Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-07-05 / 45. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET' MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ALOS KÖZLÖNYE is? ^4' > 't r,.£ A-;ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám nr» >0 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő : Fómunkalárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTÓSEG ES tffftDQHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 • =_— Telelőn-szám 80. ---------t_ Min dennemű dijak Szatmaron, a kiadóhivatalban fizetendők. A Lányi ur lelkiismerete. Irta: dr. Kelemen Samu. orsz. képviselő. Lipló-Szent-Miklóson a nagy melegben erjedésnek indult a juhturó. A kukaczók mozgolódni kezdtek, felmásztak egész Budapestig, a hol deputációba szervezkedtek és a hatalmas igazságügyminiszter elé csúsztak. A miniszter közönséges időkben senj közönséges ur. Vannak barátai és nagyszámú szolgahada. Néha a kettő egy sereget alkot. Rendkívüli időkben mint a mostani, a miniszternek a hatalma még nagyobb, mert nem korlátja sem az alkotmány, sem a törvény. A hatalom ilyenkor csak a hatalomra támaszkodik, az erőnek forrása az erőszak. Ilyenkor dicső hivatás igazságügyminiszternek lenni, mert ez az az idő, amikor a hivatás megnyílik minden hívatlannak. Lányi ur tehát »elhivatott« igazságügyminiszternek. A liptószenlmiklósi négy és kétlábú juhok egyszerre bégetni kezdtek lelkesedésükben. A lótocskák letették a gomba kalapjukat és na- mo1 dúsa, divatos fajtájú panamákat rendellek. A segéd-telekkönyvezetőné uj toalettet csináltatott, mert bizonyos, hogy az ura rövidesen betétszerkesztő lesz, a bírósági aljegyző pedig szürke cylindert hozatott, gyöngéd figyelemből Őkegyelmessége tehetsége iránt és mert igy illik ahhoz, aki máról holnapra törvényszéki elnöknek van kiszemelve, Egyszóval a szabadelvű kukaczók mind nyüzsgölődtek és megnyílt a »nem első és nem utolsó lipótszentmiklósi gyapjú akarom mondani mandátum aukció.« Mondják a miniszter ur nen fintorította el az orrát, amikor a tisztelgő küldöttség nála jelentkezett. Dem Reinen ist ja alles rein, — a miniszter ur sem érez már szagol. Ellenben a küldöttségi elnök urnák üd- lésére egy helyre kis beszédei vágott ki, melyben lírai ömlengés váltakozott a politikai hóborttal. A kegyelmes ur kijelentette, hogy a mandátum tekintetében gondolkozóba esett és e súlyos és nála rendszerint balvégzetű lelki művelet eredményeként, elfogadja a felajánlott jelölést. Hogy ezen elhatározásának megszületése aránylag nyugodt lefolyású volt (anya és gyermek a körülményekhez képest jól érzik magukat) annak az a magyarázata, mert a kedves liptószentmiklósiak nem kívánnak tőle párt- programmot. Pártprogramra! Ki hallott már ilyen csodabogarat! Mióta követelik meg egy minisztertől, hogy pártja és programmja legyen? íme a liptószentmiklósi zsizsikeknek sincs programmjuk mégis jól élősködnek. Igaz, hogy pártjuk van, — majd elválik a választásnál hogy mekkora —• de hisz éppen azért nem kell párt a kegyelmes urnák. Támaszkodjék csak rájuk, ők elbírják. Meg azután kölcsönbe megy az egész. Majd kapaszkodnak még ők is a kegyelmes ur hátán. Ezután következtek a politikai nyilatkozatok. A kegyelmes ur a legnagyobb komolysággal jelentette ki, hogy ők törvényes kormány. Tisztára születési hiba, hogy a nemzet ezt nem látja be és nem ad nekik többségei. Politikai hivatásuk abban áll, hogy közvetítsenek. Mert ők azok a becsületes alkuszok, akik tisztán a közvetítői díjra dolgoznak- Az ügylet, amelyet állítólag nyélbe kellene ütniök: a békeszerzés az összeütközésbe került alkotmányos tényezők között. Ámde mióta küldik békegalambnak a vércsét ? majorságának őréül ki állítja fel a görényt vagy a rókát! És miként legyenek békeszerzésre hivatva éppen azok, akik miatt és akik ellen jórészt a harc folyt. Az ő igazi munkájuk nem a békés közvetítés, hanem a megtörés. Ők a törik szakad kormány, mert biztosak lehetünk benne, hogyha mi nem törünk, majd ők szakadnak. Aki pedig nemzetének megtörésére vállalkozik, mikor ez a nemzet jogaiért vívja harcát, az sohasem volt hazafi hanem áruló. Lányi ur azonban megnyugtatja az országot, hogy az ő lelkiismerete nyugodt. Ó boldog lelkiismeret, mely nyugodtan alszik, mikor az országban virraszt a honfi gond. Szálló felhők kik napkeletről napnyugotra tértek, vegyétek tudomásul, hogy az ő lelkiisA szerelem joga Az alkony lágy visszfénye rózsaszínre festette Krisztina halovány arcát. Végigheveredve az ősz vö- rösszinii lombján a kis lugasban, melyet ő „lomb-szobájának“ nevezett, barátnőnk egészen átadta magát az esthomály csodás érzéseinek, amelyek megértetik velünk a halált s elhitetik a túlvilágot. Mi ott ültünk körülötte, megbüvölve az aláhanyatló nap varázsa által s elszédülve a rezedák illatától. Egyikünk mintegy tolmácsként meg is szólalt, alig hallhatóan suttogva : — Maga a díszlet megéri az élet kínjait ! —Barátom — felelt Krisztina — az erdők, a madarak, a rózsák mind bűntársai a természetnek. Az illatok összessége a természetnek egy-egy mámoros csókja. Ez az édes nagy barátnő azt akarja, hogy engedelmesen szeressünk és legfőbb parancsa maga a szerelem .... — A szerelem — szólt a félhomályban egy tiszta csengésű asszonyi hang — de nem az a szerelem, amelyről álmodozunk, hanem amilyen a valóságban, amikor brutális, harcias és gyűlölködő; maga a gyehena és az önzés. Nagyon köszönöm ! A szerelem, kedves gyermekem — válaszolt Krisztina —- az ad értelmet a létnek, ez az egyetlen cél. Ennek az emléke könnyíti meg a halált. Ha az ember átélte életét, nem törődve az előítéletekkel, a megszokással; ha örömöket tudtunk találni a lét rögös, kemény utain, mert fájdalom, a társadalom a szerelem ellen van berendezve és félrevezetve, s ha mi mégis megtudunk részegülni egy tekintet szerelmes parancsától, akkor éltünk csak igazán — s mondhatjuk, hogy nem éltünk hiába! A kedves közeliéinek leküzdhetetlen vágya s a magány szörnyűséges érzése ha távol van tőlünk : szemünk szakadatlan kereső munkája, amely az egész világon keresztül az ő árnyképét kutatja . . . mindez vájjon nem százszor igazabb és nem ér-e többet a társadalom minden hazugságánál ? A szerelem joga az, amiért küzdenünk kéne! Mikor hullanak le végre a hamis morál rut fintorokat vágó álarcai? A leghatalmasabb eszme, amely emberi agyban megszülethetett : a szerelem joga! Az egyetlen törvény, amelynek joga van szétválasztani az egymásra forrt ajkat : az idő, vagy a halál. A halálos szerelem ! De nem mindig az . . . Nem, tele van jósággal és szánalommal — gyógyít, megment. . . . Krisztina elhallgatott nehány pillanatra s aztán halkan hozzá tette : — Ó igen . . Ismertem egy ilyen csudát, Simone barátnőmmel történt. — Mesélje el nekünk — szólalt meg valaki. — Ez az óra alkalmas arra, hogy csudákat halljunk s el is higyjük azokat . . . — Tíz éve lehet — kezdte Krisztina - s én éppen kénytelen voltam eltávolodni valakitől, akit mélységesen szerettem; aki minden boldogságom volt s akinek elvesztése haloványnyá s boldogtalanná tett egész életemre . . . Elhagyatottságomban fájdalmam egész erejével hozzákötöttem magamat Simone bánatához. Ez a szegény, törékeny teremtés a tüdővész áldozatául volt kiszemelve .... Tizenhat éves korában ment férjhez s alig húsz esztendős korában már öreg volt. Egy kicsiny, ennivalóan gyönyörű leánykája volt, élete egyetlen öröme. „Sokat szenvedtem négy évi házasságom tartama alatt“, mondta nekem gyakran, „de soha sem tudtam utálni férjemet, mert neki köszönhettem ezt az édes csepséget. Meg- bocsájtottam durvaságait, játéknak feláldozott vagyonomat s minden nyomorúságomat, dacára annak hogy könyek fojtogatták egész belsőmet.“ Imádta ezt a gyereket, nem hagyta el soha s egy háztartásban maradt nagyszüleivel, akik egyek voltak vele a kis két éves Geneviéve rajongásában. Egy őszi estén lélekszakadva jöttek keresésemre, Simone nagyon beteg volt s hivatott. Elveszettnek hitték, de mégis csakhamar összeszedte magát; azonban úgy kelt fel betegágyából, mint önmagának zu árnyképe. De nem tudom, gőgből-e vagy erősen kifejlett szépérzéke tette-e, de nem akart betegnek látszani. Mindig ragyogó selymes szövetekbe burkolva, könnyedén támaszkodott féhér párnáira s oly igézőén mosolygott reánk, hogy alig tudtuk előtörő könyein- ket visszafojtani; de ő e könyeket vagy nem látta, vagy nem akarta sohasem észrevenni. így telt el az ősz, majd a tél s \ égül a tavasz. Az újabbik ősz kezdetén, körülbelül évfordulóján anLefoglaltam e helyett, hogy a t. olvasóközönség b. figyelmét felhívjam azon körülményre, miszerint tek intettel arra, hogy rövid időn belül kizárólagos festék ngietemnt --=t=-—-- -------------= Kazinczy-utcza 8. sz. a. helyezem át a raktáron levő festékeket a fuvarozási költség megtakarítása czéljából a beszerzési áron kiárusítom Tisztelettel NEUMANN GYULA kiiMaaosA^;rr"G;^MÁB'Ka;inc2y-
