Szatmár-Németi, 1905 (9. évfolyam, 1-97. szám)
1905-05-10 / 29. szám
Szatmár, 1905 SZATMÁR-NÉMETI május 10 a felszólalásban. Ez a kérdés az volt, hogy mit szólunk mi gróf Zichy Nándor vezércikkeihez és törekvéseihez az úgynevezett revindikáczió kérdésében. A felelet nyilt és egyenes. A koalizált pártok csak a közös elvek tekintetében ^koalizállak és csak közös elveik megvalósítására törekszenek. A revindikáczió nem közös elve a kolalizált pártoknak és igy a válasz ebben a tényben benne is van. Vészi József: A részleges revízió sem? (Zaj a baloldalon,] A lapokban az volt, hogy a részleges revízió benne van! (Zaj,) Az elnök (csenget:) Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásaikkal folytonosan zavarni. Kelemen Samu: Dési Géza képviselőtársam a gazdasági kérdéseket is megérintette. Azt a kérdést j vetette fel, hogy helyes-e az, hogy mi megbontsuk a ■ gazdasági közösséget akkor, a mikor valószínű hogy Amerikának versenyével szemben egy u. n. európai vámunió szüksége fog beállani és kérdi, hogy mit teszünk mi abban az esetben ? Nemcsak arról van szó t. Ház, hogy abba belemegyünk, hanem igenis arról van szó, hogy éppen azért, mert közelfekvő annak a valószínűsége, hogy egy európai vámunió bekövet- kezhetik, ép azért kell különösen vigyáznunk arra, hogy önrendelkezési jogunkat fel ne adjuk, (ügy van/ ügy van! a baloldalon.) és hogy ezen vámunióba ne kötött kezekkel és béklyókkal a lábainkon menjünk bele. (ügy van ! a baloldalon) T. Ház 1 Báró Dániel Ernő t. képviselőtársam tegnapelőtt elhangzott beszédére is szükséges néhány észrevételt tennem. (Halljuk! Halljuk!/ Megvallom, t. Ház. hogy az igen tisztelt képviselő ur pár héttel ezelőtt előzékenyebb volt a magyar közönség és malicziózusabb az osztrákok iránt. Mert akkoriban ő a kibontakozásra vonatkozó összes ideáit egy bécsi lapban, a „Neue Freie Presse“-ben mondotta el. akkor is osztrákul, ép úgy, mint most. Az igen tisztelt képviselő ur eléggé nem dicsérhető buzgalommal kereste azt a formulát, amely a megoldás felé vezethet. Ennek a formulának az lett volna a célja, hogy minél kevesebbet mondjon és ezt talán nem lett volna éppen nehéz dolog elérni; de a másik czél az volt. hogy a formula minél többet mutasson, hogy a vámterület kérdése pusztán gazdasági kérdés, ennek célja nyilvánvaló és ez a cél az, hogy a sza- badelvüpártnak kabátján vannak politikai gombok, a melyek leszakadni készülnek és az önálló vámterületnek e híveivel kellett elhitetni, hogy ha az önálló berendezkedés politikáját vallják, mégis ugyanazon a politikai alapon fognak állani, mint az a szabadelvű párt, amely a közös vámterületnek politikai elvét vallja magáénak. Ha ezt elmés barátom, Vészi József t. képviselő ur igaznak fogadja el, én az ő intern meggyőződéséi nem bántom. Vészi József: Ellenkezőleg. Én azt mondtam, bogy: „dehogy!“ Kelemen Samu : Azt a szemrehányást is hallottam, hogy homályos a felirati javaslat. Uray Imre : mert a vakok nem látnak. Tisza és Dániel. Kelemen Samu: Ennek az állításnak a czáfolatá- ra elég hivatkoznom arra, hogy a szabadelvüpártnak a szónokai tüzetesen igyekeztek czáfolni a felirati javaslatnak álláspontját. Felteszem róluk, hogyha meg nem éjtették volna, annak tüzetes bírálatába nem is bocsátkoztak volna. Nekem azonban, ha homályról beszélnek, van két alázatos kérdésem. Az egyik az, hogy miután Dániel Ernő igen t. képviselő ur elfogadta a maga részéről azt a gazdasági álláspontot, a melynek mi kifejezést adtunk a íeliratban, azt mondván, hogy neki ahhoz nincs szava, Tisza István miniszterelnök ur pedig különösen azért nem fogadja el a feliratot, mert ő nincsen azon a gazdasági állásponton, a melyen a felirat, akkor kérek tisztelettel feleletet: mi hát a szabadelvű pártnak az álláspontja? A Dániel Ernőé-e, vagy a Tisza Istváné, vagy a Vészi Józsefé, a mely nem egyezik sem Tisza, sem Dániel álláspontjával ? (Derültség a baloldalon) Vészi József: De a feliratéval sem/ Kelemen Samu: Ennek nyomán van még egy- második kérdésem. Ily körülmények közt ki volt hát az, a ki megakarta győzni a másikat? Az igen t. miniszterelnök ur akarta-e meggyőzni Dániel Ernő képviselőt arról, hogy neki azt a politikát kell támogatni, a mely a szabadelvüpártnak ezidőszerinti vezéréé, a miniszterelnöké, vagy pedig báró Dániel Ernő kivánta-e meggyőzni a miniszterelnök urat arról, hogy neki az volna kötelessége, hogy azt a politikát támogassa, a mely a Dániel Ernő politikája? Mert, hogy a miniszterelnök ur nyelvén szóljak, ez kétségtelenül pikáns szituáció. I i T. Ház/ Én (részletkérdésekkel ezúttal már az előrehaladott idő folytán sem kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk 1) Annyit azonban meg kell említenem a gazdasági kérdések szempontjából, hogy minden anya, bármilyen aggódó szeretettel legyen is gyermeke iránt, egyszer csak elválasztja az anyatejtől gyermekét és önállóvá engedi lenni. Egyszer be kell következni annak az állapotnak, mikor mi is elválunk a közösségtől és önállóak lasztink. (Helyeslés a baloldalon.) Mi abban a meggyőződésben, abban a tudatban \ agyunk, hogy, mint a felirat mondja, kel ő előkészítés mellett ez semmiféle rázkódtatással járni nem fog; de ha csak a legcsekélyebb rázkódtatással jár, akkor a magyar közönségnek minden része minden elképzelhető anyagi támogatással azon lesz, hogy a gazda közönség az esetleges rázkódtatás ezen idejében oly mérvű támogatást kapjon, amely épen oly erőben tartsa fenn, mint eddig. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szükségünk van pedig ezen levezető útra éppen a magyar gazdaközönség érdekében, mert el kell érni azt az időt, mikor az állam a maga összes terheivel nemcsak a gazdákra nehezedik, el kell érnünk a gazdák érdekében azt, amit a miniszterelnök ur is mint czélt hangoztott, hogy elvégre is a magyar termelvé- nyeknek lehetőieg Magyarországon kell megtalálniok a fogyasztást és nekünk nagy és erős iparosztály létesítésével kell ezt elősegíteni. Végre el kell érnünk azt is, hogy a gazdaközönséget kivezessük a szemes termelvények azon egyoldalúságából, a mibe a maga És mikor képviselőlársam ide, a versenypályának erre a szakára jutott, az összes előretörni készülő ideák vagy már eleve bánatot jelentettek, vagy közvetlenül a czélpont előtt letörlek. Egy hang (balról): Letörtek! Kelemen Samu: T. Ház! Ez legkevésbbé sem szolgálhat az igen t. képviselő urnák kisebbítésére. Nem pedig azért, mert nincs és nem lesz meg az a jogi formula, a melylyel a válság tényét megoldani lehetne. Ezt nem fogja megtalálni sem báró Dániel képviselő ur, sem senki más. A nemzet nem akar többé politikát a jogi formulák e rendszerével, (ügy van! a baloldalon) A nemzet nem arra kiváncsi, hogy mik az ő jogai. A nemzet azt akarja tudni, hogy mennji az ő jogainak ereje. Azt akarjuk, hogy mindaz ami jog, végre valósággá is legyen s ne maradjon örök időkre törvénybe iktatott hazugság. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Szakítani akarunk tehát a jogi formuláknak erkölcstelen rendszerével, ezekkel a politikai prezervativákkal, a melyek azt ugyan megengedik, hogy a nemzet egyesüljön a maga jogaival, de csak úgy, hogy ennek az egyesülésnek valahogy következménye és gyümölcse ne legyen. (Élénk tetszés és helyeslés.) Az igen t. képviselő ur beszédének végeztével pour la bonne bouche, felemlíti azt is, hogy milyen üdvös a magyar nemzetnek életében az, hogy elvégre a politikai váltó-rendszer megvalósuljon. Hát t. Ház, én nem kutatom, hogy ez a nyilatkozat mennyire őrömmel telt szívből fakad és mennyire nem. Az igen t. képviselő urnák udvariasságát azonban én is udvariassággal akarom viszonozni ée beismerem, hogy úgy az igen t. képviselő urnák, mint az ő azon az oldalon ülő képviselőtársai legtöbbjének igen nagy érdemük van abban, hogy a nemzet végre belátta, milyen szükséges és üdvös a politikai váltó-rendszernek élet- belépletése. (Dgy van ! a baloldalon és középen.) T. Ház ! Még csak a miniszterelnök urnák a felirati vita folyamán elhangzott nagy beszédével kell lehető rövidséggel foglalkoznom. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Az önálló vámterület. Az igen t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a gazdasági kérdés gazdasági életünknek önálló alapon vagy pedig vámszövetség utján való berendezése nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Hát ez, t. uraim csak félig igazság. Mert ez a kérdés gazdasági kérdés is, politikai kérdés is, (Úgy van ! a baloldalon.) sőt hozzáteszem még társadalmi kérdés is. (Igaz. ügy van a jobboldalon) Mert a társadalom szempontjából is nagyon fontos, hogy azok az elemek, akik a munkát és megélhetési módot nem tudnak találni, egy fellendülő iparban ezt megtalálhassák és hogy az úgynevezett értelmi munkások, rosszul szólva: a nemzetnek középosztálya, ezek is megtalálhassák azokat az uj foglalkozási ágakat, a melyek nélkül immár nem képesek a tultömölt értelmiségi pályákon elhelyezkedni. (Igaz. ügy van, a baloldalon.) Mert ha ez nem fog bekövetkezni, ennek nyomában olyan anyagi és ezzel kapcsolatos erkölcsi zülés fog beállani, amelyet nem tudom hogyan fogunk megakadályozni. T. Ház! Ha pedig áll az, hogy a vámterület önállóságának kérdése tisztán csak gazdasági kérdés, akkor legyen szabad felvetnem azt a másik tételt is, hogy miben áll tehát ennek jellege ? Ennek jellege abban áll, hogy mi Ausztriába szabadon, vámmentesen vihetjük be áruinkat, hasonlóképen vámmentesen hozza be Ausztria a ma^a áruit. Kérdem, miért szükséges ezt okvetlenül vámszövetséggel megvalósítani, miért nem szerződéssel ? Markbreit Gyula: Ez csak forma nem a lényeg! Kelemen Samu: Tudom, az az ellenvetés hangzik fel ez ellen, hogy a legtöbb kedvezményezettségi szerződések alapján állunk, tehát azokat a kedvezményeket, amelyeket Ausztriának adunk, vagy Ausztriától kapunk, másoknak is meg kell adnunk. De hol van megírva, hogy nekünk feltétlenül a legtöbb kedvezmények alapján kell állanunk ? Hiszen nem szólva az Európán kívüli állomokról, Franciaország, Oroszország, Görögország, Spanyolország kettős vámtarifa alapján állanak. Van minimális vámtarifájuk a szerződéses államok számára és maximális, úgynevezett harci tarifájuk ; sőt ezen minimális tarifából is tesznek engedményeket. De tegyük fel hogy nekünk valóban a legtöbb kedvezményezett szerződés alapján kell állanunk. Megváltoznék-e a többi, velünk szerződő államokkal szemben ama fenálló helyzet? Gondolhatunk e arra, hogy ha komolyan akarjuk a dolgot, ,azok az államok ellenvetésekkel állhatnak elő? Nem vagyunk-e ugyanabban az állapotban velük szemben, hajszálnyira ugyanabban a helyzetben, mint jutnánk a forma azon megváltoztatásával, hogy Ausztriával szerződéses viszonyban vagyunk ? (Igaz, balfelől) Sőt az ő szempontjukból kedvezőbben áll a helyzet, mert ekként előfeltételeit valósíthatjuk meg annak, hogy a mikor célszerűnek látjuk, a már meglevő formák között könnyebben mehetünk át arra a rendszerre, a melynek értelmében mi velünk a legkülönbözőbb szerződéseket a vámsorompók különböző irányú felállításával köthetnők. (Igaz, balfelől.) Az igen t. miniszterelnök ur is igen jól tudja, hogy ez a kérdés politikai kérdés is, sőt szélesebb körökre terjeszti ki, mint szabad. Mert épen ő mondta a gazdasági önálló berendezkedés kérdése érinti a monarkia nagyhatalmi állását — ami nem áll — és érinti egyszersmind a magyar nemzetnek magyar nemzeti jellegét is. Ez két vércseposta volt, egyik Bécs- , nek, a másik a magyar gazdáknak szánva. Ha ennek | dacára a t. minisztdrelnök ur mégis azt hangoztatta nagy kárára be van burkolózva és lehetővő tegyük j neki ipar teremtésével azt, hogy ipari nyersanyagot termeljen jóval nagyobb haszonnal, mint a mivel a ; megtermelés jár. (Helyeslés balfelől) Szubvenczióval ! ipart nem lehet teremteni, csak egyetlen ipart: aj fai- ! seur-ök iparát. (Igaz! úgy vanl balfelől.) Ezért bízvást állíthatom, hogy soha egyetlen állam sem bukott még ; bele abba, hogy ő önálló, ellenben minden állam, a 1 mely arra törekedett és azt tartotta hivatásának, hogy j nyersterményeit kicserélje ipartermékekért, vagy a maga kivitt nyerstermékeiért visszakapja az ipari munkával megdrágított állapotban, az az ország mindig csak gyarmat volt és minden gyarmatnak az volt a sorsa, hogy annak az erejét kiszívták. (Igaz! Úgy van. a beloldalon.) A katona-kérdés. T. Ház ! Pár szóval még a felirat azon részével is foglalkozni akarok, mely a nemzeti eszmének a magyar hadseregbe való beviteléről szól, mert a túloldalról igen gyakran hallottuk hangoztatni, hogy az ő álláspontjuk és a mi álláspontunk közt voltaképen nincs is különbség. A szabadelvüpárt álláspontja ebben a kérdésben a következő volt: ha Isten kegyelméből hull az égi eső, mi, mint a mindig szomjas föld, készséggel fogjuk beinni azt is (Derültség balfelől) Ha ő Felségének kegyelméből kapunk nemzeti vívmányokat, azokat alattvalói hódolattal fogadjuk és hirlapilag nyugtázzuk. (Élénk derültség balfelől.) Amint azonban alkotmányos fegyverekkel küzdeni is kell azok kivívásáért, akkor ez már nem egyéb, mint jogosulatlan pressió. A t. szabadelvű párt ezen a téren egyazon állásponton áll a horvátországi képviselőkkel mert a cséplésnek munkájához — mint horvát képviselőtársaink is — hajlandók odahozni a zsákot a szántás és vetes verejtékes munkájában nem akarnak résztvenni. (Taps és helyeslés a baloldalon.) A nemzetiségek. A felirat azon részére, mely a belpolitikai kérdéseket érinti, nem akarok kiterjeszkedni, de nemzetiségi képviselőtársaim részéről elhangzott beszédekkel szemben egy két rövid észrevétélt mégis fogok tenni. (Halljuk. Halljuk.) Egyik t. képviselőtársam közbeszólás alakjában azt mondotta, hogy nekünk nem az a feladatunk, vagy legalább nemcsak az a feladatunk, hogy nemzeti állam legyünk, a fődolog az, hogy jogállam legyünk. (Úgy van, a középen.)] Hogy jogállam legyünk, azt én a magam csekélysége részéről teljes mértékben aláírom, még pedig minden akár csak ideiglenes felfüggesztés nélkül is. De felfüggesztésre nincs is szükség, mert az, hogy
