Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-02-07 / 6. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP

A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

ELŐFIZETÉSI AR:

Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér.

Önkormányzat ésközszabadság,

Az élet és a gyakorlati tapasztalás akárhányszor ráczáfol a tudományos elméletekre, így vagyunk a szabadság abszolút forgalmával is. Azt hinnÖk, hogy az állam és nemzetek közszabadsága és a polgári szabadság egy és ugyanaz. Azt hinnők, hogy a közszabadság szülőanyja a polgári szabadságnak s hogy ahol közszabadság nincs, ott a polgári szabadság sem élhet és virágozhatik. A szabadság az ősforrás, melyből a nemzetek üdvét és megelégedést merítenek. A szabadság a közös törzs, - melyből az államfentartó és fejlesztő institu- cziók ágai sarjadzanak. A közszabadság, a szabadságnak intézményekben érvényesülő oly államalkotó eleme, melynek alapján, a nemzet eszményei megvalósulnak.

Ha tehát a közszabadság a szabadságnak csak egy része, s ha a polgári szabadság nem ugyanazonos a közszabadság lényegével: akkor az önkormányzati jog sem azonosa szabadsággal; illetőleg annak gyakorlása se lehet identikus a közszabadság fogalmával. Ennélfogva az önkormányzat lényege nem egyébb, mint az állam polgárainak egy elhatárolt területen közvetlenül és saját szervei által az őket közösen érdeklő ügyekben a törvény korlátái között érvényesülő cselekvési szabadsága; vagyis a polgári szabadságnak megvalósítása.

Mig tehát a közszabadság egész lényegében és hatásában egységes szuverén hatalmat képvisel, addig az önkormányzat joga megosztott vagy összpontosított voltánál fogva fokozatok mértéke alá állítható.

A gyakorlati élet által megállapított ezen eltérések bizonyítják tehát, hogy az önkormányzat joga nemcsak szerves összefüggésben nincs a közszabadság organikus életével, sőt gyakorlati megvalósulásában ettől vagy teljesen független vagy mint ennek alárendelt függeléke jelentkezik.

SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL:

Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében, j Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

Napvilágos példáját latjuk ez eltéréseknek a köztársasági Franciaorszagban es az autokratikus Oroszországban. Azon országban ugyanis hol az állam alkotmánya a népszuverénitás elvén ngugszik, a városok önkormányzatát a legmerevebb centralizáció jellemzi. Mert bár minden város különálló jogi személy, de a törvényhozás nem hagyta meg nálunk a cselekvés szabadságát, hanem alávetette őket a felsőhb közigazgatási hatósági (préfet, souspréfet és prefekturai tanács) gyámkodásának.

A maire (polgármester), mint a község első közege: a kormánynak megbízottja, hivatalos anyakönyvvezető és rendőrségi tisztviselő, ki a bűnügyi előnyomozatokat teljesiti. Köl- csönvétel, vagyonátruházás, költségvetés és számadások, szóval az önálló szabad cselekvés tárgyai körül mindenütt ott látjuk a prefekturai befolyás érvényesülését.

Tán a régi tradíciók iránt érzett kegyelet, vagy a császárság utáni vágy ellenőrzésének hatályossága indította Francziaországot arra, hogy a községekkel egy tekintet alá vont városok önkormányzati jogát a lehető legszűkebb korlátok közé szorítsa.

Ezzel ellentétben a egyeduralmi Oroszországban már Nagy Péter a városok szervezésének kettős gondolatából indult ki. Egyik az önálló szervezet, másik pedig az arra való törekvés, hogy a város lakosai bizonyos jogokkal felruházott polgári rendet alkossanak, mely testületté tömörülve, erőteljes tagozat jellegével bírjon.

As 1870. évi junius 16-án életbeléptetett város rendezési törvény pedig a rendiség megszüntetésével, az önkormányzat decentralizációját mondta ki alapelvül és az autonom jogon alapuló önálló városi kormányzatnak független hatáskört biztosított.

A város adókat és dijakat szedhet. Ingatlanokat eladhat és vehet. Kölcsönvételre jogosult. Terhes szerződéseket köthet. Költségvetést

HIRDETÉSEK:

készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek Kéziratok nem adatnak vissza.

—— Telelőn-szám 80. ■■ 1 1— ■

és számadást elfogadhat anélkül, hogy egyéb határozatok példájára más célból mint tudomásvétel végett a tartomány főnökéhez felterjesz- sze, ki a költségvetésben is csak azt vizsgálja: vájjon a kivetett adók nem túlságosan magasak-e, hogy továbbá a korona- és fejedelmi javak nincsenek-e túlságosan megterhelve, s hogy végül a kötelező kiadások megfelelő figyelemben részesültek-e ?

Az az éléstekintetü autokrata nagyon jól fodrozza azon pontokat, melyek területén a helyi önkormányzat kezelésében a polgári szabadság érvényesülésének lehető tág terét nyitják. Mert elvégre oly óriási földterületen, mintegy százharmincmilliónyi alatvaló felett uralkodva, észszerű cs természetes is, hogy az intellektuális erők fókusaiban a helyi önkormányzat gyakorlása körül a polgári szabadságnak legalább oly mértéke érvényesüljön, mely a polgárok megelégedését egyelőre biztosítja. Kérdés azonban, vájjon a decentralizált önkormányzati jog gyakorlásának területén fejlődő kultúra és közgazdasági élet, nem-e nyújt tápot magasabb aspirációkra? Nem-e ébreszti lel a szabadság utáni vágyat. Es nem-e vezeti a városok polgárságát azon kötelességek teljesítésének tudatára, hogy ők nem pusztán a helyi életben "kifejtő cselekvés szabadságának élő alanyai, hanem egy elnyomott országnak polgárai; tehát elől kell járniok a közszabadság kivívásának nagy céljában és annak megvalósításában. . .

A most idézett két példából nyilvánvaló, hogy ugyanazon államok területén mint fér el a népszuverénitás kormányfownája mellett a legkorlátoltab helyi önkormányzat; és mint juthat érvényre egyeduralmi államban a legszélesebb alapon nyugvó autonómia.

Ne kutassuk az ellentéteknek mélyebbre ható indokait. A vázolt tényekből azonban annyit mégis konstatálunk, hogy eszményi értelemben vett közszabadság csak oly államokTAR C Z A.

Az utód.

Sok száz választónak torkán Zug az „éljen“ mint az orkán:

„Éljen Semmihaázy Dénes!“

(Mi hangzatos név, mi fényes !?..) Bősz hősi ősök nagy utóda,

S praedicatumos ur ő;

Ki nevéhez uj jelzőt tolda: Végrehajtást szenvedő.

Dr. Herman Lipót.

A kertben.

Nyáron, mikor szerte rebbent a diáksereg, a ház elé került a bútor szállító, felrakott mindent, ami csak szükséges és vitte ki a kertbe. Anyó meg Erzsók pedig gyalogosan mentek mindenütt a szekér mellett a járdán és az arezuk elégedett és mosolygós volt, merthogy nyaralni mentek.

Ott kint aztán két napig is rendezkedtek: hófehér firhangot a kis ablakra, zöld lebernyeget az ajtóra, hogy a légy ne járhasson és mégis szellős legyen a szoba. A nagy diófa alá padot hoztak és az Anyó ka rosszéke is oda került. Ott mindég árnyék sötétéit.

A konyha körül Erzsók|forgolódik, most ő a gazd- asszony: Anyó pihen, elég volt szegénynek egész álló télen a sok éhes diákkal.

Később a szomszédok is megérkeztek; ők is sok batyuval és mosolygósán, boldogan. Mindent elhoztak magukkal, csak a városi ábrázat maradt otthon.

Ezek sem fordulnak képpel sem, vagy két hónapig a város felé.

Most még mindenki a kis Erzsókot kérdezi, hol van, mit csinál.

Bezzeg, ha elébük kerül, akik esztendeje nem látták: majd csodálkoznak. Fehér kötővel, piros or- t czával, hogy majd kicsattan, ha a szemükbe nevet, úgy hiszik a tavasz tündére játszik csalóka játékot velük. Mert Erzsók nagyon szép lett és mégis nőtt, egészen nagy leány már. O a télen Krenczhenben is volt már és mondják a sok fekete frakkos úgy körül fogta-dongta, mind édes, piros szöllőtt úgy ősz felé a karcsú, darázs népség.

Ez persze mind a városban volt, mert itt kint egészen más az élet.

Onnan a másik diófás felől is hallik már némi mozgolódás. Ott a tanácsos urék fognak lakni és náluk is rónak padot a diófák alá, ahol mindég árnyék van. Majd este felé elnéznek oda a szomszédokkal együtt és ki-ki elmondja, hogy mit csinált egész nap sokszor azt is mit álmodott .... mig álmosak nem lesznek a tere-ferétől, aminek nincs éle, de magva sincs, csakhogy éppeu jár a szájuk. A fiatalok ilyenkor danolásznak nagyobbrészt lassú, bus nótákat. Itt messze hallatszik a hang és soká elrezeg egy-egy fájó akkord a tiszta levegőben.

Este pedig jókor lefekszik mindenki, mert korán kell felkelni.

Ha aztán elnyugosznak csakugyan nagy a csend a kertben; néha-néha kél ugyan valamerről egy kies fuvalom és egy pillanatra ott bujkál a faágak közölt, de az nem csinál semmi zajt: csak úgy hallik, mint egy nagy sóhajtás.

Az a sok kivehetlen csiripelés, zümmögés, millió meg millió kicsi, titokzatos hang, az nem zaj. az hozzá tartozik a csendességhez. Ki szerette már az üres templom csendességét.

Ez aztán igy tart, mig kelet felől meg nem hasad a hajnal; amint pedig kipillant a nap, vége a nyugalomnak is. Valósággal megzendül az egész kert, mint egy óriási nagy orcseszter. Mintha minden madár ide szegődött vón ébresztő nótát dalolni, olyan zürzavaroá lármát csapnak, hogy csak ujong belé az ember lelke.

Erzsók volt a legfrissebb, meg a tanácsos urék fia.

Ők ketten csoda gyorsan elkészültek a reggeli felkeléssel mintha nem is ép madár nótára lettek vón kiváncsiak. S hogy felkeltek, dehogy mentek ellenkező irányban sétálni, de éppen, hogy egy irányban.

Azután együtt dézsmálták a püspök néni nagy- szemű földi eprét, lázasan, sietve, hirtelen mozdulatokkal s hogy ilyenkor a kezük néha-néha összeért: a szemük is összevillant volt. Ilyenkor úgy érezték ketten, hogy a lelkűk összefogódott, mint két kapocs egy édes-édes gondolatban s akkor ^felejtették, hogy tilosban epret lopnak . . . Hej ha olyankor jött vón a csősz.

De nem jött, vagy lehel hamiskásan meglapulva leste őket s dehogy zavarta vón a néma elfogódott

T