Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)

1905-05-14 / 30. szám

IX. évfolyam. Szatmár, 1905. május 14. vasárnap ___ 30_ szám. / / A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Agrár és merkantil érdek. A koalíciós ellenzéki többség felirata szé­les mederben járó s tartalmas vilál provokált a Házban s egyben kétségtelenül jóleső öröm­mel konstatáljuk azt is, hogy a magas színvo­nalon álló vita a lehetőség szerint megmaradt a higgadt tárgyilagosság határai között. Ä felirat melle11 felszólalók nagy appará­tust a tudásban s még több lelkesítő, hazafias momentumot vitiek a vitába. Felcsillámlott a beszédekben a mélységes honfiúi bánat az ország lehetetlen állapota fe­lett, az elkeseredés az udvari politika miatt, az aggodalom, hogy veszélyben forog a nemzet legdrágább kincse: alkotmánya, tí hogy ez a jogos elkeseredés nem válltolt ki erősebb han­gokat a vitában, hogy a szónokok szigorúan megmaradlak a parlamenti szólás, beszéd-mo­dor formái között, hogy nem keltek erős han­gok a bécsi udvar s annak magyarellenes po­litikája ellen, e körülmény mutatja legjobban, hogy a parlamenti többség részén van a cáfo- latlan igazság, mert az igazság nem szorul arra, hogy hangos kiabálással, az ellenfél sárba tiprásával s frázisokkal védelmezzék meg. Lojálisán el kell azt is ismernünk, hogy a vita tónusa a feliratot ellenzők részéről is megmaradt a tárgyilagosság határai között. Eltekintve a tisztán nemzetiségi szempont­ból felszólalóktól, kiknek okvetetlenkedését na­gyon találóan jelemezte Apponyi Albert gróf, a felirati vita legnagyobb részt a gazdasági kér­dések körül forgott. A föltaláló. i. Szántovay Illés, a hírneves kémikus, számos uj elmélet föltalál ója elgondolkozva járt-kelt éjnek éjsza­káján a laboratóriumában. A I Moratorium kivilágított ablakain kíváncsian bámultak be az angolkert sötét fái s a nagy tudós töprengve meredt az éjszakába. Már évek óta igy múltak az éjjelei. Mikor min­den nyugszik, mikor az egész világegyetem óriási agy­velője a gondolatait pihenj, ö fölveszi akkor a küz­delmet az anyaggal, békójábi akarja hajt mi a mole­kulákat, hogy az ő esze, gondolata szerint uj vegyü- lelté egyesüljenek. Lázas, agytepő éjszakákon már megsejtette az eredményt. Már megvillant tejében minden fizikai és kémiai sajátsága az uj vegyületnek s megsejtette azt a hatalmas erőt, amelyet e vegyület a lényegében rejteget. És kutatja, keresi fáradhatatlanul, lázasan az uj vegyület képződési módján, de a holt anyag ma- kacskodik, ellene szegül és nem hódol az ész tör­vényeinek. Mert az anyagnak is meg van a maga lelke. Nem törődik az emberrel, a kutató ész következteté­seivel, alakul, formálódik önmagából, a saját termé­szeti törvénye szerint. Az anyag a hatalmasabb, az emberi ész, a tudás a gyarlóbb. A laboratórium közepén hosszú asztalon hatal­mas készülék van fölállítva. E őt valami bonyolódott gázfejlesztő eszköz, amelyből mosóedényeken keresz­tül hosszú, széles üvegcsőbe bugyborékol a gáz. Ez Lapvezér: Dr. KELEMEN SAMU őrs*, képviselő. Felelős szerkesztő : Főmunkalárs : Dr. Komáromy Zoltán. Nagy Vince SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10- ...... ...— Telefon-szám 80. ===== Mi ndennemű dijak Szatmaron. a kiadóhivatalban fizetendők. Legyen-e, s helyes-e azünnálló vámterület vagy tar,sunk fenn továbbra is várnközösséget, agrár és merkantil érdek, ezen kérdések ké­pezték a vita tengelyét. Óriási kérdés s egyúttal valóságos létkér­dés ez az országra nézve. Pro és konra sokat Írtak és sokat beszéltek róla, hozzá sokat, ke­veset és semmit sem értők. Hogy az önálló vámterület elvben helyes, hogy mezőgazdaság, ipar és kereskedelem csak olyan államban lehet virágzó, mely vámsorom- póval bir, ez olyan abszolút nemzetgazdaság­iam igazság, melyet soha és senki sem igye­kezett kétségbe vonni. A mezőgazdaság még el lehet valahogyan közös vámterület mellett is, a mint a mi pél­dánk mulatja, de ugyancsak a mi szomorú vi­szonyaink dokumentálják azt is, hogy ipar és kereskedelem semmi képen sem fejlődhetik ki közös vámterület mellett, mert a fejlődő hazai ipar és kereskedelem nem bírja a konkuren­ciát felvenni, az osztrák iparral és kereskede­lemmel, mely vámsorompók nélkül, lévén fej­lett ipara, és kereskedelme, sokkal olcsóbban adhatja az ipari terményeket, mint amennyiért nálunk előállítani képesek lennének. Az is megdönthetetlen igazság, hogy Ma- I gyarország vagyonosodása egyáltalában nem ha­lad, nem halad gedig azért, mert tisztán s majdnem kizárólag mezőgazdaságra vagyunk ulalva, már pedig a mai viszonyok mellett egy I állam csakis k i fej lett ipar és kereskedelem mel- ! lett gyarapodhatik. Az is tény, hogy az állami s az egyéni szükségletek folyton gyarapodnak s ezzel szem­ben s ezzel fokozatos arányban nem emelke­dik az állampolgárok adózó képessége, nem gyarapszik az egyesek jövedelme, a mint mon­dani szokás, a megélhetés napról-napra nehe­zebb lesz. Hogy tehát kell valamit lenni, hogy min­den eszközzel rajta kell lenni a nemzeti vagyo- nosodás hathatós emelésén, ezt politikai párt­állástól függetlcmül mindenki elismeri. Az eltérés a parlamenti pártok közölt a vagyonosodásra vezető eszközök megválasztá­sában van s ez az eltelet legmarkánsabbul ki­fejezésre jutott a felirati vita két legnagyobb beszédében az Apponyi Albert gróf s a Tisza István gróf beszédében. Apponyi Albert s vele a koalíciós ellenzék a kivezető utat csakis abban látja, hogy Ma­gyarország teljesen függetlenítse magát gazda- ságilag Ausztriától és ez az álláspont megfelel a nemzet abszolút többségében rejlő kívána­lomnak. Tisza István azonban, kiről eddigi szerep­lése révén mindenki joggal tarthatta, hogy mer­kantilista, az agrár érdekek szempontjából ve­szedelmesnek tartja az önálló gazdasági beren­dezést s ezt a veszedelmet hamis színekkel le is festette beszédében, sőt olyan kijelentéseket tett, melyeket egy polemizáló képviselőnek le­het és szabad, de Magyarország felmenteti, de még fungáló miniszterelnökének nem volt sza­bad tennie a kormányelnöki székből. * az üvegcső nagy kemenezében fekszik, alatta sok száz j gázlámpa izzó vörösre hevili az üvegcső tartalmát. | A csőből barnavörös, nehéz gőzök tódulnak ki s be- | leömlenek egy süritő kemenezébe, ahol barna, olajos ■ cseppek gyűlnek egymásra lassan-lassan. Odakünn olyan sötét az éjszaka. És benn a la­s boratoriumban megfeszített figyelemmel észleli Szán­tovay a kísérlet lefolyását. A néma csendbe szinte hallani lehet a sok gázláng bugását, a molekulák uj jongását az uj egyesülésen. — Most már izgatott. Amint a barna olajos cseppek szinte mohón gyűlnek szaporodnak, már látja a rég várt, a kikerülhetlen, a biztos eredményt. Lázasan mossa az edényeket, fejleszti tovább a gázt s a barnavörös, fölszabaduló gőzök újra gomolyognak a csövekben, mint valami sötét, nehéz gondolatok. Jegyzeteket vesz elő. E . íjtott lélekzettel, kap­kodva veti papirra észleleteit . a mikor a süritő ke­mencében a barna olajos c- ppek párolgása megszű­nik s a kemence alján vasta;on ülepedik meg a sö­tét folyadék, felugrik. Meggö 'yedt teste kiegyenese­dik, a melle megfeszül és diulalmás homlokkal, ra­gyogó szemmel néz bele az éjszakába. Megvan! Ismét győzött tát, testbe öntötte egy gondolatát, fölfedte egy nagy titkát a félelmetes ter­mészetnek. Megszületett az u vegyület ! Kint már hajnalodik. E yhullámok hömpölyög­nek a levegőben, virágillatot bajt a langyos áprilisi szellő és kacagó zaj, ujjongó lárma olvad szelíd harmóniába. Szántovay Illés sietve felezi be munkáját. A fe­jére légmentes sisakot húz. A sűritőből apró üvegbe önti át a barna folyadékot, a tudomány legfélelmete­sebb mérgét, a melynek egy csöpje a szabad levegőn gázzá válva, egy város lakosságát végzetes, halálos álomba szenderitené. II. Könnyű reggeli ruhába frissen és vidáman sietett előre Szántovay lllésné az angolkert porondos utján. A nyomában egy férfi haladt, bizalmas szavakat sugdosva, forró pillantással: Nádas Gábor, Szántovay vendége és az asszonynak távoli rokona. A kert közepén, szabályosan nyirott, még virág- talan orgonalugasban reggelire terített egy leánycseléd. Az asszony kacagva vetette magát egy nádszékbe és maga öntötte be a gőzölgő kávét a férfinak. Szántovay Illés épen ebben a pillanatban lépett ki a laboratóriumából. Az izgalmas éjszaka láza sá­padt lobogást vetett az arcára és tévetegen indult meg a kerti utón. Az orgonalugasból vidám kacagás hangzott ki. Szántovay Illés riadtan nézett a kacagás irányába és elkomorult. Tétován, sötét nézéssel állt igy egy pilla­natig. Valójába nem látott semmit. A felesége ült ott az orgonalugasban rokonával és az ő vendégével, Ná‘ das Gáborral és mindkelten kacagtak. Szántovay Illés mégis úgy érezte, mintha valami fagyos hidegség futná át tetőtől talpig. Mint aki a vak- sőtét éjszakából napvilágra kerül és megrebbent tekin­tete előtt a napvilág rezgő, vörös fényköröket vet, hirtelen valami különös káprázat villant elébe. tavaszi és nyári angol SZÖvet- ujdonsáyok óriási választék­ban érkeztek meg -----— Ma rtin Sohns et Go. Ltd: Weisz Gyula posztó és gyapjú szövet üz- — letébe -■ ' ■ — Deák-tér 21. szám. angol gyapjúszövet gyáros egyedüli raktár SZATMaR. ' ■■■--

Next

/
Oldalképek
Tartalom