Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-23 / 8. szám
SZATMAR-NEMETI febiuár 23 rünkben való első megjelenését minél kellemesebbé s rólunk való véleményét minél kedvezőbbé iparkodunk tenni, mert az tudni való. hogy az első benyomásoktól nagyon sok függ s elvégre, az ránk nézve sem közömbös, hogy a főispán, aki egyrészt törvényhatóságunk, másrészt az állam érdekeinek a képviselője, köztünk otthon érzi-e magát s intézményeinket meleg szerettei karolja-e fel vagy sem? Szatmár-Németi szabad királyi város közönségének magyar vendégszeretete hagyományos. Ezúttal sem fogja megtagadni ősi szokásait s bizonyára olyan szívesen s meleg barátsággal fogja fogadni az uj főispánt, hogy megemlékezzék Szatmár város fennkölt szellemű nemes szivü és vendégszerető közönségének vendéglátásáról. Szatmár, 1954. SZÍNHÁZ. A múlt hét programmjából kiemelj ük Blumen- thal és Kadelburg bohózatának, a „Mozgó-fényképek“- nek előadását. Bátran mondhatjuk, hogy ez volt a hét legjobb előadása. A műsor úgy van összeállítva, hogy 5—6 operettre esik egy nem zenés darab előadása, így hát a beszélő színészeknek és színésznőknek pihent erővel könnyebben megy egy-egy sikerült előadást összehozni. Kár, hogy a közönség az ilyen előadások iránt érdeklődést nem mutat. A darab oly gondos, jól betanult, színes és gördülékeny előadásban került színre, hogy Bátosi maszkján és egy kis alakítási hibán kívül semmi kiiogásolni való sem volt. Bátosi jelmezének már olyannak kellett volna lenni, hogy elhigyje róla a közönség, mikép csakugyan ő a József váios gyöngye. A meg nem felelő jelmezben játéka sem lehetett őszinte és reális. Csütörtökön, Szentes jutalomjátékául a „Svihá- kok“-at adták zsúfolt ház előtt. A közönség valósággal tüntetett kedvenezének ünneplésével. Elhalmozta elismerésének mindenféle jeleivel. Az előadás a jobbak közül való volt. Szombaton, Gróf Teleki Sándorné »Káprázat* és »Tépett lánczok« czimü darabjainak bemutatója volt kevés közönséget vonzott e premier, jóllehet a fővárosi lapok utján jó hir előzte meg e darabokat. A szereplők is kedvetlenül játszottak az üres háznak, s igy az előadás kevés hatással volt a gyér publikumra. Mind a két darabban van valami tanulságos, de nem nagy igényű — sőt egyszerűen novelliszükus tárgyat öleinek fel. A szereplők közül elég jók voltak a »Káprázatok« ban Szentes, Papír, Polgar Páni, a „Tépett lánczok “-ban Széli Gizella, Papai és Nagy Sándor. Vasárnap, Szőke Rózsi, a Király színház művésznője mutatkozott be az „Aranyvirág“-ban. A vendég feliepés iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy a közönség zsúfolásig megtöltötte a színhazat. Szőke Rózsi a színi iskolából egyenesen az uj Király színházhoz került s bar meg csak pályája kezdetén van s a csaknem gyermek primadonna, már is mint kész művésznő Jelent meg előttünk. Ebből az egy fellépéséből is láttuk azt, hogy tánczolni tud, hangja van, a külseje pedig megnyerő szóval mindazon kvalitásokkal rendelkezik, melyekből egy is elég volna, hogy annak a kedvéért a többit elengedjük. Azonban Szőke Rózsinál meglepően összpontosul valamennyi jó tulajdonság egy személyben, s csak örülnénk, ha az igazgató a jövő színi idényre megnyerhetné. A nápolyi leányt szilaj temperamentummal játszotta és igen finoman jellemezte. A tánczai pedig valósággal elragadták a közönséget. Annyiszor megismételtették vele a fárasztó tánezokat, hogy a harmadik felvonásban már a kimerültség jelei mutatkoztak a rokonszenves vendég-művésznőn. Az egész előadás sokkal élénkebben ment mint máskor. HÍREK. — Személyi hir. Dóczy Imre ev. ref. főgimnáziumi felügyelő, e hó 19-én városunkba érkezett, hogy úgy az ev. ref. főgimnázium, mint az ev. ref. felsőbb leányiskola és a nőtanitóképzőben hivatalos látogatásokat eszközöljön. — Föispáni beiktatás. Mint lapunk előző számában jeleztük, Kristóffy János uj főispánunk ünnepélyes beiktatása Szatmár város törvényhatóságánál folyó évi márczius hó első napján történik meg. A uj főispán Nagykárolyból reggel 8 óra 26 perczkor érkezik meg az elébe indult küldöttség tagjaival. Az indóház- nál Pap Géza polgármester üdvözli az uj főtspánt, mire a menet a városházára indul. Délelőtt 10 órakor a városháza nagytermében díszközgyűlés, a hol az eskü után a törvényhatóság nevében Dr. Kereszt- szeghy Lajos üdvözli az uj főispánt. Ezután a kü- lömböző küldöttségeket fogadja az uj főispán. Délben Pannónia dísztermében társas-ebéd; egy teríték ára 6 kor. A város ezen ebéden, a meghívott törvényhatóságok és városok küldötteit vendégül látja. Este a színházban díszelőadás, színház után pedig a „Társas-kör“ nagytermében barátságos összejövetel. — Eljegyzés. Lengyel László m. kir. postatiszt, tegnapelőtt váltott jegyet Koós Sándor városi hivatalnok kedves leányával Erzsikével. — Az ügyvédi kamarától. A szatmári ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Komáromi Zoltán dr. ügyvédet Szatmárnémeti székhellyel, s Sternberg Endre dr. ügyvédet pedig Nagykároly székhellyel az ügyvédek névjegyzékébe bejegyezte. — Áthelyezés. Vermes Mór a nemzeti baleset bizt. társ. tisztviselője, Budapestről, a szatmári főügynökséghez lett áthelyezve. — Hivatalvizsgálat. Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő, e hó 19-ik napjától a nagykárolyi állami anyakönyvi hivatalban tart vizsgálatot. — Uj posta ügynökség. A nagyváradi m. kir. posta és távirda igazgatóság a géberjéai postaügynökség vezetésével Király Mihály géberjéni lakost bizta meg. — Orvtámadás egy szolgabiró ellen. E hó 15 én Kállay Ödön csengeri járási szolgabirót lakása kapujában két ismeretlen tettes egy négyágú vasvillával úgy arezba sújtotta, hogy eszméletlenül terültei a földön Az ülés oly súlyos volt, hogy két alsó és egy felső fogát kiütötte, álkapcsát megroncsolta és ezen kívül homlokán sérült meg erősen. Az ismeretlen tetteseket nyomozzák. — Elhunyt földbirtokos, id. Fényes Péter batizi földbirtokos, egész Szatmárvármegyének közbecsülés- ben álló alakja, e hó 18-án életének 70-ik évében elhunyt. Temetése nagy részvét mellett szombaton délután ment végbe az ev. íef, egyház szertartásai szerint — Névváltoztatások. A belügyminiszter megen gedte, hogy Berkó Mendel (Zsigmond) nagypaládi lakos nevét „Bartókéra változtathassa, továbbá megengedte, hogy Bacsó Zsuzsánna és András nagyari lakosok nevüket „Vári“-ra változtathassák. — Gyilkos bányászlegény. A nagybányai kirándulóknak egyik kedvencz kirándorlási helye az úgynevezett „bódi-tó“. Ezen tónák őrzését, illetve a kirándulók kalauzolását évek óta hűen teljesítette egy Bottyán János nevű öreg ember. Ezt az öreg szégény embert vadálatias módon gyilkolta meg e hó 17-én Dácher Antal rovott múltú, felsőbányái bányászlegény, ki az öregnek kunyhójába ittas fővel berontva pálinkát és kenyeret kért. A szerencsétlen embernek sem pálinkája, sem kenyere nem volt és igy a dühöngő embernek nem tudta kívánságát teljesíteni, miért is Dácher annyira méregbe jött, hogy az öreg fejét egy vastagbottal több helyen bezúzta. A súlyosan sérült ember másnap meghalt sebeiben. A gyilkos legényt a nagybányai rendőrség még az nap kézrekerittette s kihallgatás után a^jkir. járásbírósághoz kisérte át. A meggyilkolt öreg temetése nagy részvét mellett e hő 20-án ment végbe. — Tragikus szinielöadás. Megrázó eset történt e hó 14-én Fény községben. A falu fiatalsága ugyanis valami jótékonyczélra a „Falu rossza“ czimü népszínművet akarta előadni, a főpróbán, az egyik szereplő Bréhm József, ki Göndör Sándort személyesítette, egy rozoga fegyverrel az egyik szereplőt, Fischer Máriát játék közben véletlenségből meglőtte. A gyilkos golyó a szerencsétlenül járt leánynak az agyában fúródott s igy a halál azonnal beállott. A nagykárolyi kir. járásbíróság Bodó György kir. albirót küldötte ki a vizsgálat megindítása végett, ki azt befejezvén, áttette az iratokat a szatmári kir. ügyészséghez. — AZ ital áldozata. Julnai János nagykárolyi lakos 50 éves csizmadia, e hó 17-én annyi szeszt talált beszedni hogy az illető alkohol mérgezés következtében szélhüdést kapott és hirtelen meghalt. — Pénzhamisító banda a vármegyében. A fábián- házi csendőrség a múlt napokban egy pénzhamisító bandát fedezett fel Nagy-Ecsed községében. A csendőrség hosszas kutatatás után reákadt pénzhamisítók műhelyére, mely sehol sem volt másutt, — mint a lakásukon. A banda két fő tagját Erdei József és Szántó Jánost éppen akkor fogta el a csendőrség, mikor legjavábban öntötték a hamis ötkoronás pénzeket, melyek oly ügyes hamisítványok, hogy a szemlélőt teljesen tévedésbe hozzák. A banda többi tagjait is erősen nyomozza a csendőrség s mint értesülünk elég jó-eredménnyel, mivel a biztos nyomon haladnak. Bolti tűz felsőbányán. E hó 16-án éjjel Róth Mihály felsőbányái vegyeskereskedő boltjában tűz ütött ki. A lángok már erősen pusztították a boltban levő áruKat, midőn észrevették a tüzet s az álmából felriadt szomszédok és a házbelieknek kemény munka után sikerült a tűz tovaterjedését megakadályozni: a kár tetemes összegre rúg. A vizsgálat megállapította hogy a tűz keletkezése gyújtogatásból eredt és a kirakatban valaki égő taplót csúsztatott be. — A nagybányai nöegylet e hó 14-én tartott közgyűlésén Meszlényi Gyula szatmári püspököt örökös tiszteletbeli tagul választóba meg. leány, nehány török: ez volt az egész. De azért a levegőben izzott a boldogság, hogy: ők most mulatnak A férfi álarczosoknak, a tiszteknek mindegyike meg aaaria mutatni, hogy ő mar párisi jelmezbálon is volt és hogy ő nagyon kecses is tud lenni: ezért hat nagyon éretlenné leitek a nagy törekvésben. Volt közöttük egy olasz utczai énekesnek öltözött álarezos is, erről senki sem sejtette, hogy ki lehet. Irigyelték és nem tudták elképzelni, honnan szerezhette ezt az igazan kedves jelmezt. A töt óiról természetesen az első félórában tudtak, hogy kicsoda, de azért kedves naivsag. gal megszel tziek egymásnak azt az örömet, hogy adták a csodálkozó ludadant. Az olasz enekes személye kezdette őket most már bos-zantani. Latiak, hogy folyton folyvást egy pici eltel tanczol, akiről peisze mindenki tudta, hogy Ltomé, az eziedes-kisasszony. Vegre ejlel előtt már a töiök jelmezes ezredesnek is annyna túrta az oldalát az olasznak a knete, hogy megkérdezte Leoniet: Az ezredes csak dörmögte : — No hisz néhány perez múlva éjfél, akkor leveti mindenki a lárvát, majd megtudjuk, ki ez a hires olasz. Csakhogy ebben a pillanatban észre vette, hogy az olasz kisurrant a terembőhUtána rohant. Az előszobában látta, mint kapja magára a katonatiszti köpönyeget) amikor pedig az olasz levetette az álarczát is, elfeledkezett róla az ezredes, hogy ő most török, oda ugrott — Larieux főhadnagy! Ön itt? Az olasz egy kicsit hebegett: — Ezredesem . .. — Én ugyan tudom, hogy önnek még három napig szobafogsága van, mikép merészelte hát azt megszegni. Az olasz csak mereven ált. Az ezredes szavába serczegett az izigvérig katonának a komolysága: — Ön ebben a pillanatban vendégem. Majd elintézzük az ügyet szolgálatiig. De most visszajő a társaságba. Majd holnap beszélünk erről a dologról Fel és alá kezdett járni az irószobájában, hirtelen megállott a főhadnagy előtt: — Azt hiszem, számolt a következményekkel Nem értem ezt a vakmerőséget. Ebben a pillanatban, mint a nyári zivatar bent ermett Lóonie és mire az ezredes felocsodott volna, a meglepetéséből, már ott csimpaszkodott a nyakán. — Nem volt ez vakmerőség. Tudod. Ez kötelessége volt a főhadnagynak. Tudod. Leffroy ezredes azt hitte, hogy az agya beszüntette a működését. Nagy vontatottan tudta csak kimondani : — De miket beszélsz, Léonie? Miképp kerülsz te ide? Erélyes akart most már lenni, de mire akart, már pattogott a kis leány : — Kötelessége volt. Tudod, mert szeret engem. Es nem szabad őt megbüntetned. Mert... mert., mert... én is . . . — Te, ki ez az olasz? — Fogalmam sincs róla. — De hisz társalogtál vele! — Nem ertelek apa, hazunk a meghívott vendégével csak szabad beszélgetnem.-— Akkor pedig meg kellett őt ismerned. A leány felkaczagott: — Az am, csakhogy az olasz élt az álarezos jogával és elvaltoztatta a hangját. — Főhadnagy ur tudja-e, hogy mit tett ön tegnap? Larieux főhadnagy katonás egyszerűséggel felelte: — Szobafogságom volt és mégis elmentem az álarcsosbálba. Az ezredes szeme aczélosan nézett: — Még pedig komoly ok: szolgálati hanyagság miatt kapta azt a szobafogságot. Tovább nem folytatta, nem tudta folytatni, az ntolsó szókat amügy is félig pityeredve lehelte. S az ezredes úgy érezte, hogy lefolyik az orczá- ján a köny. . . . Mikor még ő is csak főhadnagy volt. F. K.
