Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-18 / 41. szám
41. szám. Szatmár, 1904. október 18. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMARVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Egy jövedelmező háziipar térhódítása városunkban. Ismét a hajháló készítésről szól az ének. Ezen nagyfontossága háziiparra már több Ízben hívta fel a közönség érdeklődését a helyi sajtó. A városi hatóság is elkövetefL minden lehetőt a hajhálókészités terjesztése érdekében. Julius hóban nyílt meg az első tanfolyam s bár eddig nem koronázta valami nagy siker a hajháló készítés terjesztése iránt indított mozgalmat, de nem az illetékes tényezők igyekezetén múlt, hogy nag’yobb eredmény fel nem mutatható. Összesen 160 növendék jelentkezett fölvételre, kiknek nagy része megfelelő kiképzést is nyert, azonban a legtöbb iskolaköteles lévén szeptemberben odahagyták a tanfolyamot. így mindössze 27 sikeresen végzett növendékkel fejezhette be a vállalat az első tanfolyamot. Ezek munkakönyvecsk'ével ellátva most már otthon folytatják a munkát, vagyis inkább folytathatnák, merL állandóan csak 19 munkás foglalkozik, még pedig oly meglepő sikerrel, hogy valamennyien egyegytuczat hajhálót tudnak már előállítani naponkint s havi keresményük 24 koronára megy. A hajháló készítő vállalat igen becsesnek tartja az itteni munkás anyagot s azt állítja, hogy összehasonlíthatatlanul jobb mint Ausztriában, Morva-ország- és Galicziában. Úgy hogy eddigi tapasztalatai szerint sehol ily rövid idő alatt nem sajátították el ezt a foglaltkozást mint nálunk. Két három hónapi gyakorlat után kedvező eredmény az is, ha egy munkás hat hálót tud naponkint előállítani s ennyi elég, hogy SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: HIRDETÉS EK: Hám János-utca 10. szám, a törvényszék közelében. készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája, i Kéziratok nem adatnak vissza. Mindennemű dijak Szatmaron, a kiadóhivatalban fizetendők. = Telefon-szám 80. ===== a növendékből munkás legyen s munkakönyvét kapjon. S nálunk ily rövid idő alatt éppen kétszer annyit tudnak készíteni, és a munka minősége is kifogástalan. Ez azt mutatja, hogy a mi munkásnőink intelligensebbek és ügyesebbek. A munkások csekély száma daczára a vállalat igen nagy reményt fűz ezen házi iparnak terjedéséhez. Mert a munkásnők ügyességének fejlődéséhez képest keresményük is hovátovább több lesz. A kereset pedig növeli a munkakedvet. A példa vonzani fog s mindinkább többen fognak kedvet kapni a munkához. Az eddigi csekély érdeklődés a magyar faj természetében keresendő, melyből, pedig amint leküzdte közönyét, a legjobb munkás lesz. A dolog kellő mérlegelése czéljából egy kis kitérést szükséges tenni. Azt mindenki tudja, Dogy a kontinens nyugati államaiban és különösen Amerikában a gyöngébb nem igen nagy része kénytelen eredeti rendeltetésétől eltérően szellemi vagy kézi munkával magát fenntartani, szóval olyan foglalkozást keresni, mely mellett nem ér rá friz- zurájával vesződni. A hajhálóviselet ezt feleslegessé teszi. Aki megfordult nagyobb világvárosokban, tudhatja, hogy csak gyárakban mennyi munkásnő dolgozik. Azonkívül azon nők is, kik szerencsésebbek s meg vannak kiméivé azon kényszerűségtől, hogy keresményük után éljenek, hanem a családban töltik be hivatásukat, már csupán praktikus szempontból is szívesen viselik a hajhálót, mely oly finom, hogy észre sem lehet venni s amellet megőrzi a frizurát egy állapotban. Könnyen elképzelhető tehát, mily óriási fogyasztás lehet ebben a czikkben. Grossmann S. vállalkozó aki a kormánynyal létrejött szerződése alapján Magyarországon először itt nálunk lesz kísérletet ezen házi ipar bevezetésével, annyi megrendeléssel van elhalmozva, hogy nem képes eleget tenni daczára, hogy több ezer munkással dolgozik Ausztriában, pedig ott több hasonló vállalkozó is van. O egyedül 10 — 15.000 korona napibért oszt ki munkásai közt. S nálunk annyi munkást vesz fel, amennyi csak jelentkezik. Épen az a czélja, hogy itt nagy arányúvá fejlessze ki ezen házi ipart, mely azok között kik vele foglalkoznak jólétet és boldogságot teremt. Ennek élő bizonyítéka az a sok jómódú Ausztriai község, ahol ezt a házi ipart régebben folytatják. M g jobban illusztrálja a dolgot az alábbi példa: égy szegény családban van három leány gyermek, aki a háztarlásban csak igen jelentéktelen és haszontalan munkát képes végezni, közülök csak egy elsajátítja jól a haj- hálókészitést, a másik kettő segít neki a hajszálakat összekötni és hdgombolyitani. Akkor az az egy munkásnő háromszor annyi hajhálót tud egymaga elkészíteni mint más, aki maga köti és gombolyítja fel a hajat. Természetesen háromannyi a keresménye is. 1 la tehát csak 24 koronát keresne liavonkint, ezt megháromszorozva 72 koronával szaporodnék egy család havi keresménye. Sok szegény iparosnál ez többre menne mint ipari munkájával szerzett jövedelme, de minden földművelő vagy munkás családban hitünő mellékkereset s épen azok szerezhetik meg, akik legkevésbbé produktiv foglalkozást folytatnak a családhan. Most itt van küszöbön a tél, mikor minden mezőgazdasági és külső ipari munka szüT Á R C Z A. Szerelmem. Az a tenger, mely dühében Összetépné önvilágát: Széttiporja, megtöri e Gyöngyeinek ragyogását? A szív, melyet rabigába Hajtanak a szenvedélyek: Élhet-e, ha úgy akarja Legnemesebb érzetének ? Drága, tiszta, szent szerelmem Olyan, mint a tenger gyöngye: Lá?zai égő szenvedélyim Épen hagyják mindörökre ! D M. A szolgálati trombita. Perzselő sugarakat ontott a déli nap a poros országúira, amikor X. tüzérezred Sári felé közeledett. A lovak fáradtan poroszkáltak a nehéz szerszám alatt nagynehezen hurczolták maguk után a porlepte ágyukat, amelyek legénysége gyalog baktatott az árok mentén, hogy ezzel is könnyítse a lovak terhét. A tisztek hanyagul, kimerültén ültek a nyeregben, mig végre, legforróbb délben befordultak — a kis tót helyiség főutezájába, A szükséges parancsokat gyorsan kiadták, a kvártélycsinálók hazavezették a lovakat, embereket, és egy óra múlva már csak az állomásőrség egénységét, vagy egy-egy szorgoskodó tisztiszolgát lehetett az utczán látni. Úgy aludt az ezred, minta tej. Öreg délután volt, mire lassacskán kimerészkedtek az utcznra. A tisztek uzsonnához ültek az ezredes elnökletével, csak Tábory főhadnagy, az ezred muzsikusa hiányzott az asztal mellől. A főhadnagy tisztiszolgája az adjutáns kérdésére csak anyit jelenthetett, hogy a gazdája már két órája elment hazulról. Miié az ezredes elkészült elmaradhatatlan és végtelen anekdotájával, egy kis sétára indult a tisztikar. A napipar- rancsokat majd kiadják a zupások. Amint a templomhoz közélcdtek, orgonaszó hallatszott. Betértek a templomba. A kis szürke templom hajójába egy lélek se volt, csak az orgona zúgta csodaszépen az ünnepi zsolozsmát. Husosi hadnagy, aki mint neve is mutatja, az ezred élelmezési tisztje és mellesleg a tisztikar legmozgékonyabb tagja volt, tel kúszott az orgonapadlás keskeny lépcsőjére s két perez múlva halkan jelentene: — Ezredes, urnák alásan jelentem, Tábory főhadnagy felesipott orgonistának. Mire a hatalmas egyházi dal utolsó hangjai is elhangzottak, a templom csendjében szokatlan zaj: lelkes taps hangzott fe1. A muzsikus főhadnagy zavartan látta a nagyszámú hallgatóságot, de mindnyájuk nagy kérésére még meg kellett toldania a hangversenyt egy számmal. Mesteii egyvelegbe fonta az összes himnuszokat, majd a Szózat hatalmas akkordjaival befejezte a hatalmas rögtönzést. Az ezredes, a ki maga is nagy zenekedvelő volt, dicséretével elárasztotta a daliás orgonistát és a tisztek is oda voltak a bámulattól. Vacsorázni tért a kis társaság, Nagy kínnal, de azért most már pihenten, jókedvűen lenyelték a tót korcsmáros lehetetlen főztjét. Ma kellemesebb volt az étkezés, — mint egyébkor : Tábory főhadnagy mai rendelkezése volt a Deszélgetés táigya s igy elmaradt az ezredes történeikéi. A takarodó utolsó hangjait is rég elnyelte már az este, csönd volt szerte a faluba n, csak itt-ott dobogott nyugtalanul egy-egy katonaló a szokatlan alacsony istálóban, mikor hazafelé indultak a tisztek is. Arra a tájra vitt az ut, amerre Tábory főhadnagy ütege volt beszállásolva. Mire oda értek, halkan megszólalt egy trombita hangja. A durva rezes hangszerből csodálatosan lágy hangok Ömlőitek : a „Lili“ örökszép trombitás duettjének tefrénja. A tisztek meglepetten hallgatták ezt a második zenei meglepetését a mai napnak, ezt a századdudás gúnyájába bujtatott művészt. A dal véget ért. A társaság tovább ment. Épp szembe jött velük a napos. Tábory tőhadnagy egy kissé hátramaradt s a napos káplárt magához intve, halkan igy szólt: — A dudás holnap rapportra jön. * Másnap reggel Tábory főhadnagy ezt irta a parancskönyvbe: „Taros, század trombitás, .aki a szolgálat hangszert magánszórakozásra használta továbbá czivil zeneszámok játszásával megzavaita a takarodó utáni éjjeli csendet, hat óra kurtavassal büntettetik.“ S a Salamoni ítélettel elkészülvén, a „Lili“ hang-
