Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-01-17 / 3. szám
Szatmár, 1905. SZATMÁR-NÉMETI. Január 17. képi ipari intézmények p. o. a betegsegélyző pénztárak, temetkező társulatok, olvasókörök stb. Mindezekből bátran levonható az a következmény, hogy a miniszter ur meleg érdeklődéssel viseltetik irániunk s városunk intézményei iránt s minden irányú haladásunkat figyelemmel kiséri. És el kell ismerni azt is, hogy a mennyit minisztersége óta városunk érdekében tett, más kormányok évtizedeken keresztül sem tettek. Nagyon kortesizü lenne itt felsorolni mindazon intézményeket, melyek városunkban újabban létesültek s a melyek a kereskedelmi miniszternek köszönik létezésüket, épen azért nem terjeszkedem ki azokra. Az a tény, hogy a miniszter most közénk jött, hogy velünk közvetlenül érintkezzék, szintén arra vall, hogy hozzánk különös jóindulattal viseltetik. Hiszen más helyen is ajánlottak fel neki mandátumot, amelyet más többre becsült volna, mint a mienket. Sokan azt mondhatják, hogy most a választás előtt kötelességszerüen keresett fel bennünket. Hogy a miniszterlejövetelének czélja politikai természetű volt, az kétségtelen. De ne úgy tekintsük egészen ezt a lejövetelt. 0 maga mondta a tiszteletére rendezett lakomán tartott pohárköszöntőjében, hogy a politikában is van szerepe a szívnek, az érzelemnek. S hogy az ő lejövetelében is szerepeltek ilyen érzelmi momentumok, kétséget nem szenved. Nem tudom, helyesen céelekszem-e, midőn nyilvánosságra hozom, de isten neki, kimondom. A miniszter ur már nagyon régen kifejezte azt a kívánságát, hogy minket meglátogasson. Azonban a legutóbbi választások szomorú emlékű befejező akkordjai arra indították az illetékes tényezőket, hogy erről őt lebeszéljék, illetve azt adják tudtára, miszerint nem látják még elérkezettnek az időt arra, hogy választó kerületében megjelenjék. Eként nem rajta múlt, hogy régebben nem üdvözölhettük körünkben. Beszámolóját is még a múlt év decz. havában készült megtartani, de akkor a kereskedelmi szerződések tárgyalása végett Bécsbe kellett mennie. Ezért halasztotta el akkor a beszámolót, de tudatta a szabadelvű párt elnökségével, hogy nem mondott le az idejövetelről. S ezen Ígéretét be is váltotta. Ittléte valóságos ünnepnappá változtatta január 12-ikét, melyben a város intelligens közönsége csaknem kivétel nélkül részt vett s a legcsekélyebb diszharmónia sem vegyült a mind végig emelkedett ünnepi hangulatba. A távozó miniszter csak kellemes benyomások emlékét vihette el tőlünk s mi, kik láttuk, hallottuk s társaságában néhány órát el- töltöttünk, szintén egy kedves nap emlékét fogjuk őrizni. Ebben együtt érez a város égész közönsége, mely a párt politikai szempontok felé emelkedve, nem csupán egy párt jelöltjét, hanem a minisztert és az ő kiváló egyéniségét tiszteli Hieronymi Károlyban. VÁROSI ÜGYEK. — Rendkívüli közgyűlés. A város törvényhatósági bizottsága folyó hó 14-ikén a főispán elnöklete alatt Azon a helyen állott ugyanis egy osztrák tüzér üteg, amely az arcvonal előtti erdőből váratlanul előtörő porosz gyalogság gyilkos tüzelése alatt egy-két ember kivételével az összes lovakkal együtt halomra lövetett. Magammal hoztam egy képes levelezőlapot az emlék képével s reá ragasztottam egy ágacskát az emlék előtti erdőből. Rozbéritz egyik úri családjának kertjében van eltemetve a 38. ezred volt parancsnoka. A csata napján halálosan megsebesült és halálát közeledni érezvén, szentségét, az ezred zászlóját ágyába hozatta és másnap azon hunyta le szemeit Egy közlegénynek jobb karját egy gránát elvitte- A vér mint. egy szökőkutból sugárzott ki a csonka végtagból. A halál elkerülhetetlen volt. S a szegény fiú áthatva ünnepélyesen letett esküje szenségétől, fölemelte a kettétört karját és . . hatyudalként hangosan énekelte a császári ház hymnusát, addig, mig a szó elhalt ajkain és élettelenül rogyott össze. Az 51. ezrednek egy közharcosa az Elbén való visszavonulás alkalmával az ezred zászlaját dereka körül csavarta és úgy úszott át a folyón. Ezen tettével megmentette a zászlót s az ezred becsületét. Mellét ma is disziti az arany érdem kereszt az ősz harcosnak, aki most is mint őrmester az 51. ezredben szolgál. Pár évvel ezelőtt, midőn az ezred uj zászlót kapott, az egész ezred diszmenetben vonult el az öreg Nagy János őrmester előtt. . A Swiep erdő mellett elesett katonák tetemei közül sokat helyeztek egy közös sírba örök nyugalomra. Egy ifjú osztrák hadnagyot, akit az ellenség golyója a mellén átlőtt és aki mozdolatlanul feküdt a harctéren, szintén eltemették még pedig a halottak legfelső rétegére. Este és éjjel, mint már emlitém óriási záporeső volt, amel az uj sirhalom földrétegét áttörve a halottak arczát, kezét szemeit megáztatta. rendkívüli közgyűlést tartott, melyen az országgyűlést folyó évi február 15-ikére egybehívó legfelsőbb királyi kéziratot hirdették ki. A közgyűlésen megjelent bizottsági tagok felállva hallgatták végig a királyi meghívó levelet s azt hódoló tisztelettel tudomásul véve közgyűlés megkereste a központi választmányt, hogy a város részéről az országgyűlésre felküldendő képiselő megválasztásához szükséges intézkedéseket tegye meg. — Miniszteri jóváhagyás. A folyó 1905. évre szóló városi költségvetést a m kir. belügyminiszter némi megjegyzésekkel kisérve jóváhagyólag leküldötte a városi hatóságnak. E szerint a kiadások 1003668 kor. 28 fill, mig a bevételek 828668 kor. 28 fillérben állapíttatott meg: a hiány mely 175000 koronára rúg az állami egyenes adók minden egyes koronája után után 70 fillér vétetett, ki pótadó gyanánt. — A központi választmány folyó hó 15-ikén ülést tartott, melyen az országgyűlési képviselőválasztásra vonatkozó intézkedéseket tették meg. A választmány január 26-ikára tűzte ki a képviselőválasztás határ- iéejét, mely napon szavazás reggeli 8 órakor veszi kezdetét. Tekintettel a választók 1500-an felüli számára két szavazatszedő küldöttség előtt lesz a szavazás Választási elnökül Dr. Fejes Isiván választatott meg, aki egyszersmind a Városházán működő első szavazatszedő küldöttségnek is elnöke, helyettese Dr. Schönpflug Jenő, választói jegyző Dr. Antal Sándor, helyettese Horváth Géza. Ezen küldöttség előtt a város szatmári részén és a szatmári külterületen lakók, szavaznak. A római kathólikus elemi népiskolánál működő második szavazatszedő küldöttség elnöke Fo garassy Sándor, helyettese Málray Lajos, jegyzője Dr. Biró Elemér, helyettese Jankovics János. Ezen küldöttség előtt a város németi része, a németi külterület és a Szatmárhegy szavaz Egyéb tudnivalók hirdetményi utón lesznek közölve a választó közönséggel. Egy igen helyes intézkedés érdemel mégis említést, tudniillik az összes választók igazolvánnyal lesznek ellátva, mely részökre a választás előtt, kézbesítve lesz. Ennek előmutatása mellett nyernek bebo- csáttatást a választó helyiségek előtt felállítandó kőz- rendészeti közegek vonalán keresztül. Arra az esetre, ha ezen igazolvány távoliét vagy egyéb gátló körülmény miatt valamely választó részére nem lesz kézbesíthető, megfelelő gondoskodás történt, hogy a választás napján a tűzoltó őrtornyán egy hatósági kiküldött állítson ki ilyen igazolványokat az általa ismert, vagy személyazonosságukat kellőképen igazoló jelentkezők részére. — A bikszádi vasút ügye ismét egy lépéssel haladt előre. A vasút üzletére alakítandó részvénytársaság folyó hó 21-ikén tartja meg alakuló közgyűlését Budapesten. — A csendörség fegyverhasználati joga A csendőrség újévtől kezdve átvette városunkban a közbiztonsági szolgálatot Minthogy pedig ez az intézmény katonailag van szervezve és a rendőrségtől sok tekintetben eltérő szabályok alatt áll, jó, ha a közönség is megismerkedik a csendőrség hatáskörével és különösen fegyverhasználati jogával. A főkapitány egy hirdetményben tájékoztatta erről a közönséget, de a hirdetmények sorsa az, hogy legtöbbb embernek elkerülik a figyelmét Ennél fogva czélszerünek látjuk ezen szabályokat dióhéjban összefoglalva e helyen közre adni. A csendőrségnek szolgálati teendőihez tartozik a büntettek, vétségek, kihágások elkövetésének közbelépés által való megakadályozása, a véghezvitt törvény- sértésnek kiderítése és a tettesek nyomozása, elfogása és letartóztatása. A foglyokat a csendőrseg szabadon nem bocsájthatja. de köteles 24 óra alatt az illetékes hatóságnak átadni. Köteles minden nem engedélyezett csoportosulást és csődületet megakadályozni s a rendet helyreállítani. Minden állampolgár személyét és vagyonát erőszakoskodás ellen megvédeni, a fennáló szabályok megtartása felett őrködni s az áthágásokat, mulasztásokat illetékes helyen bejelenti. A közlekedés és forgalom zavartalanságára felügyelni. És ime, az elhunytnak vélt hadnagy életre ébred, borzadva fogja fel rettenetes helyzetét és erejének utolsó megfeszítésével magának körmeivel utat kapar és félig kihajol a sir szélére a sötét éjjelben. A zápor veri arcát a villámok csapkodnak körülötte s ő a betegségtől, a félelemtől, és a kiállott irgalmaktól eszméletét veszti. Másnap, julius 4-én egy porosz üteg ment arra és észrevette a félig eltemetett és a sir szélén arcra borult hadnagyot. Az orvos megvizsgálta és megállapította, hogy a szerencsétlen — él ! — Fölemelték és mint sebesült hadifoglyot Glogauba szállították, ahol teljesen kigyógyult és később mint tábornok ő maga mesélte el a rettenetes emléket. A sadowai korcsma közelében egy közös sírban nyugszik 60 porosz és osztrák vitéz. A sadowai sirásó temette el őket, — és a sors úgy akarta, hogy hatvanegyediknek ő maga pihenjen az eltemetett katonák mellett. Oda helyezték a sirásót a hatvan vitéz porladozó csontjaihoz. . . Zug á széi, meg megrázza ablakomat, zuhog a zápor odakint. Talán ép úgy, mint a königgrätzi csata napjának estéjén. Talán az elhunytak szellemei rohannak át az éjben, vagy talán az elfelejtett sebesültek jajkiáltásai töltik be a levegőt. . Most lecsapott a villám és én úgy képzelem, mintha egy anya átka sújtott volna le, egy anyáé, akinek szerencsétlen fia ott por- ladozik messze idegenben. Hova csapott le a villám nem tudom. . De, hogy az anya átka hova sújtott, azt sejtem. Ó politikus urak féljetek az ilyen átkoktól, amidőn háborút üzentek. Mert, hol van igazolva azon jogotok, hogy a mosolygó napsugártól ragyogó hatalmukat, erdőket és mezőket temetővé változtassátok és, hogy a csendesen csörgedező patakok vizét ezernyi ezer fiatal szivből kiomló vérrel pirosra fessétek ? A szolgálatban levő csendőr fegyverének használatára jogosítva van mindenki ellen, aki a csendőrt erőszakosan megsérti vagy személyesen fenyegeti, továbbá ha a tettenért gonosztevő vagy bűncselekmény alapos gyanújával terhelt egyén fegyverrel van ellátvr s magát az előzetes felszólításra meg nem adja, vagy védett helyéből eljönni vonakodik. Az ellen is jogosítva van fegyvert használni, aki a csendőrt szolgálata teljesítésében meggátolja s utasításainak tettlegesen ellenszegül. Végül üldözött bűntettesek ellen, kik a megállításra ezélzó fenyegető rákiáltás daczára elfutnak, vagy akik háború, ostromzár idején magukat gya • nussá teszik s felhívásra kielégítő válasz nélkül elfutnak. SZÍNHÁZA hétfő este a director estéje volt, ki Szentes helyett ugrott be egy epizód szerepet eljátszani és csinált hirtelenjében egy olyan paraszt grófot, amilyet a „Vörös hajú“ szerzője is gondolt. Egy ilyen jó színésznek mint Krémer Sándor, a közönség szempontjából is kár magát kisegítő szinészszé degradálni. A kedd est az pedig a Peterdié volt, a ki a Milton csodás, nemes alakját játszotta úgy meg, a hogy azt Jókai kigondolta. Egyszerű, közvetlen és érthető volt ez az alakítás, sokkalta jobb mint az első. Jobb különösen a börtön jelenet monológjaiban, hol általános érdekű, kiválóan érdekes social-politikai jóslatokat mond az ősz, a vak, a lesújtott bölcs Milton. Láttam, hogy kedvvel játszott Peterdi, merthogy megérezte mikép őt megértő, szépszámú közönséggel van dolga, a kik szívesen hallgatták és elismeréssel tapsoltak neki. Szerdán a Fecskefészek ment, még simábban mint az első két előadás. A színházban sok előkelő idegen nézte a Papír ügyes mókáit és hallgatta az Ál- dori szép éneklését. (A nagykárolyiak voltak.) Csütörtökön a hét classikus estéjén egy Sekszpir da; abbal pióbálkozott a színház. Próbálkoztak a színészek, a rendező és a közönség. A próbálkozás eredménye kudarcz volt. Hát ez kérem igy nem is megy. A szinházidény alatt hetenként egyszer nem lehet csak úgy a melény szebből Sekszpir darabokat kivenni... Az nem operett. Komoly, tanulságos, sőt sok tekintetben tudományos szempontból érdekes darabok a Sekszpir darabjai, úgy hogy azokból müintézetek — teszem a nemzeti színház sem bir többet produkálni idényen- kint, mint legfeljebb ha hármat. Egészen érthető okból. Hogy miért kapaszkodik a szatmári színház e tekintet ben a pesti színházakat lefőzni? Igazán nem értem. Hisz itt, a hol minden műfajt cultiválni kell, nincs is idő Sekszpir darabokat scenirozni, a melyeket tanulni, megérteni, arra a közönséget előkészíteni kell. A hogy a Lear király csütörtökön ment, az csak pellengére vonszolása voltennek a classikus reliquiának, amit pedig sem a szerző, sem a darab, sem a közönség nem érdemelt meg. A szereplőkről nincs mit Írnom, még Peterdi sem állta meg a helyét. A pénteki zónán zsúfolt ház nézte a „Tavaszt«, egy kellemes zenéjü bolondságot, melyet szívesen néz meg az ember többször is. Szombaton az „Egyenlőség“ premierjén szép kö zönség tapsolt a játszóknak, a kik egy csattiDtást sem hagytak érdemetlenül. A darab érdekes tendentiáju dolog s kiváló színházi tudással van színre alkalmazva. Angol országban játszik s egy nagyon érdekes socialis eszmét olyan keretben enged kiforrni, amely mindenkinek közvetlen, mindenkinek érthető. A társadalmi egyenlőség utópiájáról van szó, a melyet cselédheczcz keretében tesz szemlélhetővé a szerző. Az est sikere Krasz- nay és Kendi érdeme. Vasárnap estére a győri színház élső énekesnője jött hozzánk énekelni a >Vándor legényben.“ A művésznő ügyes rutinos és széphangu, a kit szívesen látnánk szerződéssel ide kötve. Ám nem tudom ki helyett. A szatmári színháznál ma mindenki megállja helyét s komoly válság, méltatlan melőztetés vagy kibuktatás úgy hiszem nem fenyeget nenkit sem. Azok az apró vagdalkozások és villongások ugyanis, melyekkel a szinibizottság és kritikák eddig egy némely alkalomból sebet, karczolást ejtettek: a színház élet s normális tünetei, s a komoly válságot felidéző hebehurgyaságok, elhamarkodások lennének az abnormális tünetek. Ezt a Szatmár színházi nívójához illő mostani művészgárdát Igen sok factor hozta össze, a melyek közül a színház bizottság, kritika stb. csak egyenrangú az anyagi viszonyokkal, a közönség érdeklődésével szellemi nívójával, a directorral, a szini kerülettel, a művészek játékkedvével stb. Azért az a kis koezodás, ami most a lapokban kisértett s az inkább rokonszenves mint komoly jelentőségű primadonna háború nem esi-, iiálhat bomlást. Nem tehet ki mellőzésnek olyan nálnnk elsőrangú színésznőt, mint Kornai és nem buktathat ki olyan jó erőt mint Hugonnai. Mondjuk Komáinak nincs hangja, igenis van s örüljünk, hogy nagyon kitűnő nincs, mert azzal, hozzá a hogy játszik, rég elvitték volna tőlünk. Hugonnainak pedig alkalma sem volt eddig bemutatkozni s azért mert a földszinti állóhely és a színház kerülgetők nem rokonszenveznek vele, a közönség nagyobb része is előítéletes. Méltóztassanak azonban számba venni, hogy a földszinti állóhelyen perecz- czel csinálják a hangulatot, a színház kerülgetők pedig Szatmáron vannak, ahol a hivatott közönség részvétlen követelődző és szeszélyes, — tétlen, ahol szükség van rá és nagy hangú,ahol semmi helye nincs a nagy hangjának IRODALOM. a könyvpiacz legérdekesebb újdonsága egy irodalmi értesítő: a „Figyelő.“ A Budapesti Szemle con- kurense ez az uj havi folyóirat, melyet Osvát Ernő szerkeszt nagy gárdájával a jótollu újságíróknak, a kik figyelve futkosnak nap nap után minden az irodalmat fellendítő esemény, hir, mozgalom után. A folyóirat kiadója Deutsch Zsigmond és megrendelhető Boros Adolf könyvkereskedésben. UJ könyvek. Az elmúlt hét sok szép uj könyvet hozott árulásba elsőrangú Íróktól, a kiknek munkáját
