Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-26 / 17. szám
Vili. év. 17. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉWIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Meójelenüs; minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. A közönség és a vasúti sztrájk. Nem fér ahhoz sok szó, hogy ez a most szőnyegen forgó u. n. vasúti szrájk, tulajdonképen nem is sztrájk. Sztrájkol a napszámos a gazdával szem ben mondván : uram a rmrnka melyet végzek, melyet tőled felvállaltam, Aly nehéz, hogy a kikötött bérért nem teljesithátem, csupán ennyi meg ennyi összegért; ha adod jó, ha nem; nem dolgozom. A gazda megadja, vagy nem, az ügy két tőjök ügye. Sztrájkol a kézműves, hasonló alapon, de voltaképen nincs igaza egyiknek sem, mert; mindkét részről való megfontolás, megegyezés után jővén létre az egyezkedés, az igazság azt kívánja, hogy a munka végre is hajtassák. Innen van az, hogy az u. n. Sztrájkkal, il- ketve a bérharczczal szemben a közönség felfo- Igása ritkán ronkonszenvez. Mit mondjunk ezzel szemben a most szőnyegen forgó, az egész országra nézve annyi sok és oly hagy kárt okozó vasúti szátrájkra? Végtelen megdöbbenéssel és mély fájdalommal szemlélje a közönség ezt az országos mozgalmat, mely bármily kedvezően idéztessék is el akár a vasutasokat akár az államot illetőleg, egy nagyon szomorú nyoma mindig fen fog maradni és ez az: hogy a külföld ujjal mutat ránk, mondván: ime a magyarok megbízhatatlanok, irne a barbár Magyarország, megakasztotta a világ kereskedelmet az összeköttetést, stb. stb. És bizony ezt mi, a társadalom, bizony nem érdemeltük meg. Nem szólunk arról az anyagi kárról, amely T A R C Z A. A feleség. Irta : Kincs István. Mikor Szobi Lóránt a korcsmából kifordult az utczára, elsőbben kereste a holdvilágot, de nem találta, utána kereste a gyalogjárót, hanem azt se találta — Szakasztott mintha be voinék csípve, morogta méltóságos csöndességgel és körülhordozta tekintetét) ha ugyan lett volna min körülhordoznia. Sötét éjszaka környékezte mindenfelől. Gyújtóval kellett volna keresni még a csillagot is. — Cudaf ez a világ — tölt ki Szobi Lórántbó] a méltatlankodás és nem mozdult tapotat is a helyéből. Minek is mozdult volna? Hogy talán megtalálja; a mit nem keresett — az utszéli árkot? Abból hát nem eszik senki. Becsipett, ez igaz, hanem az eszét nem itta mög; már pedig részeg ember, kinek az esze még helyén van, az minden, csak nem részeg ember. Hanem különös! a mint ott állott az utcza közepén, a mint a szellő lágyan végigsimigatta pírban égő arczát, mégis az eszét kezdte hibáztatni. Visszagondolt minden szamárságaira, a mit életében elkövetett s a legeslegnagyobb bolondsága jutott eszébe, hogy eddig meg nem házasodott. Hej 1 ha ő neki felesége volna. Bizony no, akkor most nem állna itt az ut közepén. Mert először bizonyos, hogy nem ment volna el este hazulról. Az asz- szonyt csak nem hagyta volna egyedül 1----------------------SBfüp----—-“*-----------------------------SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Hám-János-utc^IO. szám a törvényszék közeiében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron, & kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. — - ■ Telefon-szám 80. ----: eg yeseket súlyt, mellőzzük azt, hogy megakadtak a gyárak, nem tudnak dolgozni monkások szünetel a kereskedés, szünetelnek egyes összeköttetései, kigunyol bennünket a világ: de lehetetlen, hogyne a legszorgosabb aggódással gondoljunk a jövőre, melynek ezen elszomorító tény, minden tekintetben veszedelmes tápot szolgáltatott. A nagy közönség, a vasutasokat mindig szívesen ölelte magához, mi mindannyian szives jó viszonyban voltunk velük, mint elég szilárd alapon álló urakkal, hivatalnokokkal összeköttetésünk állandó és barátságos volt. A mai hivatalnok világ jelszava: a lizetés rendezes. Rokonszenveztünk is az ő törekvéseikkel erre vonatkozó és törvényes formák között haladó mozgolódásaikkal is, de midőn, mintegy villanyos ülésre, őket sztrájkba lépni illetve az erőszakosság terére menni láttuk, szinte hihetetlennek tűnt fel előttünk, hogy ez megtörténhetett. Nem tudtuk elhinni, hogy azok, akiket állásaikra felsőbb helyen neveznek ki, akik nyugdíj jogosult állást töltenek be, akiknek az adott viszonyok között is mégis csak teljesitett munka- szerint, elég szép és mindenek fölött biztos fizetésük van, azért mert eddig még nem sikerült óhajtásaiknak megfelelő fizetési emelkedést elérni: — vagy más sérelmeik miatt is talán — megtagadták a munkát, szolgálatot, még pedig oly megdöbbentően egyetértőleg és makacsul, hogy a közönség nem is tudta hirtelenében magát tájékozni. Csak később ébredett öntudatra és volt képes a horderejű hibát mérlegelni, minek köDe tegyük föl, hogy elment volna. Házas embernek is csak van jussa egy-két pohár italhoz úgy néha napján. Azért teremtette az Úristen. — Szóval elment volna, hanem akkor nyugodtan lehetne a hazamenetele felől. A felesége érte jött volna, biztatta unszolta volna. — Gyere fiam, ideje már hazajönned, az az utolsó féliter még meg is talál ártani. Gyere, lelkem, látod igy. Azzal belekapaszkodott volna a karjába mint az urak, mikor a kisasszonyokat tánezra viszik, no és. . . hogy hazamentek volna, az már magától értetődik. Oh, a feleséget ilyenkor aranynyal se lehet megfizetni. Bizony, nagy szamárságot követett el annak idején, hogy meg nem házasodott. Most fittyet hányna a holdvilágnak, keresné . . . dehogy keresné a gyalogjárót, mikoi egyszer gondos szerető lélek, az anyjuk vezetné. Oh 1 Oh ! Oh ! Valami sötét árny czammogott el mellette abban a pillanatbanl — Hahó ! — kiálltott rá Szobi Lóránt, csak úgy gondolomformán — minden jó lélek dicséri az urat 1 — Maga az, Lóránt bácsi ? — szólalt meg az árnyék — no de ilyet ! Ki hitte volna ! Szerencsés jó reggelt kívánok ! — Jó estét, te süvő ? Vagy nem látod a vastag éjszakát ? Olyan, mintha fekete bivalybőrbe varrták volna ezt az egész vilát. Hanem hát persze, Marczi te bakter vagy, neked az éjszaka a nagyvilágod, ott is megtalálod az utat, hol más ember a baglyot híjjá segítségül- Add ide Marczi, a karodat. így ni. Most elmegyünk haza. vetkeztében hirtelen szerte foszlott a vasutasok mozgalmát kisérő előzetes jóindulat és nyomába teljes elítélő hangulat támadott. Azt hisszük, azt is kell hinnünk, hogy a vasutasok midőn alapos tanácskozások után az államin .1 szemben ráleptek a munka megtagadás jogosulatlan terére, maguk sem gondolták, nem gondolhatták, hogy 1-ször: fellépésük ennyi bajt, fenakadást és kárt fog teremteni, 2-szor és különösen, hogy a támasztott munka megakasztás ennyi ideig fog tartani, ennyi ideig tarthat. Azt hitték, hogy a mint reggel megakad minden az országban s ennek nyomán a szomszédos országokkal is megszakad az összeköttetés, teljesülni fognak az ő követelményeik. így gondolkozott talán mindenki, aki nem is volt érdekelve a dologban. De valljuk meg, hogy a jövőre messze kihatóan éppen itt rejlik a legfőbb baj oka. Nem a vasutasok fenforgó ügyeit értjük : rátámadunk az államra, kényszerítő erőszakkal kivívjuk;- kicsikarjuk tőle azt, a mit akarunk, ezzel egy olyan preczedenst teremtettünk amelynek veszélye kiszámíthatatlan a társadalom bármely részét illetőleg. Azért tehát, midőn a megnőtt és fenyegető veszélylyel szemben az állam, mint nemzet fentartó erő védelmi állást foglal el, senki el nem Ítélheti, ellenkezően csak helyeselheti mert ez a védelem a mi védelmünk, ez a védelem mindnyájunk védelme, az ország érdekeinek jól felfogott védelme, melyhez hozzájárulni, melyet támogatni, minden magyar honpolgár erkölcsi kötelessége. — L-óránt bácsi erre, mert tetszik látni, ott árok van. — Látom fiam Marczi, látom. Azért hát erre. — De arra meg a másik árok van. Nem látja ? — Hát azt hiszed, hogy utkaparó vagyok, a miért folyvást az árkon jár az eszem? Hallod-e Marczi, te nagyon furcsa ember lettél . . . te . . . te be vagy csípve. A bakternek elállott a szeme szája erre a vakmerő szóra. Szobi Lóránt, ki nem találja meg két ló között a szekérrudját — két árok között az egyenes utat, az meri ő rá fogni, hogy be van rúgva. Hanem a ráfogás még csak hagyján, mert azt ne tessék elfelejteni, hogy ő hivatalos személyiség s benne Szobi Lóránt nem az embert, hanem a baktert sértette meg. Hiszen ha a bakter elissza az eszét, ki vigyáz akkor a hosszú éjszakán keresztül ötszáz és egy néhány lélek testi-lelki javai felett ? És annak dacára úgy bánni vele ? Az csúnyaság . . . alávalóság. — Ereszszen — mondta bosszúsan, mint az egyszeri katona, a ki törököt fogott és nem birt tőle szabadulni. — Megbolondultál, Marczi ? — kapaszkodott Szobi Lóránt még jobban az emberébe — nem megmondtam, hogy együtt megyünk haza? Azaz, hogy kend nekem mást is mondott. — Mást ? Én — időközben megindultak. — No igenis. Azt mondta, hogy boros vagyok — No és ? — Azt kikérem magamnak. — Bolond, Marci, te, hát az olyan nagy baj volna?
