Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-22 / 45. szám
A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Városi bizottsági tagok választása. A ránk következő vasárnap választják szavazó polgáraink a törvényhatósági bizottsági közgyűlés tagjainak felét, mely iránt elég csekély az igazi érdeklődés. Van ugyan egy kis mű lelkesedés a jelöltek mellett, egy kis kavargás, fogások szempontjából, de valójában, igazi érdeklődés nincs. És ez hiba. Hiba, mert a város ügyei iránt érdeklődő közönségnek kellene azt eldöntenie, hogy kit érjen a megtisztelő bizalom a városi bizottsági taggá leendő megválasztatását illetőleg, nem pedig: nem törődvén a dolgokkal, hagyni a választások kimenetelét a puszta véletlenre, vagy a még ennél is rosszabb kortes fogásoknak odavetni azt, s behatásáért kótya- vetyélést csináltatni engedni. így történhetik azután meg, hogy egyesek, a kikben az egyéni hiúság volt a rugó, a közbizalom elnyeréséért, czéljukat érvén, a puszta czimben kimentik minden munkásságukat, s mert a legtöbb esetben nincs is arra valóságuk : nem is törődnek többé semmivel. Ennek következtében esik meg, hogy az egyes bizottságokban nincs kikkel tanácskozni s hogy a kösgyülés nagyon csekély érdeklődés mellett folyik le. És ha nincs a napi renden valamelyes választás, a mely iránt fel van keltve az érdeklődés, vagy előre beharangozott érdek- feszitőbb tárgy, bizony nagyon meglehet számolni az egybegyült városatyákat! SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők. Es hogy e sorokban nincs semmi nagyítás, ' eleggé igazolja az, hogy a közelmúltban is, . polgái mesterünk ismételten felhívta a közgyűlés j tagjait, hogy a város ügyei iránt érdeklődjenek ; s a bizottsági gyűlések tanácskozmányaiban úgy j mint a közgyűlésben odaadó buzgósággal vegye- j nek részt, illetőleg: jelen legyenek. Mind ez nem történnék, ha bizottsági tagokul az érdeklődő szavazó közönség jelölne olyanokat, a kikben: tudással párosult jóakarat van, a kik a megtiszteltetéssel járó bizalmi állással egyszersmint a terheket is szívesen elviselik a gondjaikra bízott közügyekben lelkiismeretesen munkálkodnak. Most tehát, midőn újra alkalma van választó közönségünknek, hogy a város ügyeinek intézésére bizottsági tagokat küldjön a tanácsba, ne a kortes czédulák után induljon, melyek a legtöbbször megtévesztenek, csalnak, hanem forduljon saját meggyőződéséhez és úgy szavazzon. A választásról lévén szó, nem hagyhatjuk említés, illetőleg kifogás nélkül azt a szűk látás- körű, nagyon kicsinyes eljárást, mely a választási mozgalomban abban nyilvánul, hogy az egyes jelölteket vallás vagy politikai színezet tekintetében erősen bírálják. Ezen a szegényes eljáráson, mert csakis ennek nevezhető, tegye túl magát minden választó, hiszen a városi bizottsági tagok munkaköre épen úgy nem politikai funkczió, mint nem felekezeti kérdés. Tisztességes, megbízható emberekre van HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek Kéziratok nem adatnak viasza. .. = Telefon-szám 80. -==== és lehet ott szó, a kik melegen érdeklődnek a közügyek iránt, a kik tudják és akarják a város ügyeit becsülettel szolgálni. Ilyen értelemben fogadják a választó polgárok a jelöltek szavazó lapjait és ekkor: nem lesz sok hű-hó, nem lesz rosszakaratú kortes fogás, de lesz zavartalan, meleg érdeklődés a választás iránt, azok körében, a kik hivatva vannak a választást valójában vezetni. Az ilyen érdeklődés nyomán azután majd olyan bizottsági tagokat fognak az egyes kerületek beküldeni, a minőket ők jónak látnaak, minőket akarnak és nem olyanak a zöld asztal körül ülni, a kik véletlenül velem az Isten tudja minő utakon-módokon kerültek oda. Tekintsük tehát az arravalóságot, a város érdekeit és úgy szavazzunk. Színház Szatmár-Németi 1904. nov. 22. Közeledik deczeinber elseje, a városi színház kapui megnyílnak s kezdetét veszi a négy hónapra terjedő színházi idény. Érthető érdeklődéssel nézUnk az uj szezon elé, mely sok élvezetes színházi estét igér. Az újjá szervezett színtársulat jó részét ismerjük s igen helyeseljük az igazgató tapintatos eljárását, midőn régi társulatának azon tagjait, kiket a közönség rokonszenvesen fogadott, újból szerződtette. Az uj tagok közül néhányan szintén bemutatkoztak a lóversenykor rendezett szinielőadás alkalmával. A társulat első szub- rettjét, Révész Ilonkát pedig a múlt évben láttuk a „Tavasz“ czimü operettben, amikor egyetlen fellépésével belopta magát a közönség szivébe. T Á R C Z A. A talizmán. (G.) Torday főhadnagy, a garnizon egyik legjobb lovasa az ezred versenye után sietve hajtatott a lakására, hogy ott á'öltözvén, menyasszonyához siessen s őtet a versenybálba kisérje. A leány, aki már várta vőlegényét, örömteljes odadással omlott a deli, egészségtől duzzadó napbarnított férfi karjaiba és a már százszor isméiéit szócskát újból elsuttogta: — Szeretlek ! Végtelen boldogok voltak mindketten. A főhadnagy, akit a vezérkarhoz oda, monarchia oly távol fekvő városába osztottak be, régi könnyelmű életmódjával teljesen szakítva megtalálta a lányba életének jövendő őrangyalai. —• Hej! csak át ne helyeznének, mondá számtalanszor, hisz az én reám a legborzasztóbb csapás volna. A versenybálon igen jól mulatlak a fiatalok. Az ezred mindent elkövetett, hogy báljának régi, már ugyszólva hagyományos hírnevét most is megóvja. A termet gyönyörűen földiszitették s a bálanyai emelvényen egész pálmaerdő volt, amelyben a szépséges szép leányok es asszonyok világos toilette-jei, meg a tábornoki és huszár attilák gyönyörű képet alkottak. S az édes, parfüm terhes levegő csak hozzájárult ahhoz, hogy az egymást szerető szivek még jobban lángra gyuljanak. Torday és menyasszonya a karzaton levő asztalnál ülve szemlélték a bálterem kápráztató tarkaságát, amiden a hadosztály parancsnok Engelbert altábornagy hozzájuk lépeit s figyelmessé tette őket a koti- lion kezdetére. Mindnyájan a kellemes meglepetés és csodálkozás hangjaival fordultak a terem felé, ahol egy rendkívül kedves kép tárult a szemeik elé. A kis L echtenstein Margit grófnő egy parányi kocsit hajtott, melybe két huszártiszt volt tarka selyemszalagokkal befogva. A kocsi és kerekei hófehér virágokkal voltak díszítve és a kocsiban a kotilionielvények százai voltak fölhalmozva. Édes mámoritó kép, melynek szemlélésébe az egész asztaltársaság annyira elmerült, hogy jó ideig egy szót sem szóltak. Vegre is az altábornagy törte meg a csendet. — Na, Torday, azt hiszem magát sem érintené kellemesen egy áthelyezés hire. — Kegyelmes ur-m, úgy érzem, hogy ha A*hely eznéne.«, talán meghalnék.. — No, no 1 Katonák vagyunk ; nem szabad megijedni. — Nem félek kegyelmes uram semmitől, de már arra a gondolatra, hogy esetleg ezt, az anyira kedves és szerető közt el kellene hagynom, babonás félelem fog el. — Bizony engem is, — szólt Irén, — s csak attól félek, hogy visszahelyezik Zoltánt P.-ba, ahol valaha oly vig napokat élt. A főhadnagy, menyasszonyának eme szavai után komoran nézett maga elé és később félhangosan mormogta. — Csak attól őrizzen meg a jó Isten. — Ej no, tréfált az altábornagy, oly borzasztó emlékek kötik P.-hoz? — Épen nem, szólt hirtelen Irén, sőt nagyon is kedves, feledhetlen emlékek. Torday erőltetve mosolyodon el s ezen időtől kezdve az egész mulatságon alig szóllatt meg. Közönyösen nézte végig az egész kotiliont s amidőn ennek a legérdekesebb része, a „steepte-chaise“ következett, amelyben a táncsosoknak különféle akadályokat kellett átugrani, hogy a legjobb tánezosnők kel táncolhassanak, Torday csak annyit jegyzett meg: — Bolondság; bolondság az egész élet . . Az altábornagy eltávozott, a mama pedig özv. Metz Vilmosnéval, a hármas ulánusok volt parancsnokának özvegyével arról kezdett érdekes vitatkozást, hogy vájjon a tervbe vett rókaprémes gallérhoz való készüléket Bécsből hozassa-e, vagy Pestről. Metz néni azt mondta, hogy Bécsből, a. mama pedig, aki a sárga- feketét még a rókaprémen sem szerette, kipirult arcz- czal erősiiette, hogy valamire való és divatos dolgokat csakis Pesten árulnak. Nem tudom, hova vezetett volna ez az érdekes vitatkozás, ha a két néni figyelmét le n^m köti egy újabb fordulata a kotolionnatr. Különféle szinü zászlócskákat osztottak szét a tánczo- sok és tánezosnők közt s az egyenlő szinü zászlócskák tulajdonosainak kellett egymással tánczolniok. — Ez a Szentkereszty mégis csak jó aranzsőr, — vélte a mama. A fiatalok pedig ezalatt kipirult arczczal és kissé ingerülten beszélgettek valami olyan témán, ami mindkettőjüket észrevehetően felizgatta. — Persze szólt a leány, — amint annak a városnak a nevét említeni hallja, rögtön alkonyodik. Mi lesz később ha a régi emlékek most jegyességünk első időszakában annyira lekötik. — Ugvan kérem, hagyjon fel ezzel az unalmas dologgal. — Tudom, jól tudom, hogy nem tetszik magának a beszédem, de jogom van igy beszélni, mert magának már többé nincs joga ahhoz a ... ki tudja kihez . . — Kérem Irén, százszor kértem már, hogy ne beszéljen arról az asszonyról igy; azért a kezemet a tüzbe teszem. — Köszönöm. Tehát egy vőlegény a régi imá- dottjáért képes bármit elkövetni. — Félek a jövőtől Zoltán. Tudom hogy maga szeret most engem, de mi lesz akkor, ha tőlem elszakítva ismét ahhoz a szép démonhoz visszakerül. Roszkedvüen hallgattak el mindketten. A leány érezte, hogy Torday még nem tudta ma sem amaz őrületes szerelmet leküzdeni, amely őt P. városban a gyönyörű H.-né-hoz fűzte. S a férfi érezte, hogy a leány gondolatainak igazuk van. Imádta menyasszonyát de annak a másiknak észbontó pillantásai és a vért felkorbácsoló csókjai még ma is izgalomba tudták hozni. Megremegett arra a gondolotra, hogy talán ismét oda fogják áthelyezni őt, — mert menyasszonya iránti szerelmét aczél szilárdságúnak érezte, ámde csak addig, amig az asszonyt nem látja, viszont. Telt, múlt az idő, Elmúlt a versenybál, elmúlt sok más dolog és semmi különös esemény nem izgatta föl sem a kis város egyhangú életét sem Tordayék poetikus szerelmét.
