Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-07-30 / 52. szám

SZ A T M A R-N EMETI Szatmár, 1905. julius 30. képességének teljében, mikor a kántor-tanitó köteles­ségének minden tekintetben megfelel, akkor csakugyan helyt kell adnunk a hívek felszóllalásának. Mert az ügy ilyen stádiumában már többé nem belső ügye az egyház­nak, hanem közérdekű ügy, melyhez joga van min­denkinek s különösen joga van a helyi sajtónak hoz- zászóllani. A tanács azt vitatja, hogy ezen kantoratusi földek haszna szükséges egy segédlelkészi állás java­dalmazására, s most, hogy többé a kántori földek káptalan tartási célra a fel nem használhatók, a püs­pöki hatóság után javaslattal állott elő az egyház- község közgyűlésének, hogy a hitközség szavaz zon meg egyszer s mindenkorra 400 koronát egy hitoktató segédlelkész évi javadalmazására, mert ha ezt nem tenné, úgy a püspöki hatóság kénytelen lenne egy oly kántor tanítót alkalmazni, aki a megfe­lelő hitoktatói képességgel is bir. És ebben a javaslatban, mely kétségtelenül a Melles müve, rejlik a támadás Lipeczky existentiája ellen. A közgyűlés az egyházközség nagy szegénységére hivatkozva nem szavazta meg a 400 koronát, már most, ha a püspök, mint leiratában jelzé, levonja ezen tény consequentiáját, akkor Lipeczky Eleket ál­lásából szépen kihippenti. Ezt a veszélyt látja az egyházközség és amely­nek hívei a következő kérvényt intézték Fircák Gyula munkácsi püspökhöz. Nagym. és Főtisztelendő Püspök Űr ! Kegyelmes Atyánk! lett ? Hiszen ez a köteles hálának, melyet 40 éves szolgálatával kiérdemelt, csak egy picinyke mor­zsája volna. Ámde annak, aki kétórás éjjeli istentiszteletet kifogástalanul tud végezni, sem segédre, sem he­lyettesre nincs szüksége. Azután meg hogyan kellene hitközségünknek azon szégyenbélyeget elviselni, ame­lyet az a tudat nyomna homlokára, hogy kán­torát, kitől örege ifja tanulta az egyházi éneket, rossz emlékként minden végkielégítés nélkül, minden nyugdíj nélkül bocsátotta el. Nem ! Nagyméltóságu Ur ! A Szatmárnémeti gör. kath. hitközség tagjai e szégyent nem tudnák elviselni és a legkevésbbé sem volna csoda, ha elégedetlenségők és megbotránkozásuknak sajnálatos módon adnának kifejezést. Ugyanazért a legmélyebb alázattal esedezünk hogy kántorunkat aki fegyelmi eljárás nélkül- hi­vatalából különben sem mozdítható el, állásában továbbra is meghagyni, a hitok'atásról pedig az ő sérelme nélkül méltóztassék gondoskodni. Egyébbiráut felszentelt jobbját csókolva va­gyunk Nagyméltóságu és Fötisztelendő püspök urnák alázatos fiai: mintegy 90—1000 gk. hivő aláírása. Hisszük, hogy Fircák Gyula meghallgatja a hí­vek kérését s helyre fogja állítani a békét, mely a hitélet érdekében is szükséges. Mindenféle. Ha álmos az ember, alszik ! Ez egy olyan alap tétel, amelyet nem lehet megdönteni. Én legalább ug tar om s épen azért sohasém akarom megdönten vagyis ha álmos vagyok, hát alszom. Evvel jártam meg a napokban. Királyháza feli jöttem hazafelé a reggeli vonattal, nóta bene egész éccaka nem aludtam egy fikarcnyit se. Perss neki dűltem az alvásnak, ami minden nehézség né leül jól ment, mint a karikacsapás. Mikor aztán felét redtem egy hosszabb lélekzetü állomáson, az első vo! hogy kinéztem a kocsiból s mit látok ? „Nagykároly felirat vigyorog felém. Gyorsan leugrottam s még szt rencse, mert épen indult tovább a vonat s elvitt voln talán egész Debreczenig. Szegény Nagykárolyt pedig soha se szidta mc ember annyira mint én. (Pedig szidták bizony elege és elegen.) Csak az volt a szerencsétlenségben mégis a szí rencsém, hogy a ráfizetést, amivel megbüntettek voln; sikerült kisvindliznem. Vicibáld. HIKE K. Idegenben. Haza sóhajt az én lelkem, Hideg ez a tájék nekem — Köröskörül sötét hegyek. Fejem fölött bus fellegek: Napsugárra vágyom . . . Miként a szenvedő gyermek gyöngéden szerető atyjához, olyantántorithailan bizalommal fordulunk Nagyméitoságodhoz, alázatosan esedezve, hogy hatal­mas szavával szivünknek fájó sebére gyógyító bal­zsamot nyújtani kegyeskedjék. Általános megdöbbenéssel hallottuk a folyó hó 16-án tartott, közgyűlésen, hogy Nagyméltóságod a szervezendő kápláni állás javadalmazására előirány­zott 400 koronának meg nem szavazása esetén uj- és a hitoktatásra törvényszabta képesítéssel biró kán­tort szándékozik alkalmazni. Távol legyen tőlünk, hogy az egyházmegye kor­mányzásának ügyei felett kritikát akarnánk gyakorolni óriási önmegtagadásunkba kerülne azonban elhinni hogy az egyházmegyei hatóság egy újabban felme­rült szükséglet kielégítése céljából azon a kántoron óhajtana nemcsak méltánytalan, hanem igazságlalan módon sérelmet eljeni, aki 4 évtized óta, híven, pontosan, lelkiismeretesen szóval mindnyájunk meg­elégedésére szolgálja egyházunkat De hát miért is kellene becsületben, közszere­tetben és általános tiszteletben megőszült kántorunk­nak helyéből távoznia? Hiszen tudtunkkal sem testi, sem szellemi erőiben nincs semmi fogyatkozás. Társadalmi életűnkben még mindig az elsők és legjobbak között van szerepe, hivatalos köteles­ségét pedig irigylésre méltó erővel és buzgósággal teljesiti. De még gyöngélkedése esetén is nem igazsá­gosabb volna-e, hogy helyeltest tartson maga' mel­Hátha még naponkint fizetnek be egy fillért a heti fillér helyett. A napi befizetésből a„ első évben 182 millió márka lesz, micsoda hatalmas összeg ez és hány vállalkozásra tőke alkalom / A pénzből gyárakat kell alapítani; a gyár veze­tői, tisztviselői, munkásai tulajdonosaivá lesznek a vállalatnak és a tökét, a mit kaptak, évi részletekben 50 éven át visszafizetik a k(jzös pénztárnak. A befi­zetések a közös pénztárba szünetlenül tovább foly­nak, amig az egész nemzet felszabadul, a mig a munka meg a tőke egy kézben lesz az egész vonalon. Ez az eszme, a német mérnöknek ez az eszméje, a mely csakugyan utópia, némiképpen hasonlít a Las- salle Ferdinánd eszméjéhez, a ki a tőkét meg a munkát szintén egyesítem akarta — állami támo­gatással. Hogy a németek mit szólnak Diesel mérnök eszméjéhez: nem tudom. Csak annyit tudok, hogy az emberföldön állandó a forrongás és hogy a haladó idő, amely uj meg uj csodákat hoz, megfogja hozni az emberiség megváltásának a csodáját is, az emberiség felszabadulását mai nyomorúságától. Akik ezen a hi­ten vagyunk, ma még csak az álmok földjén járunk. De az álmok földje egykor napfényes valósággá le­szen. Hiába mondják, hogy aurea prima aretes est: kezdetben vala az aranykor. Az álmok földjén járva, úgy érzem, hogy az aranykor csak ezután fog elkö­vetkezne __________________ Fabula János. A m últkoriban egy fiatal házaspár családi életé- j ben korszakot alkotó esemény történt: a fiatal asz- I szonynak a mamája, vagyis a férjnek „szeretett“ anyósa^ egy szép napon nyom nélkül eltűnt. Hasztalan volt napokig a »gondos* keresés, a vőnek kitörő örömére • az anyós nem volt sehol. De milyen a sors forgandósága ?! Vő uram nem sokáig élvezhette a korlátlan sza­badságot, mert a szemfüles rendőrség, — akit bizo­nyára nem a vő, hanem a felesége bízott meg a ke­reséssel, — elcsípte a mamát a fővárosban, ahová egy huszonegy éves fiatalember társaságában szökött meg. — Hja, mindig is Prielle Kornélia volt az eszmény­képe ! Képzelhető dolog, hogy az elcsípett és tetten ért mama a legnagyobb harci kedvben állított haza. A mélyen sújtott szegény vő iránt a részvét város-szerte órási. * Egy nálunk is kisebb vidéki városkában jártam a minap, ahol a vendéglő »kávéház«nak elkeresztelt részében két uj honpolgár ebéd után nagyban ütötte az andős kalábert. Rém dühvei és egymásiránt nem nagy bizalom­mal játszottak, mert gyakran előfordult, hogy ha az egyik »vannak«-ot mondott be, a másik rárivalt : — De már azt nem hiszem, mutassa ki I És bizony az is megesett, hogy csak hárman voltak a »vannak«-ok. Ellenben igazolására annak, hogy a civilizáció már hozzájuk is eljutott, ők is ja- páni figurával játszották a kalábert, csakhogy a 100 poén bemondását nem »banzáj«-nak mondották, ha­nem betüszerint igy: — »Koroki I« * Egy szép fiatal asszonnyal ismerkedtem meg leg­utóbb egy nagy névestélyen, aki tulajdonképen román származású, de magyarul tanul, sőt a kiejtéstől eltekintve már egészen jól beszél magyarul. Természetes azon­ban, hogy néha remek kifejezéseket használ a magyar­ban. hogy alig tudja az ember megállani előtte a ne­vetést. Épen az egész nagy tásaság előtt ő-vitte a szót s két testvérlányról beszélt, hogy milyen szépen tud­nak zongorázni. így folytatta: — Külön-külön is jól játszanak, de négykézláb még szebben ! No már ekkor mindenki dőlt a nevetéstől. * Hogy a faji kiejtés gyakran átmegy az ortográ­fiába is és igy milyen jól veszi ki magát, arra bizony­ság Isten előtt egy Tisza-Ujlak város főutcáján diszlő cégtábla, mely egy üzlet felett lóg ; ennyi az egész de való: Gálét Abrohám. -----------------------— Ha za sóhajt az én lelkem, Hol fenyő zug az erdőben —: Nem susog itt a falevél. Illatot sem hord itt a szél : Lomb- s virágra vágyom . , . Haza sóhajt az én lelkem, Nem értenek itt meg engem — Amit hallok idegen szó, Lelkemnek oly fájón hangzó: Magyar szóra vágyom . . . Fazékas Arthur. SL — Tanári előléptetések. A vallás- és közoktatás ügyi miniszter Kurtz Sándor dr. szatmári kir, katl és Fülöp Imre nagybányai állami főgimnáziumi rer des tanárokat a VIII. fizetési osztály 3. fokozatáb nevezte ki. — Uj osztálytanácsos, ö felsége a király d Barthos Adort, a kereskedelmi miniszteriuban osztáh tanácsosi címmel és jelleggel felruházott tniniszte titkárt, osztálytanácsosnak nevezte ki. — Hymen Zsirossy Béla ugocsamegyei alispái irattárnok kedden esküdött örök hűséget Nagyszőllő sön Csépes Péter ügyvéd leányának, Ilonka kisass szonynak. — Segédlelkészek változása. Pemp Antal káptt lani helynök Munkácsra segédlelkésznek Varga Józsi erdődi segédlelkészt helyezte ál, Erdődre pedig Láp Gyula ujmisést küldötte. — Házvétel. Bárdóly Ferdinánd Hám János-utc 4 számú egy emeletes házát a Postaépülét szomszéc ságában eladta dr. Keresztszeghy Lajos ügyvédne 50,000, azaz ötvenezer koronáért. — Egy mérnök balesete. Debreczenből írják, hog Krivoss Márton 28 éves helybeli mérnök vasárna lebukott a helyi vasútról. Sebei üszkösödésbe mentei át és szerdán meghalt. — Az ilobai állomás. Az újonnan épült ilobt állomást kedden adták át hivatalosan a közforgalorr nak. A hivatalos aktuson a nagybányai—szatmári vs sut részvénytársaság igazgatóságát Harácsek Lászl pénzügyi főtanácsos, igazgatósági tag képviselte. — A szatmári zenede értesítője. Most jelent me a szatmár-németi Dalegyesület zeneiskolájánál 1904—1905. évi értesítője Pataki Lajos gondos szer kesztésében 31 oldalon. Bevezetésül Pataki Lajos »A: úgynevezett nagy és kis félhang a zenében« cimme ir egy mélyzenei tudásra valló kis értekezést. Majd a iskolai év történetéről, az intézeti hangversenyeké számol be; ilyen négy volt az év folyamán. Az igaz gató tanács és a tanári kar tagjainak felsorolása utál a növendékek részletes érdemsorozata követkéz il Végül a zeneiskola ügyrendjéből közöl tájékoztató az értesítő és a jövő évi beiratásokra ad felvilágc sitást. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Deutsc Aladár segéd bányamérnököt bányamérnökké nevezt Szívjon ön egész­sége érdekében csakis ALADINT, doboa? ára 86 fillér. mely a VFUrp glycerinmentes szivarkahüvely. legjobb ^ Dohányzá* közben nem lesz sem zsíros, sem fekel Egyedüli elárusitás Boros Adolf könyvkereskedésében

Next

/
Oldalképek
Tartalom