Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-29 / 13. szám
Szaímár. 1904. márczius 29. 13. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS( KÖRJEGYZŐ! EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁRNÉMETI! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Mejgjelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában, Boros (Weinberger) nyomda. Mindennemű dijak Szaímárort, a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közölhetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon -szám 80. — ■ ■ ----Vi llamos világításunk. Házilag kezelt villarn-világitásunk, mióta csak fennáll, sok beszédre adott okot. A kezdet nehézségeivel küzdve, nem volt elég fogyasztója, nem volt praktikus észszel vezetve és ráfizetett a város. f Büszkék voltunk rá, hogy ami károsunk i az első a vidéki városok között, a bevezetett villamos köz- és magán világítást illetőleg és erős volt a reményünk, hogy a joggal remélhető magán fogyasztók megszaporodása esetén a házilag kezelt drága berendezés, tetemes hasznot fog hajtani a varosnak. Reményünkben csalódtunk. Nem mintha nem lett volna aránylag elég magán fogyasztó, hanem: mert az áram fejlesztés a városnak oly sokba került, hogy örült volna, ha a vállalatra rá nem kellett volna fizetnie. Ilyen viszonyok között múlt agyik év a másik után, mely idő alatt a magán fogyasztók száma évről-évre folytonosan nőtt, de azért a város a rengeteg befizetás után hasznot még sem húzott, mert: a gépek javítása, kicserélése stb. stb. rendesen felemésztette a mutatkozó többletet. így állván a dolog, a házilag kezelt villamos köz- és magán világítás sok panaszra szolgáltatott okot. Megunta a város a sok ráfizetést és kezdett arról gondolkozni, hogy : hátha eladná, vagy bérbe adná a villamos-telepet ? Ezen kezdeményezését a városnak, úgy látszott, jó eredmény fogja követni. A város nem is tekinett volna valami nagyobb haszonra, megelégedett volna azzal, hogy megkapja befektetett tőkéjét és biztosítsa úgy a köz mint a magán fogyasztást, hogy magasabb árban mint a jelenlegi, nem lesz megfizettetve. Nézte a villamos-telepet a budapesti Ganz- czég, az egyesült viliamos-czég s egypár idegen czég is, de annyi kifogást lettek, hogy a város csak egy a jövőre tanuságos csalódással lett gazdagabb. Kifogásolták, az impraktikus és elrongyo- lódott hálózatot, a gépház czélszerütlenségét, a működő gépek fogyatékosságát, stb. úgy annyira, hogy a város már azt sem remélhette, hogy kevés kárvallás mellett, meg tud szabadulni a teleptől, mely a nagyot haladott kor vívmányainak megfelelően újólag nagyobb befektetéseket kívánt. Az eladásból vagy bérbe adásból tehát nem lett semmi, de a költséges reparácziók es újítások elől nem lehetett kitérni. Szerencse, hogy a szakvezetést illetőleg, ez időtől legalább jobb kezekbe jutott a telep, minek következtében: a kiadások is leszorittat- tak a lehetőségig s a helyesebb vezetés és gazdálkodás nyomán, néhány éve, egy-egy kis haszonnal zárulnak az évek. Még is; most van a tulajdonképe ni baj, a mely talán még fenyegetőbb, mint a többi volt. Hogy is állunk ma a villamos világítással? A közvilágítás ki van terjesztve a tehetségig. A magán fogyasztók száma folytonosan emelkedőben s már oly fokig, hogy a telep, a jelenlegi géperővel, ellátni, már t. i. tisztességesen ellátni, nem képes. Mert: midőn a közvilágítás teljes, midőn a piaczi kereskedések az állam-vasút és színház igénybe veszik a villamos áramot: a többi magán világítást sem hívják semminek. A közvilágítás is sokszor és sok helyen, nem egyéb, mint: pislogás. Mind ez.ekkel szemben: napról-napra jönnek az uj és nagy magán fogyasztók. Most szerelik a róm. kath. nagy templomot. Ez maga óriási sok áramot kíván. Itt lesz az internátus, itt lesznek az uj kaszárnyák : hogy fogja ezeket kielégítenie, a már jelenben is teljesen telcsigázott és tovább nem fokozható erejű telep ? Vagy : Hatba villamos berendezésünk, a mely különben is a már villamos felszereléseket és a villám áram előállítását illetőleg, ócskaság, egy szép napon csak felmondja a szolgálatot? Mi lesz akkor? Bizony-bizony: nagyon is itt volna az ideje, hogy házilag kezelt villamos világítási telepünk sorsán, valami okos változtatást cselekedjünk, mert egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy egy roppant kiadással állunk szemben: újjá kell szervezni az egész telepet és az egész hálózatot, vagy pedig sutba kell vetni minden felszerelésünket és elővenni a petroleum világítást. Cselekedjünk tehát addig, mig nem késő és cselekedjünk úgy, hogy cselekvésünk a mesz- sze jövőben is érvényes legyen. Az avasi erdő kitermelése és a bikszádi vasút. (A Kereskedelemügyi miniszter leirata) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, városunk orsz. kéviselője a napokban egy nagyfontosságu leiratot küldött Pap Géza polgármesterhez, mely leiratban a miniszter látható érdeklődéssel viseltetik az avasi erdők kitermelésére alakult szövetkezet és ezzel kapcsolatosan a bikszádi vasút epitesének igye iránt. A leiratban a miniszter tudatja, hogy fölhívta az avasi erdők kihasználása, illetőleg az e czélra alaktitandó faértékesitő szövetkezet érdekének előmozdítása végett az Országos Központi Hitelszövetkezetet felkérve, hogy érdeklődjék az ügy iránt s tegye lehetővé annak létrejöttét s eredményes működését. Továbbá küldje le egy alkalmas közegét Szatmárra, hogy a polgármesterrel együttesen tegye meg a szükséges intézkedéseket. A kereskedelemügyi miniszter végül határozottan kiemeli, miszerint az ügyet támogatja s a mennyiben annak szüksége fennforogna, hogy az ügyet a földmivelésügyi miniszternél T Á R C Z A. Válasz. Egy ölelés, egy lopott csók után Melynél tisztább tán nem volt e világon . . Te azt mondád, rideg valóra válott S széjjel foszlott a tündéri szép álom Lebbent a fátyol, s most már tisztán látod Hogy azt a csodás, édes, szép világot Hol álmodon tölténk az életet Vissza hozni már többé nem lehet. Csodálkozol, nagyon csalódott. Édes Az én lelkem még most is ott bolyong Abban a csodás, hófehér világban Hol eltűnik a földi baj, a gond . . . Hol tiszta lelkek . . szűzi, szent szerelme Ha egyszer, másszor mégis lángra kelve. Egy pereznyi kéjt, gyönyört lop is talán . .. Ép oly tisztán marad meg azután . . . Mert, csodás hely az álmoknak világa!! Oh 1 ott még él a tiszta szerelem Ott még nem hull a virág szirma le Egy érintéstől, úgy mint idelenn . . . Mert nem durva, nem vakmerő kezekkel De féltő, gondos óvó ichlettel érintik meg a kertnek ép virágát Ne hogy veszítse üde, szép zománczát! Ne bánd tehát én édes, szép virágom Hogy tiszta vágygyal erinieíteleK Mert lásd, a meddig velem együtt jártál Nem érintettek durva, vad kezek . . De, hogyha mégis) mégis úgy találod, Hogy szét foszlott csodás tündér világod Hogy nem jöhetsz velem, — úgy érezed . . . Sírva bár, — de búcsúzzúnk — Eg veled. Lengyel Béla. Az asszony. Egy széles vállu, barna férfi szák be a kupéba. Levette kalapját és udvariasan köszönt az ablak mellet ülő hölgynek. Az asszony, a hölgyek rendes szokása szerint, felelte nekeztelt a váratlan utitársra, mert nem fordította vissza a fejét kibámult az ablakon, csak világos szőke haja ragyogott a homályos kupéban. — Bánom is én — mondta a férfi magában — csak nem fogok kint ácsorogni a folyosón. Nagy lelkinyugalommal temetkezett az újságjában. De nagyon is gyorsan végzett vele. Vezéreik : háborús hirek. Hát veszekedjenek, ha nincs jobb dolguk. A tárcza: szerelem. Okos ember nem rontja vele a gyomrát. Művészet-rovat: két primadonna megint letépte egymás fejéről a kontyot, mind a kettőt megintervijolta „lapunk tudósitója.“ Ejh vigye el az ördög ezeket az ambiciós libákat. Kissé haragosan csapta le a kalapját. A zajra, vagy mert már a villamos lámpa is kigyult, a hölgy visszafordult és a férfi szemtül-szembe látta finom, halvány arcát. Egy pillanatig bámulva nézett, aztán hirtelen elkiáltotta magát: — Lenke!... Maga az?... A fiatal nő arca kissé piros lett, de azután nyugodtan leült a kupé másik sarkába. — Én Istnem, hát — én. Remélem nem zavarom? Gúnyolódik? Azt akarja, hogy kimenjek a folyosóra? Ugyan, mit gondol rólam? Nekünk már nincs okunk gyűlölni egymást. — Én soha sem gyűlöltem magát, Lenke. Az asszony elkacagja magát. Ideges erőltetett volt a nevetése, de hát mégis nevezetes volt s a férfit észrevehetőleg bántotta. — Bármit gondol is rólam, becsületes ember vagyok és sohasem hazudok. Lenke. — Ki beszél itt becsületről? A világért sem akarom megbántani, de mikor azt mondta, hogy nem gyűlöl, el kellet kacagni magamat, mert eszembe jutott a levél, melylyel szakításunk után tisztelt meg. — Engedje meg, hogy emlékezetét kissé felfrissítsem. Az én levelem csak válasz volt az Ön kedves soraira. Az asszony büszkén felemette fejét és farkasszemet nézett a férfival. — Az más. Én asszony vagyok. Ön eddig lova- giatlanul viselkedett egy nővel szemben, aki öt esztendeig a felesége volt. — Akit aztán minden ok nélkül egyszerre elhagyott. — Tudja mit? Erről ne beszéljünk. — A mint parancsolja. De ősszintén szólva, kissé rejtelmesnek tartom akkori eltávozását, mert azért, hogy kedves mamájának nem tetszett az arcom . . . — Azaz jobban mondva, mert az édes anyámhoz goromba és neveletlen volt. Lehet. Megengedem. De én nem az édes anyját vettem feleségül. Szerénytelenség nélkül és udvariasan tudtára is adom ezt mamájának. Miután tápintatos beszédem nem használ, kénytelen voltam erősebben lépni fel. — És kiutasította anyámat a házból. — Igen. Egy kicsit elhamarkodva és meggondo-
