Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-06-28 / 43. szám

IX. vfolyam Szatmár, 1905.Julius 2. vasárnap 44 szám.\ ^-------------------­FÜ GGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁRVÁRIWEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU orsz. képviselő. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs : 0r. Komáromy Zoltán. Nagy Vince. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10- Telefon-szám 80. ------—r Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. « I A szabadelvű párt. Van a képviselőháznak egy pártja, hang- * súlyozom, hogy a képviselőháznak, mert hogy \ ennek a pártnak ma már a nemzet körében j gyökere lenne, alig hiszem, mely magát, a sza- I badelvüség jelzőjével diszité fel s conventikulu- | mait a Lyod klubban tartja. ' A kiegyzés óta ez a párt uralkodott a parlamentben, ez a párt ült a nemzet nyakán, omnipotenciával gyakorolta a hatalmat, vitte az ország kormányát. Ha. a politikai viszonyok nálunk is, mint más parlamenttel bíró, alkotmányos államban van, normálisak lennének, e hosszú uralom azt jelentené, hogy e párt az ország javára gyakorolta a hatalmat s ennek következtében élvezte oly hosszú időn át a nemzet bi­zalmát. De nálunk bizony nincsenek s nem vol­tak normális, egészséges viszonyok a politiká­ban s a tény, hogy a szabadelvű párt hatal­mon ült, korántsem jelentette, hogy a párt közmegelégedésre vezette az ország ügyeit, ko­rántsem jelentette, hogy e párt birla, élvezte csakugyan a nemzet, a választók többségének bizalmát, mert nálunk, a legutóbbi választásokig,, Matt. A leány szülei sokáig ellenkeztek. A férfi kezdő ügyvéd volt és nem bíztak benne, hogy lesz valamivé. A leány makacs akarata végre diadalmaskodott. — Meg volt az esküvő, egy hónapig utaztak és azután megkezdték a házasság csendes békés munkás életét. Az első mámor hónapokig tartott. Egy félév telt el, amig szinte mindennap újra érezték győzelmük örömét — egyesülésük mámorát, lassan azonban je­lentkezett ekkor az únalom. Meglepetve fogadták és szégyenkezve titkolták maguk előtt is. De nyilvánvaló volt már, hogy egymás társasá­ga nem elégíti ki őket. Az örökös együttléthe befura­kodott a fanyarság. Nem volt mit mondaniok egy­másnak. Próbálgatták a dédelgetés és becézés régi játékait és unottnak találták. Nézték egymást, ásitoz- tak és tanácstalanul ődönglek a lakásban. — Paula, kérdezte egy napon a férfi, tudsz sakkozni ? — Nem/ — \álaszolt az asszony. — Miért? — Az Íróasztalom fiókjában megtaláltam a régi sakktáblámat. Kedves volna. — Taníts meg — mondta az asszony. — Jó! — kiáltott örömmel a férfi. Kihozta a kockás táblát, felállította a figurákat és magyarázni kezdett. Eleinte kissé nehezen ment a dolog, de azután mindent megértett az asszony. Az idő gyorsan telt el és mikor végét vetették e tanítás­nak, örömmel állapították meg: — Ezentúl mindennap játszunk. Mindennap játszottak. Az ebédutáni és a vacso­mely bizvást tekinthető nemzeti ujjáébredésnek a parlamenti pártok számaránya nem a nem­zeti bizalom szerint, hanem a merő, absolut pression, a korrupció dühöngésén épült fel, melylyel szemben a nemzet tehetetlen volt, mert aludta mélységes álmát. Mikor Deák Ferenc kidőlt a küzdők sorá­ból, fentartotta a párt hatalmát az az óriási nimbus, melyet a „haza bölcsének“ önzetlen hazafias működése e pártnak adott. S mikor a nimbus elrepült, előkerültek a hatalom eszkö­zei, a korrupciónak leggyalázatosabb fegyverei, aztán az erőszak s ezzel mindég sikerült a pártnak többséget teremtenie. Átok volt e párt, harminc évnél hosszabb működése hazánkra, mint a mai sajnos álla­potok, melyekért a felelősség a történelem előtt mindég e pártot fogja terhelni, — mutatják. Deák Ferenc megalkotta a 67-ki kiegye­zést, teremtett egy alapot, melyet nem tekin­tett örökérvényű, változbalatlan dogmának, ha­nem csak közjogi kiinduló pontnak, melyet az évek, a változott viszonvok folytán fejleszteni kellett volna. A 67-es törvény jó volt s jó lehetett a maga idejében, mikor semmi feltételünk nem volt meg arra, hogy államunkat önálló nemzeti »■■lm II «■! Ili I II— rautáni idő, a melyet a férfi még .mindig otthon töl­tött, volt a legunalmasabb. Ilyenkor játszottak. A férfi szivart vett elő, az asszony is rágyújtott egy cigaret­tára és megelégedéssel, örömmel ültek le a kis asz­talhoz, a melyen szép rendbe sorakozva ott állottak játék figurái. Jó pajtásoknak ért zték magukat, szóra­kozást, kellemes apró izgalmakat vártak a játékból. Szeretlek ezeket az órákat. Addig, a mig az asszony kezdő volt, minden pompásan ment,. A férfi könnyen nyerte meg a játé­kokat és ha az asszony is nyert néha, az véletlen­számba ment. Ebbe belenyugodott az asszony is. Hó­napok teltek el és a sakkozás óráit mindig öröm mel várták. Lassanként azonban az asszony veszedelmes ellenfél lett. A férfinak erőlködnie kellett; törnie kel­lett a fejét, kinos fejmunkával kellett fáradnia a nye­résért. És nemsokára szó sem volt a könnyű, tréfál­kozó győzelmekről, — Az asszony egyenlő rangú játé­kos lett. A férfi nap-nap után vereséget szenvedett a mérkőzésben és kedvező eredmény volt, ha nyert és veszített játékai egyenlők voltak. A sakktábla körül ekkor valami titkos és lap­pangó gyűlölet keletkezett. Nem a játék kedvéért ül­tek most már le játszani, hanem a győzelem kedvé­ért. A ki veszített, az dühbe jött, elkeseredett, fanyar haraggal pillantott a másikra és gyűlöletesnek találta az örömét. Hibákat keresett rajta. Néha megállapította a fellobbanó harag, hogy a másik durva lelkű, ot­romba, rut. Késerü kifakadások estek. Vad és sértő vita támadt azon, ki játszik jobban. Gúnyolták egy­mást. A játéktudás után a szellemi képességekre ke­rült a sor. irányban egyszerre kiépítsük, de a mikor már minden feltételt megszereztünk arra, hogy a nemzet állam kiépítésének nagy munkájához hozzáfogjunk, annak a pártnak, mely a 67-es közjogi alapon állott, mely vindikálta magának a Deák Ferenc hagyatékát, végre is kellett volna hajtani e munkát. De mit telt e párt: visszafejlesztette a 67-es közjogi alapot, nem hogy előbbre vitte volna, tűrte, hogy e tör­vénynek olyan magyarázat adassék, hogy e törvény a gyakorlatban úgy hajtassék keresz­tül, hogy Magyarország Ausztria mellett tarto­mánnyá süiyedt, hogy leglényegesebb intézmé­nyeinkből hiányzik minden nemzeti tartalom, hogy kifelé független állami létünkről semmit sem tudnak. Hiába volt a parlamenti kisebbségnek minden törekvése, a szabadelvű párt semmit sem telt a nemzeti haladás érdekében. Aludt sokáig a nemzet, tűrte e megalázó helyzetet tűrte e szipoly pártot, melynek egyet­len programmja az egyéni hiúságok kielégítése volt a hatalom árnyékában. De a szabadelvű párt nem elégedett meg ezzel, megbüvölve vezérétől Tisza Istvántól, szolgálatába állott a legaljasabb osztrák politi­kának, vállalkozott arra, hogy megsemmisíti a — Minden ostoba liba azt hiszi manapság ma­gáról, hogy hóditó szellemű asszony, — mondta a férfi. Az asszony élesen válaszolt: — Te azt hiszed, hogy csak az az értelmes ember, a ki egyszer megbukott az ügyvédi vizsgán. A vita átsiklott a többi külső és belső tulajdon­ságokra és sivár, maró, marcangoló veszekedés lett. De a sakktábla azért, egyre vonzotta őket. Mindennap újra kellett kezdeni a játékot és a tegnapi veszeke­dést mindig elfelejtették, mikor a sakkozás ideje eljött. Jó kedvvel ültek le játszani. De mikor rámered­tek a kockás táblára, a figurák mozogni kezdtek és a játék kibontakozott, akkor a fejtörés, a megerőltetett gondolkozás, a győzelem eshetősége izgatta és lázba hozta őket. A játszás szenvedélye, a szellemi mérkő­zés tudata, a párbaj izgalma egyformán ingerelte őket. Fékezhetellen indulatok háborogtak bennük és vadul törtek ki, mikor egy-egy vita támadt. A férfi egyszer elhibázott egy lépést. Az asszony felvillanó szemmel nyúlt a táblához. — Elhibáztam, mondta gyorsan a férfi. Nem úgy lépek a bástyával. — Most már késő, válaszolt kárörömmel az asszony. — De nem! '— De igen! A férfi haragosan nyúlt a bástya után. Az asz- szony felkapta a kezét és elébe tartotta. A férfi el­lj rántotta a kezét, az asszony erre elsöpörte az egész I táblát. Lefoglaltam e helyett, hogy a t. olvasóközönség b. figyelmét felhívom azon körülményre, miszerint tekintnttel arra, hogy kizárólagos festék üzletemet Kazinczy-utcza 8. sz. a. helyezem át rövid idó'n belül a raktáron levő festékeket a fuvarozási költség megtakarítása czéljából beszerzési áron alul árusítom \TpTT|\/f A AT\T PVTTT A kizárólagos festék kereskedése SZATMÁR, Kazinczy­Tisztelettel |\hUMAiNI\ blULA = utcza 15. (Dr. Vaiay-ház) == JCCTi

Next

/
Oldalképek
Tartalom