kultúra harcosait láttuk s néztük. Most, amikor a mérleget akarom elkészíteni ketté kell választanom a kérdést s feltenni először azt, váljon Krémer Sándor mint szinigazgató beváll- totta e a hozzá fűzött reményeket, megérdemelte-e az idén is a bizalom előlegezését, másodszor azt, hogy függetlenül az igazgató személyétől megérdemelte-e a társulat a pártolást ? Sokszor elgondolkoztam azon, hogy annak a vég- hetetlen jóindulatnak, melylyel Krémer iránt a hivatalos körök s a közönség viseltetik vagy viseltetett, mi lehet az oka? Váljon tényleg kitűnő szinigazgató-e, ki e színház művészi hírnevét magasra emelte, avagy egyéniségében vannak meg azok a tulajdonságok, melyek megvesztegetnek s csodálatosképen az elbírálásnál összezavarjuk a direktor személyét, a Krémer Sándor társadalmi egyéniségével ? Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a bizalomnak oka, forrása egyéniségében van Elismerem, hogy Krémerben, mint igazgatóban, most már csak e minőségében beszélek róla, meglehetnek s talán meg vannak egy jó direktornak minden kellékei, de van egy végzetes hibája, mely egész működését megbénította s ez az, hogy a színházat túlságos mértékben nyereség-hozó vállalkozásnak nézi. Elismerem, hogy az ő szempontjából első az, hogy a saison végén duzzadó tárcával mehessen el, joga is van erre törekedni, csak e törekvés ne hasion béni- tólag a színház művészi fokára. Már pedig ami hiba, ami kifogásolni való volt a vezetésben, mind a szűkmarkúságra vezethető vissza. A direktor spórolásának tudható be, hogy karszemélyzete elfogadhatatlan, hogy díszletekre semmit nem áldozott s ennek következtében az előadásokat nagyon szegényesen állította ki. — Ugyancsak ezen hibájából magyarázom azt is, hogy a vezetéssel keveset törődött, minek következtében bizonyos slendriánság kapott lábra a tagok játékában s mert egy erős vezető kezet nem éreztek, beállt a tagok között az egyenetlenség) a harc, melynek árát természetesen a szinügy sínylette meg. Elismerem, hogy van sok jó törekvés Krémerben, de kevés benne az önállóság, az energia, különösen azokkal szemben, kikről azt hiszi, hogy abszolút hatalmasságok s ezért a közönség ízlését, akaratát, talán meggyőződése ellenére is, gyakran nem respectálta. Semmi animozitás nem vezet, mert óhajtanám, hogy a hibák kicsiszolásával továbbra is > megmaradjon Krémer a szinikerület igazgatójának, csak tükröt akartam elébe tartani, melybe ha jól bélenéz, önmaga is meg fogja látni, mit hogyan kell pótolni, hogy megtartsa továbbra is a közönség bizalmát s magának a szatmári szini kerületet. A társulatról általában el kell ismernünk, hogy jó. Az természetes, hogy teljesen kifogástalan, mindenkinek egyformán tetsző társulatot nagyon keveset, talán egyátalában nem lehet találni, de amely társulat olyan jó erőkkel rendelkezik, mint Kendi, Garai, Gerő, Szilágyiné, Peterdi, Krasznai, Szőke, a dráma és társalgási szakban, Révész, Hugonnai, Solti s énekétől eltekintve Kornai, Bay, Áldori, Szentes és Papír az operett szakban, arról általában el lehet mondani, hogy jó társulat. ________________________________április 9. És a sok boszuság mellett csak legalább valami szórakozás mutatkozna a közel jövő egén! (Ugy-e ez szépen sikerült kifejezés?) Színházba is csak ritkán visznek minket s fia meg ott vagyunk, még azt is rossz néven veszik, ha vidáman tapsolunk az ideálunknak. De azt már nem árulhatom el bogy melyik színész az. Hopp! Hallom a mama hangját, tehát végezni kell levelemet, pedig mennyi mondani valóm volna még! Hiszen képzelheti! De majd máskor! Most csak a következő kérdéseket teszem fel az igen tisztelt Szerkesztő Ur előtt: 1. A „Szép Heléna“ megnézhető-e lányoknak s ha nem, a „Kati bácsi“ miért nézhető meg? 2. Szabad-e egy úri lánynak ismeretlen fél fit egy fénykép erejéig megkívánni s ha már fényképet kapott önkéntes közbenjárók segítségével a deli ifjútól, nem illetlen-e a fényképet éjjel párnája alatt tartani ? 3. Végül: mit szokáijolyankor tenni, ha a lánynak a fiatalember azt mondja: „szerelem“ s azzal megakarja a lányt csókolni ? Én nem tudom, mi a szokás e tekintetben de gyönge női eszemmel úgy gondolom, hogf á lánynak ilyenkor okosabbnak kell lenni, már pedig az okosabb — enged. Fiatalos üdvözlettel maradok hive Fitos.
