Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-21 / 25. szám
TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Városunk érdekében. Midőn a jelenlegi kereskedelmi magy. kir. minisztert, Hieronymi Károlyt, a múlt év végén országgyűlési képviselővé választottuk, a fenti címen ismételten hangoztattuk, hogy e választásból a fejlődés stádiumában lévő városunknak csak haszna, még pedig számottevő haszna leszen. A választást követő hosszú meddő politikai életben az országos ügyek tespedtek, mi sem várhattuk, hogy illetékes helyen velünk foglalkozzanak. Nem foglalkoztak mással ebben az időben a törvényhozásban, mint: az osztrákoktól eltanult időpocsékoló szószátyarkodással, személyeskedő piszkolódásokkal, időlopó meddő vitatkozásokkal, melyek közepette szünetelt vagy roppant kárt szenvedett minden vállalat, minden országos intézmény s ezek között a mi városi érdekeink teljesülése is. Hogy városi érdekeink az akkori bizonytalan időkben nem tudtak kiformálódni s kiformálódván, a teljesülés felé haladni, bizonyos jóleső érzelmekkel találkoztak azok részéről, akik annak idejében, a kereskedelmi miniszter itteni megválasztása ellen erősen állást foglaltak. Előre boesájtjuk, hogy nem politikai, hanem tisztán városunk gazdasági viszonyainak szempontjából szólunk. Hogy ma is még, midőn a jelekből ítélve, közügyeink és intézményeink illetékes helyeken a legmelegebb pártfogásra találnak, a fentebb említett ellenszenv — épen a város érdekei ellen — fenáll és hódítani törekszik, nagyon helytelenítjük, mert: félreismerhetetlenül arra törekszik, hogy a kormány egyik legmunkásabb és tekintélyesebb tagjának, Hieronymi Károly SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Hám-János-utca 10. szám a törvényszék közelében. Bárdóly Ferdinánd ur házában, Boros Adolf könyvnyomdája. Mindennemű dijak Szatmáron, ? kiadóhivatalban fizetendők |-|... ——— ÜB— ■■ országgyűlési képviselőnknek, velünk szemben tanusiiott munka-kedvét elvegye s őt városunlól lehetőleg disgusztálja. Hát ez már nagy hiba 1 És nem szabad! Ha valaki politikai ellenfele a miniszternek, hát jól van, legyen az és maradjon az! Ez az ő privát ügye ! De hogy e minőségben a városi ügyek fejleményeivel szembe helyezkedjék és pedig annál vehemensebben, minél inkább tapasztalja, hogy illetékes helyen városunk fej - lődésének tényezői sok jó akaratra, meleg sze- retetre találnak: ez már senkinek sem a privát ügye, ez már az egész város ügye, érdeke, melyet megvédeni az összes polgárság tartozó kötelessége. Ezzel a sajnálatos és felette helytelen állapottal foglalkozván, nem akarunk ez úttal senkit megnevezni, remélvén, hogy az ilyes jelenségek abban maradnak. Azt tartjuk különben, a mit a legutóbbi városi közgyűlésen, igen helyesen, Dr. Keresztszeghy Lajos bizottsági tag mondott, hogy t. i. Sajnálattal kell tara utalnunk,,-hogy itt. a közgyűlés termében, a hol pártatlanul kell foglalkoznunk a város dolgaival, mostanában egyesek minden ügyet pártpolitikai szompontokból fognak fel és tárgyalnak. Ennek a törvényhatóságnak van »politikai bizottsága«, ez ha ilyes ügy fordul elő, foglalkozik az ilyen kérdéssel és ennek nyomában mi is foglalkozhatunk. De az még eddig nem volt szokásban és ne is legyen, hogy a város egyéb gazdasági, kulturális és egyéb közügyeinek tárgyalását politikai szempontok irányítsák vagy zavarják. Hasznára lenni különben valamely ügynek nem könnyű dolog, ártani azonban annak sokkal könynyebben lehet. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek Kéziratok nem adatnak vissza. .----- Telefon -«zóm 80. ===== Az t hisszük, hogy e város minden polgárának első és szent kötelessége, hogy városa érdekét istápolja és azt minden kitelhető tisztességes uton-módon előmozdítsa. Uj jövedelmező háziipar vállalat Szatmáron. Egy külföldi élelmes vállalkozó meg akarja nálunk honosítani a haj háló készítést. Ennek a hajhálónak különösebb rendeltetését nem ismerjük, mint hogy a hölgyek ékes hajkoronáját megvédje a szétbomlástól különösen alvás közben. Annyi bizonyos, hogy külföldön s különösen Amerikában rendkívül keresett áruczikk. Ránk nézve annyiban bir fontossággal, hogy az a vállalat, mely ennek előállításával foglalkozik, képes vidékünkön több ezer munkást foglalkoztatni s kereset forrást nyújt szegény gyönge asszonyoknak cs kis leánykáknak, akik különben más prodoktiv munkára nem képesek. Ausztriában az ipar és kereskedelmi kamaráknak kimutatásai szerint 1903-ban 20,000 embernél több foglalkozott hajháló készítésével és ugyané jelentések szerint egy jól kitanult munkásnő napi 10 órai munkaidő mellett 1 K 50 fillért keres. A hajháló készítéssel a nők foglalkoznak és pedig nemcsak a szegény, hanem az olcsóbb középosztály (kishivatalnokok) családjainak női tagjai is. Leginkább a téli időszakon át folyik a munka, mikor a mezei munkák szünetelnek, de a ki akar, nyáron át is dolgoz- hatik. A munkához szükséges egy celluloidból, avagy nádból készült botocska, egy fonótü és egy homokpárna. A fizetés a hajháló tuczatjá- ért történik, a sorok és szallagok száma arányában. Az összes hálók az előirt minta szerint készítendők. Mikép minden foglalkozást, úgy a hajháló készítést is meg kell tanulni, s a munka eleinte csak lassan halad. Azonban a gyakorlat T Á R C Z A. A fenyő és a gyufa. Kérkedve szólt az óriási fenyő A vézna kis gyufához : „Gyenge törpe, Tekints reám ! A hatalom, erő lm, itten áll előtted testet öltve, Izmos törzsemnek fergeteg nem árthat, Büszkén s örökkön hordom koronámat, Te meg, hitvány! fajom rút söpredéke, Csak játékszer vagy emberek kezébe, Hogy széttörjön, egy ujjnyomás elég.“ „Ó, van hatalom, erő, büszkeség Benned fenyő,“ szólt a gyufa s mosolygva Tekintett fel az elbizakodottra. „De hogy kettőnk közt mégis én vagyok Az erősebb, te sem tagadhatod. Ha gúnyra készt is testem gyöngesége, Mégis elég egy ily sovány legényke, Hogy, kikkel nem birt ádáz fergeteg, Te s társaid hamuvá vesszetek. S tudod, erőm minek köszönhetem ? Annak, hogy van, mi néked nincs : fejem 1 Szabados Ede. A csendőr szerelme. A szerelem előtt nincs csukott ajtó, nyakig begombolt kabát vagy jégbe hütött flegma. Tetszés szerint vonult be az oda, a hová akar, de köztudomás szerint nagy előszeretettel veszi be magát mindenféle egyenruha alá. Semmi különös sincs hát abban, hogy a p—i csendőrőrs egyik őrsvezetője halálosan bele- szerelmeteskedett az özvegy korcsmárosné fekete fürtös, őzszemü, gödrös állu és kívánatos gömbölyüségü leányába. Tizenhetedik tavaszon nyílott e Hebronrózsa, nem csoda hát, ha a szeretkezésre hivó, illatterhes májusi langy szellő oda hajlította a szerelmes férfi vágytól dagadó kebelére. A leány piciny rózsás fülei mohón nyelték a forró szerelmi lázban fogant, szakadozott édes suttogó szavakat s csattanó piros ajka szomjasan tapadt oda a szőke bajusz alá. Ám a rózsa sem egy lepkének nyílik s a vadmézre se egy róka jár 1 A szerelmes őrsvezető csakhamar észrevette, hogy egy közcsendőr bajtársa, — a kinek gondosan ápolt csinos fekete bajuszkát adott férfidiszül a végzet — egy hajszálnyival sincs hátrább a lobbanékony leány- sziv kegyeiben, mint ő. De sőt talán előbbre is, mert a szubordinációt nem ismerő szerelem sokszor még az ő jelenlétéhen is tüzesebb pillantást vettetett a leánnyal a barna közcsendőrre. A kezdeményezés öntudata, a birtokban való há- boritás bántó gondolata s az édes szerelmi zsákmányon osztozkodást nem tűrő férfi-önérzet lassan, de biztosan forralták a szerelmes őrsvezető vérét. De türtőztette magát, hanem a bajtársi viszony olyanná lett közöttük, mint az a bizonyos végletekig feszitett húr, a melynek csak gyenge nyomás kell, hogy elpattanjon. Történt egy ízben, hogy az esti parancs másnap hajnalban járőrszolgálatra rendelte ki a két vetélytársat a Bakony erdő felé. Az őrsvezető a korcsmában töltötte az estét, szerelmese azonban ezúttal szokatlan hideg volt hozzá és feltűnően kerülte a véle való egyedüllétet. Egyszer mégis magukra maradtak és *a férfi szenvedélyesen ölelte át a leány karcsú derekát. Amaz kelletlenül hagyta magát. — Nem szeretsz már, Linka f — suttogta lázas, remegő ajakkal a férfi. — Dehogy nem — mondta türelmetlen hangon a leány és félreforditotta fejét az ablak felé. A csendőr is önkénytelenül oda tekitett s úgy rémlet előtte, hogy egy csendőrsapka sárgaréz gombja villant meg ott az esti sötétben. Még szorosabban ölelte magához a leányt, de abban a pillanatban belépet az anya s a leány hirtelen kisiklott a karjai közül. Elégitetlen vágy és sanda gyanú kisérték haza az őrsvezetőt. Otthon, a hogy körülnézett, elszorult a szive és hideg veríték ült ki a homlokára; a vetélytárs nem volt a laktanyában. Gépiesen felcsatolta újra már leoldott kardját s visszaosont a korcsma felé, a hol tolvajmódra a hátulsó kis szobának udvarra nyíló ablaka alá került s lógva betekintett. Biz’ ott abban a pillanatban megtántorodott az erős férfi. Odabenn a gyűlölt vetélytárs ölében ült a leány, fürtös feje meg egészen a férfi vállára hajlott, mig balkezével egy fehér csipkekendővel fogta be a csendőr száját, mert hogy bizonyosan pajkos dolgokat sugdoshatott a fülébe. Az őrsvezető elfordult az ablaktól, egy pillanatig habozott, Hogy ne törjön-e reájuk, azután megfordult és mint egy ittas ember, botorkált haza a laktanyába. Nagy sokára jött meg a másik s halkan fütyö- részve gyorsan vetkőzött és boldog nyugalommal nyújtózott végig az ágyán. Az őrsvezető takarója alól égő szemekkel leste mozdulatait s a nyomban mély
