Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-08 / 43. szám
43. szám A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: , ^ Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinand ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron, kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek Kéziratok nem adatnak vissza. _ Telefon-sxáro 80. _ r-== * A magyar ipar védelme. Lelkesedni akarunk, de lelkesedésünk s/.almaláng. Egy felvetett, tetszetős eszme megragadja lelkünket és gondolatunkat, de a gondolatnál nem is megyünk tovább. Hangoztatjuk magyarságunkat, fajszeretetünket, de erőtelenek vagyunk érdekeink megóvásában, kiszélesítésében. Hiányzik nálunk az egyöntetű munka és az a titkos erő. mely a sikertelenség felett nem esik kétségbe, hanem dolgozik eg-egy nap eszme diadala érdekeben fáradhatlanul. Carlyle-ről mondják, hogy mikor The French revolution a history czimü munkáját megírta, ügyetlen inasa befutott a kézirat halmazzal a kandallóba. A fegyelmezett eszü tudós nem jött zavarba, hanem . megírta újból munkáját, mely az elpusztitottat szellemessége és gondolatainak mélységével felülmúlta. Ez a bámulatos akaraterő jut eszünkbe, midőn a magyar iparról olvasunk a lapokban. Pankszkodunk, hogy kereskedelmünk és iparunk más országokéhoz képest pang. A házi ipar pedig egészen mostoha gyermekünk lelt. Nem törődünk vele, produktumai nem kellenek, mert hozzá vagyunk szokva az idegenben készült, olykor olcsónak leisző. és éppen azért haszontalan portékához. Felszisszenünk, mikor elözönlik az élelmes utazók és kereskedelmi ügyökök hazánkat, a legtöbb esetben méreg drágán sózva ránk ama portékákat, melyeket egy kis utánjárással jobb kivitelben itthon is megkaphatnánk. Igen! mi olyan különösek vagyunk. Nekünk nem kell a magyar ipar, pedig ha támogatnánk, hamarosan belátnánk, mint a külföldi. Kimutatták már azt az igazságot nem egyszer, de számtalan -zor azok, kik Magyaror- ászg szebb jövőjét ipari és kereskedelmi halaTÁR C Z A. A csengeti Halom-utczán ... A csenged Halom-utczán, Oly büszke az a kis lány : Nem fogadja köszönésem, Ezután az övét én sem! Mit is ér a köszönése, Ha a másé az ölelése: Ha két karját másra tárja Köszönésem ne is várja: Kitekinthet az ablakán, Nem fog látni már ezután: Elkerülöm azt a tájat, Ott ért először bubánat! . . . Járok majd a Piacz-utczán, Olt, — tudom, — van olyan kis lány. Kinek kell a köszönésem S elfogadja ölelésem ! Baka Klek. A Berettyó gyöngye. Régen elpusztult a száldobályi malom, csak a hire van már ott lenn a Réz alatt. Fenn alszik a molnár, az öreg Daróczi, — fenn a hegyoldalon, a temetőkerfben, lenn meg a Berettyó siető habjodra régi mesét suttog a partszéli fűzfa le- hajló ágának. Ő volt az utolsó a réti malomban, — dásunktól várják, de óvó, intő és kérő szavuk a pusztában kiállónak szava lett, melynek megszivlelése elől a magyar lársadalom következetesen bezárja füleit. Ha a siker nem rögtön következik be, abbahagyjuk a kezdetet. Úgy leszünk, mint a gyermek nehéz feladatával. Ha megakad, nem okoskodik, nem keresi a megfejtést, hanem bosszúsan eldobja könyveit, írószereit. Nagy tűzzel neki fogunk a magyar kereskedelem és ipar védelmének, ismerjük az eszközöket, melyekkel életre támaszthatjuk, volna is bennünk egy kevés hazafias érzéssel megszentelt erő, de az első akadálynál lemondunk a további munkáról, hagyva a dolgokat abderiták módjára nyugodni. A magyar sajtó és a nagyközönség csak nemrégen lelkesült Hegedűs Sándorné okos czikkelyén, mely a Pesti Napló legszebb czikke voll. Csupa igazság volt azokban a hazafias érzéssel megirt sorokban. SőL többet mondok! Irány eszmék voltak abban letéve a magyar ipar védelmim!“; eszmék, melyek becsületére váltak volna ft^'érfi agynál; is. Egy biztos ut a fejlődés felé, kimutatva jóakarattal, agódással, de egyetértő munka esetén a siker reménységével. A kegyelmes asszony i.iÁát, mely méltó feltűnést keltett az országban, nem udvariasságból és írója előkelőségéért dicsérjük, hanem azért, mert az abban kifejteit eszmék és gondolatok a nemzet vágyó leikéből vannak kiírva. Az elhanyagolt ipar kér támogatást, gondozó, nevelő szeretetet a nemzettől, a magyartól. Védi a sokak által lenézett magyar ipart, mely szépségre, invenczióra, szolidságra kiállja a versenyt a szemeket megtévesztő külföldi ipar produktumaival. Rámutat arra, hogy a magyar iparban megvan az erő, csak növelni, dajkálni, ápolni de sokat bánkódott, hej de sokat is sirt mig utánok nem ment, nem csak maga nyugszik künn a temetőben hárman alusznak a mohos sirhant alatt, — az öreg Daróczi, — meg a felesége s gyönyörű szép lánya. Száldobágy virága, régi büszkesége, — Daróczi Mariska. A Berettyó a mint kijön a Réz alól sebesen folyik a száldobágyi rélen. nem állja már útját a vén malomkerék az is rég megállolt nem mozdult meg többet a mikor meghalt a DarÓLzi kis lánya. Százados fák alatt, a hol a malom volt, — azt beszéli a nép gyöngy van a folyóban, gyöngyöt kavar fel a zugó habok árja, de a mint felhozza, megint visszakapja ; — a száidobágyiak székibe beszélik, hogy a köny vált gyöngyé egy szép leány könye, — Báti Pista után sirdogált a parton réges-régen, — még a régi szép időben száldobágyi molnár aranyhaju lánya. Hosszú tenger idő telt el már azóta, — leányok, — legényeit járnak a fonóba, — sokszor arról foly a nóta: a Réz alatt száldobágj’on gyöngy van a folyóba. I. » Utolsót kondul a száldobágyi torony kis harangja, oly csendes a tájék. Hervadt virágszirom, elhaló harangszó, — bucsozó napsugár, elmúlása, enyészet, memento-, memento ! Utólszor néz vissza égő arccal a nap a látáhatárról, — azután este lesz csendem őszi este. Költöző madarak csoportja sem látszik, csak a hangjuk hallik, — siró kiáltásuk jelezi az utat alkonyat ködében a mint tova szállnak, Zakatol a malom. — Az a vén kerék most olyan lassan fordul, az öreg Daróczi most mordult ki épen fejleszleni kell azt azzal a gonddal és szeretettel, melyet eddig annyira nélkülözött. Erős, egészséges nemzeti érzésnek kell dominálni a magyar iparban is és a teljes siker, ha nem rögtön is, de idővel százszorosán meghozza a reáfordi- tott munka gyümölcsét. Ha minden magyar nő úgy gondolkoznék, mint az az ideális lelkű és sok tudásu kegyelmes asszony, a magyar ipar égető kérdése csakhamar meg volna fejtve. Nem híznának meg a külföldi gyárosok a mi pénzünkön s mi nem lennénk elhalmozva és becsapva olyan értéktelen czikkekkel, melyeket méreg drágán fizetünk meg, vagy abban a hisze'mben, hogy magyar földön azokat meg nem szerezhettük, vagy ha megszerezhetjük is, oly drágák, hogy lehetetlen azokat megfizetni. Igaz, hogy a magyar iparos nem dolgozik szemfényvesztő reklámmal, nem kürtöli világgá becsületes alkotását, mint a külföldi ember hitvány czikkeit, sől még annyira sem élelmes, hogy észrevétesse magát. És ez utóbbi hibaja iparosainknak, mert a tisztességes munka felemelt fővel mutathatja be sikereit, mert jól készített munkái meggyőzik a kétkedőket, hogy nem szédelgőkkel, hanem megbízható erőkkel van dolguk. Szemben a külföldről beözönlő czikkekkel az egyenlőtlen harezban természelesen a magyar iparos veszil. Amazt meg kell akadályozni oly módon, hogy pártoljuk a hazai ipart. És ebben legtöbbet a nők tehetnek, rábeszéléssel, s hazai ipartermékek beszerzési forrásainak felkutatásával és azok pártolásával. Alakítsanak magyar ipar védő egyleteket. Nem kell ahhoz pénz, csak meleg érdeklődés és ügyszeretet. Van előttünk egy példa! Ott van Gyarmathy Zsigáné úrasszony, ki a kalotaszegi varrottascsak amúgy félválról a malomszobából: „Hé lány! emeld meg már a zsilipet újra“ ! Alig szól a molnár előjön a lánya a vén Daróczival nem lehet tréfálni, — több vizet bocsát hát a malomkerékre. Hol is jár az esze annak a kis lánynak, tálán messze, messze Gali- czia földjén? Megint Báti Pista jutott az eszébe. Három hosszú éve épen hogy elváltak csendes őszi estén vi- rághervadáskor, — reszketve repül a sárguló falevél újra őszidő van ; de hisz a jó Isten csak haza segíti, azt mondja az öreg tiszteletes ur is, csak az Istent kérje, — el is megy ő holnap újra a templomba, hisz úgy is vasárnap, imádkozik érte, majd mikor a mester az éneket kezdi, a pap meg majd felmegy abba a szép magas, szép aranyos székbe. Mint a madár, hogy ha megmozdul a cserje ijedten lebben fel a legkisebb zajra: egy ismerős nóta ismerős szavain meglepődve figyel a Daróczi lánya. Néma csendes éjbe éjeli sötétbe furulyaszó hallik föl a rét- aljából; az igen a régi — s pillanatnyi álom tova a mint tűnik, újra szól a nóta szomorúan busán: „Beteg vagyok Ki gyógyít meg engemet!“. Száldobágyi molnár kedves szőke lánya belekapaszkodik a zsilip fájába, — jaj de szépen is szól az a Báti Pista siró fu- rujálya. — Elnémult a nóta, nem szól a tilinkó, ott jön Báti Pista a gyalog ösvényen. „Istenem teremtőm, csakhogy újra látom !“ Csókba fül szava a Bátiné fiának, az öreg Daróczi aranyhaju lánya édes zokogással borul a nyakába, hull a könye mintha rezgő harmat hullna a rózsalevélre. „Ne zokogj galambom, látod hogy itt vagyok, nem evett meg a muszka, nem ölt meg divatszeríien és olcsón akar ruházkodni az forduljon egész bizalommal kinél a téli idényre a brassói, brünni és angol gyapjú-di vatszövetek nagy választékban inegérkeüítek. Üzlethelyiség : Deák-tér, (Losonczy-féle ház,) Szabó Balázs borbély üzlete tőszomszédságában. KOHN MÓR "i p°sztókereskedőhöz,
