Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-02 / 30. szám

t Szatmár, 1904. A magyar ipar veszedelme. A forró nyár vakító fényessége mögött fekete le­pel borul erre az országra. A kormány súlyos hadi- terhekkel sulytja az adózókat; az Úristen elfordult tő­lünk, mert az ég csatornái kiapadtak s a szárazság, az éltető nap arany sugára kopárra égette a földet, kiölte a termést; a szocziálismus agaitátorai pedig rá­nehezedtek a magyar iparra s ezt az adótól gyötört, a föld jövedelmétől megfosztott népet bérmozgalmaik­kal akarják végkép tönkre tenni. A magyar ipar súlyos válságba esett az utóbbi évek bérmozgalmai következtében. A szocziálista izga­tok tervszerűen rendezték a sztrájkokat s a czipőké- szitőtől a mügépészig immár mindenütt fölemelt árak mellett folyik a munka. Azaz ha folyna. De az apos­tolok czélja nem az volt, hogy kevesebb munkáért dupla bér, hanem az, hogy a lassan megindult, ma­gyar ipar csirájában megfojtassék. A kis körre dolgozó magyar iparos nem emelheti föl az árait a munkabér­nek megfelelően s miután veszteségre nem dolgozha- tik, becsukja a boltot s beáll maga is proletárnak. A tervszeiü lehetetlenné tétele a magyar ipari ak máris óriási károkat okoz, százezerekre rugó veszteségeket az elámított munkások kárára, milliókat a munkaadók­nak és az államnak. Bizonytalanná teszik az iparos helyzetét, a vállalkozásokat nemcsak megdrágítják, ha­nem lehetetlenné is teszik, mert sem a gyáros, sem az iparos nem meri koczkáztatni vagyonát a munká­sok megbízhatatlan tulkövetelései mellett. Ebben az abnormális helyzetben pedig a legna­gyobb baj az, hogy semmiféle törvényes segítség nincs az izgatás letörésere. A kormány hatóságilag enge­délyezett munkás szakegyesületek korlátlan hatalmat bitorolnak tagjaik fölött s rendelkeznek a munkaadók­kal szemben. Jogtalanul adóztatják a munkásnépet, hogy az örökös sztrájkolásra fedezetük legyen, nem törödva azzal, hogy a bérmozgalmak anyagi haszna mindig kisebb az egyesületek részére behajtott adónál. Az állami munkaközvetítővel szemben a legtöbb helyt kierőszakolták a szakegyesület közvetítését s igy a munkaadót megfosztották a munkasválasztás szabad­ságától, egyben pedig minden munkást, ha munkához akar jutni, rákényszeritettek az egyesületbe való be­lépésre. A szakegyesületek terrorizmusával szemben sem az elsőfokú iparhatóságoknak, sem az állami ipar­felügyelőségeknek nincs büntető hatalmuk. A belügy­minisztérium vaktában engedélyezte a munkás szak­egyesületeket, de a kellő ellenőrzésről nem gondosko­dott s a legtöbbje a szocziális izgatások fészke lett. Senki sem törődött az állapotok elfajulásával, mig a tavalyi esztendő eseményei meg nem döbben­tették az intéző köröket. Egy év alatt 60 sztrájk volt a budapesti iparfelügyelői kerületben ; a legtöbb ipar ágban hónapokig szünetelt a munka; az üzem folyta­tása leközdhetetlen akadályokba ütközött s külösösen az építő-ipar terén hihetetlenül veszedelmes mérvet öltött. Csak ezek után a káros jelenségek után estek gondolkozóba, hogy további veszedelemnek miképp vágják útját. A kereskedelmi minisztérium ipari szak­osztálya s az állami iparfelügyelőség a beszerzett ada­tokból meglehetős szomorú tapasztalatokra tettek szert. A minisztériumban határozattá is vált, hogy a bajt törvényhozási utón sürgősen orvosolják, még pedig az ipartörvény revíziója előtt, amelynek sorsa még bi­zonytalan. Első intézkedés lesz a jövő évtől rendszeres sztrájkstatisztika összeállítása, hogy annak alapján a felmürülő igényeket, követeléseket panaszokat kiös- merhessék. Második: az iparfelügyelőségek hatáskörének olyan irányban leendő bővítése, hogy sztrájkügyekben köz ismerkedtem meg vele az utón. És ha nem jöttetek volna elémbe. Akkor szobát bérelt volna ki a szá­momra a Hotelban. No még csak az kéne! És e gyerek miatt ban­dukoltunk ki mind a ketten a vonathoz. Útközben Micike, mint menyasszony mutatta be magát. Gratuláltunk. — No és szereted a jövendőbeli férjedet? Kér­dem én ? — Szeretni, nem szeretem nagyon feleli kacagva a leány. De meglehetős gazdag. 60 ezer koronáért vesz meg engem. Ez csak nem sok pénz Ennyit úgy e hogy megérek? Mi? Feleségem halkan emlegetni kezdte a szerelmet. — És hogy csak a szeremből kötőt házasságok a legjobbak. — Istenem milyen naiv maga nénike kacagott fel a leány — mikor még hisz a szerelemben ! Dajka mese az semmi más! . . . Lakásunk csinos. De kevés szobából áll. Csakis háromból : a háló szobából, az ebédlőből, a mely egyszersmint az elfogadó szobánk is és az én irodám­ból. Megjegyzem, hogy ügy véd vagyok. Tehát Micinek az irodámban a fekete bőrdiványon vetettünk ágyat. Meghagyva neki, hogy reggel 8 órakor már a toilett- jével készen legyen. Mert esetleg jöhet valaki . . . Szerencse, hogy aznap nem keresték az emberek, mert hát csak déli 12 órakor nagy nehezen jöhettem be a szobámba. Előbb nem kelt fel a bakfis. És uram Isten, mit látok? Az Íróasztalomról minden le van szedve és az asztal meg a székek alá rak a. A tinta­tartó fönt a kályhán. És az akták és peres-iratok helyett fésűk, téglák, sütővasak, pomádék, pemzli, fiaskó, kefe és ördögpokol az ódon íróasztalomon. A reggeli kávé sem kellett neki. Egészen frisset főzetett a feleségem. Ebéd után ingben és alsó szoknyában ült a nyitott ablakhoz cigarettázni. Azt mondta, hogy káni­kulában igy szokta otthon is tenni mindig. Csak r.agynehezen magyarázhatta meg neki az asszony, vétlenül járhassanak el s a megtörtént egyezségi kí­sérletek után az izgatókkal szemben kellő hatással érvényesíthessék a törvényes eszközöket. Harmadik : a munkás-szac egyesületek megrend- szabályozása, szükség esetén leendő felosztása; a ke­rülő utón, meg nem határozott, elszámolásra nem jövő befizetések meggátlása s a munkásokon élősködő mun­kakerülők eltávolítása. A minisztérium erélyesen igyekszik a rend helyre­állítására, mert a mai bizonytalan helyzet végzetes le­het az ipar minden agára. Ebben a beteges állapotban a legrödebb idő alatt életbeléptetendő : a békebiróság, amelynek elnöke az iparfelűgyelő, tagjai: 2 munkaadó, 2 munkás. A bíróság döntése kötelező, amelynek kihitdetése után a sztrájktanya feloszlatandó, A bíróság döntése után a munkába nem lépő munkás elbocsátottnak tekin­tendő. Az ilyen okokból állás nélkül levő, keresetet kimutatni nem tudó munkással a rendőrség bánjon el a fennálló törvények alapján. _______SZATMAR-NEMETI / WI RE k. — Hívatalvizsgálat. Dr. Rótli Ferencz kir. tör­vényszéki elnök, a napokban megvizsgálta a nagybányai kir. járásbíróság hivatalát s a tapasztalt rend fölött megelégedésének adott kifejezést. — Kinevezés. A debreceni ítélő tábla elnöke Dán György debreceni, Móritz István hajdúnánási és Dr. Tagos M. Vazul rózsapataki lakos végzett joghaigatókat a debreceni itélő-tábla kerületébe díjtalanul joggyakor­nokká kinevezte. — A honvédség köréből. Kiss Zsigmond ezredes 78-ik gyalog dandár parancsnok jul. 27-én este Nagy­károlyba érkezett a szokásos tavaszi szemle' megtartása céljábál. A dandárparancsnok két napon beható szem­lét tartott a zászlóalj felett, s az eredménynyel meg volt elégedve. A dandárparancsnok — ki a kegyesrendi társházba szállt meg — múlt hó 29 téit vissza szék­helyére Szatmárra. — Meszlónyi püspök jubileuma. Meszlényi Gyula szatmári püspök jul. 27-én töltötte be áldozópapságának ötvenedik évét. Az agg főpap, ki a jótékonyság terén valódi atyja az egyházmegyének, a nevezetes évforduló napját teljes visszavonultságban a Pável-fürdőben töl­tötte. A hivek a főpásztor aranymiséje alkalmából a zárdctemplomban gyűltek össze ünnepi szentmisére. — Kinevezés. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság Kovács Ferenc zalaegerszegi adóhivatali díjtalan gya kornokot a nagysomkuti adóhivatalhoz segélydijas adó­hivatali gyakornokká nevezte ki. A jogügyi és gazdasági szakosztály ma délután 4 órakor ülést tart, mely alkalommal elintézés alá kerül­nek a következő ügyek : A Kölcsey-kör segély iránti kérelme. A németi gör. kath. egyház válassza a kántori javadalmakhoz tartozó földek mikénti felhasználásáról. Az óvadék köteles tisztvizelők óvadékainak összegszerű megállapítása. — Eljegyzés, nagyváthi és bogdanóci Nagyváthy Lajos m. kir. honvéd főhadnagy, múlt hó 28 án vál­tott jegyet telegdi-baconi özv. Keresztes Sándorné urhölgy kedves leányával hidasnémeti Németh Ilona urleánynyal. hogy feljön a policei, ha igy ül ki a városban az ablakhoz . . . Este felé egy iskolai barátnőjét meglátogatni ment, a ki férjnél volt a városban. Vacsorára sem jött meg. Csak valamikor éjfél után két órakor vetődött haza. Reggel azt beszélte pompásan mulatott és azért nem volt kedve haza jönni. Mi meg vártuk. Es miatta elsült és elromlott minden étel. És eléget mind a petroleum. — Ő komandirozott mindenkit a házban. Nemcsak engem és a feleségemet, de még Zsuzsát, a fiatal cselédünket is. Az lótott-futott egész nap az ő dolgában, boltból-boltba és éjfélig is vasalta a csipkés, fehér batiszt blúzait, fodros szerpentin szoknyáit. Szin- házból-szinházba vitt bennünket. Persze a mi pénzün­kön. Csarnokból-csarnokba — uzsonnázni. Ezt is csak a mi bugyelárisunk fájlalta . . . Ha otthon volt, egyebet nem tett, mint fotografált. Engem vett le élőiről, hátulról, oldalról, minden felül. Az asszonyt is minden lehetetlen pozícióban kapta le. Zsuzsának is csinált egy képet. De mert nem volt szeme — nem nagy becsben tartottta a cseléd és nem is rámázta volna be a képet — mint mondja, — ha az uj fekete ruhája a fehér betéttel nem lett volna olyan akkurátusán eltalálva. E végett aztán a kony­hában az ágya fölött felakasztotta a kis képet mégis. Csupa lucskos, pocskos volt az én szobám. A sok fotografálástól és hideg viz mosástól. Feleségem erre saját kezűleg csomagolta be a leány holmiját és elkísérte szó nélkül a vonathoz. Én táncoltam örömömben a szobában. És mert a Zsuzsa nem kapott tőle borravalót, vettem neki egy uj blouzt. És megfogadtam, hogy soha többé nem hívok meg a házamba, egy — bakfist. Nehogy ismét legyen nálunk olyan felfordulás . .. Ezt mesélte nekem az öreg bácsi. Én meg azt mondom, hogy ha van valami édes, aranyos e világon, akkor az csakis egy — bakfis . . . — Halálozás. Dienes Dezső nagybányai főszol­gabíró, ki pár nap óta vejénél Unger Géza kir. aljá- rásbirónál időzött, vasárnap délután, életének 61 évében hirtelen elhunyt. Régi szívbaja ölte meg a megyeszerte köztiszteletben álló férfiút, kinek holttestét ma délután száütják el Kölesébe, hol a családi sírboltba helyezik el örök nyugvó helyére. A szatmári gör. kath. papválasztáshoz. Alig egy hét választ már el attól, hopy a szatmári gör. kath. egyház uj papot kapjon. Érthető tehát azon lázas ér­deklődés, mely különösen a gör. kath. hivek körében mutatkozik, ami magától ertetó dolog is. A hivek óha­ját figyelemmel kisérve, a közhangulat minél nagyobb mértékben Hubán Gyula személye körül csoportosul, mivel a hivek nagyobb része Hubán Gyulában véli azon lelkészt feltalálni ki az egyház békéjét teljesen helyre állítja. Ivet is köröznek érdekében és idáig már százan többen írták alá a kibocsájtott ivet, mely eléggé érthető módon dokuinmentálja azon óhajt, hogy Hubán Gyulát válassza meg a törvényhatóság szatmári lelkészül. A hívők ezer ivet legközelebb nyújtják be a polgármesteri hivatalba s egyszersmind előszóval is ké­rik, hogy a törvényhatóság Hubán Gyula lelkészt vá­lassza meg. Általában véve a bizottsági tagok nagy töbségének hangulatából ítélve Hubán Gyula válasz­tása csaknem biztosra vehető. Érdekesen jellemző do- log, hogy a fővárosi sajtó is érdeklődéssel viseltetik a választás iránt s a múltkori gyűlésről a következő tu­dósítást közli a „Magyarország“ szerdai száma: Szat- már város törvényhatósága augusztus havi közgyűlésén választja meg a gör. kath hivek uj lelkészét. A sza- mosujvári püspökség jelöltjei Darabánth János ferne- zelyi, Hubán Gyula szurdoki és Papp Endre láposbá- nyai papok. A választási harcz e két utóbb között fog lefolyni. Simon István, szappanos mester, az egyház ideiglenesen kinevezett gondnoka, az elmúlt vasárnapra a 4898 hivő közül körülbelül 80 Papp Endre pártit közgyűlésre hivott össze. Meg is jelentek azon vagy 40-en. Hiába tiltakoztak egyesek, hogy a gyűlés az egyház nevében határozatot nem hozhat, a harmincz tagból álló többség kimondta, hogy Papp Endre meg­választását óhajtja. A kisebbség tiltakozását jegyző­könyvbe vétette s a Hubán-pártiak most külön gyűlé­sen fognak nyilatkozni a saját jelöltjük mellett. így élesíti ki a vezetők tapintatlansága a hivek közötti el­lentéteket, igy akadályozzák meg, hogy az egyházban az óhajtott béke és nyugalom helyreálljon. Nagyon ter­mészetes, hogy ilyen körülmények között a hivek ál­lásfoglalása nem nagy sulylyal esik a választás mérle­gébe s a törvényhatóságnak teljesen a saját felfogását kell érvényesítenie a pap megválasztásában. Ez pedig nem lesz nehez feladat. Hubán Gyula a városhoz ma­gyarul Írott kérvényt adott be. Papp Endre pedig úgy bánt el Szatmárral, mint a galaczi konzul Debreczen- nel. Ékes oláh nyelven Írott kérvényben folyamodott a lelkészi állásért. Hogy megkapja reá a kellő választ arról Szatmár város törvényhat sága gondoskodni fog. Megütközéssel beszélnek azonban mindenütt arról, hogy Papp Endre ügyét egyes államtisztviselők mozgatják nagy buzgalommal, bár a láposbányai lelkésznek, mint eljárásából látszik, arról sincs fogalma, mi a köteles­sége az állam nyelvével szemben. — Hymen. Grosz Mariska k. a. és Kun Miklós, val mint Farkas Gizella k. a. és Stern Miksa székely­hídi lakosok mull hó 24 én jegyet váltottak. — Weisz Ignác földbirtokos, sárköz-újlaki lakos a napokban eljegyezte Braun Samu halmi-i földbirtokos és bank- pénztárnok leányát, Rózsika kisasszonyt — Táncmulatság. Az iparos olvasókör Csokonay- utcán levő helyiségében szépen sikerült nyári tánc- mulatságot rendezett. A csinos feldiszitett kertkelyiség teljesen megtelt közönséggel, a mely kivilágos reggelig pompásan mulatott. Az olvasókör javára azuttal iS tisztességes jövedelem jutott. A felszolgálást Szatmáry Imre venedéglős és bérlő teljesítette, általános elisme­rést aratva úgy konyhájával, mint boraival. — Halálozás. Feiszthuber Karolina férjezett Győr}' Imréné, Feiszthuber János polgártársunk leánya életé­nek 34. évében hosszas betegség után múlt hó 28-án jobb létre szenderült. A fiatal asszony temetése nagy részvét mellett szombaton délután ment végbe. Nyu­godjék békében! — A szatmár—mátészalkai vasút ügye. Greger- sen G. és Fiai budapesti építő vállalkozó ezég a napok­ban küldötte meg a hatóságnak a szatmár—mátészalkai vasútvonalra vonatkozó összes terveket, melyek szerint a felszólamlást eszközlött községek igényei is a lehető­ség szerint kivannak elégítve. A vállalkozó ezég egy külön beadványban arra kéri a városi hatóságot, hogy a közgazgatási pótbejárást lehetőleg mihamarább eszkö­zöltesse, mivel a vasút építését akkor már semmi sem gátolja. — Nagy idők tanúja. Licskei Gusztáv szabó ipa­ros, volt 1848/49. éves honvéd,julius hó 30-án elhunyt. Városunkban még élő negyvennyolcas honvédek tes­tületileg jelentek meg az egykori baj társ temetésén. ___________________________Augusztus 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom