Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-24 / 21. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Ipari szakiskolát Szatmárnak! A kereskedelemügyi miniszter a hazai ipar­oktatási intézetek hálózatát fokozatosan kiegé­szíteni kívánja s mint illetékes helyről értesü­lünk maga is belátta, hogy az ország északke­leti része iparoktatási intézetekkel csak gyéren van ellátva. Ennél fogva a legkomolyabban szá­míthatunk egy ipari szakiskolára s alapos kilá­tásaink vannak, hogy az igen rövid idő alatt fel is fog állíttatni, amennyiben t. i. a város részéről az elé akadályok görditletni nem fognak. Anynyival is inkább számíthatunk erre, mert a miniszter aként nyilatkozott városunk­ról, hogy az úgy az iparos tanonczok jelen­tékeny számánál fogva mint más iparüző vá­rosokhoz való közelsége folytán e czélra ki­válóan alkalmas. Az iparos tanonczok száma ez évben 655-re emelkedett. Ezt a számot még eddig so­hasem érte el. Általános a panasz, hogy túl népesek az iparos tanoncziskola osztályai s hogy a meg­levő erőkkel s a rendelkezésre álló eszközök­kel alig felelhet meg az ipari oktatás felada­tának. Egyedül a kiváló gondos vezetésnek s az egyes tanerők buzgóságának tulajdonítható, hogy eddig elismerésre méltó szép sikert voltak ké­pesek felmutatni, de ha ilyen arányban emel­kedik a tanonczok száma, elkerülhetetlenné vá­lik csakhamar az ipari oktatás reformja. íme itt van most erre a kedvező alkalom. A kormány részéről meg van a hajlandóság egy ipari iskolának városunkban való elhelyezé­sére, sőt már jelezte is a kereskedelmi minisz­ter a város közönségéhez intézett s május 17-iké­SZERKESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Hám-János-utca 10. szám a törvényszék közelében. Bárdólj' Ferdinánd ur házában, Bor is Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők ről kelt leiratában, hogy megbízta Vig Albert iparoktatási lőigazgatót, hogy helyszíni tanul­mányok alapján tegyen kimerítő jelentést arról, hogy mily iparoktatási intézet volna városunk­ban legczelszerübben létesíthető, mily specziális irányban kellene annak működnie s mily tan­folyamok volnának azzal kapcsolatban létesít­hetők. Miután a kereskedelmi miniszter egyszes- mind városunk orszäggyülößi képviselője is s igy hozzánk közelebb áll! minden tartózko­dás nélkül kimondjuk, hogy számítunk is jó­akaratára s épen mert módjában van, remél­jük, hogy lehetővé is teszi, ezen fontos ipari és egyúttal kulturális intézmény létesítését. Ezen lap hasábjain számtalanszor hangoz­tattuk, hogy a város jövő fejlődésének leghat- hatósabb eszközei a kulturális intézmények s hogy e téren kell keresni haladásunk biztosíté­kait. Különösen is szólottunk ipari oktatásunk fejlesztésének szükségességéről. Most tehát, midőn úgyszólván megmar­kolhatjuk a szerencsét, két kézzel kell kapni utána s ha minél többet próbálunk megragadni annál több jut számunkra. Erre nem igen illik rá a példabeszed, hogy aki sokat markol keveset fog, mert a koimanynyal szemben tá­masztott kívánságok tekinteteben sohasem le­het elég sokat markolni, sőt minél szerény­ebbek vagyunk követeléseinkben, annal rosz- szabb. Ennél fogva a miniszter megbízásával váro­sunkba érkezendő iparoktatási főigazgató figyel­mét olyan irányba kellene terelni, hogy váro­sunkban nem valami alsóbb rendű és kisebb igényű ipari iskola, hanem legalább is a közép­HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ■ ■ _ - Telelőn-szám 80. = iskolának megfelelő vagy felsőbb ipartanoda állíttassák fel. Gondoljunk csak az avasi erdők küszöbön álló kitermelésére s a szomszédos vármegyék dús erdő termékeire. A faipari szakoktatás nem egyik legfontosabb felatata-e a közel jövőnek ? A fémipar, gépész és lakatos-ipar terén szintén igen kívánatos a szakoktatás. Egy kö­zönséges kazánfűtői vizsgálat letetele végett Debreczenbe kell menni. Ezt a minimális mi­nősítést sem lehet közelebb megszerezni. Hamarosan át sem gondolhatjuk ezen kér­dés jelentőségét és nagy fontosságát s nem csak a város, hanem a nagy vidék ipari fejlő­désére való nagy befolyását. Semmi áldozat sem lenne nagy, hogy ezen szakiskola városunkban létesülhessen s ajánljuk a figyelmébe a törvényhatóságnak, hogy ezzel a kérdéssel jóakaratúlag foglalkozzék mint olyan­nal, mely egyik leghatalmasabb tényezőjét fogja képezni jövő fejlődésünknek. Vizhiány. Megszoktuk már, hogy folytonosan panasz- szal éljünk, mi városiak, az ivóvizet illetőleg, pedig tulajdonképen, aránylag más városokhoz, mi, e tekintetben nem állunk rosszul. Nézzük meg pl. Debrcczent, melynek rop­pant területén’ aránylag alig van iható viz. Ez alkalommal nem is a városról magáról, a mi hegyünkről, a Szatmárhegyről ujitjuk föl, a már sokszor hangzott panaszt, hogy: nincs víz, a hol a szószoros értelmében nincs most viz. Ez a panasz pedig nem azt teszi, hogy: jó viz nincs, hanem azt a szomorú állapotot T Á R C Z A. A honvéd anyja. Falu végén rozzant kis ház, Elhagyatva régen, Alig látszik a domb mellett Lent a falu végen. Roskadozik a teteje, Zöld moha takarja, Bizony, ha úgy vesszük, szegényt Az imádság tartja. De mégis van ékessége: Repkény fut falára, Orgona ág hajtja fejét Csöpp kis ablakára. Lám ni! még egy szépet látok, Bársony gyep az udvar; Fehér virág, körül szálló Tarka pillangóvál. Százados nagy diófának Leboruló ága, Védő szárnyként terpeszkedik Az egész kis házra Alatta egy kis pad is van, Korhadt már a fája, Hej ! az idő megviselte, Reg nem ültek rája. * * ♦ Fehér hajú öreg asszony Ült ott minden este, A kert-ajtón várt valakit, S percről-percre leste. Ezelőtt vagy ötven évvel Érte vész a hazát, És elvittik, küldte ő is, Honvédnek a fiát. Ragyogott már a hazának Hajnali csillaga, De hiába várta, leste, Nem jött meg a fia. Nap nap után a templomban Imádkozott érte, Jöjjön haza! a jó Istent Mindég arra kérte. Templom után bement néha A tiszteleteshez, Valami hirt hátha hallott, S nem hiába kérdez. „Nincsen a szivemnek nyugta, Tiszteletes uram, Mondja, ugy-e, még jő egyszer, Az én édes fiam ?“ Reménykedik az ősz asszony, Fiát mindég várja, Nem volt kősziv, aki neki A valót feltárja. De hogy is jött! — dehogy is jött ! Igazi nagy hős lett, Ütközetben a hazáért, Harczolt és elvérzett. * * * íme tehát ez a ház volt Az ő menedéke. Áldott legyen ily anyának Megőszült emléke 1 Szinte hallom suttogását, Mint mondja boldogán: „Óh, hazajön, nem sokára 1 Az én édes fiam 1“ Addig várta, mikor jön meg, Addig busult érte, — Mig maga is a virágos Temetőbe tért be. Tyrén. SZIGETI JÓZSEF £ hat. eng. ház- és birtok-eladási, törlesz- SZATMÁR téses jelzálogkölcsön-közvetitési irodája ki HÁZAT, BIRTOKOT és ERDŐT VENNI vagy ELADNI kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) ,,w óhajt, úgyszintén birtokra vagy házra olcsó TÖRLESZTÉSES JELZÁLOGKÖLCSÖNT akar, vagy bár- minő helybeli vagy vidéki RÉSZVÉNYRE van szüksége, vagy azokat ELADNI akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismerettsége folytán hivatásának megfelel. — Vidékre azonnal válaszol. .............. ■ ■ T

Next

/
Oldalképek
Tartalom