Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-29 / 46. szám
Vili. év Szatmár, 1904. november 29. 46. szál . 904 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Állami ipar-szak iskola Szatmáron. Ismét egy messze jövőre kiható intézménynyel lettünk gazdagabbak. A kereskedelemügyi miniszter városunkban egy négy évfolyamos, műhelyekkel és internátussal ellátott állami faipari szakiskola felállítását határozta el s ezen rendeletével valósággá vált ama régi kívánságunk, hogy az itteni ipari viszonyok javítása és fejlesztése érdekében olyan közintézmény lé- tesitessék, mely átalakító befolyásával az iparos osztály értelmiségét, ízlését, szaktudását a kor színvonalára emelje s azt állandóan az ipari viszonyok fejlődésének megfelelő nívón tartsa. A tervbe vett ipari iskola ezen rendeltetésnek teljesen megfelel. Az ország több helyén felállított hasonló tanintézetek kivétel nélkül szépen virágzanak s olyan iparos nemzedéket nevelnek, mely tiszteletet és becsülést szerez a magyar iparnak. A szakiskola továbbá a közoktatás szempontjából is rendkívül nagy hézagot pótol. A magyar nemzet azon közmondásos nevezetességét, hogy „jogász nemzet“ a veleszületett faji sajátság mellett nagyrészt a közoktatási és népnevelési viszonyoknak köszönheti. Szakiskolák, különösen pedig ipari szakiskolák csak az utóbbi évtizedekben keletkeztek, miután a magyar kormányok felismertek azon fontos közgazdasági és kulturális feladatokat, melyek ezen iskolák felállítását a szó szoros értelmében megköveteltek. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinand ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők, —■ini -------aaggBiig■ arra • «. . a-mrranra.-grtt ■ t.t~íü. A régi tanuló ifjúságnak nem nyilt alkalma hajlamainak megfelelő reális életpályára magát itthon az ország határain belül kiképezni, mert nem választhatott csak a jogi, orvosi, bölcsészi és később a technikai tanulmányok között akár feleltek meg hivatásának akár sem. Kétségkívül bénító hatással voltak ezen viszonyok a pályaválasztásra is, és nagy mértékben korlátozták azt. Érthető tehát, hogy a szülők maguk sem sarkálták gyermekeik ambiczióját oly irányban, amerre a gyermekek tehetségének érvényesülésére mód és alkalom nem nyilt. Zsenge korban, a Középiskolák alsó osztályaiban rá sem gondoltak, hogy másra is nevelhessék a gyermeket, mint csakis az egyetemi tanulmány okra. Ezelőtt ipari és kereskedelmi pályára csak azok a szülők adták gyermekeiket, kiknek vagy teljesen hiányzottak a neveléshez szükséges anyagi eszközök, vagy a gyermekük már semmi egyébbre alkalmas, nem volt. Természetes, hogy ezek közül kevés vált ki s emelkedett szorgalma és tehettsége révén hivatása magaslatára. Magasabb végzettséggel dorogált volna iparosnak vagy kereskedőnek lenni,bárha mind a két élethivatázhoz meglehetős intelligentia szükséges. Egészen megváltozott azonban a helyzet, amióta ipari és kereskedelmi szakiskolák létesültek. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek Köziratok nem adatnak viasza. __ Telefon-szám 80. :----- —— Ma már hál’ Istennek van elég példa rá s lassan bemegy a köztudatba is, hogy a műveltség az ipari és kereskedelmi foglalkozással nem inkompatibilis. Kiszámithatlan hatásai vannak ezen szakiskoláknak a társadalmi életre is. Képző és nemesítő hatásuknál fogva jótékony befolyással vannak a társadalomnak épen azon rétegeire, melyek leginkább nélkülözik a művelődés eszközeit. Az ipari szakképzés által lassan elhintett magvak gyökeret vernek s beleszövődnek a társadalmi élet ezer meg ezer féle viszonyaiba. Az ipariskola bizonyos középhelyet foglal el a közép és felső iskolák között, mert amellett, hogy az ipariskolai végzettség körülbelül a középisklai érettségi által nyert minősítésnek felel meg, nemcsak előkészít esetleges felsőbb szaktanulmányokra, hanem kész embereket nevel, úgy hogy aki ezen iskolából jó eredménynyel kikerül, bevégzett szakkégzettséggel bir akár önálló ipar folytatására akár más ipar vállalatnál való alkalmaztatásra. Nem folytatom tovább az iskola ezen előnyeinek részletezését, hanem visszatérek annak közgazdasági fontosságára. Az ipari munkához ma már kétségtelenül megkivántató intelligenczia, jó Ízlés és találékonyság, valamint a vagyoni tehetség is egyeseket arra predesztinál, hogy vezetői irányitói legyenek az ipari foglalkozásnak. Az ipari szakiskola tehát aira van hivatva, hogy olyan vezeT Á R C Z A. A megrepedt harang. (Baudelaire.) A téli éjeken mily édes érzelem Pihenve tűzhelyünk lobogó lángja mellett El-elmerengeni távol emlékeken, Melyeket létre a harang zúgasa keltett. Boldog, százszor boldog az éphangú harang, Mely bárha vénülőr,, élénken és vidáman Hallatja szózatát híven, miként az agg Harcos, ki fenviraszt éjente sátorában. Az én lelkem, szegény, rég óta megrepedt S midőn dalolni vágy olykor egy éneket, Gyakorta megesik, hogy bágyadt, gyenge hangja Egy sebesültéhez hasonlít, ki sóhajtva Hever vérében sok ezer halott között, Mig mozdulatlanul utolszor felhörög. Francziából: Szabados Ede. A nagy nyeremény. (G.) Október 24-én d. u. négy órakor volt az utolsó húzás és már este kilencz órakor elvitte a táviró az örvendetes hirt Polonkayné ő nagyságáékhoz, hogy az 5 3663 számú sorsjegyük prémiumot nyert s az óriási nyereményből ő reájuk nettó hatvanezer forint esik. A nagyságos ur kapta meg a táviratot és pedig épen akkor mikor adósságait összeszámította és szomorúan konstatálta,, hogy bizony azok a folyó évben ismét háromezer forinttal szaporodtak. Most már lehet tízezer forint. — Borzasztó, az ember nem képes megélni, düny- nyögte magában. Ha ez igy tart, maholnap megütik a dobot a fejünk fölött. Kezeit a zsebeibe sulyesztette és tanácstalanul bámult ki a ködös estébe, amikor a távirat érkezett. A nagyságos asszonynak kíméletesen adla tudtára a hirt, aki a váratlan örömtől hol elsáppadt, hol pedig elpirult. — Igaz lehet ez — kérdezte végre — s azután férje nyakába borulva örömtől repeső hanggal suttogta: Most már kibérelhetjük a nyolezas számú páholyt . . — S én pedig holnap megrendelem azt a selyem jupont amit már oly rég akartam mégvenni — egészítette ki Dóra kisasszony, az ábrándos szemű Dóra, a bálozó ifjúság körülrajongott Dórája. Megaztán a zongorát is becseréljük. — Csitt! Lassan, lassan szól a papa. Vigyázni fogunk a pénzre. Tudjátok azt a közmondást: köny- nyen jött jószágnak könnyen kell elveszni! Hanem azért ő is elképzelte, mily pompás lehet az, ha az ember a maga számozatlan fiakerében, koronás szivart szíva kocsikázik a hivatalba és onnan haza. Meg fog pukkadni Teimer az irigységtől, — mert neki csak egy öt hatezer forintos háza van s azt minden nap elemlegeti a hivatalban. Hogy ma ezt, holnap azt fogja csináltatni a — saját házán . . Szóval, nagy volt az öröm Polonkayné ő nagyságáéinál. Egyhónap múlva az adósságoknak hire sem volt már. A régi zongorát egy hétszáz forintos Bősendor- ferrel cserélték be, —- a függönyök helyett másokat vettek, uj szőnyegek kerültek a lakásba és az irigyelt Dóra a déli korzón tüntetőleg emelte föl feltűnően a ruháját, hogy a párisi jupon jól legyen látható. S amikor a nagyságos asszony a vasárnapi mise után azt a hirt vette, hogy Rumlerék már megint kölcsönt vettek föl, csodálkozva jegyezte meg : — Istenem, hogy lehet valakinek adóssága! S azután megcsinálták a nyári programot. Egy kis utazást fognak tenni. Megnézik Bécset és Münchent s azután néhány hétig Herkules fürdőben fognak tartózkodni, Polonkay urnák csuz van a jobb térdében. Akkor kapta mikor egy fégyvergyakorlat alatt, — va- ami nyolez — tiz éve — mint tartalékos tiszt egész éjen át fő-őrsön volt. . Mielőtt azonban elutaztak Dóra kisasszonynak egy jelentéktelen dolgot kellett elinlézni. T. í. Tárnái Andor, egy kis postatiszt utóbbi időben sokat jároga- totl Polonkayékhoz s már az egész város tudta, hogy Tárnái el fogja venni Polonkay Dórát. A leány sem idegenkedett s már ugyszólva az esküvő napja is ki volt tűzve. Hja! De most! Mert már kevés volt Tárnái, őt kelleti Dóia kisasszonynak szépen, finoman, tapintatosan szabaddá tenni. — Lássa Tárnái ur, vélte Dóra az elutazásuk előtti vasárnap délele tjén, — lássa mily ostoba pletykát terjesztetlek felőlünk. Képzelje, maga engem el fog venni, feleségül. — Persze, persze ostobaság. És most igazán csak ostobaságnak tartom ezt a beszédet. Lássa Dóra nagy- sám, nekem eszem ágában sincs, hogy most már az ilyen beszedek gondolkodóba ejtenének. S különben is, amint értesültem, áthelyezési kérvényem kedvezően fog elinteztetni, — nemsokáig maradok már itten . . — Ah Tárnái, én sajnálom magát, mindig oly jó volt hozzánk s ha itt talál maradni, legyen ezután is gyakran a vendégünk. No . . és, ha majd férjhez megyek akkor sem kell, hogy elfeledje az én házam /ájékát . . Nem nem, Dóra. Jobo nekünk elválnunk. Isten vele. Hanem, szép magától a bizalom s ne feledje el, hogy magának és maguknak őszinte barátjuk fogok maradni, — hajszükséges leszek, forduljanak hozzám .. Egy kézfogás, egy meghajlás, s azután Tárná, eltávozott. Dóra egy kissé még utánna nézett s aztán ajkát elbigyesztve ült a hétszáz forintos Bőzendorfer- hez és szeretetreméltó gikszerekkel játszotta el az „Irrlichter“ keringőt . . Én s egy postás? Soha! mormogta magában. A Polonkayék utazása pompásan sikerült. Bécs- ben tovább tartózkodtak a tervezett időnél. Délben a körutner-strassei. meg a körüli korzón este pedig a különféle színházakban és más mulató helyeken lehe- tjv látni Polonkayné ő nagyságát férjével éz leányával, te Dóra remek toilette-iait még Drekol maga is megbámulta, pedig ő volt az udvari szállító. —’ Lássa nagysád, szólt a kalmár, amint egy uj,