Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-03-22 / 15. szám
Szatmár, 1905. SZATMAR-NEMETI március 22. tékét, akkor a befektetett 800.000 koronából a felét okvetlen le kellene irni. Hogy ezen állításom nem tnlzás azt legjobban igazolja a munkában levő tárgyalás, a mely egy újabb reconstrukcióhoz még 400.000 korona befektetést igényel azzal az indokolással mert az utcai huzalok és a telep gépeinek nagy része használhatatlanok. Miért ragaszkodjunk tehát a házi kezeléshez a mikor a szomorú múltban csakugyan nem volt őröm a jövőjében pedig alig van remény. Nem azt mondom, dobjuk oda ezt az áldatlan vállalatot minden áron. Én azt állítom, hogy a miként akadt eddig; úgy akadni fog ezután is, ha „széles körben pályázatot nyitunk a villamosság terén versenyző gyárosok közt ajánlkozó aki jobban ért ilyen ipari műkezeléshez akár technikaliag akár gazdaságilag mint városunk világítási bizottsága (a melynek én is tagja vagyok bár nem értek hozzá semmit). Olyan kedvező ajánlatot kaptunk már eddig is a mely úgy akarta átvenni az ipartelepet a mint van, és magára vállalja az egész 800.000 korona adóságunk törlesztését, 8 fillér helyet 6 fillérért adja a fogyasztó közönségnek a villám i áramot ámper óránként, a mely egy maga 25000 j korona évenkénti megtakarítást jelent polgársá gunk javára. — Ezen felől fokozatos haszonél-- vezetbe részesíti a várost, jobb és olcsóbb világítást igér a közterekre. Iía ilyen formán ajánlkoznék újból egy meg- j bizható vállalkozó, úgy hogy a város eddigi kára megtérülne és a jövő kockázattól is meg lehessen menekülni, akkor ezt igazi megváltásnak te- kiuteném, a város anyagi érdekére és ternót csinálnának vele az áramot fogyasztó polgárok De a legfontosabb (ebben a trausaktióban az volna, hogy felszabadul a város egy régről reá nehezendő 800,000 koronás adósság terhétől és nem kénytelen a további kockázatra uj- 400.000 korona kölcsönt hitelbe venni. Ezen igy felszabaduló 1.200.000 korona1 szánjuk reá a város részéről a csatornázás és vízvezeték megteremtésére. Hogy mi haszont fog hozni ez az uj intéz' j ményünk, azt anyagi számokban nem lehet ki- j fejezni, mert az egészség és élet javítására befek- | tetendő összegek sokkal többet, sokkal értéke- l sebbet igér a város lakosainak és a város fejlő- j megtörténik, hogy a pályázó egyetlen szavazatot sem kap. — Hogy is volt ama bizonyos szavazás — kérdi a püspök, mikor csak Gida bácsi szavazott. — így volt Méltóságos uram, beszéli a püspök egyik vendége : X bizottsági tag pályázott a városházánál valamire. Ő neki is megígérte minden város atya a voksot. Biztos győzelem reményében ment hát neki a választásnak. És most is megesett az az eset, hogy csak egyetlen szavazatot kapott ez a biztos győzelemre számító pályázó. Közgyűlés után a bukott egyén Gida bácsival haladt lefelé a lépcsőházban. A bukott pályázó rettenetesen kitört a mai emberek és jellemek ellen. — Mindenki becsületére fogadta, hogy rám adja voksát, és mégis csak egy szavazatot kaptam. Gida bácsi kegyesen mereszti mellette haladó kesergő embertársa felé tekintet, baj’szán megtéve a szokott simítást emigyen szólott: — Barátom, ezt az egy voksot is én adtam reád. — Hazudsz Gida, mert hiszen én szavaztam mágam-magamra. Óriási hahota fogadta e történet elbeszélését, Gida bácsi nagyon morgott és Ígérte, hogy legközelebb retorzióval élend. ' M désének,. hogysem azt pénzbeli fosztalékra fellehessen váltani. Egyet azonban biztosan tudok, hogy hatóságunk üdvösebb munkát nem végezhet mintha komolyan hozzá fog annak a problémának a megoldásához, hogy hogyan lehetne minél gyorsabban a villám világítási vállalatunkat felcserélni egy csatornázás és vízvezetéki vállalattal. Teitelbaum Herman. Hazánk gazdasági fejlődésének főbb akadályai történelmi megvilágításában. Eltekintve azon ipari és kereskedelmi jelenségektől, melyekkel a 9-ik század végétől a 10-ik század végéig. — vagyis a magyar birodalom földrajzi megalakulásának első századában — a keletről szomszédos magas kultúrájú császárságból, főleg annak fővárosából a kereszténység behozatala kapcsán találkozunk, a kézműipar és kereskedés voltaképen Sz. István királyunk alatt a nyugati kereszténységgel egyidejűleg bevándorolt idegen — olasz, német — hi'téritők, lovagok, iparosok révén kezdett gyökeret verni hazánkban, kiket a bölcs király mindig tárt karokkal fogadott s hogy őket állandó letelepülésre megnyerje, többféle előjogokkal és kiváltságokkal látta el. Ezen idegen letelepülők leltek aztán a kultúra, müipar, kereskedelem hivatásos úttörői: épitettek állandó lakásokat, templomokat, alapítottak városokat, sőt az őstermelésben is oktatták a népet, de az idegen szellemet is ők honosították meg a nemzeti szokások, hagyományok rovására, mi a fajmagyarságban, mely még mindig inkább tanyai életet élt s ősi hagyományaihoz szívósan ragaszkodott és a melynek szünetlenül a be-betörő keleti hordák — kunok, besenyők, tatárok — ellen kellett harcolni a — nem ritkán heves reakciót támasztott a király működése ellen. A müipar és kereskedelem azonban nagyobb lendületet az Anjou királyok alalt vett ; alattuk fejlődött ki a nemesi heraldika, a városok kiváltsága, az iparosok céhrendszere s ezzel kapcsolatban a városi polgári elem mint középosztály. Korvin Mátyás a kuliura terjesztésében még nagyobb lépéseket tett: az olaszországi szellemi újra ébredés — renaissance -— a többi fejedelmeket megelőzőleg, az ő buzgó pártfogása és nagy műveltsége folytán alatta terjedt el Magyarországban; könyvtára legszebb és legnagyobb volt Európában. A nagy király egyéni sajátságai ide vonzották nyugati Európa művészeit és tudósait s akként az ország kulturális állapota szép fejlődésnek indult ; csakhogy ez a nemzeti jelleget nélkülözvén, nemcsak ekkor, hanem az Árpád királyok alatt is nagy részben kozmopolitikus szellemű volt s a büszke magyar nem tartotta jellemével összeférőnek az iparos és kalmárkodó foglalkozást. Korvin Mátyás után a királyok gyenge egyénisége s az oligarchia féktelen hatalmaskodása és kapzsisága miatt, a korona tekintélye egészen aláhanyat- lőtt, minek következtében nemcsak a gazdasági élet nem fejlődhetett, hanem általában a nemzeti művelődés terén is visszafejlődés, elvadulás következett be. Az oligarchia pártoskodása miatt minden törvényes rend felbomlásával a fenyegető török hatalom ellen az országot megvédeni lehetetlen volt. A bekövetkezett gyászos esemény után szintén nem fejlődhetett a specifikus magyar gazdasági élet, mert az ország földrajzi, közigazgatási és politikai tekintetben három felé szakadt, a magyar faj számban és erőben pusztulásnak indulván, csak a kis Erdélyben talált menedéket. Ezenkívül a reformatio, habár a nemzet szellemi művelődésének nagy szolgálatokat tett, — szintén pártokra szakgatta a nemzet testét, úgy, hogy mindenik párt figyelmét és érdekeltségét saját exkluzív felekezeti érdekei abszorbeálta s a haza és nemzet létérdekivei nem igen törődött. Később a török hódoltság megszűntével s ennek folytán a Habsburgok hatalmának növekedésével a szerencsétlen ország állapota szintén nem javulhatott, mert a bécsi kormány rendszeresen elnyomott minden alkotmányi és gazdasági föllendülést; a törvényekben körül irt alkotmányos jogok csak papiroson léteznek. A Habsburgok hagyományos politikája mindig az volt, hogy az örökös tartományok iparát és kereskedelmét Magyarország rovására protegálják, ezt szegénnyé és németté tegyék s végül mint kizsákmányolt provinciát az összbirodalomba beolvasszák. E célból itt Terézia széf szóval, kitüntetésekkel a nemzet előkelőit mag* ^ desgette, kiknek a szép királynő kegye annyira hizelgett, hogy készek voltak nyelvüket, öltözetüké} idegennel fölcserélni, Becse költözni, olt palotákat építeni, birtokaik nagy jövedelmeit — a nemzeti vagyont — olt elpazarolni. Ekként magok segitették ölő öntudatlanul a bécsi kormánykörök elnémetesitő és elszegényítő poétikáját. Az ország geográfiái helyzete Fiume s más dal- mátpárli városok révén a tengeri kereskedelemre önként kínálkozott; de a bécsi kormány a magyar tengeri kereskedelemnek és minden rendelkezésére álló eszközzel útját vágni törekedett az osztrák kikötő Triest előnyére, hogy az osztrák tartományok iparcikkei számára az export kereskedést Fiume mellőzésével kizárólag odaterelje és biztosítsa. A belföldi kereskedelmet illetőleg pedig Magyarországon görö gök, zsidók, németek, szerbek, tótok közvei ítélték a forgalmat, mit osztrákiparosok bizományosai a 17-ik, 18-ik, sőt nagy részben a 19-ik században is, német könyvvitellel, német levelezéssel. De a magyarországi kereskedelem elnémeteslté- sére legtöbbet tett I. Ferenc, aki törvény által rendelte el, hogy a magyarországi kereskedelmi ügyletek lebonyolítása az örökös tartományok váltótörvényszékén nyerjen elintézést, és mert ekként a magyar kereskedelmet osztrák hatóság alá rendelvén, a faj magyar.-ágot a gazdasági tevékenységtől még inkább elidegenítette. A múlt század első felében sok lelkes hazafi fájdalmasan nézte az ország közgazdasági elmaradottságát; szóvá tették ezt megye- és ország gyűléseken; Széchenyi, a »Legnagyobb magyar-«, külföldön szerzett gazdag tapasztalatai folytán egész leiekkel arra törekedett, hogy a nemzetet a halálos tespedésből tettre serkentse ; semmi áldozatot nem kiméivé szóval, tellet azon volt, hogy az országot a gazdasági tevékenység terén minden irányban előbbre vigye, vagyonossá tegye, azon meggyőződésben lévén, hogy ily módon a társadalmi és po’i ikai szaaadság magától, minden rázkódás nélkül fog bekövetkezni. Szerinte, valamint egyes ember, úgy egy nemzet is csak vagyonosság mellett lehet önérzetes, szabad és független, mert „A szegény és gyenge nemzet közvetet- lenül szolgája és alárendeltje lesz az erősebbnek.“ Kossuth Lajos szintén láng-szellemének egész erejével, hatalmas hírlapi cikkeivel sokat tett arra, hogy a nemzetet felvilágosítsa és önbizalmát fölébresz- sze. Mélyreható demokratikus reformokkal, intézményekkel törekedett a nemzet szabadságát és függetlenségét biztosítani. Ezen lelkes hazafiak sikeres működése folytán már-már elő volt készítve az alap melyen az egységes, vagyonos és független magyar állam fölépülhetett volna. Ámde közbejött a nemzet minden erejét és idejét abszorbeáló szabadságharc s annak leveretése után a nagy nemzeti gyász és elnyomatás másfél évtizedig tartó szomorú korszaka, mely alatt minden szabad nyilatkozat és kormány kritika bilincsbe volt verve. Végre több csatavesztés, a birodalom nagymérvű területi megcsonkulása s ebből folyólag még nagy hatalmi állásának és megrendülése után az események kérlelhetetlen logikája a bécsi kormány köröket hajlandókká tette a magyar nemzettel való kibékülésre. így jött létre az 1867 ik évi kiegyezés, mely az 1848 iki alkotmányt több lényégbe vágó módosításokkal helyre állította Szabaddá lett a sajtó, megnyílt a nemzet előtt a belügyi tevékenység minden tere. Sajnos azonban, hogy a magyar állami függetlenség kidomboritását a paritás elvéből kifolyólag kellő módon körül nem Írták, minek folytán az állami függetlenség symboluma sem a külügyi képviseletben, sem a magyar hadseregben, mint az osztrák hadsereg kiegészítő részében kidomborítva nem lett, mindkettő tisztán osztrák maradt, pedig ha valahol igaz, állami ügyekben igaznak kell lenni, hogy: forma dat esse rei, vagyis a külsőség jelzi a valóságot. Á 67 ik kiegyezés XII ik t. c. világosan mondja, hogy van magyar hadsereg, miből természetes ma gyár észjárás szerint annak jelvénye, nyelve és szelleme is csak magyar lehet, magyar hadseieg osztrák zászlóval és német vezénylettel: fából vaskarika. Fájdalom, vannak elfajult magyarok, akik nem igy gondolkoznak. Tudniok kellene, hogy az osztrák örökö- dési háborúban a magyar katonákat magyar tisztek magyarral vezényelték, mégis vagy éppen azért az ideFöldbirtokosok és gazdák, mielőtt gazdasági gép szükségleteiket STEÍNBERGER HERMAN terménykereskedő beszereznék, saját érdekükben ne mulasszák el megtekinteni nálam a legújabb és legkönyebb szakrendszerű ekéket, „Nemzeti Sza,már> Deák-tér (Értekezhetni Steinberger Éliás és Fia terményükében. sorveto“ és ,,Gloria páros sorvető“ gépeket, A resiczai mezőgazdasági gépgyár és könnyű fizetési feltételekkel. W Ekéket és sorvetö gépeket próbára is adok. „NIKQL80N“ gépgy. gazdasági géposztályának Szatm. megyei vezérügynökségr.
