Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-16 / 7. szám

Szatmár, 1904. SZATMAR-NEMETI Február Í6 Ez ügyet, különben ajánljuk a Sz. E. H. E. vasút igazgatóságának is figyelmébe, mely neki fontos üzleti érdek, valamint a szatmári hegyközség választmányának is, amelynek kü­lönben, kell, hogy belügyi fontos kérdései legye­nek az itt tárgyaltak, a szőlőbirtokosság érdekei következtében, annyival is inkább, mert a mai formák mellett, a Hegyközség a kezdeményező hivatalos fórum — ha kívülről várjuk a kez­deményezést. Az ipari hitelszövetkezet köz­gyűlésé. A Szatmár-Németi ipari hitelszövetkezet, mint az országos hitelszövetkezet tagja, e hó 14-én délelőtt 11 órakor tartotta rendes évi közgyűlését a városháza nagytermében. A közgyűlésén a tagok nagyszámmal voltak képviselve és élénk érdeklődést tanúsítottak a a közgyűlésen szőnyegekre hozott egyes tár­gyaknál sőt többen azoknak részletes és szak­szerű megvitatásába is bocsájtkoztak, ami csak örvendetes jelenség arra nézve, hogy a szövet­kezeti tagok mindmegannyian tudatában vannak annak, hogy mint iparosoknak minő bajokkal kell esetleg megküzdeniük és minők azon czálok és utak, melyek a iparos osztály boldogulását és javát előmozdítják. A közgyűlésen, melyen Gerster Miklós, mint az országos központi szövetkezet kikül­döttje is megjelent, Bakó Ignácz igazgató elnö­költ s miután megnyitotta a közgyűlést, a tagok kívánságához felolvastatta a múlt évi üzietered- ményről szoló jelentest, majd a zárszámadások megvizsgálását, a mérleg megállapítását es a tiszta nyereményről való rendelkezést, melyet a tagok tudomásul vettek. Az igazgatóság évi jelentéséből kieinelen- dőnek tartjuk felemlíteni, hogy az elmúlt 1903. évben a szövetkezetei veszteség nem érte, sőt az üzleti forgalom, nemkülönben a tagok száma jelenleg 332, kik összesen 584 üzletrészt jegyez­tek 23360 korona értékben s erre 1903. évi deczember 31-ig 16450 knrona 80 fillért be is fizettek. A tagok hiteligényeinek kielégítésére s saját meglevő tőke felhasználása mellett az Országos Központi Hitelszövetkezettől 51628 korona hitel van igénybe véve, takarékbetétül pedig 2673 korona 82 fillért kezel a szövet­kezet. A jelentés beszámol még azzal is, hogy az iparosok részét csoportosítva és a szatmári állami iskolák építésénél mintegy 180000 korona munkalatot sikerült megnyerni, nemkülönben az iskolák berendezésénél 15000 korona értékű vállalatot biztosítottak a szövetkezet tagjainak. A mérleg szerint kimutatott 617 korona 97 fillér tiszta nyeremény mutatkozik, melyből az alapszabályok értelmében 10% aZöZ 67 ko­rona 20 fillér a tartalék alaphoz csatoltatik, a másik 10% pedig az igazgatóság, 4°/0 azaz 27 korona 48 fill, a felügyelő bizottság jutal­mazásra, és a fennmaradó 521 korona 74 fillér pedig szintén a tartalékalap gyarapítására for- dittaíik. A közgyűlés ezután Katona Imre és Nyisz- tor János kilépett igazgatósági tagok helyét töltette be, Glózer János és Rácz Károly újon­nan megválasztott igazgatósági tagokkal. Bakó Ignácz igazgató elnök indítványozta, hogy a közgyűlés a két kilépett igazgatósági tag érdemeit, mint olyanokat, melyei a szövet­kezet fejlődésére elévültetlenek vegye jegyző- zőkönyvbe és igy jutalmazz meg sok éven át tanúsított munkásságuk és önzetlen fáradsá­gukat. A közgyűlés tagjai az elnök ezen indítvá­nyát nagy lelkesedéssel fogadták el s többen pedig, maga az elnök sajnálkozásuknak adtak kifejezést azért, hogy a két kilépett tag nem szándékozik megmaradni állásában. A felügyelő-bizottságba ezután közfelkiál­tással megválasztotta a közgyűlés Ingük József, Jakab Mihály és Liteczky Endre tagokat. A választások megejtése után Sozánszky Mihály szövetkezeti titkár az árusító szakcso­port megalakítására nézve tette meg hosszabb felvilágosító beszéd keretében indítványát. Szóló, reámutatott mindama nagy fontos­ságú előnyökre, melyek jó eleve biztosítják az árusító szakcsoport sikeres működését, melynek megalakítása és éleibe léptetése úgy a közön­ségre, mint az iparosok nézve egyaránt szük­séges és kívánatos. Az egyesületi tagok mindvégig nagy figye­lemmel hallgatták Susánszky szakszerű fejtege­tését s végül pedig általános lelkesedéssel tet­ték magukévá az indítványt, mely ha annak idején testet ölt, a szövetkezet tagjai most még előre nem látható előnyökben részesülnek s boldogulások nagyban biztosítva leend. Végül a megalakítandó árusitó szakcso­port választmányi tagjainak névsorát választ­atta meg a közgyűlés, mire az véget ért. SZÍNHÁZ. Kedden, Molnár Ferencz „Józsi" czimü bohóza­tát ismételték meg Kornai Margittal a Csongrádiné szerepében. Ferencziné gyöngélkedése miatt ez estén nem léphetett fel. Kornai Margit tehetségét uj oldal ról mutatta be s csak elismeréssel szólhatunk alakí­tásáról, melynek legkritikusabb helyeit is minden leg­kisebb baleset nélkül játszotta meg, de sőt a legéle­sebb megfigyelő sem vette volna észre, hogy beug­rott ebbe a szerepae. A darab elég jói ment, csak Garai llus játékán látszott, hogy kevésbbé volt diszponálva mint első alkalommal. — A nagymama köve? — Igen. Az az óhajtása, hogy halála után a sirjára hengeriiséK .. . Szegény nagymama oly különös ... de hiszen olyan boldogtalan is volt egész életében ! — Bizony csúf, vén egy kő ez, Margit; de an­nul szebb, fiatalabb vagy te, ha itt állsz rajta. A lányka az ifjú nyaka köré fonta karjait s az erős kezzei leemelte onnan Nevetgélve és suttogva mentek ki a kertajtón a nyirfaerdőbe, mely a reggeli harmatos napsugárban úgy csillogott, mint valami aranyürükke! telt ékszer- szekrény. — Igen suttogott e leányka — olyan ifjú ma­radjon a szerelmünk, mint az egy napig nyíló virág és olyan tartós legyen, mint a kő ott lenne. Az ifjú annyira föllelkesült e szavakra s úgy elra­gadta terfiasheve, hogy meg kellett álma s ott az árnyas lombok alatt ö^sze-vissza csókolták egymást. * Az eső megerdt s Ugyancsak kopogtatta az ablak­üvegeket. Most egy utazó-kocsi robogott elő és nemsokára már az országúton, a kőfalontu) száguldtak tova a tüzes paripák drága terhükkel. Majd a hidoo hallattszott a kocsi dürögése, ami azt jelentette, hogy mindjárt áttér a határon. A patak szomorúan folydogáli tovább a sötétségen át, mint valami tajtéktól borított, messziről üldözött vad. A lányka zokogva fordult el az esőtől csepegő, széltől ' csikorgó ablaktól, melynek keretében a nagyanyja jóságos arczát látta. — Nagyanyám ... óh édes nagyanyám ... az és hibám-e, hogy szeretjük egymást ? S mig a lovak vadul röpítették messzebb a kocsit tovább folyt a látomány : Az öreg asszony megállította örökké pergő rokkája kerekét a tisztes ősz fejét odanyomta az ablak üveg­táblájához, úgy, hogy messziről is jól láthatták : — csak nézte-nézte a tájat. Az eső csak úgy zuhogott le a szélben hajlongó fákra és cserjékre, a lombok kísértetiesen zizegtek s falevelek hullot'.ak a sáros útra. A folyodár összetépve himbálódzott magas karóján ide oda s virágai hervadtan, összetépve úgy csüngtek le róla, mir.t élettelen pillangók. De odalenn büszkén, szilárdan állt most is a vén ! mohos szikladarabb s a likacsaiban nőtt, megszáradt ! moha elkezdett duzzadni s uj csirákat hajtott. Ugylátszott, mintha ez a mohos kő a nagymama felé ravaszul hunyorgatott volna a hajnali szürkületben Az öregasszony megint csak megindította a rok­kája kerekét s annak egyhangú berregése s az esőnek az ablaküvegét verdeső méla, egyhangú zenéje mellett gunj-’osan mormogta : — Hogy a te hibád-e . . vagy az ő hibája? Ne azon törd a fejedet!... Inkább azt mond meg .. gyermekem . . . mit akartatok ti azzal az egy napig nyíló virággal ? H. K. Csütörtökön, Papír Sándor jutalomjátékául Mi- löcker operettje a »Három pár czipő« került szinre telt ház előtt. Szegény Milöcker aligha meg nem fordult a sír­jában arra a brutalitásra, amelyet operettjén a szat­mári színtársulat rendezője elkövetett. Csaknem zse­niálisnak lehetne tartani ezt a stiklit, ha más oldalról a közönség kevésre becsülése miatt a legerélyesebben tiltakozni nem lenre kötelességünk. Az operett zenéjét ugyanis egyszerűen nihagyták s helyette különféle betéteket énekeltek. így rendkívül könnyű oderettet előadni, sőt ilyen­formán még operákat is előadhatnának. Meggondolhatná pedig az igazgató ur, hogy az idei müpártolás mellett a közönségnek igényeit foko­zottabb mértékben kelle kielégítenie, s nem kellene visszaélnie a közönség jóhiszeműségével és türelmével. Tény az, hogy a darab klaszikus zenéjéből a buesusok énekén és a finálén kivül semmit sem ad­tak elő, a kórusok is teljesen elmaradtak, s az ere­deti zeneszámok helyett egy csomó betétet énekel­tek. Az ilyen girigárét megköszönjük, de nem kívá­nunk belőle. A szereplők dicséretes buzgalommal igyekeztek a gyenge szöveget érvényre juttatni. Papir igen jó Flink Lőrincz volt Kornai Margit szintén jól adta a kissé tudatlan de élelmes és temperamentumos bécsi suszternét. A darab hatása azonban teljesen elveszett az uj zenekiséret mellett. A divatját múlt régi operettek­ben ma is lehet gyönyörködni s főleg az értékes ze­nei tartalom nyújt élvezetet. Milöcker zenéje különö­sen oly bájos, hogy azt bármikor szívesen meghall­gatjuk. A három pár czipő librettója azonban egyálta­lán nem elég szellemes, sem elég érdekes arra, hogy kárpótoljon a szép zenéért s ez a szöveg a moder­nebb zenei betétekkel hasonlított egy frakkba öltözte­tett őskori teutonhoz. Máskor ha előrántanak valami régi operettet, ta­nulják meg a zenéjét is. A szombati premierről kell még megemlékez­nünk, mely ismét lelt házat vonzott, jóllehet ugyanak­kor volt a Fillér egylet bálja és két iparos tánezmu- latság is. Verő György »Doktor kisasszonyok« czimü da­rabja került bemutatóra, melyről bajos meghatározni miféle műfajhoz tartozik. Verő György kölünbeu út­törő akar lenni s a megunt népszínművet akarja to­vább fejleszteni tetszetőssé tenni s művészibb szín­vonalra emelni. Törekvése dicséretre méltó, erős aka­rattal logoit reformtervéhez, lattuic ezt a »Menyecskék« czimü hasonló irányú darbajából. A siker azonban csak közepes maradt, s ha nem tévedünk, ennek oka a szöveg gyarlósága. A »Doktor kisasszonyok« szö­vege is nagyon operettszerü feleresztve egy kis mes- terterségesen előkeszitett betyár kalanddal. A zenéjéről már nagyobb elismeréssel szólha­tunk. Igen ügyesen vezette be a szerző a magyar rit­must és magyar motívumokat a modernebb s ope­rettbe illő zeneszámokba, Igen sikerült volt például a Kakuk dal és a fürdő kisasszonyok keringője Kornai Margit ezúttal is ügyesen, elevenen ját­szott, vele osztozott a sikerben Ferenczi, Szentes, Toronyi és Tábori. A gyenge darabból azonban színészeink legjobb igyekezet mellett sem tudlak élvezhető előadást pro­dukálni. Vasárnap, megismételték a darabot ugyancsak szép ház előtt. ■HIKE K. — Föispáni beiktatás a vármegyénél. Kristóffy József uj főispán beiktatása a vármegyénél e hó 25 én történik meg. A főispán f. hó 24-én délután 1 órakor érkező gyorsvonattal érkezik nagykárolyban. A vármegye határán az érkörtvélyesi állomáson Gönyei István járási főszoigabiró fogadja s a nagykárolyi indóháznál pedig Debreczeni István polgármester üdvözli az uj főispánt A székház lépcsőjénél a vármegyei tisztikar élén Nagy László alispán üdvözli az érkező uj főispánt. Este a régi kaszinó termeiben a nagykárolyi nőegylet javára előléptették és szini előadással egybekötött tánczestély tartatik. Másnap február 25-én délelőtt a székház nagy­termében diszgyüiés melyen az uj főispán leteszi a hivatali esküt. A közgyűlés, alatt liosvay Aladár vármegyei főjegyző és gr. Károlyi György orsz. képvi­selő mondanak üdvözlő beszédeket a főispánhoz. Az ünnepségek rendezését Debreczeni István elnöklete alatt Péchy István, Kerekes Zsigmond, Makossy István, fogják eszközölni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom