Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-06-25 / 42. szám

Szatmär, 1905. junius 28. S ZATMÁR-NÉMETI hogy egy idegen nyelvet saját állami nyelvének mellőzésével fogadjon el katonai szolgálati nyelv gyanánt. Jogilag tehát megilletné a magyar hadsereget, mint a magyar államiságnak legje­lentékenyebb szervét, a magyar szolgálati nyelv is. De a pragmatika sanctióban kötelezett együttes védelem célszerűségi és harcképességi tekintetekből, némelyek szerint megokolná teszi (?), hogy az összes hadseregben s igy annak kiégés-.itő részében a magyar hadseregben is a vezérszavakat illetőleg az ő felsége által megjelölt egységes nyelv legyen használatban. A magyar hadseregben azonban az egy­séges véderő sérelme nélkül bátran megold­ható a magyar vezényszó kérdése is, esetleg egybekötve a hadkiegészítő kerületek uj be­osztásával egyelőre a magyar vezényleti nyelv alapján. Ez sem az egységet, sem a harcképes­séget nem veszélyeztetné, mert a hadkiegészítő kerületeknek említett uj beosztásával a magyar csapatokban úgyis kellő beosztással már ma­gyar lenne az ezred nyelv. Sőt a magyar nyelv ilyetén kötelező használata, a magyar hadsereg ezredéiben a nemzeti állam kiépítését mozdí­taná elő és igy a hadsereg is munkatársává lehetne az államnak eminens érdekeinek biz­tosításában. Ezzel rögtön megszűnnék a had­sereg elszigeteltsége a magyar társadalmi élet­től mert a társadalom a kalonaságban többé nem a nemzeti feladatok ellensúlyát hanem istápolóját látná. Viszont ez a rendszer az egységet semmiben sem érintené, a magyar tör­vényhozás áldozatkészségét pedig előre látha­tólag emelné és igy a hadsereg harcképességét is fokozná. Ezek a hadügy terén a végcélok, amelyek­nek kimondásá és fokozatos életbeléptetése mellett az 1867. évi kiegyezés rendelkezéseit az életben is megvalósíthatjuk. II. A külügy rendezése. A külügy rendezésében is vezető szem­pont csakis az egység és paritás lehet együt­tesen. Az alapelv az, hogy mi Ausztriával együtt tartunk diplomáciát, de amelynek egyenlő joga van mindakét államnak. Ennélfogva kül­ügyi intézményekben is érvényesülni kell Ma­gyarország törvényes igényeinek, amelyek ed­dig sehol kielégítést nem nyertek a magyar állam zuverenitása sem az egységes diplomá­cia külső jelvényeiben (címerében és pecsétjé­ben) egyenrangú kifejezésre nem jut, sem a hivatalokban személyzetileg arányosan képvi­selve nem vagyunk. E sérelmek orvoslását attól várjuk, ha külügyi intézményeinkben az egységes vezetés megóvása mellett a dualisztikus államforma is kifejezést nyer és a paritásnak inegfelelőleg a magyar igények alkalmaztatást találnak. Sérelmes továbbá azért, hogy a hadügy pénzügy élén álló miniszterek, akiket ő felsége a kiegyezési törvény szövegének és szellemé­nek megfelelőleg közös hadügyminiszternek, vagy közös pénzügyminiszternek nevez kik eb­beli törvényes címzésüket nem használják, ha­nem Reichskriegsminiszter és Reichs-financ- miniszter-nek neveztetik hivatalosan magukat. E címben a dualisztikus államforma nincsen- benne, igy a magyar önálló államiság, még a legfőbb közös orgánumokban sem jut kife­jezésre. Ezzel egyúttal a cim és címer kér­dés is a dualisztikus államformának megfelelően lenne rendezendő. A vám és kereskedelmi ügyek rendezésé­ről nem szükséges bővebben beszélni, mert ezekről a két kiegyezési törvény egyformán intézkedik és elintézésük a két állam kölcsö­nös megegyezésétől függ. Úgyszintén Magyar- ország belügyének tekintjük, a magyar királyi udvariasról szóló önálló rendelkezést is, amelyet az 1867. törvény 7. §-a alapján az ország ő fel­ségétől remél. Az előadottak élei beléptetésével a kiegye­zési törvény minden rendelkezése végrehajtat­nék anélkül, hogy ennek törvényes alapját bárki kifogásolhatná, mert ez az alkotmányos törvényekre letett eskü folyamánya. Szövetkezetek. A nehéz megélhetés mely alatt manapság min­den rendű és rangú ember görnyed, ösztön arra, hogy újabb és újabb eszközt ragadjunk meg helyzetünk ja­vítására. Nem szabad várnunk a sült galambot, hanem tennünk kell, hogy azt akarjuk, hogy egészen el ne erőtlenedjünk. Fájdalom, mi úgy vagyunk, hogy tét­lenül, felülről várunk mindpnt s azt kívánjuk, hogy a vezető emberek tegyenek mindent és gondolkozzanak helyettünk. Ez alkalommal a szövetkezés által elérhető bá­mulatos eredményre akarunk rámutatni. Előre is ki­jelentjük, hogy mi akármiféle szövetkezeti eszmének nem vagyunk feltétlen hívei, ludurik több szövetke­zetről, melyek politikai vagy felekezeti jelszó alatt megalakulván, a szövetkezetek cégére alatt csak a népjóléti panamák számát szaporították. Sok viszásság és visszaélés történt már e téren s ép ezért a fo­gyasztási boltszövetkezeteket nem helyeselhetjük. De hogy nem vagyunk elfogultak, igazoljuk azzal, hogy azon szövetkezetek megalakulását ajánljuk és szüksé­gesnek tartjuk, melyek az egyes termények értékesí­tését célozzák. Hazánkban vannak már tejszövetkeze­tek, pinceszövetkezetek, legújabban pedig mozga­lom indult meg Németország példájára a gabonaraktár- szövetkezetek létesítésére. A tejszövetkezetek előnyös volta és hasznossá­gának bebizonyítására hivatkozunk Somogymegye két kis községének: Alsók és Sarkad ikerközségek sike­rére. E két község értelmes parasztgazdái 8 évvel ez­előtt a kényszerűség hatása alatt tejtermékeik értéke­sítésére szövetkezetei alapítottak olyképen, hogy mint­egy 200-an naponkénti egy liter tej termelésével munkához láttak. Modern tej földolgozó gépeket rendeltek és olyan teavajat,állítottak elő, hogy az első készit- ménynye! meghódították Bécset s csakhamar belátták, hogy kétszer annyi hasznuk van ez alapon, mint volt azelőtt. Nyolc év alatt a szövetkezeti tagok közölt szétosztottak 400 ezer koronát s most egy évnek be­vétele 60 ezer korona. A szövetkezeinek nincs semmi adóssága, de van 20 ezer koronát meghaladó vagyona. Ez azonban csak az anyagi siker. De mit ért el a társulat erkölcsi téren? Az anyagiaknál sokkal na­gyobb eredméryeket. Az egyesülés következménye volt a kölcsönös bizalom és haladás becsvágya. Hégi dolog, hogy az indusztria belterjessé tétele az állattartással szoros összefüggésben van. A magyar gazda a kalászos termeléssel csak akkor fog szakítani, ha kifejlesztett állattenyésztéssel földjét jóerőben tart­hatja, lm takarmányt termel, ha a kereskedelmi nö­vények termelésére lassan rászokik. A gabonaraktár-szövetkezetnek pedig feladatát képezné a mezőgazdasági termények, főleg gabonának közös eladása és értékesítése, hogy igy a gazdáknak — amennyiben az közgazdaságilag keresztül vihető — terményeik áralakulására befolyás biztosíttassák. Ed­dig a tartaléktőke hiányában a legtöbb gazda akkor volt kénytelen eladni termését, mikor az árak legrosz- szabbak voltak. A szövetkezeti rendszer ettől inegvé- dené. A gazda beszállított gobonájára olcsó előleget kap, biztosítja termésének gyors és jó eladását, apasztja szállítási és termelési költségeit, fölszabadul a biztosítási terhek alul s olyan kedvezményben ré­szesül, amelyhez egyedül nem juthatna. Ezáltal nem cél a szolid gabonakereskedelem megélhetését akadályozni, hanem csak azon visszaélé­seket kívánják megszüntetni, melyek eddig a gazdák érdekeit érzékenyen sértették. Ezért kívánatos, hogy kis- és nagybirtokosok egyaránt szövetkezzenek. Nálunk különösen még a tejszövetkezet és ga- bonaraktár-szöve kezet létesitésére égető szükség volna. A szövetkezetek valódi hazája egy kis állam, Dánia, ahol a falusi szövetkezetekből a leghatalma­sabb szövetkezetek fejlődtek. Nálunk az ilyen szövet­kezet szintén áldás volna a népre 3 Magyarország egyik, valóban elsőrendű tényezőjévé válhatnék. Has­son ránk a pélva s azok, kikben megvan a nép jólé­téért való szeretet, lelkesedés és szervező képesség, indítsanak ke/.dő lépéseket. Hála és elismerés illeti azokat, akik a nép javára lelkesen működnek és eb­ben az önző korban olyannyira szükségünk van az önzetlen férfiakra. H I H E K. — Suttyomban. Kristóffy József ur, aki a főispáni állásról egy absolut kormányzatnak miniszteri állásába sülyedt le, tegnap bizalmas értesítést küldött Szatmárra. Az intim ertesi­Épen úgy, mint Lánczoséknál Zorobábel, akként Tánczoséknál Zirzabella volt mindig a bűnbak, a házi bolond. Tánczosné azt mondotta mindég, hogy a két nagyobb leányt úri kisasssonyoknak nevelte, előkelő uraknak feleségül; Zirzabellat meg majd elveszi vala­miféle mester ember. Ella és Bella mamájukkal egyebet sem tettek, mint újságokat, regényeket olvastak. Különösen a francia regényeket szerették, amelyekben a lovag imádottját a szoros őrizet mellett is megszökteti kö­télhágcsó segélyével s a magas vártoronyból életve­szedelem között hozza le s az alant váró paripán ma­gához ölelve vágtat vele az éj sötét leple alatt. Ilyenkor Ella hátra dóit karos székében, szemeit* behunyva nagyot sóhajtva mondá, hogy: kár volt annak a szép lovag-kornak elmúlnia. Ha nem olvastak, akkor a divattal töltötték ide­jüket, vagy az ablakhoz ültek nevetve szólva-szapulva az arra menőket. Zirzabella pedig vagy a kertben dolgozott, vagy a konyhában mosogatott. Ha egy-egy percre aztán bevetődött a szobába s újságolvasásra figyelt, mindjárt rárivaltak : no megállottái te csúnya portéka, nincs neked egyéb dolgod. Ha Ella és Bella mamájukkal és a gavalérokkal haza jöttek a mulatságból, színházból, vagy a táncis­kolából, Zirzabellának jó előre lámpát kellett nia. Ha lefeküdtek, ő feküdt le legutolsónak, lámpát ki más oltotta volna el! Szóval a nagyobb leányok igen uriasan gyujta- mert a voltak nevelve. Szépen öltözködtek és sokszor ; arcukat ki- puderezték, kávéjukat az ágyban itták meg, Zirzabella jóvoltából; igen kecsesen illet piciny kacsóikba a ci­garetta, nem úgy mint Zirzabella vörös, nagy kezében a főzőkanál, vagy a súrolókefe. A zongorán is el tud­ták játszani a szüzimáját; franciául is tudtak vuj- vujozni egy pár közmondást az orrukon eresztve, me­lyekkel aztán társas helyeken brillíroztak; séta alkal­mával igen előkelőén fogták fel balkezükkel a szok- nyájokat; egyszóval a mostani kor igényeihez megfe­lelően nagyon modern nevelést kaptak, ellenkezőleg Zirzabellával, aki az irás-olvasáson kívül egyebet sem tudott, mint főzni, tnos.ii, szobát sorolni meg a kertben babrálni. Az öreg Tánczos nem szólt bele semmibe sem; ő úgy táncolt mint ahogy a felesége fütyölt. Zirzabellának egyéb élvezete sem volt, mint ha vasárnaponkint eljött hozzá Zorobábel egy kis beszél­getésre, amikor is, mint mester-inasnak egy kis szabad ideje volt. Ilyenkor aztán felderült kedélyük és a mo­solygás még rútabbá tette őket. Évek múltak. Az ifjak férfiakká s a leányok vi­ruló hajadonokká fejlődtek. Különösen Zirzabella vi­rult az ő húsos, 7szeplős, vörös ábrazatával, éppen úgy Zorobábel az ő vaskos tenyerével és talpával. Ha együtt látta őket valaki, mindjárt rámondották : no ezeket a csúnya portékákat az Isten is egymásnak teremtette! Valóban úgy lett: Ábel Ellát, Bábel Bellát és Zorobábel Zirzabellát vette el feleségül. Az esküvés egyszerre történt. Soha annyi ember nem tolongott a templomajtónál, mint e hármas es­küvőn. S valóban volt is mit nézni, mert Ella és Bella igazán szép jelenségek voltak vőlegényeik kar­jain, valamint, hogy Zorobábel és Zirzabella is derült­séget okoztak elismerésre méltó rútságukkal. No eze­ket a csúnya portékákat is egymásnak teremtette az Isten, — mondogatták nevetve a bámészkodók. Ellát egy katona színész truppal Vékony, bosszú a szürke szabott köhög; Elmúlt megint egy néhány év. tiszt szöktette meg; Bella pedig egy ment világgá. Ábel és Bábel dijnokoskodnak. emberek, akiknek csak úgy lötyög ruha . Ábel pénz helyett antipirint és szódabikarbónát szokott tárcájában hordani. Bábel csendesen lépked és szaporán nem sokáig köhög már / A piactéren van egy emeletes épület. A pince- helyiségből pokoli zörej hallatszik fel. Ha letekint az ember, 10—12 kovácsoló, reszelő, kalapáló, kormos alakot látni; az épület homlokzatán nagy aranyos be­tűkkel van írva ; Lánczos Zorobábel épület és gép­lakatos. Éppen most néz ki az ablakon két veres pufók gyerek; olyanok akárcsak a papájuk, meg a mamájuk. Várady Dezső. Jtolb Kór birtok és ház adás és vételi ügynöksége SZATMÁR, Csokonai-utcza 2. sz. (Törvényszéki palotával szemben.) Több háznak és birtoknak sürgős eladásával vagyok megbizva. így a vevőközönség becses figyelmét felhívom arra, hogy az általam nagyon mérsékelt közvetítési di­jat a vevő többszörösen megnyeri azzal, ha olyat vehet, a milyent keres, olcsón és hamar. — Birtokokat (ügy helyben mint vidéken) kisebb és nagyobb mennyiség­ben, eladás vagy bérletre keresek ....... Kö lcsönöket bekebelezésre helybeli intézetnél költségmentesen eszközlök. = Részvényeket a legmagasabb árban megveszem.------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom