Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-04-12 / 21. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1905. április 12. szerda 21. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : 0r. Komáromy Zoltán Nagy Vince SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ===== Telefon'szám 80. ...... ....... Min dennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők. A rezisztencia. Nemrégiben valamelyik fővárosi újságban olvastam egy érdekes adomát, — vonatkozással jelenlegi politikai viszonyainkra. Az adoma szerint két gazdag földes ur négyes fogata találkozott egymással az országúton. A két fogat »jól nevelt« kocsisa remek trappban hajtotta a pompás paripákat s a midőn az utón megpillantották egymást, mindkettő tisztában volt azzal, hogy egymásnak kitérni nem fognak. így volt ez utasitába adva az úri gazdák részéről. Jött tehát szembe egymással a két vágtató fogat és a mikor már az elkerülhetetlen karambolra került volna a sor, mindkét fogat kocsisa abban a pillanatban állította meg a tüzes állatokat, amikor már alig volt egy méter távolság a fogatok között. A hátsó ülésben ülő urak a helyzettel .tisztába jővén, renditheletlen nyugalommal várták, melyikök fog az útról letérni. Jó darabig vártak, — de hiába. Ekkor az egyik újságot vett elő és szivarra gyújtva kényelmesen hátradőlt a kocsi párna-ülésén. A másik ezt látva, ugyanígy cselekedett. Végre is álszóllott az egyik: »Tudja mit uram, jöjjön át az én kocsimra és menjük egy irányban.« A másik szót. fogadott és egy pillanat múlva a két kocsi egymás után robogott el az országúton. Ilyen a mi helyzetünk. A kiegyezés rögös országutján találkozott a király kocsija a nemzeti koalició kocsijával. Egyik sem enged, hanem várnak, — hátha valamelyik meggondolja a dolgot. Úgy látszik azonban, a találkozás nem az adoma kedves befejezése szerint igazodik el. Úgy látszik, hogy itt nem ülnek ál egymás kocsijára az urak. Sem a koalició nem hajlandó arra a bakra ülni, ahonnan elhajtják a fogatot az osztrák érdekek és igaztalanul sujló katonai érdekek felszeréhez, — sem a király nem hajlandó a koalició kocsijába szállani, mely elrö- pitené a magyar alkotmányosság régi várába, a nemzeti fejlődés és vagyonosodás udvarába. Hát mi lesz a vége ennek a találkozásnak? Mert hiszen megoldásnak lenni kell. Újabban azt rebesgetik, hogy egy Úgynevezett hivatalnok minisztérium neveztetik ki az ügyek vitelére mindaddig, mig a válság elintézésének kellő formáját és módját megtalálják. Ám mindenki tisztában van azzal, hogy ez is csak olyan természetű prolongáció mint azé a kereskedőé, aki hitelezőitől csak azért kér haladékot, hogy a haladék ideje alatt mentsen meg annyit, amennyit lehet és tud. A lényegen azonban nem változtathat. Van azonban közben még egy kis baj. És pedig nem más, mint az adó és ujonckérdés. A parlamenti többség sein hivatalnok minisztériumnak, sem más erőszakolt kormánynak újoncot és adót meg nem szavaz. Honnan vesz tehát ilyen kormány adót és újoncot? Ezek nélkül a kormány csődbe kerül, de ezek nélkül az úgynevezett dinasztikus érdekek is súlyosan megtámadlatnak. Evidens tehát, hogy a leendő kormány a nélkül, hogy a parlamenti többség ezt megszavazná, arra fog törekedni, hogy újonca és adója legyen, ha nem törvényes — talán erőszakos alapon. És miután fermé- szetes, hogy az adót és újoncot közvetlenül nem a parlament szolgáltatja, a kormány azokhoz fordul, akiktől közvetlenül kapja ezeket. Egy kis abszolút — halalmi rendelkezés — és előáll az újonc és folyik az adó. Ncs és itt kell a nemzetnek megmutatnia, hogy az abszolút rendszernek ez első formáját el nemismeri, azt visszaulasiija és annak pasz- sziv ellenáll. Ebben a törekvésében a kormánynak maga a nemzet állja útját. Az ellenállás kellő kifejezésre jutására pedig legelső sorban hivatva vannak az önkormányzati szervek, a megyék, a törvényhatóságok. A mióta Magyarország a kullur-államok sorában áll, a törvényhatóságok mindig nagy szerepet vittek az állami élet vezetésében és irányításában. Újabb közjogi irók egyik legfontosabb alkotmány-biztosíték gyanánt tekintik az önkormányzati szerveket. És méltán, mert a hatalom decenlrálizációjában egyszersmind védőpajzsot is kap a nemzet. Az a jog, hogy a polgárok képviselő-teslülete, — bár a központi hatalom felügyelete mellett — saját hatáskörében önállóan működik és törvénytelen rendelettel szemben azok végrehajtását megtagadhatja, a múltban is sokszor mentette meg az országot attól, hogy mint a »gesamt Monarchie« egyik tartománya kezeltessék. Az ilyen merénylettel szemben a megyék és törvény- hatósági városok passzív rezisztenciája nemcsak egyetlen óvszer, de intés is arra, hogy az ellenállás activvá is fokozódhalik. A jelen politikai helyzet is, — legalább most, amikor békés megoldásról az udvari körök makacssága és közjogi tudatlansága folytán már szó sincs — oda fejlődhetik, hogy a törvényhatóságok erélyes magatartására és történelmi jogainak szigorú gyakorlására lesz az országnak szüksége. Szalmárban — azt hiszem — nem fogunk csalódni. Dr. Havas Miklós. T A R C A. Válasz a rózsaszínű levélre.- »Szalmár-Németi« eredeti tárcája. — Kedves kis Fitos! Mindenek előtt, minthogy a levelét mások is olvasták s arra a válasz is nyilvános, hogy a célzatosság teljesen kimaradjon a játékból — kijelentem, mikép halavány sejtelmem sincs róla: ki rejtőzik a finom leányos Írással megirt (a szerkesztőségnél bárki állal megtekinthető) levél : „Fitos“ aláírása megett. Én nem is vagyok rá kiváncsi, nem is firtatom, — a válasz megírása szempontjából pedig nincs is semmi közöm hozzá. — Ám bárki legyen is, én egy levélre válaszolok csupán. Tudom, megijjedt mikor a levelét nyomtatásban látta és momentán meg gyűlölt minden újság fir- kálót, a kik indiserétek, hecc majszterek, káromn- dők, roszakaratu himpellérek és nem törik egyeben a fejüket, minthogy más embernek — a saját gyönyörűségükre — kellemetlenségeket okozzanak. [Persze azt is gondolta mindjárt, hogy számítás szerűen az alkalmon kaptunk újabb szenzációt vezetni be tarka társadalmi életünkbe. — Azután képzelődött egy sort, hogy milesz mit is csinált? A végén pedig megint csak reánk haragudott a szemtelenségünkért. — De lássa nem tehettünk mást. Le kellett hogy közöljük a levelét. Meg mondom miért. — Nekünk ez az újság csinálás egészen komoly, megfontolt és szeretett mesterségünk, a melynek szabályszerű követelményei vannak. Azoknak az apró társadalmi vétségeknek, helytelenségeknek ugyanis, melyeknek a komoly élet szempontjából semmi jelentőségük sincs és csak a mindennapi érintkezés dolgában fontosak: a nyilvánosság a bírája. — A nyilvánosság pedig mi vagyunk. Már most vegye az esetet. Levelet irt hozzánk olyan kérdéseket is vetve fel, melyeket egy leány csak a mamájához intézhet és feleletet várt tőlünk olyan körülményeire is, amelyeket csak a mamája illetékes tudni. Egyedül a levélírás az nem vétség. — Egy leány igenis irhát (a mamája tudtával) szerkesztőségekhez egyet mást megtudni, főkép mert némely szerkesztőségek tényleg többet tudnak mint a mamák. — E felől tehát legyen nyugodt. — Az azonban, hogy Maga keresve az alkalmas perceket, lopva, titokban, elbújva izgatottan és félve a rajtakapás következményeitől, — legalább ötszöri félbeszakítás és másolás Odysseája után, tisztán hiú kiváncsiságból: megszerkeszt egy levelet és leányos hebehurgyasággal bele ir abba olyan intim kis tépelődést is, mely nem tartozik reánk, — ez több mint vétség. — Ez helytelen. — Helytelen tavaszi és nyári angol SZÖvet- ujdonságok óriási választékban érkeztek meg —— Weisz Gyula pedig a mindennapi érintkezés szempontjából a melynek helyességére a biztosítékot többek között abba fektettük, hogy azt vélelmezzük mikép a leány minden tépelődését kétkedését a tapasztalt, szerető, féltő, gondos annyja megoldására bízza. Már most, ha az ellenkezőnek a bizonysága a kezűnkben van, nekünk alávaló firkoncoknak kötelességünk, tettszik érteni: kötelességünk büntetést szabni. Ezért Kedves kis Fitos a levele leközlése nem a hecc szempontjából történt, hanem hogy a lelkiismeret furdalással, a kitudástól való rettegés rósz érzésével mint illetékes bírák megbüntessük az ellenünk és dehogyis a mamája ellen elkövetett helytelenségéért — és pedig első sorban a mamáját, aki nagyon roszul neveli Magát nekünk, és másodsorban Magát; aki erre a kis leckére kitünően rászolgált. Végezvén pedig a levél ebbeli részével most az általános érdekességü és feleletre alkalmas kérdéseire a legnagyobb készséggel és örömmel megadom a választ. Előbb azonban mondok valamit. — Van nekem egy theoriám, a mely szerint az emberek mindent a nap alatt (pl. én ezt a válasz írást) tisztán önző, hiúsági inditékből tesznek meg, követnek el. — Egész nagy eseményei a történelemnek, egész nagy fontos tényei a mindennapi életnek : apró mozaikszerü hiúságokból születtek és születnek meg ma is. — Min- den élet tevékenységben megnyilvánul egy csomó nagy posztó és gyapjúszövet üz- HHIZZZ leiébe r Deák-tér 21. szám. Martin Sohns et Go. Ltd ' angol gyapjúszövet gyárosegyedüli raktára S Z A T M a R ■ = .
