Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-26 / 29. szám
TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. ‘ újL MEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ES A „SZATMAR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. Ő FIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Hám-János-utca 10. szám a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron. a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek Kéziratok nem adatnak vissza. r=rz=r ... — Teleíon^szárn 80. :■ ■ -r-HVizkérdés a Szatmárhegyen. f i f Ismetelten szót emelünk a Szatmarhegyi vizkérdéshez helyes és okszerű megoldásának kérdésében. Lapunk előző számaiban rámutattunk azon égető szüksegességi kérdésekre, melyek a Hegyen, a vizkérdés megoldását elodázhatatlanná teszik. Ezek a kérdések azóta, a rendkívüli szárazság következtében, inég nehezebbekké, a megoldást még sürgősebbé tették. Rámutattunk a mostanában Erdődön feltalált bővizű, részben ártézi természetű vizekre és sürgettük, hogy ahoz értő szakember kér- deztessék meg, hogy az Erdőddel szomszédos Szatmárhegyi részek, melyik helyein volna feltalálható azon viz, mely Erdődön valóságos áldásképen bugygyan föl. Ügy tudjuk, hogy a városi tanács megbízta a mérnöki hivatalt, hogy e tárgyban adjon véleményt. Ennyiben áll ma a vizkérdés megoldása a Hegyen, vagyis : egy kis jó szándék, a kezdeményezésre. De ezzel nem lehet megelégedni. A rémitő szárazság, minek következtében fogytán van a viz a hegyi kutakban, a néhány közkút pedig aranytalanul meg van rohanva, nagy intő jelül szolgál az ezen kérdésben teendő eredményes munkálatokra. Ne értsük félre a kérdést: nem arról van szó csupán, hogy a Hegyen nyaraló pár száz családnak nincs vagy nem volt, vagy nem is lesz elég és jó vize, noha nem megvetendő oldala a kérdésnek az sem, hogy birtokosok nagy pénzösszegeket vernek a hegyi szőlőkbe vagy fektetnek az építkezésekbe, melyekért cserébe, legalább a vizkérdéssel ne kellessék küzdeniük mégis: az legyen az irányadó, és ez tegye az ügyet lelkiismereti kérdéssé, hogy: két három ezer ember lakik állandóan a Hegyen, adófizető polgárok a kik teljes joggal kívánhatják a váT Á R C Z A. Adós fizess! Ki tehet arról, hogy vannak férjek, a kiket imádnak a feleségeik. Ez lehetne egy probléma is, de én nem csinálok belőle olyan nagy dolgot. Csontos Demeterről van szó, a ki nem is szép, a mellé füszerkereskedő is és mégis szereti a felesége. Ezt fejtse meg nekem valaki! Szereti, mint egy majom. Pedig olyan szép az asszonyka, hogy a czukorbaba sem lehet nála szebb. Igazán kár érte. Azt hiszem, senki sem fog csudálkozni ázom hogy imádója akadt a fiatal asszonykának. Fess» csinos ember, akinek nincsen egyébb hibája, csak az, hogy szeret kontót csinálni. Megismerkedett az asszonykával, a férjével és harmadnapon óriási nagy teázást csaptak a garszon lakásán. Meghívta összes jó barátait, elküldött a fűszereshez és hozatott teát, rumot meg sok minden egyebet, a mit csak a szem és száj kívánhat. És mindent kontóra. — Szerelemből. Ettől kezdve aztán az árával elkezdett tartozni és tartozott, tartozott sokáig. Éppen mintha szentül meglett volna győződve róla, annak a füszerkereskedőnek az olyan nagyon jól esik. Mondhatom, hogy csalódott. Keservesen. A kereskedő küldözte hozzá a számlát, de terrostól, hogy az élet legszükségesebb kellékében, a vizkérdésben, hiányt ne szenvedjenek. Megdöbbentő látván) az, hogy ezek az emberek, a gödrök és nyílt árkok szenny vizeit, (ha ugyan még ez is volna elég !) viszik maguk és jószágaik számára. Nem luxus dologról van tehát itt szó, hanem a létezhetés, az élni lehetség legelső kérdéséről mely kiáltóan követeli, hogy a Hegyen a vizkérdés oldassák meg. Ne a városi mérnöknek adassák ez a kérdés, noha mi teljes elismeréssel adózunk a főmérnök munkálatai iránt, -— de neki annyi sok a tartozó hivatalos elfoglaltatása, hogy egyáltalában nem terhelendő még ilyes, sok utánjárást kívánó munkával is — vegye ezt a kérdést a kezébe a polgármester, szenteljen rá egy-két napot, vegyen magához egy szakembert, egy- pár ez ügyiránt érdeklődő városi bizottsági tagot, pár hegyi gazda embert és először is: álla- pittsa meg pl. Erdődön, a Vityi József ügyvéd házánál mostanában fürt artézi kút mélysége és a szatmári hegy egyes helyei közt lévő különbözeteket, eszközöltessen próba-fúrásokat a vizvonal lehetséges irányában és nem hisszük, hogy megfelelő siker ne koszoruzza a munkát. A polgármester nevéhez lesz kötve az érdem s az utókor hálaja és elismerése, hogy a vizkérdést, mely a Hegyen ember emlékezet óta kényes és sokszor, mint most is, nagyon nehéz kérdés volt, megoldotta. Az aratás eredménye. Az aratás eredményéről szólván, ki kell jelentenünk, hogy mi, a város és a megye területe jó része abban a kivételes helyzetben van, hogy : nálunk az őszi vetések jó termést adtak. Midőn az esőre nagy volt a szükség, mi kaptunk belőle, igy búzánk nekünk van bőven is meg jó is. mészetesen mindig olyan peches volt, hogy sohasem találták otthon. Egy évig tartozott a thea és rum árával egy évig ostromolta a szép asszonykát szerelmével, a szép asz- szonyka azonban mindig adós maradt a felelettel, épen úgy, mint ő tartozásával. Eddig kvittek voltak. — Demikém, majd megfizettetem én vele a tartozását, csak bizd rám. 4- Hogyan ? — Leveleket irok a melyben . . . — De asszony . . . — Semmi de. Tudod, belém van bolondulva s Ígérek neki egy randevút a melyre azonban én helyettem te fogsz elmenni. Ott megcsíped és ijedtében ki fogja fizetni a kontót. Helyes ? Pompás. Hanem akkor tedd a randevút elsejére. Diktum faktum, megcsinálták. Levelet irt az asszonyka, meg se mutatta az urának, csak leragasztotta s — elküldte. — Nos, hát mit Írtál — Mit? Hát . . azt! ■—■ Jól van. Megkapta a fiatal ember a levelet és csodálkozva olvasta : „Kedves! Elsején fizesse ki a kontóját, másodikén szívesen látom. Az öregem nem lesz itthon. Pá.“ — Áh, tehát megtört a jég! Sajnos azonban, hogy ezt csak mi mondhatjuk és mi is csak a búzáról mondhatjuk. Hetek hónapok óta országszerte nem esett sőt mondható, hogy április óta nem volt egyet- len-egy kiadó esőnk sem. Ennek a szomorú állapotnak az eredménye az a silány termés, melyet most hord be a gazda. A keresztek száma bizony jóval kesebb, mint a mennyit vártunk és még ez is igen sokkal kevesebb szemet ad, mint rendesen szokott. Igaz ugyan, hogy az a gabona, a mi eddig piacra került, szép és súlyos, de ha főleg a kis gazda eltesz! a vetőmagot, alig marad annyi, mint a mennyi adóra, kamatra és törlesztésre kell. Az életre nem marad semmi. Ez az idei aratás szomorú eredménye, melyet még szomorúbbá tesz az, hogy azok a pótélelmi szerek, melyekből a nép jobbára él, még sanyarúbb termést igerneK. A burgonya elfonnyadt, sárga bokrai alatt nincsenek gumók; a kukorica száraz kórója szomorúan mered a felhőtlen égnek; a legelők és rétek szinte fel vannak égve; az állatot nem lehet kihajtani, mert nem talál legelni valót és a kasza sem fog semmit sem a kiaszott réten. Ez az idei termés szomorú eredménye. Ennek a szinte kétségbeejtő helyzetnek súlya mindannyiunkat egyaránt sújt. Az őstermelés, a földmivelés és állattenyésztés az, a miből ez az ország él. Ez a gerince a mi gazdasági állapotunknak és ez a gerince most sovány, kiaszott. A veleje száradt ki és nem képes táplálni a nemzet testét, a mely ehez a gerinchez tapad, mint fentartó oszlophoz. A nagy szárazság, melyet azok a ritka felhők, melyek most úszkálnak az égen bizony mar nem tesznek jóvá, igen súlyos következCsontos Demeter legnagyobb csodálkozására még a randevú ideje előtt megérkezett a pénz és — igy az ügyet befejezettnek gondolta. — Debát most már mi lesz azzal a levéllel ? — Hát semmi! Ez megnyugtatta és kék czeruzájával jó vastagon kihúzta a fiatal ember nevét az adósok lajstromából . . . Pedig hát . . . Doktor Lancinger. Irta: Biró Vince. Van egy város, melynek neve könnyel áztatott, vérrel irt lapra van beégetve szabadságharcunk történetébe. Ez a város Losonc. 49-ben porrá égett az egész. A harangok leolvadtak a toronyokból, estökben utolsót kon- dulván. Egy szemtanú állítása szerint az egész Városból Isten csudájára, csak egy, az égő város piacán ]lévő, szalmatetős mészárszék maradt meg. Miért épen ez? Tán istenesebbek voltak lakói, mint az Isten házáé? Lehet. Ki tudja. Ebben a városban lakott az öreg jó Lancinger doktor. Hires doktor volt, de még híresebb tartüsta. Erős haladó párti, de még erősebb dohányos. Valamelyik Losonc környéki mágnásnak is házi orvosa volt. A szomorú emlékű napon a város lakossága elmenekült. Csak Lancinger nem O igy szólt: — Nagyobb szüksége van én rám a muszkának, (az orosz hadseregben uralkodott kolera miatt) mint nekem a muszkára !
