Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-03-12 / 12. szám

Szatmár, 1905. S2ATMAR-NEMETI márczius 12. a választók a képviselőket öt évre látták el megbízással és igy a választás öt egész évre szóló munkaprogramm és ennek alaprendszere tekintetében döntött. Elvégre is, a lex Dániel puszta eltörlésével és az in integrum restitu- cióval a törvényhozói tevékenység ki nem merül. Minden kormány tehát, amely a maga léte és ezzel egyetemben a dolog természete szerint egész kormányrendszere fölöVt a nemzet dönté­sét hívta föl, a házfeloszl&Vasnak ettől az ide­jétől kezdve a választások befejezéséig, lénye­gileg ügyvivő kormány. Az ő doiga a perfüggő­ség stádiumában van. A nemzet tanácsot ül fölötte, hogy ítéletet hozhasson. Ezen interimistikus idő alatt tehát a kor­mány messzemenő politikai frivolitás nélkül, nem szögezhet le a maga aláírásával olyan megállapodásokat, amelyek a nemzet lényeges érdekeit érintvén, a folyó ügyvitelnek határvo­nalán tulmennek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy kereskedelmi szerződéseknek a kormány részé­ről való aláírása, a dolog természete szerint sohasem lehetséges a Felségnek hozzájárulása nélkül. A királyt tehát obligálta a kormány a legkényesebb irányban, nemzetközi viszonylat­ban. Az a szerződés I. F erencz József girója alatt áll, máskülönben ne higyjük, hogy a né­met parlament letárgyalta és elfogadta volna. Ha tehát ezt a szerződést a magyar tör­vényhozás nem czikkelyezné be, megengedem hogy ez vámháborura vezetne, De nem azért, mert ilyen tartartalmu szerződést kötni nem akartunk, hanem éppen azért, mert kormányunk megkötötte, ahhoz a király hozzájárulását ki­nyerte és mi azt nem ratifikáljuk. Szó sincs róla, mi a királyi girot megszün­tethetjük, ha sikerül békés utón más szerző­dést kötnünk. Ámde, hogy uj tárgyalásoknak, esetleg az önálló vámterület alapján kötendő uj szerződésnek minő akadálya az ekként már megkötött szerződés, hogy a girótól való sza­badulásért minő árat kérnek és kellene fizet­nünk : azt előre nem tudjuk. Szerződési szabadságunk formája tehát meg van óva, de Tisza kényszerhelyzetet te­remtett és most meg a lényegen ejtett alig kiköszörülhető csorbát. Az önálló vámterület szekerének kerekét tehát nem kötötte meg Tisza, de megrakta a szekeret az utolsó pillanatban sulyokkal. Hogy aztán a közös vámterület szekerén minő gazdasági előnyöket hozott, a német szer­ződéssel, arról egy következő czikkben fogunk majd beszámolni. Hírek a politikából. — A király Budapesten. A fővárosi lapok egy részé azt újságolta, hogy a király a napokban Buda­pestre érkezik. Ezt a hirt azonban már „illetékes hely­ről“ meg is cáfolták. Igazán furcsa, sőt sérelmes do­log, hogy Magyarországnak, ennek a 20 millió lelket számláló nemzetnek nagyfontosságu válságát egy ide­gen ország fővárosában intézik. Húzzák-halasztják a végleges megoldást s e hosszú idő alatt egyre-másra hívogatják Becsbe a magyar politikusokat. Az alkot­mányosság fogalma megkövetelné azt, hogy a király, aki a „legalkotmányosabb“ jelzővel van feldíszítve, ebben a válságos időben eljöjjön hozzánk s a mi fő­városunkban, Budapesten, igyekezzék a válság szálait kibogozni. Az osztrák kormányválságok idején soha sem Budapest volt a hely, a honnan az uralkodó az osztrák válságot elintézte. Ez aztán a paritás. — De azért nem sokára rámosolyog mi reánk is a felséges uralkodói kegy; a király e hó második felében Buda­pestre fog jönni. — Oh irgalom atyja ne hagyj el! — Kossuth halálának évfordulója. Március 20-án lesz Kossuth Lajos halálának tizenegyedik évfordulója, melyet az ország több helyén kegyelettel fognak meg­ünnepelni. Az orsz. függetlenségi és 48 as párt ked­den tarlóit értekezletén Barabás Béla indítványára elhatározták, hogy március 20 án megkoszorúzzák J Kossuth Lajos sírját. Ez alkalommal Bariba Miklós a kiváló publicista fog alkalmi beszédet mondani s ő fogja a párt koszorúját a sírra elhelyezni. Az ünne­pélyt szokatlanul impozánssá fogja lenni a temetőbe kivonuló nagy meuet, melyhez a fővárosi polgárságon és az egyetemi ifjúságon kívül igen sok vidéki egye­sület és kör, valamint a vidéki függetlenségi pártok küldöttségei is bejelentették csatlakozásukat. Másnap este fogja a párt a szokásos Kossuth-lakomát megtar­tani, melynek kimagasló pontja Apponyi Albert gróf beszéde lesz, ki kezében a Kossuth-serleggel fogja méltatni Kossuth Lajos érdemeit. A lakoma a Boyal- szálló nagytermében délután 3 órakor lesz, melyen a párt képviselő és kültagjain kívül úgy a fővárosból, mint a vidékről számosán fognak résztvenni. A függet­lenségi párt részéről felhivatnak a vidéki körök, hogy az ünnepély minél fényesebbé tétele céljából zarándo­koljanak fel e napon Kossuth Lajos sírjához s lehető­leg a lakomán is vegyenek részt s ebbeli szándékukat, előre jelentsék be a párt vezetőségéhez. A lakomán egy teríték ára hat korona. Ugyanezen az értekezle­ten Papp Elek indítványára azt is kimondták, hogy ; március 15-ét az idén különösen meg fogják ünne­pelni a kerületekben. • — Kelemen Samu dr. Városunk orsz. képviselője, az „Egyetértés“ cimü tekintélyes fővárosi lapnak ál­landó vezérczikk Írója lett, amennyiben nevezett lap számára hetenkint egy-két vezető cikket ir. Dr. Ke­lemen Samu rendes publicistikai'tevékenységét a mai lapunk élén közölt cikkel kezdette meg. Az „Egyetér­tés“ erről a következő újdonságban ad hirt olvasóinak: Dr. Kelemen Samu. Szalmár-Németi szab. kir. városának országgyűlési képviselője, a mai nappal belső tagja lett az Egyetértés szerkesztőségének. Igaz örömmel adunk erről hirt és hisszük, hogy a mi kö­zönségünk, amely már ismeri a függetlenségi és 48-as párt e kiváló tagjának ragyogó elmésségét, nagy pub­licistái erejét és tudását, ép olyan örömmel fogadja azt a tényt, hogy dr. Kelemen Samut ezentúl erős belső kapcsolat fűzi ehhez a laphoz, melynek munka­társi gárdája ezzel ismét egy elsőrangú erővel növe­kedett. Hisszük, hogy ennek jelentőségét különösen tudja becsülni a jogász-világ, amely régtől fogva tisz­tában van vele, hogy dr. Kelemen Samu a magyar ügyvédi karban is kiváló pozíciót foglal el. Természetes, hogy lapvezérünk a Szatmár-Néme- tivel való viszonyt ezután is változatlanul fogja fentartani. — A nagybányai mandátum, a Kúria visszauta­sította Almer Lajos és 19 társának Bay Lajos nagy­bányai képviselő ellen beadott kérvényét. A nagybá­nyai választás ellen beadott petíció visszautasításának a története a következő: A nagybányaiak a petíciót rendesen elkészítették, közjegyzői okirattal igazolván a 19 aláíró személyazonosságát és beadták február 25-én, tehát az utolsó napon. A petícióból azonban véletlenül kimaradt a személyazonosságot igazoló ok­irat, melyet a peticiónálók másnap külön kérvénynyel beterjesztettek a Kúriához, ez a másnap azonban a beadásra kitűzött 30 nap után való volt s ezt már a Kúria, mint elkésettet figyelembe nem vette, hanem I a petíciót visszautasította. A kúriai bíráskodásról szóló törvény szerint joga van tiz választónak 15 nap alatt ugyanazt a petíciót ismét beadni, £ami értesülésünk szerint még e hét folyamán meg is fog történni. SZÍNHÁZ. Szerdán a »Miniszterválság« elég vontatottan ment üres hás előtt. Kendi Boriska azonban úgy ját­szott, mintha teli padok nézték volna. Nemcsak kedv­vel, hanem kidolgozott, jellegzetes játékkal, hogy az a stréber asszony a maga tökéletes kaméleon-színeiben volt elénk állítva. Szőke nagyon jól affektált. Az anszamblról csak annyit, hogy a képviselőket személyesitők közt volt olyan is, amelyik inkább úgy mutatott, mint egy fűszeres-segéd. Csütörtökön Kendi Boriskának volt a jutalom­játéka »Egy szegény ifjú története“ cimü francia szín­műben. Egészen megtelt a színház erre az alkalomra, még pedig igen szép közönséggel. És nem volt hiába való az érdeklődés, mert egy hibátlan jó előadást lát­hattak, melyben kezdve a jutalmazotlól mindenki igyekvőén játszott és megállotta helyét. Kendi Boriska persze kitett magáért. Margit ne­héz szerepét oly könnyűséggel s annyi tudással oldotta meg, amilyet és amennyit az ő művészetétől is ritkán láttunk. A romok közti jelenete, melyet jó partneré­— Igen ? Mit akar ? — Kedves öregem, küldj nekem azonnal egy kis pénzt 1 — Hm. (Magában : jaj de, szemtelen!) — Meny­nyit ? — Csupán csak 10 ezer fontot! — Derék ! Jól kezdődik ! — Édes papa, azonnal elmesélem neked, mire és miért kell. — Sose meséld! Nem érek rá végighallgatni. Inkább küldök azonnal 20 ezret! Szervusz! — le- csenget. Dr. Dakborn pedig, a fiatal fiskális, akinek reg­gel még nem volt csak egy pár silling a zsebében, egy jó ötlete folytán délire már 20 ezer fontnak tény- j leges s egy fél milliónak reménybeli birtokosa s kap I még hozzá egy páratlan jó feleséget, aki felől nyu- ! godtan dorbézolhatja el a hozományt, nem fogja az egy árva szóval sem visszatartani az urát attól. Mert van egy pótolhatatlan jó tulajdonsága az áldott léleknek: — néma az istenadta. A doktor ur. Két tábla lógott a körút egyik kapuján: DR KOVÁCS GÉZA ÜGYVÉD. Szerényen húzódtak meg a feliratos táblák egy­más mellett, a minthogy gazdáik is békességben, sőt jó barátságban laktak odafenn az I. emeleten egymás szomszédságában. Egy szép délután történt meg ez az eset. Az orvos-tudor ur épen betegeit fogadta nagy kényelem­mel berendezett rendelő szobájában. Most egy jól öltözött, csizmás falusi ember jött be. — Mi a baja ? — kérdé az orvos. — Hát bizony, doktor ur, — szólt az ember, — hosszú annak a sorja. — Mondja el mentül rövidebben ! — Hát hogy elől kezdjem, ez előtt két hónappal történt, hogy egy hideg, zivataros éjszakán a sógo­romhoz mentem szekeren a szomszéd faluba. Olyan istentelen idő volt, hogy másnap már belém vette magát a hideg. — Ahá, bülés! — mondá az orvos, de mivel kissé hosszadalmasnak találta az ember beszédét, igy szólt hozzá: —- Addig is, mig beszél, vetkeződjön le, hogy megvizsgálhassam. A falusi atyafi buta, értelmetlen arczot vágott az orvosra, de aztán megint tovább beszélt s közben a doktor ellentmondást nem tűrő parancsára, szinte gépiesen kezdett levetkezni. A beszédje természetesen hosszas és össze-vissza volt. Beszélt tücsköt-bogarat úgy, hogy a doktor már torkig volt a sok, értelem nélkül való fecsegéssel s rászólt: — Elég volt, hallgasson ! Most megvizsgálom ; de ne szóljon most már egy kukkot sé. Azzal el kezdte kopogtatni, hallgatni a nekivet­kőzött embert, aki előbb bambán, utóbb már gyanak- vólag nézett az orvosra, mint aki nem érti, hogy miért kell most neki parancsszóra, meghajolva na­gyokat szuszogni. Miután az orvos hosszas vizsgálat után sem tudott legkisebb változást sem felfedezni, ingerülten szólt rá az atyafira: — Hiszen nincsen magának semmi baja sem! — Dehogy nincsen, instálom, — mondta a falusi bácsi, — még pedig nagy bajom van. — Ugyan micsoda? — kérdé kíváncsian a doktor. — Hát az kérem alássan , hogy a sógor elkezelte a kétszáz forintomat. Az orvos-doktort majd megütötte a lapos-gutta. Osszekapkodta a bácsi cók-mókját, a kezébe nyomta I neki s úgy egy szál ingben kipöndörilette a folyosóra, a másik ajtóra mutatva, ahol Dr. Kovács ügyvédnek a névjegye volt kifüggesztve. Az nap este, mikor a két jó barát a kaszinóban egymással találkozott, az ügyvéd-doktor ezt mondta az orvos-doktornak : — Rólunk ügyvédekről mondják, hogy gyakran pőrére vetkőztetjük le ügyfeleinket. No látod csak, ma te szedted le a ruhát egyik kliensemről ! Smok. DR JÁROSSY BÉLA ORVOS-TUDOR rend. d. u. 2—4. Tudomásul! Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deák-tér 15. sz. alalt a volt Kellner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épület vasalásokat, görlécz és furnér árut, valamint mindennemű gazdasági czikkeket stb. — A n é. közönséget pontos ki­szolgálásról biztosítjuk. — Szives pártfogást kérve vagyunk Melchner Testvérek vaskereskedők „Agrária“ gazdasági gépek elárusitása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom