Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-22 / 45. szám

Szaatmár 1904.

SZATMAR-NEMETI

November 22.

Eperjesről kapott értesítés szerint a társulat jobb az előző éveknél. Úgy látszik tehát, hogy az előttünk ismeretlen uj tagok is megállják helyöket.

De ne mondjunk előre ítéletet, majd meglátjuk, ha itt lesznek színészeink, mit váltott be Krémer Sándor az Ígéretekből, vagy hogy .szabatosabban szóljuk, azon kötelezettségekből, melyeket a Szatmár—Eperjesi szinikerület elnökével kötött szerződés megállapít.

Bár a szinikerület másik fókusában megvannak elégedve Krémer Sándor uj társulatával, mi csak reményünknek és várakozásunknak adhatunk egyelőre kifejezést, mert nem tudhatni, vájjon az eperjesi kedvező kritikát nem belolyásolta-e az érdekeltek harczias fellépése.

De álljon itt a tudósítás amint Eperjesről kaptuk 1

Révész Ilonka a társulat bájos és temperamutuinos szubrettje, ki a tővárosi közönséget is egy csapásra hódította meg. Az idén még a mienk, de jövőre — sajnos — az ország legelső színigazgatójához Kocsányihoz szerződött. Ö az operette lelke. Minden fellépése egy egy sikert jelent. Vele osztozik Komái Margit, kit tavalyról ismerünk s ki úgy játékban mint hangban erősbbödött.

Hugonay Irén kolarátur énekesnő íenomenális hangja kitünően van iskolázva ; opera kaliberű. Amellett plasztikusan játszik és remekül öltözködik. Kosztümjei szenzácziót keltők.

Kőszegi Aranka szintén szubrett énekesnő. Ez a fiatal üde leány nemrég került ki a sziniakadémiábó! s már is egyik oszlopos tagja az opetettenek.

Gerő Ida operett komikáné, kinek hatalmas alt hangja erőteljes, természetes humoia, művészi játéka mindenkit lebilincsel. A kassai nemzeti színház volt kedvencze s különös véletlen folytán került hozzánk, ami leleményes igazgatónk érdeme. Pataki Riza fiatal drámai hősi.ő, kinek szépségével csak művészi játéka versenyez, ő a társulat starja. Kendy Boriska dráma és vígjátéki szende. Igazi szinészvér elsőrendő akviziczió. Mellette első helyen áll Garai Uns naiva ki mi előttünk nőtt nagygyá! Szilágyi Berta drámai anyaszinésznő a Kolozsvári, Szegedi Aradi színházak volt tagja, minden izében művésznő.

Ha még a szép Havy Rózsikáról, ki segéd énekesnő, tánczosnő s ügyes társalgási színésznő és a bájos babaarczu Váradi Jolánkáról, ki naiva, tánczosnő és mint vendég szokott fellépni, megemlékezem, a hölgyekkel be is fejeztem ismertetésemet.

Azonban az urakról is, bár rövidebben, referálok. A társulat főrendezője Peterdy Sándor a vidéki színészet általános elismert Schakeszpeare művésze. O tette lehetővé, hogy nehány örökké emlékezetes kiasz. kus előadásban lehetett részünk. Szőke Sándor a társulat fiatal bonvivántja s a vígjátékok vezér alakja. Szép elegáns megjelenésű fiatal ember kinek már eddig is nem mindennapi sikerei voltak s kire a legszebb jövő vár Krasznai Ernő a társulat hősszerelmese s a hölgyek kedvencze. Erőteljes orgánuma férfias megjelenése nehéz szerepkörére úgyszólván predesztinálják. Bay

László mint baritonista hatalmas hangjával hódit, Al- dori László pedig kellemes lágy tenorjával Szentes János, Papir Sándor, Tisztay Miksa és Ernyei Emil egészséges humorral, és kiváló alakitó képességgel látják el a komikus és jellemszerepkört. Nem volna teljes referádám ha Kovács Mihály a kitűnő karmestert és a jó összetanult férfi és nőikart szó nélkül hagynám, kik a pompás emsamblét kiegészítik. Ami a műsort illeti az változatos és elsőrangú. Dráma, vígjáték, bohózat újdonságok és reprizek a következők : Tetemre hívás, Egyenlőség, Lőcsei fehér asszony, Bacsányi, Za- lemai biró_ Pénz, Badnóthyué, Bizáncz, Messiás, Rómeó, Otthelló, Leár király, Sursum curda, Utazás az özvegység felé, Kis pajtás. Vén lányok, Annnska, Szobalány.

Operette és népszínmű : Adám és Éva, Pesti nők, Én, Te, Ő, Fecske fészek, Scherry, Széf mosónő, Ibolyás leány, Selyem bogár, Falu rózsája, Vörös hajú, Fati- nitcza, Kuruczfurfang, Mikádó stb.

Végül még mit első helyen kellett volna említenem a díszlet és ruhatár, mit Krémer, nem kiméivé költséget és fáradságot, nagy áldozat árán az ujdonsá* gokhoz csináltatott; egyszerűen bámulatraméltó. Szóval Szatmár müpártoló közönsége olyan hat; lmas színházi szezonra számíthat, amelyben évek óta nem volt része.

HIKE K.

* Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva.

— Erzsébet emlékünnepély. Boldogult emlékű jó királynénk Erzsébetnek — névnapja alkalmából a kir. kath. tőgymnázium és a püspöki r. kath. elemi fiú népiskolában szépen sikerűit emlékünnepélyek folytak le e hó 19-én. A kir. kath főgymnázium ifjúsága az intézet kápolnájában, — az elemi iskolai növendékek pedig a Czeczil egylet helyiségében hallgattak sz. misét. Miseután a főgymnáziűmban Bagossy Bertalan tanár, az elemi iskolában pedig Mondik Endre tartották meg az alkalmi beszédet.

— A Lórántffy Zsuzsánna egylet estélye. A szat- mármegyei Lórántffy Zsuzsánna egylet, szombaton, e hó 19-én tartotta ez idei második felolvasó estélyét, a főgymnázium tornatermében. A műsort a németi-i ev. ref. dalárda éneke vezette be, mely után Nagy Vincze tartotta meg mélyen átérzett és hatásos szavalatát, majd pedig Osváth Elemér tar x ült a felolvasó asztalkoz és általános figyelem között tartotta meg felolvasását. Nagyon szép hatást keltett Kolozsváry Juliska és Etelka kisasszonyok kettős éneke, mely a közönséget viharos tapsra ragadta. A szépen sikerült estélyt a dalárda ének zárta be.

— Százeves gimnasium. Ritka szép jubiláris ünnepélyre készül a helybeli kir. kath. főgytnnasium. Újjáalakításának száz éves évfordulóját fogja ugyanis a jövő hó 6-án megünnepelni, nagy ünnepség keretében. A nevezett főgymnnsiumot 1636-ban Pázmány Péter alapította; a főgymnasium 1780-ban megszűnt egész 1804-ig, a midőn I. Ferenez király vissza állította a főgymnasiumot, mely azóta virágzik. Az ünnepély lefo- jása a következő : Délelőtt 9 órakor hálaadó isteni tisztelet az apácza Zárda temlomban ; 10 órakor alkalmi ünnepély a főgymnasiumban ; déli 1 órakor diszebéd a „Pannonia“szálló éttermében.

— A székesegyház felszentelése. Most már egész bizonyos dolág az, hogy a szatmári róm. kath. székes- egyházat, mely több mint egy év óta zárva van a belső restaurátus miatt, — a jövő hó 8-án azaz Boldog asszony szeplőtlen fogantatása emlékünnepélyén nagy ünnepség keretében szentelik fel. A templomban jelenleg az oltárok díszítései és a padok festési munkálatai folynak. A villamos lámpák a múlt hét elején elvoltak helyezve s a próba világítás e hó 18-án este történt meg, amely teljesen sikerült. Az 500 izzó lámpa mely a templom helyiségeiben van elhelyezve, tündé- ries fényárban borította el a székesegyház belsejét s különösen szép volt a nagy kupuláról lecsüngő hatalmas csillár, mely magában több mint negyven lángot tartalmaz. A megnyitási ünnepségen illetve a szentmisén a helybeli Férfi Dalegylet is közreműködik, Vitt zenés miséjét adva elő.

— Vidéki színészet. Szalkay Lajos színigazgató jól szervezett társulatával Nagybányára érkezett és előadásait a hét folyamán kezdi meg. Színtársulatánál vannak Holéczy Ilona drámai hősnő, ki városunkban két év előtt oly nagy sikereket aratott, továbbá Tábori Emil és több kiváló erő.

— Uj esküdtszéki elnök. Az igazságügyminiszter Dr. Dezső Kálmán helyére az év folyamán, esküdt bírósági elnökül Szabó József kir. törvényszéki bírót nevezte ki.

— Esküvő. Asztalos Sándor a Gazdasági és Iparbank ügyvezető igazgatója, e hó 15-én esküdött örök hűséget Korom Kária urhölgynek, özv. Korom Józsefné kedves leányának.

— Megerősített lelkészválasztás. Dr. Szabó János szamosujvári göi. kath. püspök, Hubán Gyulának. szatmári gör. kath. lelkészé történt megválasztását megerősősitette és megbízta Papp Ambrus kerületi esperest, az instalátió megtartásával. Az uj lelkész állását, mint értesülünk deczember hó első napjaiban foglalja el. •

— A nóegylet mulatságának eredménye. A szatmári nőegylet múlt heti jubilális mulatságán befolyt összesen 1938 aor. Ebből összes kiadás volt 1074 kor. 77 fillér, tiszta jövedelem tehát 863 kor. 53 fillér a mely igazán szép eredménynek mondható.

— Hajtó vadászat, A szatmárnémeti vadásztársaság vasárnap a Sárerdőn hajtóvadászatot rendezett melyben tizen veitek részt. Elejtettek összesen 4 őzet 25 darab nyulat, 5 daráb fáczánt és 5 rókát. Az eredmény igen szépnek mondható. A résztvevő derék Nimródok meg lehetnek vele elégedve.

— Esküvő. Kansóvisch László a szatmári népbank könyvelője, e hó 20-án esküdött örök hűséget Major Mariska kisasszonynak, — Sarkadkeresztturon.

Hanemhát eljött az október vége s a villám lesújtott. Minden igyekezet hiábavaló volt. Hiábavaló volt az Engelbert altábornagy közbenjárása, hiába volt minden, — Tordayt áthelyezték P.-ba.

Irén halotthalványan vette tudomásul ezt a hirt és halkan suttogta vőlegényének.

— Zoltán! Arra kérem gondoljon amaz esküre, amelyet nekem már számtalanszor elmondott. Gondolja meg jól minden tettét. Tudja, hogy még egy teljes év választ el az esküvőtől minket. Egy év hosszú idő, és reánk nézve egy nagy megpróbáltatás esztendeje. És — fejezte be remegve szavait — fogadja tőlem ezt a talizmánt. Ha valami baj éri, forduljon ehhez, talán ez segíteni fog magán és rajtunk. S ezzel a saját arczképét átadta a férfinak, amelyre egy kis medail- lonban néhány hajfürt volt erősítve.

— S én esküszöm édes, egyetlen menyasszonyom, hogy megőrzőm ezt a talizmánt. Biztos lehet, hogy erős leszek minden lépésemben és tetteimben, Átkozott legyen a pillanat, amelyben magától, csak gondolatban is elfordulnék. Inkább választanám a halált, mert egyebet, ha magához hűtlen lennék, úgy sem érdemelnék.

. . . Pár hónappal ezen párbeszéd után Torday főhadnagy egy jól eltöltött zsúr emlékével bement a New-York kávéházba. Az idő éjfél után volt, a kávéház teljesen elhagyottnak nézett ki. A főhadnagy egy asztalnál helyet foglalt s mámoros fővel lendelt magának egy kis üveg pezsgőt. Gondolataiban ismét végig élvezte a kellemes délutánt és estét, mert érezte, hogy ezen nap a feledhetlen emlékek közé fog tartozni A szép ll.-nénál volt zsuron, aki a P.-ba visszahelyezett tisztet a régi szeretetreméltóságával és kedvességével tüntette ki. S a főhadnagy szivében a már hamvadó szenvedély ismét lángra lobbant, érezte, hogn ismét rabja lett annak az asszonynak, aki miatt az a másik annyi aggodalmat állott ki. S az asszony, az a veszedelmes démon kaczérságának összes fegyvereivel vonta magához azt a férfit aki egyszer már az övé volt.

Tordayt é'gy durva lökés ébresztette föl álmado- zásaiból.

Egy züllött kinézésű egyén ment el mellette, s őt megtaszitotta. Torday, az odavetett pardonszó után

elfordult az alaktól s átengedte magát ismét álmado- zásainak.

— Szeretem, őrülten szeretem őt s ismét az enyémnek kell lenni — suttogta, — mialatt egy pohár pezsgőt ismét rnegivott. Holnap délután egyedül lesz; vár engem ; nem tudok ellenállani neki. Szeretem.

S aztan, mintha egy kellemetlen gondolat lepte volna meg elkomolyodott. Menyasszonyára gondolt, aki, sajnos, a vad szenvedély újbóli föléledése következtében kicsinyes alakká törpült a gyenge férfi előtt.

Durva kaczagás térítette ismét magához.

Az előbbi züllött egyén teljesen részeg állapotban előttte állott és kezeit zsebeibe sülyestve kaczagott kihívóan a főhadnagyra.

A pinczérek nem voltak jelen.

Takarodjék innen — mert kidobatom, rivallt rá Torday haragosan.

— Engem kidobat . . . csak vigyázzon a főhadnagy ur, . . . az nevet, aki utoljára nevet.

— Takarodjék innen nyomorult !

— Haha ! ... én nyomorult, nagyobb ur vagyok mint egy olyan . . .

Nem fejezhette be. Torday felugrott arczul ütötte az embert, amit az . . kétszeresen viszonzott.

Mire a pinczérek berohantak, mindketten a földön voltak. A főhadnagy kardja eltörött; keze csupa vér, luhája összerongyolva volt.

Nem tudta, hogy került haza és onnan a kórházba a hajnali órákban Borzasztó sejtelem gyötörte.

A kedves nap rémitő végződése lassankint mint egy vésztjosló felhő bontakozott ki, s mind világosabb lett előtte, hogy teljesen tönkrement ember lett egy pár perez alatt.

— Végem van mormogta. Elégtételt nem vehetek magamnak a nyomorultan. Ó én szerencsétlen, én szerencsétlen 1

S mikor bekötött kézzel lakásán feküdt, ismét átgondolta az egész esetet . . .

— Végem van, végem van. Istenem ! mért is mentem arra a zsúrra. Az tett bolonddá. Az a nyomorult asszony bolonditott meg. Irén, drága menyasszonyom, mért nem hallgattam reád. Eskümet megszegtem, most csak a halál vagy a szégyen vár reám, de |

téged, őrangyalom mindenkép elvesztettelek. . . Mit tegyek, óh nagy Istenem ! Oly fiatal, oly erős Vígyok s el kell pusztulnom.

Fölkelt s fejét a hideg ablakhoz nyomta, úgy próbált gondolkozni. Künt a téli köd áthatlan tömeget képezett, kellemetlen hajnal jelentette egy kellemetlen nap közeledtét.

_ Végem van. A nyomorult jól megboszulta

ma

gát, most igaza volt . . az nevet, aki utoljára nevet. S aztán torró fővel utána gondolt a régi időknek.

Eszébe jutott, hogy az az ember, aki őt pár perez alatt tönkre tette, valaha az ő altisztje volt s 5 mint fiatal hadnagy okozta a bukását, mert valami kis tévedésért bejelentette, s az altisztet a hadtörvényszék lefokozta. . . És nagyon jól tudta Torday, hogy egy olyan tiszt, aki egy, a lovagias — elégtételre képtelen egyénnel botrányt okoz — kardbojtját veszti.

Hideg borzongás fogta elő. Érezte a nemezis büntető, sújtó karjának borzasztó csapását. De azt is érezte, hogy mindent csak annak az asszonynak köszönhet. Ha kerülte volna, ha nem ment volna el a zsurjára, nem ment volna mámoros fővel a kávéházba. . . S még holnapra randevút ígért.

— Holnap! Én nyomorult, én megcsalni lettem volna képes azt a tiszta liliomszálat, aki attól a démontól óva intett, akinek esküt tettem, hogy csak ő lesz azon tündöklő csillag, amely után haladni fogok.

S írni kezdett. A megbánás és a kétségbeesés könyei törtek elő szeméiből. Támolyogva ment iró asztalához és a sok arczkép közül előkereste azt az arczképét, amely már hónapok óta nem volt a kezeiben s amely az ő talizmánja volt, amely minden veszélytől megóvta volna. S ép amint a képet a hajfürtökkel együtt megtalálta, fiókja aljában egy hideg tárgyat érintett meg, melytől összeborzadt.

Az egy revolver volt.

S akkor, midőn a nap ott a havasok alján a kis város havas tetőit megvilágította, egy szépséges szép leány épen dolgozni kezdett azon kézimunkán, amit az ő szeretett vőlegénye karácsonyra kapni fog. S nem is sejtette, hogy amikor mosolyogva az első tü- szurást teszi, — az a szeretett vőlegény ép abban a pillanatban lövi át szivét — azt a szivet, amely a talizmánt nem volt képes eléggé szeretni.