Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-08-09 / 55. szám
A „SZATMÁRVÁRIWEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Hol a megoldás? Háromfelé keresnek mostan megoldást : Karlsbadban, Tiszadobon és Budapesten és sem itt, sem ott, sem amott nem fogják megtaláni. Karlsbadban azért, mert ott a magyar szempontot tévesztik szem elől, a másik két helyen meg azért nem, mert az osztrák felfogást nem mérlegelik eléggé. A karlsbadi és budapesti akció vagyis Fejérváry és a szabadelvűek tervezgetése teljesen meddő, mert mind a kettő nem a nemzet kielégitését és megnyugtatását, célozza hanem csak kibúvót keres a nemzet becsapására és Bécs kielégítésére. A két törekvés között csak alaki különbségek vannak. Fejérváry arról álmodik, hogy valami tetszetős nagy programmal a katonai követeléseket el lehet ejteni és uj cégérrel választások utján lehet ismét tömör 67-es többséget kapni. A békétlen szabadelvűek akár vakon is aláírnák Fejárváry programját, mert ők is csak olyan kibontakozást keresnek, mely Bécsnek tetszik, de ők szeretnék a dolgot választások nélkül elintézni, mert nem biznak a leghangzatosabb programmban sem és féltik a mandátumaikat. Még Fejérváry tervében több ráció van, mert legalább átmenetileg, a választások tartaLapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : Dr, Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 —- Telefon-szám 80. ----Min dennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. mára alkotmányos viszonyok volnának ; nyilvánulna másodízben a népakarat és megkapnók a függetlenségi többséget. Békétlenség és kilépés, középpárt alkotása, uj cégér a régi szabadelvű párt számára; mind csak céltalan komédia, mely a szabadelvű párt tehetetlenségének palás- tolására. szolgál, de az országnak szemernyit sem használ. Itt volna még a tiszadobi kísérlet. Ez nem sokat jelent. Gyakorlati eredménye legfeljebb az lehet, hogy az uj párt és a disszidensek egyesülnek. Ez nem erősiti meg a koalíciót, mert a két frakció úgyis a koalícióval tart; legfeljebb egységesebbek lesznek a 67-es elemek a koalíció keretében. De ha Bánffy terve egész mértékben sikerült, ha t. i. a disszidensek és az uj »Deákpárt«-ba a szabadelvűek mind belépnek és most már a 67-esek a koalicióhan is többségre jutnak, akkor legfeljebb Bánffy lesz a miniszterelnök a katonai követelések elejtésével és folytatódik a háború azok között. akik eddigelé szövetségesek voltak. Minden igyekezet a 67-esek tömörítésére akár a koalíción beül, akár kivül, csak késlelteti a kibontakozást és élesíti a nemzeti harcot, mert Bécsben csak azért nem engednek, mert azt mondhatják, hogy a 67-es elemek most is abszolút többségben vannak. Ha ezt most mondják, mikor a 67-esek egy része a függetlenségi párt szárnyai alatt vonul meg és a túlnyomó része tehetetlen, mennyivel inkább fogják mondani, ha a 67-esek csakugyan megint egy kalap alá tudnának jutni. Csak egy mód van a kibontakozásra ; az a mód, melyet már a választást követő napon és azóta folyton hirdettünk : annyi képviselőnek kell a függetlenségi pártba belépnie, hogy ez a párt többségben legyen, abszolút többségben. Ha ez az állapot bekövetkezik, akkor örvendezni fognak Bécsben, ha a függetlenségi többség többség egyelőre beéri a mostani programmal. Ami most maximum, az akkor minimum lesz, melynek megadásara sietni fognak, hogy nagyobb követeléseknek elejét vegyék. Ezt gondolják meg valamennyien a szabadelvűek, de talán Bánffy és Andrássy is és lépjenek be valamennyien a függetlenségi pártba. Úgyis ez lesz a dolog vége, kár ezt a jó véget késleltetni és az országot újabb választással zaklatni, amelynek során a bárhogyan szervezkedő 67-esek is hanyat-homlok buknak. Belépéssel a függetlenségi pártba meg lehet a mandátumot is menteni és az országnak is szolgálatot tenni; utóbbiért pedig mindenki természetesnek találja és megbocsájtja az előbbit. Egy kis japánleányról . . . Emlékeztek-e a kis japán leányra, — Tavaly táncolt az orfeumban itt — Ki édes-bájos tipegő táncával Mindönket majd az őrületbe vitt ? Láttam szegényt, Berlinben múltkor este, Táncolt, dalolt, tapsokat aratott, Mosolygott most is, bár — mint maga mondta — Azóta szenved, sir nagyon sokat. Hazámat féltem . , . igy szólt bus szavakkal, Reszketve, várok újabb híreket, Ki tudja, tán mig én a táncot járom, A harcmezőn fél szivem, elesett . . , Másnap bizony — Mukdenből jött a hire — Jegyese hősként halt meg a harcmezón, Bármit mondtam is a kis japánleánynak, Vigasztalni nem volt elég erőm. Sejtitek tán, hogy mi a mese vége ? Halálos volt a szivén ütött sebb . . . A közönség még este észrevette, Hogy — egy számmal a mfisor rövidebb. Fazékas Arthur. Mindenféle a nagy idegenből. Ausse, 1905. aug. 1. Nyitva van szobám ablaka, melyen át felhallat- szik a rohanó Fraun folyónak egyhangú zúgása, mialatt kőről-kőre esve fehér porrá törnek átlátszó dió-zöld csöppjei. — S ahogy a napi fáradalmaktól eléggé kimerültén, le-lecsukódó szempillával nekiülök a levélírásnak, egy milliomodrész másodperc alatt repülök keresztül azon a meglehetős távolságon, amely most engem hazámtól, szülőhelyemtől és kedveseimtől elválaszt. Szó sincs róla, ■ zép a technika vívmánya: hiszen a múlt bó 30-án este 7 órakor még a szatmári per- ronon söröztem s 31-én délben már Kottingbrunban ami pedig Bécstől még jó két órai ut vonaton. Ám, bármily gyorsan is szállított a vasparipa, mi az a gondolathoz képest, amely minden akadályt és távolságot legyőzve elszáll ebből az idegen világból el arra kelet felé : haza. * Nem tudom, ki széreti Bécset ? Én nem. Nem a politikai szótárban előforduló s a kamarilával és magyarfaló udvari politikával egyértelműnek vett Bécset értem most, hanem magát a várost, ezt a füst felhőbe burkolt, kopott modern Bábelt. Nem is igen időztem benne csak mig egyik pályaudvartól a másikig hajtattam, hogy Kottingbrunnba mehessek. Mihelyt aztán kifutott a vonat Bécsből, mintha nehéz lidércnyomástól szabadultam volna. Kottingbrunn! Aki a napilapok sport-rovatát figyeli, tudja, ismeri a kottingbrunni lóversenyek hirét. Olyan gyönyörű lóverseny-pálya, amilyenhez hasonló még egy nem akad. Az ember a vonatról leszállva mesés szépségű angol parkba jut, melyet szökőkutak élén - kitenek, a közepén pedig egy ódon kastély emelkedik, melyet hatalmas, vizzel teli, várárok vesz kerül. A sima zöld gyepágyak, a boglyas platánok és különböző diszfák, melyeknek zöldleveleit üdévé teszik a szökőkút permetező csöppjei az enyhe szellőtől szerte röpítve, valami kedves, behízelgő képet nyújtanak. És ennek a százados parknak a területén látjuk lobogni az osztrák Zsoké kub zászlóit, amelyek a versenypályát szemléltetik. A pálya maga is valódi park : a végtelen zöld gyepes tér egy része van fehérre meszelt korlátokkal dbarrikádozva versenytérnek. Szóval: puha gyepen futnak a lovak, nem pedig kigyomlált görőn gyön, mint ami pályáinkon. A belső körben fekvő gátakat és akadályokat pedig a parknak remek kisebb fenyősorai, díszcserjéi szolgáltatják a mellettük elhúzódó vizes árkokkal, vagyis ezek sem mesterségesek hanem természet alkotta akadályok. A versenypálya tel'át egyszerűen elragadó, ha még hozzá vesszük, hogy a tribünök s az összes nézőhelyek a platánóriások remek árnyékában feküsznek. A versenyek pedig úgy a lovak klasszisára, valamint dijak nagyságára nézve első ;ranguak. A vasárnapi versenyek feje a 20 ezer koronás nagy dij volt, melyet Péchy Andor istállója nyert meg, Taral-lal a nyeregben, azaz dehogy a nyerégben: ott feküdt a kitűnő zsoké a paripa nyakán s úgy szorította be elsőnek izgató finis után. De rajta kivül is a szőkék legjava vett részt a versenyeken : Lewis, Southey, Bullford, Janek stb. és az istállógyerekek 13—15 éves r tisztelettel értesítem a n é. közönséget, hogy folyó évi augusztus hó 1-én Kazinczy-utcza 15. szám alatt levő kizárólagos festek - kereskedésemet, Kazinczy-u. 8. szám alá helyezem át, melynél fogva a raktáron levő festékeket mesés olcsó árakban árusítom. Tisztelettel Neumann Gyula kizárólagos festék nagy raktára --------a „Festék-Királyhoz“ . SZATMÁR.
