Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-03-08 / 11. szám

Szatmár, 1905. SZAT MAR-NEMET I. pont, hogy a nemzet csak a november 18-án történtekre nézve lelt megkérdezve s elfogad­hatatlan, hogy a nemzet Ítélete csak ennek elítélésére szorítkozott. Ezt a tüneményszerü diadalt, melylyel a koalitiós pártok s ezek között különösen a füg­getlenségi párt a választásokból kikerült, ezt a nemzeti ujjáébredést nem lehet egyszerűen csak a november 18-iki események elítélésének, venni. Nemcsak azt sújtotta ítéletével a nem­zet, hogy sérelem esett a házszabályokon, ha­nem a házszabály módosításban rejlő azt a lendentiát,hogy a kormány -- bécsi intelemre — le akarta törni a szólásszabadságot s vele lehetetlenné tenni, az ellenállás fegyverét azok­kal szemben, kik mindég az alkotmányra tör­tek,^ sújtotta azt a 38 éve tespedő politikát, mely semmitsem tett a 67-es alap kiépítésére, semmit a magyar nemzeti állam megteremtő sére,. hanem elterpeszkedve a húsos fazék mel­lett híven szolgálta az udvari érdekeket, me­lyek sohasem találkoztak a nemzet érdekeivel. Azt documentálta a nemzet a választások­éba!, hogy avval amint a 67-es alap kezeltetik, megelégedve nincs s állást foglalt azon párt mellett, melynek 38 éves törekvése a független Magyarország megteremtése. Ennek a ténynek következményeit pedig le kell vonni, le kell vonni az alkotmányra megeskűdölt, koronás királynak s le kell vonni annak a pártnak, mely a Loyd klubban tartja titkos conventiculumait s mely nem hogy ha- | zaíiasan hozzájárulna a válság megoldásához, hanem beállott kerékkötőnek s mert a hatalmat kezéből kiadni nem akarja, gátat vet annak hogy politikai életünk az alkotmányos mederbe minél hamarább visszaterelődjék. A felelőség, az odium tehát azért, hogy a válság nem nyerhet megoldást, egyedül a Tisza klikket terhelheti, a kik hamis világításban ál­lítják az ország helyzetét és hangulatát a ki­rály elé, akik még ma is, csúfos bukásuk után azt hirdetik, hogy az ő programmjuk az egye­düli üdvözítő s hogy a válság csakúgy oldhaló- meg, ha a húsos fazék ezután is náluk-marad. Ilyen körülmények között örömmel kell üdvözölni a felirat eszméjét Magyarország ko­ronás királyához. Hadd győződjék meg a király arról, hogy igenis a nemzet többsége kívánja, követeli a nemzeti állam intézményeinek meg­teremtését, győződjék meg arról is a király, hogy a koalitiós pártok programmjának elfoga­dásával Magyarországon a dynasztiának olyan alapot teremt, melyre sokkal biztosabban lá- maszkodhatik, mint osztrák tartományainak hűségére. márczius 8. színház. Uj darabot adtak szombaton és vasárnap. A »Huszárvér«, ez a németből magyarosított operett a Magyar-Szinház repertoárjáról került le hozzánk. Mo­derato szólva: orfeumba való csacsiság, amelynél kö­zönségesebbet nem sokat lát még az ilyenekhez szo­kott színházlátogató sem. Más darabban a pikantéria ha nem is sok, de legalább kedves, finom ruhába, az élez, a szellem könnyed csipkéiben van betakarva, Ez az operett tel­jes bizonyíték az idei takarmány-hiány mellett: itt a pikánteria még áttet&ő fátyolait is ledobja magáról. Feltétlen elismerés illeti azonban az operett ze­nei részét. És ez még azért nem sovinizmus, hogy épen magyar ember, Máder Rezső csinálta a muzsi­káját. Akárki csinálta volna is, megkapná az embert az a fülbemászó, kellemes zene, annak egyes különö­sen sikerült, dallamos részei. Színészeink úgy tettek, mint a jó tűzoltók : men­tettek, a mit lehetett. Annyira-amennyire ugyanis igyekeztek a bő lére eresztett durvaságot a közönség­nek beadhatóvá tenni. Természetes, hogy jó gyomru publikumunk nem igen vette be. De a jó előadást azért elismeréssel méltányolták. Gerő Ida ez estéken is pótolhatatlan jó komi­kának bizonyult. Klasszikus modern Xantippe volt. — Valami bájos volt a Révész Ilonka snájdig megjele­nése, a ki különben kedves hangjával és finom ele­gáns tánczával megint sok tapsot tarolt le. Solti Vilma most kitűnő dispositióban volt s minden újabb szerepében rokonszenvesebb lesz a közönség előtt, mely a legnagyobb elismeréssel adózik gyönyörű hangjának. Második felvonásbeli »levél-áriája« olyan énektudásról győzött meg bennünket, amilyet vidé­ken alig lehet hallani. Meg is ujráztatták vagy há­romszor. A férfiak közül kiemeljük Áldorit, aki nagyon sokat javult ez idény kezdete óta. Korláth-százados szerepében teljesen dicséretre méltóan játszott és kel­lemesen énekelt. Szentes és Papir is taszították kisebb szerepeikben a darabot. A debreczeni színház egyik énekesnője, Krémer Jenőné Menyi Lili vendégszerepeit a két következő estén. Hétfőn a Bob herczeget, kedden a János vitézt játszotta. Mind a két darab elég jó, gördülékeny elő­adásban ment, melyekről volt már szó bőven. Most csak a vendégszereplő énekesnőről akarunk megem­lékezni. Minden esetre már csinos alakja és szimpatikus fellé­pése is jó hatást tesz a szemlélőre s e hatás csak fokozódik, smikor énekelni halljuk. Szép terjedelmű hangja, mely különösen a felsőbb regiszterekben ér­vényesül kellőleg, a meglevő iskolázottság mellett s eleven, ügyes játékával párosulva: jó kvalitású pri­madonnát sejtet. — Gratulálunk a direktornak a sógornőjéhez. Envé. Legújabb. — Saját tudósítónk telefon jelentése. — Szatmár, 1905. márc. 7., este fél 8. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága ma értékezletet tartott, melyben megbeszélték a politikai helyzetet s fontos határozatot hoz­tak s megállapodás jött létre, hogy most még amikor a király előtt a kihallgatások folyamat­ban vannak, a parlamentben r.e induljon meg az akczió; amint azonban a kihallgatások véget érnek, még pedig mint előre látható, negativ eredménynyel: a parlamentnek latba kell vetni a maga teljes súlyát a váltság alkotmányos megoldása érdekében. Erre nézve a legalkal­masabb eszköz, hogy a képviselőház a király­hoz intézendő feliratban szabja meg a maga álláspontját és juttassa a király tudomására a nemzet kívánalmait A felirati javaslat megszerkesztésére meg­bízottak: Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf, Bánffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf és Eötvös Károly. A vezérlő-bizottság elhatározta, hogy a ház néhány napra el fog napoltatni, amennyi­ben pedig a válság hosszabb időt venne igénybe, az elnök időközben a Házat össze fogja hivn. i Hegyi Lilinek a fellépése nálunk, azt hisszük, ' hogy minden szerződtetési czél nélkül, csupán a ] sógorság-komaság révén történt. Azért csakis ilyen j madártávlati szempontból szólunk hozzá a dologhoz. | így aztán nagyon természetes, hogy legközelebbi látogatásom alkalmával engem ugyanezen, gyors retur- rendszer segítségével választottak el édes Mesémtől. Lám, igy rúgtam el legelőször a szerencsémet. És azután jött Vanda! Nem tudom, Önök úgy vannak-e vele, de én azt hiszem, ha valakit Vandának hívnak, nem is le­het más, csak olyan, mint ő volt. Én előttem már maga ez a név olyan gömbölyű, szinte gurul az em­ber szájából a szó: Vanda ! Igen, igen: ő is gömbölyű volt és gurult. A mikor nagybácsim első vizitre elvitt hozzájuk, feltűnt nekem, milyen hosszan és érdeklő­déssel méregeti végig épen nem kicsinyelhető lábszá­raimat. Észrevéve e feletti zavaromat, rögtön ki is jelentette, hogy mennyire el van ragadtatva tőlem, (erre rögtön beleszerettem,) és pedig azért tetszem neki, mert kitűnő lábszáraim vannak. — Különös egy nő, — gondoltam magamba, de semmiképen sem értettem, hogy ő legutóbbi szavait hogyan értette. De megmagyarázta, hogy ő szenvedélyes fut- balljáték-néső s belőlem, helyesebben: lábaimból ritka tehetséget néz ki. Azzal szakértőén simította végig lábaimat (no, no kérem, ne tessék gúnyosan mosolyogni!) mondom: szakértőén simította végig Iá- j baimat az ő gömbölyű — pillantásával (no igen, mert neki a sok minden egyeben kívül még a pillantása is gömbölyű volt,) és — mondhatom — én Ltökéletesen bele voltam bolondulva s kész lettem volnagérte akár a halálba rohanni. Ő azonban csak azt kívánta, hogy inkább az „Aczélizom“ futball-klubba rohanjak beirat­kozni, még pedig azonnal s ne veszítsek egy perczet se .. .. - * ------- l\Ul U Idl Helft, rog on ezdjem meg a tréningét. Szerencsére 1 s olyan erővel rugók, hogy a labda épen kéznél volt egy testvétbátyja Vanduskának, ajki az „ Aczélizom“-nak oszlopos tagja és főlabdarugoncz; ez pártfogása alá vett, azonnal beíratott s én rögtön tért engedtem tehetségesnek Ígérkező lábaimnak a labdarúgás terén és szerelmes hevemben olyanokat rúgtam, hogy lábaim majd kimentek a helyükből. Egy hét alatt már úgy rugdaltam, mint egy futballozó kisisten. És jött az első debü, De bű-bájos májusi nap is volt az ! Kimentünk a gyepre. Vandának a bátyja, Olivér, ez a telivér lab­darugó, az ellencsapatnak volt a vezércsatárja. A kez­dők lámpaláza fogott el, mikor a tribün gyönyörű publikumát megpillantottam. De nemsokára fokozott bátorság és erő szállott meg, mert a színes hölgykö- zonség között megjelent ő is: Vanda. Erre nem csak hévvel, de valóságos vandalizmussal láttam neki a labdának. Nem kíméltem se a labdát, se a lábamat. Mindig csak őt láttam magam előtt, fél szemem min­dig csak őt kereste. Meg akartam neki mutatni, hogy A függetlenségi párt határozata folytán a képviselőház mai) ülésén Holló Lajos fog interpellációt előterjeszteni a tömeges ki­tüntetések tárgyában. A pártkörben elterjedt vélemények szerint a király a katonai kérdésekben épen olyan merev álláspontot foglal el, mint eddig. Sőt most már a helyzet a gazdasági kérdések­ben is rosszabbodott. nem csalatkozott bennem, az-az lábszáraimban. No meg hogy elmondhassam Olivérnek: »vagyok olyan legény, mint te, rugók annyi gólt is, mint te!« És rúgtam. Egyszer, amint a játék hevében a labda elém ke­rült s azt az ellenfelek körülállják, neki rugaszkodom ott maradt a Tudomásul földön, ellenben ugyancsak a földre esett Olivér ba­rátomnak felső fogsora. Én szerencsétlen szerelmes labdarugó! Pofon rúgtam a sógorjelöltet. Persze a tribünön óriási pánik : visitnak a mámik. De sikoltott ám Vanda is s e sikoltás volt második szerelmem halálharangja. És még hozzá az a szemtelen Olivér azt állította, hogy csak két héttel azelőtt csináltatta felső fogsorát (— pedig bizony sokkal használtabbnak látszott —) s hozzám küldte el kiegyenlítés végett az Erdélyi Miksa 200 koronás számláját. így rúgtam el kétszer magamtól az ideáljaim szivét. Ez volt két »rúgott csillag«-om története. Ha­nem azt is feltettem magamban, hogy a harmadikat az igazit, mégis csak ezzel a móddal fogom meghódí­tani. A nevét nem árulhatom el, annyit azonban igen, hogy ő itt van. Már megyek is, megkezdem a hó­dítást. Rúgással vesztettem el két ideált, ezt rúgással fogom megszerezni. Igen: reggelig fogom rúgni vele a — csárdást. _____________________________________ Ti sztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deák-tér 15. sz. alatt a volt Kellner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épület vasalásokat, görlécz és furnér árut, valamint mindennemű gazdasági czikkeket stb. — A n é. közönséget pontos ki­szolgálásról biztosítjuk. — Szives pártfogást kérve vagyunk eloln. Hl öl* vaskereskedők „Agrária“ gazdasági gépek elárusitása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom