Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-06 / 47. szám
vili. & * T* Szatmár, 1904. deczember 6 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI AR: lígész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTÓSEG ÉS IADÓHIVATAL: Hám János-utca 10. szám, ju törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek Kéziratok nem adatnak viasza. ===== Telefon-szám 80. . ■ ---Mu nka és munkaszünet. A társadalmi bölcselet szempontjából nem tudunk elképzelni érdekesebb témát, mint végigkísérni a munka évszázados történelmi folyamatát napjainkig, amikor az úgynevezett szoczi- ális evoluczió korszakát éljük. Mily mérhetetlen nagy a távolság, és e távolságot az emberi boldogulás harczának mily inérhetlen sorozata tölti be attól a kortól kezdve, amikor a munka a rabszolgaság járma volt, — egészen máig, amikor a munka a társadalmi lét alapja, fen- tartója és boldogulása. A történelmi tegnap még a munka becstelenségéről szól és a ma? A ma a munka apotheozisát készíti elő. Tanúi és részesei vagyunk annak az elkeseredett harcznak, amelyet világszerte folytat a munka, hogy vezető szerepét a társadalmakban kivivja. Szemünk előtt folyik a rettenetes küzdelem; at előítéletek egész légióit látjuk az ellentáborban. A munkán felépülő szocziális felfogás leszámolásra készül a mai társadalmi felfogással, amely szerinte a munkásnak ellensége, sőt élősdije. Mi, kik e társadalmi küzdelemnek szereplői vagyunk, ha nem is tudjuk ezt egész teljességében áttekinteni, annál jobban át tudjuk érezni. S bármily véleménye legyen valakinek erről a harczról, azt be kell ismernie mindenkinek, hogy jogos a munka küzdelme, mely a munka tisztességéért folyik. De miben áll a munka tisztessége ? Kétségtelenül annak elismerésében is, hogy mint társadalmi fentartó alap elérje azt a pozicziót, mely nem tűri meg, hogy róla —• nélküle történjék intézkédés. Tényező akar lenni, ameiy maga is befolyik sorsára. Erő is akar lenni nem csupán eszköz. E két felfogás ütközőpontja a ma szocziális hábogása, amely mindenütt kitört már, ahol czivilizált népek laknak, s mely ott a leghevesebb, ahol a közművelődés még nem rázta le a társadalmi előítéletek béklyóit. Ma már a komoly kutatónak a munka becsületét kell számbavennie, ha kellőképp meg akarja rajzolni valamely ország, valamely nép műveltségének fokát. Az amerikai, az angol, a német népnek azért van világtisztessége, mert becsülete van nála a munkának. Becsülete, amely nem csupán abban jut kifejezésre, hogy aki szellemi, vagy testi erejét áruba bocsátja, azt meg is fizeti, hanem abban is hogy az emberi méltóság minden kellekével felruházza. A munka nála nem rabszolgaság, legalább lényegébr. nem, a munkás pedig nem rabszolga, aki végkimerulésig tartozik testi erejével. S csodálatos, hogy mily konok e tekintetben az emberi felfogás. Százszámra hivatkozhatnánk ilynemű példákra. S hogy ezúttal csak egyre akarunk hivatkozni: a munkaszünetre, annak az az oka, hogy e .kérdés sokkal jobban megérlelődött még azok szemében is, akik előítéletből megtagadják a munkát megillető tiszteletet, becsülést, semhogy „a társadalom felforgatói“ színében tűnnék fel ma már bárki is, aki e kérdéssel foglalkozni mer. Legalább nálunk: Magyarországon. Mert például Angliában egész természetesnek tartják, hogy kereskedőnek, iparosnak, egyszóval a munka mindenfajtáju emberének legyen egy szabad napja, amelyen hetenkint egyszer megpihenhet. A teljes vasárnapi munkaszünetet ott már régen kivívta a munka hatalma és a munkaadó bölcs belátása. Nálnnk csak most kezdődik ez a folyamat és társadalmi érdek, hogy ez simán törtonjék. Azt hisszük, hogy mi sem fogja útját állhatni, hogy valóra is váljék. Mert ha ezt követeli a munka, de nem mond ellene a munkaadó érdeke sem. Nyilvánvaló dolog, hogy a forgalmat a teljes vasárnapi munka-zünet nem érinti. Akik azt hiszik, hogy általa megrövidülnek, megfeledkeznek arról, hogy amikor az általános munkaszünet folytán a vasárnap kikapcsolódik az üzleti versenyből, ennek hiánya a szükségletek beszerzését áttolja a munka napjaira. A fogyasztás nem csökken, hanem csupán szabályozódig S vájjon miért ne szabályozzuk a kínálatot, amikor a kereslet, mely csak a szükségesség nyomában támad, meg sem érzi? Ez T A R C Z A. Az idegen leány. ♦. *. ♦. — Franczia elbeszélés. — SeiiKi sem tudta, hogy honnan származott Tul- lia, a hárfás leány, ki hires szépség volt a maga idejében. Egy viharos napon, mikor a hajósok mind be- menekedtek a kikötőbe, egy különös alakú hajó him- bálódzott a szilaj hullámok hátán; háromszögletű vitorlával, különös fölszerelésével olyan volt az a hajó, mint amilyeneken a barbár partvidékek kalózai szokták bejárni a tengereket. A különös hajó nagy veszedelemben forgott a tornyosuló hullámok között. Lehetetlen volt segíteni rajta ebben a viharos időben. Az éjszaka azután eltemette méhében a tenger nyugtalan habjait a különös hajóval együtt. Másnap hajnalban megtalálták a hajósok a parton a hajó roncsait, amelyek között mozdulatlanul feküdt egy tiz esztendős leányka. Szive még dobogott. A hajósok nagy fáradtsággal életre hozták szegénykét. Mikor felnyitotta nagy, fekete, szemét, amelyből idegen égbolt visszfénye ragyogott ki, ismeretlen nyelven néhány szót hebegett. Egy kegyes öreg asszony magához vette s meghalt leányának nevén Tulliának nevezte őt. És az uj Tul- lia fejlődött, növekedett szépen; de uj hazájának nyelvét csak nehezen tudta megtanulni. Mindig szomorú, zárkózott leány volt a szeméből a múltak után való örökös vágyakozás fénye sugárzott. Többször el akart szökni hogy ismét visszatérhessen titokzatos hazájába. De mindig őrködtek felette s végre is belátta, hogy tervét meg nem valósíthatja. Nem panaszkodott azután, csak a szeme árulta el vágyait és türelmetlenségét Megnőtt s gyermekből nővé fejlődött. Tizenhat éves korára egészen kibontakozott szépsége, idomainak kecses volta. Hullámos fekete hajfürtéi a sarkáig leértek. Gyöngyfogsora bűbájosán ragyogott ki piros ajkai közül. Mikor megtanulta uj hazája nyelvét, megtagadott minden felvilágosítást múltjáról. Ha mégis elhalmozták kérdésekkel, vállat vonva igy szólt: — Magam se tudom . . . elfelejtettem . . . Mindenki tudta, hogy nem mond igazat. Éjszakákon át valami különös vallás szerint vontatott; szomorú hangon imádkozott a holdhoz. A kegyes öreg asszonynak, aki felnevelte, nagy szomorúságot okozott az, hogy Tullia, pogány maradt. Örökösen mégsem lehetett őt elzárva tartani. Néha-néha megengedték neki, — hogy ide-oda sétálgasson a város utczáin. Ilyenkor mindig egy szolga és egy társalkodónő követték és vigyáztak rá. Bolyongott ilyenkor, amerre a véletlenség vitte, de mindig ki-ki- talált a tengerpartra . . . mindig oda vágyott, mindig a tenger partjára. Megállt a fövényes parton és órákig merevenen nézett a kék szemhatár felé . . . nézte, a madarakat, melyek szabadon repülhettek a nagy ^ Figyelem? Olcsó borárjegyzék. i messzeségbe. Ilyenkor fájó sóhajok törtek ki kehiéből. Olykor észrevette, hogy fiatal emberek vágyakozó szemmel követik. Ajkán fájdalmas mosoly jelent meg s arcza haragos kifejezést öltött . , . Egyszer ismét a város utczáin bolyongott; el vetődött véletlenül Bornerius mester boltjához, mely telis-tele volt hangszerekkel. Volt ott hegedő, fuvola, czitera, gitár, hárfa, dob és mindenféle zeneszerszám. Tullia egyszerre csak berohant a boltba, lekapott a falról egy tamburinát, visszaszaladt az utczára és a kísérőinek ellenkezése daczára, a gyorsan összeverődött tömeg előtt őrjöngő pokoli tánezra perdőlt, amelyet valami csodálatos énekkel kisért, miközben kezével vad mozdulatokat tett és verte öklével a tamburinát. A tömeg, melyet elbájolt a tánezoló leány, ujjongot, örömében. Tullia sokáig tár.czolt, mig végre kimerültén rogyott Bornerius karjaiba. Mikor magához tért. megölelte "és megcsókolta a mestert, azután felkiáltott; — Köszönöm! Bornerius nagy művész volt; örökölte atyja tehetségét. Fiatal, szép arczu és csinos legény volt. Az a csók megbolondította. Az ujjongó nép között gyors léptekkel távozó Tulliát követte messziről, hogy megtudja: ki volna és mit remélhet tőle. A kalandnak hire ment s Tulliát ismét bezárták a szobájába, melynek ablakára vasrácsot vetetett a kegyes öreg asszony. A kovács azonban nem vette számításba a leány ruganyos karcsúságát s a rácsozat közeit nem szabta szűkre. A kö~— ~— FigyelemT T A H< Sikárlói az üzletben Apahegyi „ a mai naptól kezdve kiváló minőségű idei borok melyek előkelő urasági szőlők termései, a következő arakon kaphatók: — Buteliázva, üvegekben 2 krajczárral olcsóbb. I. liter 40 kr. I. liter 40 kr. házhoz kimérve »» 36 36 kr. kr. Oláhgyürüsi az Szatmárhegyi üzletben I. lit. 36 kr. házhoz kimérve 32 kr. I. lit. 36 kr. „ „ 32 kr. 99 J» í> liter vételnél nagy árketlveíuniéiiy.
